Címlap

Múzeumpedagógiai évnyitó

Szórakozva tanulás a zalaegerszegi közgyűjteményekben

A zalaegerszegi oktatási és nevelési intézmények számára rendeztek teadélutánnal egybekötött múzeumpedagógiai évnyitót a Göcseji Múzeumban.

– pet –

A rendezvényen a házigazdán kívül a Mindszentyneum, a Göcseji Falumúzeum, a Magyar Olaj- és Gázipari Múzeum (MOGIM), valamint a Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtár mutatta be a 2024/25-ös tanévre szóló, óvodásoknak és diákoknak szánt programjait. Az eseményen a meghívott pedagógusokon kívül részt vett Varga István, a Zalaegerszegi Tankerületi Központ szakmai vezetője is. Havasi Bálint, a Zalaegerszegi Múzeumok Igazgatóságának vezetője köszöntőjében elmondta: a múzeumpedagógia már a 2000-es évek eleje óta mindennapi része a közgyűjtemények életének. A cél az, hogy élményeken keresztül egészítsék ki a tantervben szereplő ismeretanyagot, illetve, hogy múzeumbarát közönséget neveljenek.
– A múzeum a lehetőségek tárháza. Nem csak kiállítóhely és tudományos kutatóközpont, hanem a tanulás helyszíne is. Itt máskepp lehet megszólítani a gyerekeket. A múzeum a szórakozva tanulás színhelye. Mást, és máshogy tanulnak itt a diákok, kiszínesítve a tankönyvi anyagot – fogalmazott a főigazgató. Hozzátette: napjainkban a hiteles tudás felértékelődik., mert az Internetről származó információ nem mindig hiteles. A múzeumi tartalmak viszont igen, hiszen tudományos kutatáson alapulnak. A Göcseji Falumúzeum óvodásoknak és iskolásoknak szóló programjait Varju András, a skanzen vezetője ismertette. Többek között a falusi és göcseji élet jellegzetes munkáival, valamint növényeivel és állataival ismerkedhetnek meg a gyerekek, de a skanzen építészete is szóba kerül a foglalkozásokon. A megyei könyvtár különleges műhelyeiről Tóth Renáta igazgató és Deák Klaudia könyvtáros–informatikus számolt be. Többek között kiemelték a diákoknak szóló DeákDekor Makerspace Műhelyt és a robotikafoglalkozásokat. Kocsis Tamás könyvtáros, a Deák+ Kert internetes irodalmi magazin felelős szerkesztője pedig arról beszélt, hogy a fiatal vers- és prózaírók miképp léphetnek kapcsolatba az irodalmi portállal. A Mindszentyneum változatos – és több történelmi korszakot átfogó – programjait Csengei Ágota intézményvezető és Holló Csilla múzeumpedagógus, programszervező ismertette. A jelen lévő tanárok megtudhatták például, hogy nem csak Pehm József életéhez, hanem az 1960-as, '70-es évek életmódjához kapcsolódó foglalkozásokkal is várják a diákokat. De a cserkészek mindennapjaiba is beavatást nyerhetnek az érdeklődők. A MOGIM-ban inkább a természettudományok és a földrajzi ismeretek irányába „terelik” a gyerekeket. Mint az Németh-Gotthárd Gréta prezentációjából kiderült, az olajipari múzeumban még a vulkánok világát is megismerhetik a diákok. A Göcseji Múzeum óvodásoknak, valamint kisebb és nagyobb iskolásoknak szóló programjait Novák Fanni múzeumpedagógus ismertette. A múzeumi kabalaállat, vagyis Zegoly, a bagoly segítségével izgalmas kalandokra várják a gyerekeket egész évben. Többek között a középkori várhoz kapcsolódó órákkal és az egykori mesterségek bemutatásával készülnek, de Németh János keramikusművész kiállítására is ellátogathatnak. Az előadók kiemelték, hogy manapság nem könnyű a gyerekek figyelmét a papíralapú információhordozók, vagy az offline világ ismeretanyaga felé terelni. A közgyűjteményekben eltöltött – nem frontális, hanem interaktív – órák azonban felkelthetik az érdeklődést egy-egy téma iránt, és segíthetik a játszva tanulást.

vissza az elejére

Mátyás István

Nincs két egyforma orgona

Beszélgetés mátyás istván orgonaművésszel

A zene világnapja alkalmából egy Zalaegerszegről elszármazott orgonaművésszel, Mátyás Istvánnal beszélgettünk. Neki köszönhető az immár második alkalommal megrendezett „Zalaegerszegi nemzetközi orgonahét” rendezvénysorozat létrejötte is.

