Éjszakai csetelés okos
városról, színről, párbeszédről |
Kiállítás a Móriczban | A mandulaágat tartó nőalak
kalandjai |
Könyvvásár |
Éjszakai csetelés okos városról, színről, párbeszédről
Interjú bálizs andrejjel, zalaegerszeg főépítészével
n Február elsejétől új főépítésze van a városnak. Az Éjszakai csetelés-sorozat vendége ezúttal Bálizs Andrej volt. A főépítész a Soproni Egyetem Faipari Mérnöki Karának Alkalmazott Művészeti Intézetébe járt, dolgozott tervezőirodáknak, de a hivatali munka sem újdonság számára. Pánczél Petra újságíró, szerkesztő nemcsak tervekről, hanem színekről, kontrasztokról és a nyírfa nedvéről is beszélgetett vele.
Pánczél Petra: A városban emlékeim szerint a Madách utcai „pixeles házak”
kapcsán ismerték meg a neved. Hogyan emlékszel vissza erre? Honnan jött az ötlet
akkor?
Bálizs Andrej: Jó emlékkel gondolok vissza a folyamatra. Nem volt nagy
„evolúciója” a tervnek. Az erkélyen tettem-vettem, és a szomszéd ház falán a
vakolat repedéseire lettem figyelmes. Ez kirajzolt egy olyan rasztert, ami az
esetlegességről és a szerkesztésről szólt – számomra. Innen csak apró lépés
volt, hogy a „camouflage” a tízemeletes házon megvalósuljon. A lakóközösség
elfogadta (kis többséggel), aminek örültem, hiszen itt lakom.
Bálizs Andrej |
P. P.: Azóta már a hivatali munka sem idegen tőled. Nagykanizsai
építéshatósági osztály, aztán kormányhivatal...
B. A.: Az előbbi csak egy fél éves munka volt, amit a tapasztalatszerzés miatt
tartok ma is fontosnak. Aztán kormányablak-tervezés jött, ami egy másfél éves
kanyar volt. Utána egy újabb másfél évig a járási hivatalnál dolgoztam, onnan
kerültem bő egy hónapja az önkormányzathoz.
P. P.: Van meghatározó stílus az életedben, már ami az építészetet illeti,
és ami a főépítészi munkára is kihathat?
B. A.: Stílus terén inspiráló volt számomra az egyetemi légkör: építészetileg is
változatos volt – még a kollégiumi épületek is külön korszakokat képviseltek –
és egy természetvédelmi területen található a campus. Konkrétumot nehéz mondani,
mert a stílusokkal most az a helyzet, hogy építészeti léptékben drágák.
P. P.: Bővebben?
B. A.: A mostani építészet a legtöbbször főleg kompromisszumokról szól, mert
szűkösek az anyagi lehetőségek. Szerintem egy építésznek mindig a környezethez
kell igazodnia, és ebbe beletartozik a financiális rész is. Nem jó, ha valaki
nagyon ragaszkodik az álmaihoz, mert ha végül mégsem sikerül azt megvalósítani,
az nagyon fájó, elkeserítő dolog. Tapasztalatból tudom. De izgalmas feladatoknak
azért szívesen állok elébe!
P. P.: A város főépítészének lenni elég izgalmas felkérés volt?
B. A.: Igen, hiszen sok új dolog készül, szabályozások éppúgy, mint projektek.
Például új Településképi Arculati Kézikönyve lesz a városnak egy kormányrendelet
értelmében. Ennek előkészületi munkái zajlanak éppen egy ütemtervnek
megfelelően. Ez egy „műfaj” lesz az építés szabályozásában. Én is kíváncsian
várom a végeredményt.
P. P.: Akkor még nem lehet tudni, hogy milyen lehetőségei lesznek az
önkormányzatnak az új szabályozással?
B. A.: De, azért már látszanak a körvonalak. Például bekerül a reklámfelületek
szabályozása, de a színeké is, ha ezt szükségesnek látjuk. Ezenkívül
utcabútorokról, buszmegállókról, szeméttárolókról is rendelkezhet majd az új
jogszabály. Persze mindezt „társadalmasítani” kell. Különböző fórumokon
szólítjuk majd meg a város lakóit.
P. P.: Vagyis intenzívebb lesz a párbeszéd az itt élők és az önkormányzat
között?
