Mária-útszakaszavató

Figyeld a lila „m” betűt!

n Pünkösd első napján kis zarándokcsoport avatta fel a déli Mária-út zalaegerszegi vonalának újabb 5 kilométeres szakaszát Bozsok és Botfa között. A várost érintő másik részt, Botfa és Búcsúszentlászló között januárban adták át.

– b. k. –

Furján Gellért csácsi plébános áldotta meg az új zarándokutat és az azt elsőként bejárókat. A résztvevők között volt az utat kialakító és fenntartó Mindszenty Ifjúsági Ház vezetője, dr. Illyés Zoltán, a zalaegerszegi 71. Zrínyi Miklós Cserkészcsapat tagjai, valamint gyakorlott és kezdő zarándokok. Az 5 kilométeres távot gyerekek számára is tartható tempóban, másfél óra alatt járták le. Közben még egy-két útjelzőt is kihelyeztek. A Közép-Európa Zarándokútjának nevezett Mária-út jele a lila m betű (a rácsatlakozó utak jele kék, így a közelmúltban átadott Horhosok útja is). Csíksomlyótól Mariazellig tartó útról van szó, melynek eddig csak az ország északi részén volt vonala. Most épül a déli szakasz, mely Zalaegerszegen is áthalad. Az út kialakítását a városi önkormányzat támogatta, egyben a belvárosi részek (Parkerdő, templom, múzeum) felügyeletét is vállalta. A táv zöldben vezető vonalát pedig a Mindszenty Ifjúsági Ház tartja karban. Az út Búcsúszentlászlóról majd Homokkomáromba és Nagykanizsára folytatódik, így hagyja el a megyét. A kiépítésben a helyi önkéntesek szerepe gyorsító jellegű, így volt ez Zalaegerszegen is.
– A ház egyesíti a lelkigyakorlatokat és a természetismeretet, ami egybe esik a zarándokutak küldetéseivel is, ezért örültünk a lehetőségnek és felvállaltuk a feladatot – mondta dr. Illyés Zoltán. – A magyarországi harmadik Mária-útból (a második út a Duna mentén halad észak–dél irányban), a déli szakaszból még csak kevés rész készült el, az önkéntesekre nagy feladat vár ezzel kapcsolatban. Enélkül lehet, hogy éveket kellett volna várni a zalaegerszegi szakasz létrejöttére is, ezért fontosnak láttuk, hogy segítsünk. Alternatív javaslatot tettünk az útvonalra, kihasználva a helybeliségből adódó jobb helyismeretet, melyet elfogadott az utat kialakító országos Mária Út Közhasznú Egyesület. Így érinti az út a botfai kastélyt, mely zarándokfogadó ponttá is vált egyben. Sokan szoktak érdeklődni az itteni szállóvendégek közül túralehetőségekről a híres búcsúhelyre, Búcsúszentlászlóra, és most már ebben is tudunk segíteni. Régen átjártak a két településről egymáshoz gyalogosan az emberek, néhányan még ma is használják ezt az utat, de akinek nincs helyismerete, eddig ezt nem tudta megtenni. Az út célja az is, hogy minél inkább a természetben haladjon, ezzel kapcsolatos javaslatunkat is elfogadták, és gyönyörű zöld út lett ez a szakasz. A járhatóságot az időnként itt elhaladó mezőgazdasági gépek segítik, az útjelzőket elkészítettük, kihelyeztük a „72 óra kompromisszum nélkül” program önkénteseivel. Vállaljuk a karbantartást, a Botfához közeli szakaszon még szemétszedésre lesz szükség. Az út felkerül a turistautak.hu oldalra is, tematikus útként, és talán egyéb kiadványok is hirdetik majd. A Zalaegerszeg és Búcsúszentlászló közötti teljes 16 kilométeres távot augusztus 25-én fogjuk bejárni – ismeretette Illyés Zoltán.

vissza az elejére

A gyógyító kert

Lelki védekezés, gondolkodás

n Az Apáczai Művelődési Központ „Házunk, kertünk, udvarunk” rendezvényén Sebestyén Bence fitoterapeuta tartott előadást a gyógyító kertről.

