Légi mentőbázis rászorulóknak

Uniós reformok

LÉGI MENTŐBÁZIS RÁSZORULÓKNAK

– 1952-ben épült meg Andráshidán a repülőtér, mely 93 hektárnyi területen helyezkedik el – meséli Orbán Gyula, a Zalaegerszegi Motorosrepülő Klub elnöke. – Akkoriban ez volt a legjobb műszaki adottságokkal rendelkező repülőtér a Dunántúlon. 1962-ig belföldi légijárat működött itt Budapest–Szombathely–Zalaegerszeg–Pécs–Budapest útvonalon, majd később a Vörös Hadsereg használta a repteret légtérfigyelésre. Kiépítették az oroszok a nyugati részen lévő lokátorállásokat, és valószínűleg mi voltunk a sármelléki repülőtér tartalék reptere.
Zalaegerszeg város 1990-ben kapta vissza a repülőteret sportcélra. A Zalaegerszegi Motorosrepülő Klub tagjai az elmúlt évben fordultak a város vezetéséhez tanulmányukkal, melyben a repülőtér célszerű kihasználását taglalták. A közgyűlés 1999 májusában, majd szeptemberében tárgyalta a koncepciót, és 20 évre a Zalaegerszegi Motorosrepülő Klubnak adta a reptér üzemeltetési jogát, amely vállalta, hogy térítésmentesen rendelkezésre bocsátja a repteret a másik kettő, azaz a Sárkányrepülő és a Vitorlázórepülő Klub számára. 
– Néhány éven belül szeretnénk ismét belföldi reptérként üzemeltetni a Zalaegerszeg-Andráshida Repülőteret – ismerteti tanulmánytervük lényegét Orbán Gyula. – Mindez aránylag kevés költségráfordítással megoldható lenne. Számításaink szerint 21 millió forintba kerül a főépület felújítása, melynek 50 százalékát a várostól kértük. Az önkormányzat be is tervezte költségvetésébe ezt az összeget, a fennmaradó részt pedig klubunk vállalja. Első feladatunk tehát felújítani ezt az épületet, és olyan környezetet kialakítani körülötte, ami méltó a repülőtérhez. 