B. A.: Igen, az új partnerségi rendelet hatályba lépése után megnyílik ez a
csatorna is. Szükségesnek érzem. Bár sok esetben biztos nem lesz egyszerű
összefésülni a különböző véleményeket. De ez is egy kihívás, egy szép feladat.
Főépítészként egyébként legfőbb feladatomnak azt tekintem, hogy a készülő
projektek jó formanyelvvel fogalmazódjanak meg. Ami szintén párbeszéd során
formálódik.
P. P.: Milyen beruházások várhatók Zalaegerszegen a jövőben, amihez kell a
„jó formanyelv”?
B. A.: A Mindszenty Zarándokközpont izgalmas lesz, szép terekkel, modern
vonalvezetéssel. Újraépül az uszoda is, 50 méteres versenymedencével és rengeteg
kiegészítő funkcióval. Aztán ott vannak a sportcsarnok és az Alsóerdő
fejlesztésének tervei is, hogy csak a legfontosabbakat emeljem ki. De a
Vizslapark is nagy változások előtt áll. Viszont türelemmel kell lennünk a
beruházásokat illetően, mivel több projekt fogja fedni egymást időben.
Ugyanakkor, ha minden jól megy, ez az elkövetkezendő pár év történelmi lesz a
város életében!
P. P.: A Mindszenty-központ terveit már most sok kritika érte amiatt, hogy
nem illik a történelmi környezetbe.
B. A.: Azt azért be kell látni, hogy napjainkban már nem lenne hiteles
hasonló stílusban építkezni, mint amilyen a Göcseji Múzeum, vagy a környező régi
épületek. Ilyenkor egy építész a kontraszt adta lehetőségekhez tud nyúlni. De
megjegyzem: még nem „kérgesedett ki a homlokzat”, vagyis nincs végleges terv.
Kompromisszumra törekszünk, egyeztetjük az álláspontokat, természetesen javító
szándékkal. Felelősséget érzek azért, ami megépítésre kerül. Próbálok a
tartósság, célszerűség, szépség jelszavak mentén dolgozni.
P. P.: Az előbb szóba kerültek a színek. Úgy néz ki, hogy a sárga korszak
után most a rózsaszín jön a városban. Lehet ezen változtatni?
B. A.: Alapból nincs bajom a rózsaszínnel. Persze a homlokzatszínezés
más kérdés. A színekkel lehet takarni ezt-azt, de a formát nem.
P. P.: Ettől még lehetne változatosabb dolgokat kitalálni: minták,
színátmenetek, több merészség...
B. A.: Persze. De ez is pénzkérdés. A merészség meg úgy látom, sokszor
feszültséget okoz. Minden ember más-más ízlésű. Lehet, hogy lesznek majd
színkódok, amit mankóként lehet használni. Még kiforróban van a dolog, hogy az
új szabályozás mit enged majd e téren.
P. P.: Sokszor hallani mostanság okos városokról, meg fenntartható
városokról. A 21. századi elképzelésekből mi lehet Zalaegerszegen realitás?
B. A.: Kulcsszavakat mondok: Smart City program, elektromos
töltőállomások, freeWIFI!, okoskukák – még ha ez furán is hangzik.
P. P.: Ez utóbbi mit tud?
B. A.: Szenzorok vannak benne, így jelez az üzemeltető felé, ha már nem
tudja tovább tömöríteni a szemetet.
P. P.: A közterekkel mi a helyzet? Hogy lehet élhetővé és egyszerre
modernné tenni egy városi (közösségi) teret?
B. A.: A cél az, hogy zöldebb legyen a város. Ahová csak lehet, oda
zöldet teszünk. Épületek teteje is szóba jöhet. Híve vagyok a zöldtetős
megoldásoknak.
P. P.: Ha már zöld: hogy állsz a nyírfával, illetve annak nedvével? Csak
azért kérdezem, mert nemrégiben létrehoztál egy Facebook-csoportot Virics People
néven.
B. A.: Székelyföldön hívják a nyírfából kicsapolható nedvet viricsnek.
Ez egy nagyon értékes ital. Viszont egy évben egyszer gyűjthető csak, és
mindössze három hét áll ehhez rendelkezésre. Megtanultam a csapolás technikáját.
Nagy dolgokra, eszközigényre nem kell gondolni: aksis fúró, tölcsér, PET palack,
szívószál, madzag. Az utóbbi pár év alatt sikerült „megfertőznöm” pár embert is
a környezetemben, nagy örömömre. Erre szerveztem most egy kampányt. Egyébként az
érdeklődésem folyamatos a gyógynövények iránt. Így leltem rá négy-öt évvel
ezelőtt a nyírfalére, mint a népi gyógyászat egyik legjobb nedűjére.