– b. k. –

– A ház kertje még személyes térnek számít. Vizsgálták azt a kérdést, hogy amilyen gyógynövényre az embernek szüksége van, az nagy eséllyel megjelenik a kertben. Illetve, amely gyógynövényre szüksége van egy közösségnek, az az adott térben megjelenik. Igyekezzünk mi is megfigyelni a környezetünket. Aki sokat jár kirándulni, észreveszi, hogy minden évben más növények vannak túlsúlyban a természetben – mondta bevezetésképpen. – A kert attól gyógyító, hogy sok időt töltünk benne. A szép kert gondos gazdát mutat, aki sokat profitál ebből az egészség terén. Az immunrendszer mikrobális támogatású. A fajtagazdagság egészségesebb környezetet teremt. A cél a sokszínű mikrobális környezet, és ez vonatkozik a gyógyító kertre és az egészséges testre egyaránt. Minél teljesebb az ökoszisztéma, annál stabilabb. Ma steril társadalomban élünk, gyakori az allergia. Természetesen takarítsunk, nem arról van szó, hogy legyünk piszkosak, de szabadjon a gyereknek a fűre lépni. Kevés a természetes élettér, miközben a gyermek szervezetének tanulnia kell az életet, ismerkednie kell a több tízezer mikrobával. Nem véletlen, hogy mindent a szájába akar venni. Régen ezt hagyták, aztán tiltották, ma újra kezdik hagyni.
A gyógyuláshoz az út kétféle lehet. A gyors és kényelmes, de hosszú távon káros antibiotikum, vagy a lassabb, de hosszú távon jótékony probiotikus kezelés. Minden gyógynövény probiotikumot tartalmaz, mellyel gazdagíthatjuk saját mikrobális környezetünket. Ezért is érdemes a kertben sétálgatni. A saját kertből vett növények mikrobális állománya alkalmazkodik a kertészhez. Így a kert a saját testünknek számít. De tudjuk azt is, hogy a vegyszerek a baktériumok egy részét elpusztítják és a vegyszert is visszaesszük – tette hozzá megjegyzésként, a biokertészkedés gyakorlatára biztatva. – A sokszínűséget segíti, nemcsak, hogy hagyjuk a gyereket a kertben szaladgálni, hanem hogy minél több növénnyel megkínáljuk, még mielőtt a finnyás korszaka beköszönt. Az előadó még megjegyezte, a gyógynövények jó értelemben vett vadságot hoznak a kertbe. Fogyaszszuk őket, a keserűeket is, mert arra is szükség van. De tudatosítsuk, hogy az életmód betegít meg, és nem elég csak bevenni a gyógyító dolgokat, hanem ami sokkal nehezebb, le kell mondani a megbetegítőkről. Végül szólt az egészség fontos alappilléréről, ami még kevesek szokása, a lelki védekezésről, a jó gondolkodásról. Talán ezt is segítheti a kertben tett rendszeres séta.

vissza az elejére

Kisemberek és a nosztalgia

Pozitív jelzéseket kapott

n Másfél éve fogott tollat (billentyűzetet) és novelláival gyorsan tetszést aratott. A kisemberek napi életképei, a gyerekként megélt '80-as évek Kertvárosa és a göcseji néphagyomány a kedvenc témája. Balaton Lászlóval beszélgettünk.

– B. K. –

– Olvasó embernek tartom magam. Negyvenéves koromig csak olvastam, aztán másfél éve írok is. Először csak rövideket, aztán kezdek rájönni, hogy az nem elég – mondja a város friss írója, akit a szintén friss Deák-kert portál is szerzői között jegyez.
– Szomorkás, nyomasztó hangulatúak az írásaid.
– Melankolikusak, ezt már más is mondta. A derűs írás a legnehezebb, és talán a melankólia nem olyan rossz dolog. Bármi inspirálhat, de leginkább kisembersorsokat látok, nap mint nap találkozom ezzel, a munkahelyemen, az utcán, bárhol. De néhány kivételtől eltekintve a végén ott van a remény – mondja a Göcseji Falumúzeum munkatársaként dolgozó szerző.
– A másik témád a '80-as évek. Olyan részletességgel tudod felidézni a kort, ami az olvasót is visszarepíti oda.
– Boldog gyerekkorom volt a Kertvárosban, nosztalgikusan gondolok vissza rá, ahogy a vidéki, falusi életre is. Próbálom a színeit, illatait áthozni. Mindez megvan a fejemben, csak elő kell hozni. Egyébként is fejben írok és amikor megvan, leülök és bármi történhet körülöttem, azt leírom. A témákat még inspirálja az egyre növekvő hitem. Bármilyen sokat olvasok, amit még nem írtak meg, azt úgy érzem, nekem kell. A gyerekkori nosztalgia sokszor visszatér. Sokat írtam már róla, de még nem mindent, majd ha az is felszínre jön, akkor foglalkozom mással. Addig ez feszít belülről.
– Hogyan leltél közönségre?
– Először mindent a páromnak mutatok meg. Ő komoly szakértő magyar–néprajz–angol szakos tanárként. Így a számomra alapvető helyesírás mellett szakmai szemmel tudja értékelni az én amatőr kutatásaimat a göcseji néphagyományról. Aztán, bár nem tetszik, de közösségi oldalakon élünk. Itt a meglepődés mellett gyorsan pozitív visszajelzéseket kaptam a barátoktól, ismerősöktől. Aztán jöttek pályázatok, antológia és legutóbb a Deák-kert, egy néhány hónapja indított zalaegerszegi online irodalomportál. Lokálpatrióta vagyok, számomra fontos, hogy helyben maradjon az írásom.
– A helyi futballcsapat elkötelezettjeként is ismernek.
– Ez a mi csapatunk, tehát nekik szurkolok. A szurkolótáborban aztán eltűnnek az egyébként meglévő társadalmi különbségek. Gondolkodom egy szépirodalmi futballkönyvön is, abból nincs sok. Bár Mándy Iván és Esterházy Péter után ez merész vállalkozás lenne.
– Összegzés erről a másfél évnyi alkotómunkáról, tervek?
– Szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen rövid idő alatt ilyen sok pozitív visszajelzést kaptam. Ez inspirál is. Még komolyabban szeretnék tehát az írással foglalkozni, ami azt jelenti, hogy még többet fogok olvasni, még inkább tanulmányozni a magyar helyesírást, és azokat a dolgokat alaposan kutatni, amiről írok. Aztán írni, írni, írni, mert ezt így lehet fejleszteni. A novella nagyon bejött, de szeretnék majd hosszabbat is, és a nagy álom a saját kötet. Remélem, megkaptam ehhez a talentumot.

vissza az elejére