Igéző emberi és alkotói őszinteség

Szabó t. anna fordította le frida kahlo naplóját

Frida Kahlo (1907–1954) világhírű mexikói festőművész élete utolsó tíz évében vezetett naplójának a közelmúltban jelent meg az első magyar nyelvű kiadása. A grafikákkal, festményekkel gazdagon illusztrált, szabadversekre emlékeztető napló szövegét Szabó T. Anna József Attila-díjas költő, író fordította le.

– pP –

A magyar kiadásról és ehhez kapcsolódóan a „Frida-jelenségről” Karáth Anita költő-magyartanár beszélgetett Szabó T. Annával az Apáczai Művelődési Központban. A Poket Zsebkönyvek sorozatban megjelent pici kötet egy igazi kincsesbánya. Színes rajzokon, merész, szókimondó szövegeken át ismerhetjük meg Frida fizikai és lelki fájdalmakkal gyötört, ám mégis teljes – és bizonyos szempontból – varázslatos életét. Szabó T. Anna elmesélte, hogy alkotóként mindig fontos volt számára Frida Kahlo, bár arra nem gondolt, hogy lefordítsa naplóját. Pláne, mert spanyolul nem tud olyan jól, ám a munkához az angol nyelvű változatot is megkapta. A kiadó amúgy is azt mondta neki, hogy nem spanyolul kell tudnia a fordításhoz, hanem a költészet nyelvén, mert nem hagyományos naplóbejegyzésekről van szó, inkább versszerűen megírt szövegekről. Fridához kettős viszonya van a fordítónak: egyrészt csodálattal néz a bátor, tehetséges nőre, művészre, akinek már a tekintete is megbűvöli az embert. (Szabó T. Annának sokáig volt egy Frida arckép a hálószobájában és néha azzal játszott, hogy szembe mer-e nézni ezzel az intenzív tekintettel.) Frida mély politikai elköteleződésével (a Mexikói Kommunista Párt tagja volt) viszont nem tud azonosulni, nehezen érti azt, és szinte fájt neki leírni a Sztálint éltető bejegyzéseit. (Szabó T. Anna kolozsvári születésű, és gyerekként még megtapasztalta a Ceausescu-diktatúrát.)  A napló szövegétől szinte megrémült és megszédült, ezzel kapcsolatos érzéseit le is írta a könyv előszavában. Abortusz, elhagyatottság, megcsalás és egy életen át tartó, néha pokoli testi gyötrelmek jellemezték Frida mindennapjait. A naplóírás, ahogy a festés is, segítette önmaga gyógyulásában. A festményeit nézve és szövegeit olvasva kijelenthető, hogy Frida bátor nő volt, és ez felszabadító is benne. Nem foglalkozott azzal, hogy ki, mit gondol róla, vagy a hagyományos női szerepekről. Nem félt senkitől, sem a haláltól, sem a szerelemtől és annak megélésétől. Fájdalmait, szenvedéseit a művészet erejével át tudta fordítani pozitív energiákká. Mindent, amit gondolt, őszintén kimondott és megfestett. Beleértve a tipikusan női fájdalmakat is, amik sokszor még ma is tabunak számítanak, nemhogy a 20. század első felében. Szabó T. Anna szerint mindezt apja miatt merte megtenni, aki intellektuálisan komolyan vette Fridát már kisgyerekkora óta. A szerző szerint az ilyen nők előnnyel, több önbizalommal indulnak, és később is jobban ki tudják bontakoztatni tehetségüket. Fridát jellemzi egy különös kettősség is, bár imádta férjét Diegót, és nagyon szeretett volna gyereket is tőle (betegségei miatt viszont nem szülhetett), mégis a „fiússága” (összenőtt szemöldök, bajuszka) vált a védjegyévé. Erre öltözködésben is sokszor rájátszott, ám a harsány, színes – népies, és eklektikus – ruhákkal mindezt ellensúlyozta is. Az est során elhangzott: jó, hogy egyre több női életmű kerül a látószögünkbe, mert ideje kiegyenlíteni azt, hogy évszázadokig szinte csak férfi alkotók szerepeltek a galériákban és az életpályákat bemutató könyvekben. Frida Kahlo naplója a szavak dallamában való gyönyörködés, ám az is érződik a szövegeken, hogy élete utolsó éveiben erős fájdalomcsillapítók hatása alatt állt. Szinte mindenről eksztatikus szerelemmel ír (legyen az Diego, vagy a párt). A kötet egy megható, néhol meghökkentő lélekfeltáró dokumentum. Az utolsó (halála előtti) időszak bejegyzései pedig búcsúlevélként is értelmezhetők. Ha képeit nézzük, akkor a gyötrelmes élet mögött mégis kirajzolódik valamiféle öröm, boldogság és játékosság.