– El is kezdődtek már a felújítási munkák?
– Igen, tavaly decemberben elkezdődtek a munkálatok. A bontás után jelen pillanatban az építés folyik. Festők, kőművesek, vízvezeték-szerelők és villanyszerelők dolgoznak a ház belsejében, melyet a külső festés követ majd. 
– Milyen helyiségek kapnak helyet ebben az épületben?
– A főépületben kap helyet a légiirányítás, szociális blokkok, pihenőhelyiségek, néhány vendégszoba, egy nagy terem, valamint a büfé. Ezen keresztül lehet majd kijutni a repülőtérre. Szeretnénk beszerezni néhány légi járművet, melyeket bárki igénybe vehetne. Alkalmasak lennének ezek a gépek utaztatásra, kirándulásokra, vagy akár városnézésre. Rendelkezésünkre áll egy AN–2-es típusú repülőgép nagyobb társaságok szállításához. De vásárolni kívánunk egy JAK–18-as, négyszemélyes repülőgépet is, mellyel 34 perc alatt Budapestre lehet érni. Amennyiben igény lesz rá, légitaxiként üzemelne ez a repülőgép. Mindenképpen szeretnénk újraindítani a belföldi utasszállítást, de nagy vonzerőt jelentene repülőterünk a külföldi befektetők és turisták számára is. Külföldről Sármelléken keresztül – a vámvizsgálatot követően – juthatnak majd el hozzánk a gépek.  
– Mikorra várható, hogy sok-sok év eltelte után ismét légikikötő üzemel majd Zalaegerszegen?
– A reptér ünnepélyes megnyitóját április 28–29–30-ára tervezzük, melynek alkalmából repülőnapot szeretnénk tartani. Erre az időpontra befejeződne a főépület felújítása. Lekerítenénk a repteret, lenyírnánk rajta a füvet, hogy az az előírásoknak megfelelő legyen. Ez utóbbi korántsem egyszerű feladat, hiszen 400 kilométert kell mennie a traktornak ahhoz, hogy egyszer körbeérjen a területen. A füvet pedig kéthetente kaszálni kell. 
Az utaztatással párhuzamosan kezdené meg munkáját egy légi mentőszolgálat is a reptéren. A Motorosrepülő Klub által készített tanulmányterv foglalkozik egy légi mentőbázis kialakításának kérdésével is, mely Zalaegerszeg 70 kilométeres körzetében látná el feladatát. 
– Úgy érezzük, mindenképpen szükséges lenne pályázni egy légi mentőszolgálat üzemeltetésére, hiszen európai uniós követelmény, hogy a balesetre vagy káreseményre 15 percen belül ki kell érnie a mentőnek. Ugyanakkor indokolja egy mentőhelikopter rendszerbe állítását a Zala Megyei Kórház speciális helyzete is, amely három szakterületen lát el regionális funkciókat. A mentés azonban állami feladat, amely nagyon sok költséggel jár. Így ha meg is teremtjük a mentőbázis feltételeit, annak működtetéséhez állami finanszírozásra van szükség. 
– Megvalósulhat ily módon a légi mentőbázis?
– Úgy tűnik, igen. A tervek kidolgozását követően levelezésbe kezdtünk az Egészségügyi Minisztériummal, az Országos Mentőszolgálattal, valamint az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral, és valamennyi helyről pozitív választ kaptunk. Az Országos Mentőszolgálat állásfoglalása szerint, mindenképpen indokolt a légi mentőszolgálat beindítása városunkban. A mentőbázis elindításához szükséges feltételeket február végéig saját költségünkön megteremtjük. A reptér főépületében különítettünk el helyet erre a célra, ahol egy diszpécseri iroda, szolgálati helyiség, pihenőhelyek, valamint a szociális létesítmények kapnak majd helyet. 
– Milyen járművel történne a mentés?
– Egy MI–2-es helikoptert kívánunk beállítani a mentéshez, amely árának felét várhatóan a megyei önkormányzat finanszírozza majd. A későbbiek során természetesen szükség lesz egy újabb helikopter készenlétbe állítására is, arra az esetre, ha a másik gép meghibásodna. A légi mentőbázis működési költségeinek fedezéséhez pályáznunk kell az állami költségvetésből, a bázis szakmai irányítását pedig az Országos Mentőszolgálat vállalná. Ugyanazon a rádióhálózaton működnénk, mint az összes többi mentőszolgálat, és a szükséges szakmai hátteret, felszereltséget is megkapnánk. 
– Beszéltünk már az utaztatásról és a légi mentőszolgálatról. Mindezek mellett egyéb terveik is vannak a repteret illetően?
– Valóban. Természetesen az előbb említettek megvalósítása a legfőbb célunk. Ám miután sikerült a jelenlegi birkalegelőből ismét egy elismert belföldi repülőteret létrehoznunk, további elképzeléseink is sorra kerülhetnek. Terveink között szerepel többek között egy szabadtéri haditechnikai park kialakítása a reptéren. Kértük e témában a honvédelmi miniszter támogatását, sőt találtunk már vállalkozókat is, akik anyagilag hozzájárulnának az ötlet megvalósításához. Szorgalmazzuk továbbá egy helikopter-vezetői képzés beindítását a városban. Az egyik középiskola akkreditált képzés keretében, 5. évfolyamon vállalná ezt a képzést. A gyakorlati oktatást természetesen mi oldanánk meg saját gépeink és pilótáink bevonásával. De felajánlottuk a honvédelmi miniszter úrnak ejtőernyősök képzését is. Amennyiben igény lenne rá – kvóta ellenében – szívesen tanítanánk ejtőernyősöket. 30–35 embert el is tudnánk szállásolni a főépületben. Magánszemélyeknek és vállalkozóknak pedig segíteni tudnánk a vizsgáztatásban, kisebb repülőgépek és helikopterek vásárlásában, azok karbantartásában, valamint tárolásában.
Frauenhoffer Márta

