Pataki Éva, Mészáros Márta és dr. Babrik Zsuzsanna

Mindig tabudöntögető volt

Mészáros márta a pszicho filmklubban

Mikor a történet összeállt, már biztos volt, hogy Törőcsik Marit kérik fel a főszerepre. Mint ahogyan az is, hogy kell valami északi jelenség a sztoriba; valami vágyott, ritka hely, ahová az egyik szereplőpár el akar jutni.

– pánczélPetra –

Az északi fény ötlete egy újságcikk olvasása közben ugrott be Mészáros Márta filmrendezőnek, mint ahogy korábban az egész film alapkoncepciója is. Egy osztrák lapban jelent meg egy izgalmas írás a II. világháború utáni négyhatalmi megszállási övezetekről, illetve arról, hogy 1945 után nagyon sok gyerek nőtt fel, majd élt úgy, hogy nem az volt az igazi apja, akit annak hitt. Mert anyja vagy nemi erőszak áldozata lett, vagy röpke kaland után esett teherbe; ám ez titok maradt. Ez alapozta meg az Aurora Borealis – Északi fény című magyar filmet, melyet 2017-ben láthatott először a közönség. A két idősíkon futó családi drámát a közelmúltban a Pszicho Filmklub rendezvénysorozat keretében nézhették meg a zalaegerszegi nézők. A vetítés utáni közönségtalálkozó vendégei Mészáros Márta filmrendező és Pataki Éva forgatókönyvíró voltak, akikkel dr. Babrik Zsuzsanna pszichiáter, a filmklub vezetője beszélgetett a Keresztury VMK-ban. Pataki Éva elárulta: a film, illetve még a forgatókönyv címe eredetileg az volt, hogy „Született Bécsben”. A kollégák körében ez nem aratott túl nagy tetszést. A sztoriban az egyik szereplő, Anton (orosz tiszt) karakterét formálták úgy, hogy olyan távoli, északi helyről származzon, ahol valami építészeti vagy természeti ritkaság van, ahová majd szerelmével el szeretnének jutni. Ez lett a sarki vagy északi fény, vagyis az Aurora Borealis. Ami végül a film címe is lett. Mészáros Márta korábbi filmjeinek sorába szépen illeszkedik ez a történet is, mert a rendezőt mindig is a női sorsok, családi titkok, erőszak és háború, illetve annak következményei érdekelték. A filmről a zalaegerszegi közönségnek azt mesélte, ez nemcsak egy magyar, hanem európai sztori is, hiszen katonák általi nemi erőszak mindenhol történt. És nemcsak az oroszok, hanem a német, angol, amerikai, sőt francia haderő bevonuló tagjaira is jellemző volt ez a nőkkel szembeni magatartás. A baj az, hogy míg más nemzetek beszélnek arról, hogy bizony a háború után sok gyermek született nemi erőszakból (amit aztán eltitkoltak előlük, sőt sokszor az egész közösség elől), nálunk ez máig tabu. Itthon nincs az ilyen családi tragédiáknak fóruma. Pedig ezekkel a traumákkal igenis foglalkozni kellene. Mert meg kell tudnunk, hogy kik vagyunk. Nem csoda, hogy épp Mészáros Márta álmodott filmre egy ilyen történetet, hiszen a rendező (aki immár 88. évét tapossa, de mint mondja, érezni nem érzi a kort, csak szörnyű kimondania) mindig is tabudöntögető volt. Emiatt a kommunizmus idején már puszta léte is provokálta az embereket és a kritikusokat, míg külföldön hatalmas sikereket ért el. (Többek között a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál első női Arany Medve-díjas rendezőjét tisztelhetjük benne.) Az itthoni hatalom szemét többek között pont az szúrta, hogy női filmesként döntögeti a már említett tabukat, ráadásul „Nyugaton”. Viszont mivel gyerekkora egy részét a Szovjetunióban töltötte, és ott is diplomázott (szobrászművész apja, Mészáros László Kirgíziába költözött családjával, ám koholt vádak alapján kivégezték, majd nem sokkal később édesanyja is meghalt), mindig tudott azzal védekezni, hogy „Elvtársak, én Moszkvában tanultam!” Ez adott némi – látszólagos védelmet – de így is rengeteg rosszindulatú pletyka keringett róla a fővárosi színházi és filmes közegben. Azt meséli, hogy mivel korán árvaságra jutott, filmjei afféle öngyógyító eszközök is, amikben van önéletrajzi ihletés. Gyakran ábrázol, jelenít meg soknemzetiségű családokat, történeteket, ami szintén nem véletlen. Ő maga is több országban élt: Szovjetunió, Magyarország, Lengyelország, Franciaország. A magyaron kívül pedig hat nyelven beszél. Itthon sokszor nem voltak vevők a filmjeire, így többet Lengyelországban forgatott és mutatott be. Szerinte itthon kevésbé adnak pénzt erőszakot ábrázoló, vagy politikai, családi titkokat feltáró alkotásokra. Úgy érzi: mi valahogy nem szeretünk elszámolni a múlttal. A lengyelek például sokkal jobbak ebben. Az elmúlt évtizedek tapasztalatai alapján azt látja, hogy a „pénzosztók” és a politika mindig ugyanolyan: leginkább hülye. Az emberek meg tűrnek. Ő filmjeivel már annyi forradalmat csinált életében, hogy többet már nem akar – fogalmazott. Lehet, hogy emiatt sokan nem szerették, pedig ő csak azt mondta el, amit életében és maga körül látott. Persze vannak még forgatókönyv- és filmötletek a tarsolyában. Most például egy Déry Tibor-novella feldolgozására készül. A beszélgetésen természetesen szó esett az Aurora Borealis főszereplőjéről, Törőcsik Mariról, aki már nagybetegen – kóma után – forgatta le a filmet. De ez nem látszik. Mert őt az élteti, hogy játszhat. Szerelmi viszonyban van a kamerával. A rendező és a színész csipkelődő, régi baráti viszonyát jól jelzi, hogy amikor levonultak a forgatási helyszínre – egy igazi parasztházba – Törőcsik felkiáltott: „Mészáros, Te hova a francba hoztál engem?! Itt fogok ülni egész nap a szobában?” És igen! Ott ült, játszott, és átadta a kamerának a lelkét.