P. P.: Ha a nyírfa után azt mondom: bálna? Illetve Bálnás-ház? Éppen a
városháza szomszédságában van. Lesz, aki egyszer kiszínezi az épület erkélyének
bálnáit?
B. A.: Ez eredetileg Monok Balázs művésztanár ötlete volt, és azóta is
szimpatikus gondolatnak tartom. Már az előbb beszéltünk a kontrasztról. Hát, a
városháza mellett ez pont jól működne: játékossággal kompenzálni annak
szürkeségét. Amúgy magára a városháza épületére is ráférne a felújítás,
elképzelések vannak is, de egyelőre nincs forrás. Több ilyen pontszerű
fejlesztés a belvárosban kihathatna a környezetre, a város szövetére is.
Művészet volt adysok szemszögéből
n Egy rendhagyó osztálytalálkozó keretében tizenhárom volt adys diák több mint száz alkotásából nyílt tárlat a Móricz Galériában. A 2008-ban érettségizett fiatalokat az inspirálta a bemutatkozásra, hogy az Ady Endre Általános Iskola, Gimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola tavaly ünnepelte a falai közt zajló művészetoktatás 25. évfordulóját.
– A. L. –
Együtt a volt adysok. |
De ez nem volt az egyedüli szándékuk, mint az Pap
Eszter, a Kieselbach Galéria munkatársának köszöntőjéből kiderült. Úgy
fogalmazott: kétségtelen, hogy Nyugat-Magyarország legjobb művésztanárai
oktatták őket, amiért köszönet, de az iskola közege, az egy adott irányú
fejlődés szorgalmazása sok szempontból megbéklyózta őket. Most olyan művészek
alkotásai láthatók, akik minden jót, amit az Adytól kaptak, megőriztek saját
világukban, ugyanakkor megszabadultak a művészetet csak ötös osztályozási
rendszerben minősítő értékeléstől – fogalmazott. Kiállításukat a művészet alkotó
folyamatának szabadsága jegyzi, a művészet sokszínűsége mindegyikőjük
szemszögéből. A 13 művész 13 stílust vonultat fel grafikán, festészeten,
tetováláson, fotózáson, kerámiázáson és szobrászaton át.Tavaly a művészeti
oktatás 25. évfordulóján nyílt egy kiállítás a Zsinagógában, melyen olyan volt
adys diákok mutatkoztak be, akik a felsőfokú képzéseket követően művészeti
pályákon helyezkedtek el – mondta érdeklődésünkre Preisinger Évi
rendezvényszervező, a Szemszögek kiállítás kurátora. Ekkor gondolta azt, hogy
azoknak is lehetne szervezni egy kiállítást, akik ugyan civil pályát
választottak, de folyamatosan alkotnak 2008 óta. Ötletéből egy mini
osztálytalálkozó született. A 31 főből 15–16 fő, aki a mai napig alkot, közülük
13-an mutatkoznak be a kiállításon. Kihívást jelentett a távolság, hiszen az
érettségit követően nagyon szétszéledtek az országban, vannak, akik külföldön
élnek, ezért is öröm, hogy ennyien vállalkoztak a feladatra.
Nagyon feldobta az ötlet, fűzte hozzá Mező Máté Márton keramikus,
aki rendszeresen szervez alkotótáborokat Almásházán, valamint kézművesvásárokat
megyeszerte. Mint mondta, tanárként kötelességének érzi, hogy továbbadja a már
szinte elfeledett kézműves-mesterségek tudásanyagát a következő generációknak. A
művészet, úgy tűnik, egyre kevesebb nyilvánosságot kap, ezzel a kiállítással
éppen ezért az is a céljuk, hogy az érdeklődést újra felkeltsék a kézzel való
alkotás sokszínűsége iránt. Így ennek a kezdeményezésnek is lesz folytatása.
Valóban sokszínű alkotók, fogalmazott érdeklődésünkre Czigány László.
Az Ady alapfokú művészeti iskola és gimnázium igazgatója hozzáfűzte: büszkék
minden volt diákjukra, most különösen a jelenlévőkre, akik azóta is alkotnak,
bár többségük nem hivatásos művész, mégis életre hívták ezt a tárlatot.