– Bánfi Kati –

Városunk méretéhez képest szép számmal ontja a nemzetközileg is elismert orgonaművészeket. 2018-ban ennek kapcsán már írtunk Nauratyill Zitáról, most pedig egy generációval idősebb művész a beszélgetőpartner. Mindketten, bár nem azonos időszakban, elnyerték a kalinyingrádi Mikael Tarivergyiev-orgonaverseny első helyét.
Mátyás István zalaegerszegi születésű, itt kezdte zenei tanulmányait, majd Szombathelyre került.
– A szombathelyi diákok között tradíció, hogy Bécs, Graz vagy Salzburg is szóba jön mint a felsőbb tanulmányok lehetséges helyszíne, ezt az utat már többen végigjárták előttem is. Én is erre indultam el, és 1999-ben Bécsben zongora szakon kezdtem meg a zeneakadémiai tanulmányaimat. Egy év múlva orgona szakra is felvettek, végül orgonából diplomáztam.
– Gondolom, jól jött a zongoratudás a hangszerek királynőjéhez. Kötelező is előtte?
– Nem kötelező, de érdemes. A játékmódban komoly különbségek vannak, más a két hangszer billentése. Zongorán a hangzás milyenségét elsősorban súlyozással, izommunkával tudjuk befolyásolni, alakítani. Ezeken és a frázisok mögötti háttérgondolatokon keresztül zenél a hangszer a kezünk alatt. A zongorista gyakorlatilag egy kalapácsmechanika működésére hat. Az orgonán viszont a hang addig szól, amíg el nem engedem a billentyűt, így a billentyű elengedésének milyensége is alakít a hangzáson. És persze a különböző regiszterek, melyekkel formálni tudom a hangzást és az összhatást. A hangszínek keverése általában az orgonista fantáziájára és stílusismeretére van bízva, ez a kottában nincs pontosan rögzítve. A barokk zene esetében például többnyire semmi sincs előírva. A romantikában a szerzőtől függ, hogy mennyi szabadságot ad az előadónak.
– Modern kori darabokat is játszik orgonán?
– Igen, de engem a gyakran öncélúnak tűnő disszonanciák világa nem érint meg. Jobban szeretem azokat a műveket, amelyek egy történetet, érzelmeket vagy hangulatokat mesélnek el.
– Jelenleg hogy van jelen az életében az orgona?
– Az utóbbi években nagyon sok fellépésem volt, egész Európát végigjártam, koncertsorozataim is voltak Bécsben. De ezzel párhuzamosan már tíz éve a bécsi zeneakadémián dolgozom mint szerződéses korrepetitor és egy XXIII. kerületi templom orgonistája is vagyok. A közeljövőben Németországban és Oberwartban fogok koncertezni.
– És Ön az ötletgazdája a Zalaegerszegi orgonahét rendezvénynek is. Ennek mi a története?
– Az alapötletet egy német rendezvényből merítettem.
Ott találkoztam egy úgynevezett „orgonasétával”, ennek keretében a közönség a város egyik orgonájától a másikig vándorol, és minden helyszínen egy-egy 20 perces koncertet hallgat meg. Valami ehhez hasonlót szerettem volna, csak több napra széthúzva a hangversenyeket. Hat évvel ezelőtt volt Zalaegerszegen az első orgonahét, amely most folytatódhatott.
– Zalaegerszeg a maga hat orgonájával hova rangsorolható?
– Ez egy reális méretű orgonaállomány. Inkább a skála érdekes, hiszen ez a falumúzeumban lévő, romjaiból újraépített Klügel-orgonától egészen a modern hangszerekig terjed. Az előbbi orgona azért is érdekes, mert ez az egyetlen Klügel József által készített orgona, mely eredeti állapotában megmaradt, nem „nyúltak bele” – mondta Mátyás István, aki néhány évvel ezelőtt Tóth László zongoraművésszel és a Zalaegerszegi Szimfonikus Zenekarral az orgonafelújítást segítendő koncerteket adott Zalaegerszegen és Nagykanizsán is.
– Nagy különbség van egyébként orgona és orgona között?
– Minden orgona más. Nincs két egyforma. Különböző számú manuállal, regiszterrel rendelkeznek, mindegyiket egy bizonyos akusztikájú térbe szánja a tervezőjük. Például az evangélikus templom orgonájának mindössze 320 sípja van, míg a nagytemplomban lévő hangszernek 2165. Ez rögtön rávilágít az különbségre. Minden hangszernek megvan a karaktere, amit egy koncert előtt meg kell ismerni, össze kell barátkozni vele, feltérképezni a lehetőségeit. Ehhez jön még a templomtér vagy a terem akusztikája, mérete is.
– Önnek a zalaegerszegi orgonák közül melyik a kedvence?
– Még mindig a hangversenytermi. Ez hétévesen, amikor először megláttam, már elvarázsolt. Ettől kezdve egyértelmű volt az út. Szép a hangja és gyönyörűen illeszkedik a térbe.
– Az orgonahét rendezvényt Ön kezdte, rendhagyó módon skót dudással kiegészülve.
– Különös élmény volt, hiszen mindkét hangszer nagyon erőteljes, és a kettő együtt elképesztő energiával bír. Régi álmom volt ez a párosítás, de ehhez a felálláshoz irodalmat kellett keresni, illetve saját magunknak átiratokat készíteni.
– Az orgona mikor tűnik fel először a zenetörténetben?
– Egyiptomban, az időszámításunk előtti 3. században. Ez egy víziorgona volt, azaz a fújtatást víznyomással szabályozták. Aztán a rómaiaktól Bizáncba került a hangszer, majd a bizánci császár ajándékaként a frankokhoz, innen terjedt el Európában. Érdekesség, hogy a Deák-iskola gyűjteményében található egy középkori mintára készült, kis hangterjedelmű, mindössze nyolcbillentyűs portatív, azaz hordozható orgona, amelyet egykori tanítványuk, Bíró Ferencz készített.
– Csak olvasmányokban kutatja a régi orgonákat vagy valóságban is?
– Az utóbbi években egyre jobban érdekelnek a történelmi hangszerek. Nagyon izgalmasnak tartom a Barlahidán álló pici, XVIII. századi orgonát az evangélikus templomban. A felújítása nehéz kérdés. Azt mindenesetre elmondhatom, hogy azzal foglalkozhatok, ami igazán fontos nekem.

vissza az elejére