vissza az elejére

UNIÓS REFORMOK

A zalaegerszegi Deák Ferenc Szakközép- és Szakmunkásképző Iskola szeretne eleget tenni az integrációs követelményeknek, ezért elhatározták, hogy még az uniós csatlakozás előtt a nemzetközi igényeknek megfelelően megreformálják az oktatást a faipari szakon. A Socrates Nemzeti Irodához beadott Comenius 1 program keretében a napokban látták vendégül francia és spanyol kollégáikat, akikkel együtt dolgoznak ki egy három- éves oktatási projectet.
Az egerszegi intézmény tanárai tavaly májusban ismerkedtek meg a leendő partnerekkel, majd szeptemberben a franciaországi Genechbe utaztak, ahol az ottani faipari szakközépiskolában zajló oktatás színvonalát és mikéntjét tanulmányozták. Ennek folytatásaként idén január 20-án Zalaegerszegen találkoztak a magyar, a francia és az időközben a programhoz csatlakozó spanyol szakközépiskola tanárai, hogy közösen vitassák meg a március elsejéig beadandó Comenius 1 elnevezésű pályázat végleges formáját. 
– A program kidolgozása közben a diákok érdekeit tartottuk szem előtt, hiszen az ismeretek bővülésének elsődleges haszonélvezői maguk a tanulók – mondja az egerszegi iskola igazgatója, Horváth Béla. – A faipari technikusoknak nehéz az elhelyezkedés, s úgy érzékeljük, hogy a magyarországi gyerekek tanulási színvonala is megváltozott. Most, hogy az iskolareform következtében az elméleti és a szakmai képzés szétvált, mi is új kihívások előtt állunk. Az uniós csatlakozás nagyobb követelményeket állít a szakember utánpótlás elé, ezért döntöttünk úgy, hogy francia kollégáinktól-kérünk segítséget. A megbeszélések alapján körvonalazódni látszik a hároméves képzési program, ami az alapképzésen túl biztosít magasabb szakmai képzettséget a gyerekek számára. Ennek értelmében az első év bútortörténeti kutatással, valamint az elkészítendő makett terveinek beadásával, megbeszélésével telik. A második évben a gyerekek a makettet és életnagyságban a bútorokat díszítő elemeket készítik el. Ez a motívum lehet intarzia, fafaragás vagy szitanyomat. A harmadik évben már munkamegosztás lesz az iskolák között, így a spanyolok elvállalták, hogy számítógépen rögzítik a kész adatokat, terveket, a franciák a rajzi dokumentációt adják, s végül a kiválasztott egy-két bútordarabot a mi iskolánk diákjai készítik el. 
A spanyol iskola képviselői – Roser Villandveva és Gregorio Fernandez Oliver – egy kicsit hosszúnak találták a programot, sajátos iskolarendszerük miatt ők két évre tervezték volna a projectet. Rövid vita után jutottak az előbb említett munkamegosztásos megoldáshoz. A francia Bruno Declerca és Phillippe Dutriez szívesen segít a pályázat elkészítésében és a bútorasztalos szakma népszerűsítésében. 
– Nálunk is szerkezetváltás előtt állnak az iskolák, ám úgy érzem, nincsenek lényeges eltérések a magyar és francia oktatási intézmények között – mondja Bruno Declerca. – Sőt, azt tapasztaltuk, hogy itt sokkal kidolgozottabbak, precízebbek, szervezettebbek az oktatási programok, mint odahaza.
S hogy milyen felkészültek az egerszegiek, azt a külföldi vendégek is tapasztalhatták. Hadnagy György iparművész már ősz óta, heti három órában tanítja az intarzia készítésének technikáját a gyerekeknek. Jelenleg kilenc, tizenegyedik évfolyamos fiú ismerkedik ezzel a díszítő művészettel, év végén egy vizsgatárgyon kell majd bemutatni, hogyan sikerült elsajátítaniuk a díszítő technikát.
– me –

vissza az elejére