Az április 14-ig látogatható kiállítást önköltséges alapon szervezték meg a
fiatalok, a helyet a Zalai Építők Móricz Zsigmond Művelődési
Egyesülete ajánlotta fel. A most még unikumnak számító tárlatból hagyományt
szeretnének teremteni, így jövőre is kiállítanak, de már támogatókban bízva.
A mandulaágat tartó nőalak kalandjai
Felszabadulás helyett szabadság – szimbólumváltás a téren
n „Állapota veszélyes, ezért teljes egészében elbontandó”. Emiatt a statikusi szakvélemény miatt távolították el a közelmúltban a Bajcsy-Zsilinszky téri Felszabadulási emlékművet.
– pP –
Mikus Sándor szobrászművész – eredetileg Nő mandulaággal című –
alkotása 1955-ben, a felszabadulás 10. évfordulójának emlékére került a
vasútállomással szemközti térre. Az emlékmű sorsa a politikai változások miatt
kissé kalandosra sikerült. 1956 októberében a zalaegerszegi tüntetők ledöntötték
a szovjet megszállás egyik emblematikus jelképének számító domborművet. Hosszú
hónapokig csak a romos talapzata látszott. Fél évvel később azonban a hatalom
újra visszaállította az alkotást.
1991 nyarán, a szovjet csapatok kivonulásának alkalmából a „Felszabadulásunk
emlékére 1945” felirat kiegészült az 1991-es évszámmal is. Az ünnepségen
Csurka István országgyűlési képviselő, az MDF akkori alelnöke mondott
beszédet. Az emlékmű szimbolikus szerepe, szellemi értéke az elmúlt évtizedekben
folyamatosan csökkent. Az alkotásra kevesebb figyelem hárult, állaga is
fokozatosan romlott.
Mint azt Balaicz Zoltán polgármester érdeklődésünkre elmondta: az
állagromlás már évek óta jól látszott, és többen fel is hívták rá a figyelmet.
Tavaly emiatt kért a város statikai véleményt, mely életveszélyesnek minősítette
az emlékművet. A szakvélemény szerint a külső, műkőből készült elemek anyagukban
teljesen tönkrementek, s ez a falazott réteg, több centiméter szélesen el is
vált a belső, beton anyagtól. Emiatt a konstrukció „állékonysága nem
garantálható”. A statikus ezért bontást javasolt. Ez február végén megtörtént.
A polgármester elárulta: az eltávolításakor egy különlegességre bukkantak. Az
emlékmű hátoldalának belső felén egy jól olvasható feliratra leltek, melyről
eddig senki nem tudott. Petőfi Sándor Élet vagy halál című
versének kezdő sorait („A Kárpátoktul le az Al-Dunáig Egy bősz üvöltés, egy vad
zivatar! Szétszórt hajával, véres homlokával Áll a viharban maga a magyar.”)
véste oda valaki. Vélhetően az 1957-es visszaállítás előtt, az októberi
események mementójaként. Jelenleg vizsgálják, hogy a titkos felirat mikor és
hogyan került az emlékműre, ennek eredményeiről majd később tájékoztatják a
közvéleményt.
A dombormű és a hátoldali felirat most az egyik kőfaragó cég telephelyén van. Az
emlékmű többi része a bontás során megsemmisült, szétporladt. A virágzó
mandulaágat tartó nőalak visszakerül majd a vasútállomással szemközti térre, ám
mint a szabadság emlékműve. A tervek szerint többek között egy Kossuth
Lajos-idézet szerepel majd rajta, valamint a magyarság szabadságért
vívott küzdelmeinek jeles dátumai (1703–1711; 1848–49; 1945; 1956; 1989).
Az emlékmű környezetét hamarosan a Városgazdálkodási Kft. munkatársai rendezik,
parkosítják.
n A Deák
Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban az állományból kivont könyvek
kerülnek árusításra: március 24-én pénteken 10.00–17.00 óráig, március
25-én szombaton 8.30-tól 12 óráig. A dokumentumok ára: 200 Ft/darab.
* * *
A könyvtár, az Apáczai-tagkönyvtárral és a Hobbi Fotós Klubbal közösen „Egerszegi
emlék – a Kertváros régen és most” címmel fotókiállítást tervez. Várják
épületekről, eseményekről, személyekről, azok életéről készült fotókat,
melyek kertvárosi kötődésűek.
A képek formátuma: jpg, színes és monokróm képek egyaránt
szerepelhetnek, mérettől függetlenül. Beadási határidő: április 21.
Érdeklődni: 92/314-866.