vissza az elejére

Mintaprogramokkal

Szakmai nap könyvtárosoknak

A köznevelést támogató legújabb könyvtári szolgáltatásokkal kapcsolatban rendeztek szakmai napot a Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban. A találkozó egy európai uniós projekt keretében megvalósuló, országos programsorozat részeként jött létre. Az eseményre nemcsak a megye könyvtáraiból, hanem a fővárosi Szabó Ervin Könyvtárból is érkeztek szakemberek.

– pet –

Kiss Gábor, a Deák Ferenc Megyei Könyvtár igazgatója a vendégeket köszöntve elmondta: „Az én könyvtáram” országos rendezvénysorozat a megyei könyvtárak együttműködésével zajlik. A vidéki intézmények munkáját a Szabó Ervin Könyvtár koordinálja, mint a „Múzeumi és könyvtári fejlesztések mindenkinek” című uniós projekt lebonyolítója.
A pályázat részeként úgynevezett mintaprogramok létrehozásával az óvodás- és iskoláskorú gyerekek tanulását segítik. Kiemelt figyelmet fordítva az olvasásfejlesztésre, információkeresésre és könyvtárhasználatra. Remélik, hogy a program által minél több iskolát és rajtuk keresztül diákot tudnak megszólítani szerte a megyében.
A pályázat részleteiről Farkas Ferenc, a Szabó Ervin Könyvtár EFOP-projektirodájának szakmai vezetője szólt. Mint mondta: annak ellenére, hogy egyre többször beszélünk arról, hogy az emberek manapság nem olvasnak, vagy nem úgy és annyit olvasnak, mint régen, a könyvtárak még mindig meghatározó résztvevői a kulturális alapellátásnak. Az intézményeknek összesen kétmillió regisztrált olvasója van, és 440 ezer 14 év alatti diák látogatja az ország könyvtárait. Persze a szakemberek tisztában vannak vele, hogy újabb és újabb tartalmakkal kell megtölteni a könyvtárakat ahhoz, hogy ne csökkenjen ez a szám. Annál is inkább, mert a látogatók manapság nem mindig olvasnivalóért mennek a könyvtárba. Egyre több ugyanis a különféle rendezvények, kihelyezett tanórák, képzések, vetélkedők, író-olvasó találkozók száma. Ebbe a sorba illeszkedik bele Az én könyvtáram program is, mely többek között arra keresi a választ, hogy hogyan tudnak a könyvtárak még több óvodást és iskolást elérni. Illetve, hogy mindehhez milyen segítséget tudnak nyújtani maguk a könyvtárosok. A program célja az is, hogy különféle könyvtári szolgáltatások révén támogassák, kiegészítsék a közoktatásban zajló munkát. Így az egyes rendezvények alkalmával nagy hangsúlyt fektetnek az olvasásfejlesztésre, a digitális írástudás közvetítésére, a tehetséggondozásra vagy éppen a hátrányos helyzetűek felzárkóztatására. Ez utóbbit segíti például a Betűspagetti című szövegértési foglalkozás, melyet kifejezetten a sajátos nevelési igényű gyerekek fejlesztésére dolgoztak ki. Az eseményen többek között elhangzott: országos szinten eddig 3600 szakember vett részt a projekthez kötődő rendezvényeken, és mintegy 2100 diák vállalta, hogy kipróbálja a program során kidolgozott könyvtári mintaprogramokat. Zala megyében öt mintaprogram készült, ezeket a szakmai nap keretében ismertették az egyes könyvtárak képviselői.

vissza az elejére

Mese a gondoskodásról

Nyúl karcsi a vizslaparkba jön

Nyílt próbával és vendégelőadásokkal ünnepelte a Griff Bábszínház a március 21-i bábszínházi világnapot. Az ünnep alkalmából Zalaegerszegen vendégeskedett a szatmárnémeti Harag György Társulat Brighella Bábtagozata, akik a Mese a tálról és kanálról című előadásukat hozták el a helyi közönségnek.

– pet –

A világnapon a Griff társulatának most készülő előadását, a Nyúl Karcsi a Vizslaparkban című bábjátékot is megnézhették az érdeklődők egy nyilvános próba keretében. Az új előadás részleteiről délután sajtótájékoztatón számoltak be. Bartal Kiss Rita művészeti vezető, a darab díszlettervezője elöljáróban elmondta: az előadás több ponton is kötődik Zalához. A mese szerzője Turbuly Lilla zalai származású író, költő, a történet a Vizslaparkban játszódik, a rendező pedig Kolozsi Angéla, aki anno a Griff egyik alapítótagja volt. Az előadással kapcsolatban Kolozsi Angéla úgy nyilatkozott, hogy az alapötletet egy valós sztori adta. Pár éve a budapesti Károlyi-kertben húsvét után kitettek egy nyulat, amit aztán az ottani közösség befogadott és gondozott. Később a nyúl emlékére egy szobrot is állíttatott a közösség. Turbuly Lilla e megtörtént eset alapján írt egy „alapmesét” (Rudi és Baltazár), mely egy nyúl és egy hajléktalan barátságáról szól. Ezt dolgozták át aztán Kolozsi Angélával bábszínpadra, mégpedig úgy, hogy a történet helyszínét áttették a Károly-kertből a zalaegerszegi Vizslaparkba. A rendező szerint a mese végül is bárhol játszódhat, mert egyetemes értékeket hordoz és hétköznapi problémákat tár fel. Szerepel benne egy kitett nyúl, egy hajléktalan férfi, egy nagymama kutyával, egy roma kislány, egy titokzatos parkőr és egy kisfiú anyukája. Vagyis egy igazi városi közösség ez, melynek tagjai azonban – finoman fogalmazva – elég nehezen viselik egymást. Viszont a nyuszi megmentése érdekében képesek lesznek összefogni. A Nyúl Karcsi a közös gondoskodás erejéről, a befogadásról és a pártfogásról szól, melyek fel tudják oldani az emberek közötti feszültségeket. Ha barátok nem is lesznek, azért kicsit közelebb kerülnek egymáshoz a történet végére.  A rendező azt is elárulta: a nyúl a Károlyi-kerti alaptörténet miatt kapta a Karcsi nevet. A mesében nagyon szellemes szövegek és bábok vannak. Az egyes szereplők arca például az általuk használt tárgyra (táskára) van ráapplikálva. A Nyúl Karcsi a Vizslaparkban című bábjáték bemutató előadására március 30-án kerül sor. Az egyes szerepekben B. Szolnok Ágnest, Csepregi Napsugárt, Duna Orsolya-Rékát, Matola Norbertet és Szilinyi Arnoldot láthatjuk. A darabhoz Csernák Zoltán Samu szerzett zenét.

vissza az elejére

Családbarát munkahely

Az elmúlt héten adták át a városházán a „Zalaegerszegi családbarát munkahely díj – 2018” elismerést. A kitüntető címre a város önkormányzata a Zalaszám Informatika Kft.-t találta méltónak.

A díjat az „Egyre nő az esély” című projekt keretében tavaly adták át először. A részletekről sajtótájékoztató keretében szólt Gecse Péter alpolgármester, Zimborás Béla, a projekt szakmai vezetője és Szász András, a Zalaszám ügyvezetője. Az önkormányzat a cím odaítélésével elismerését fejezi ki azon kis- és közép-, valamint nagyvállalatok iránt, melyek családbarát módon működnek, törekednek a munka, a családi, illetve a magánélet összehangolását segítő intézkedések fenntartására. A díjazott vállalat elköteleződése a családbarátság, a munka-magánélet egyensúlya és a nemek egyenlő esélyeinek biztosítása a menedzsment működésében érezhető, több szinten tetten érhető.

vissza az elejére