vissza az elejére

Öt előadó érkezik változatos témákkal

Folytatódik az utóvéd képzőművészeti előadás-sorozat

Októberben folytatódik az Utóvéd – Képzőművészeti terepasztal-beszélgetések előadás-sorozat. Tóth Norbert képzőművész, a program szervezője a művészettörténeti estek őszi/téli szezonjának előadóiról tájékoztatta lapunkat.

– pet –

A helyszín ezúttal is a zalaegerszegi Club PopUp Underground lesz. A sorozat október 17-én, 19 órakor indul Frimmel Gyula grafikusművész előadásával, aki a fényképezőgép-szemű festőkről beszél majd. Olyan festőművészekről lesz szó, akik látásmódjukban megelőzték a fényképészetet, több évszázaddal annak feltalálása előtt. Az Utóvéd a következő hónapokban összesen öt előadással várja az érdeklődőket, egészen december 12-ig. A változatos témájú esteken vendég lesz Lepsényi Imre dizájner, képzőművész, majd dr. Kostyál László művészettörténész (aki arra az aktuális kérdésre keresi a választ, hogy kell-e kereszt a Szabadságszoborra). November végén Kovács László művészettörténész, művésztanár előadásában azt a témát járja körül, hogy hogyan viszonyult egymáshoz ideológia és művészet az 1950-es, '60-as években. Decemberben pedig Filó Vera grafikus, író szentekről és szuperhősökről, illetve a hozzájuk való kapcsolódásokról beszél. Mint ismert, az Utóvéd projekt azért jött létre 2024 tavaszán, mert a Nemzeti Alaptantervből (NAT) kivezették a művészettörténet tantárgyat, ami sok alkotóművészt, művészettörténészt és tanárt arra ösztönzött, hogy valamit tegyenek a kialakult helyzet ellen. Félő ugyanis, hogy napjaink mozgó- és állóképekkel zsúfolt világában egyre kevesebben lesznek, akik értelmezni tudják a képi világ üzeneteit. A vizuális nevelésre és a vizuális kultúra jelenségeinek megvitatására (legyen szó a korábbi évszázadokról, vagy napjainkról) ezért óriási szükség van. A képzőművészeti terepasztal-beszélgetésekre ezúttal is kéthetente csütörtökönként kerül sor. A programok látogatása továbbra is ingyenes, ám a szervezők arra kérik a közönséget, hogy aki teheti, támogassa a sorozatot. Ennek érdekében kihelyeznek egy adománygyűjtő ládát a bárpultra, hogy a befolyt összeget teljes egészében az előadók tiszteletdíjára fordíthassák.

vissza az elejére

Monokróm fotók a könyvtárban

Különleges felületek és fény-árnyék hatások

Sejtelmes hangulatú, másoknak inkább meghökkentő fotókiállítás nyílt a Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtárban az Országos könyvtári napok programsorozat részeként.

– pet –

Kocsi Tamás várpalotai amatőr fotográfus monokróm, fekete-fehér fotói láthatók, Mono Exhibition címmel. A durva felületű textillel körbekerített fotók különböző hangulatokat tárnak elénk; hétköznapi tárgyakat, jelenségeket ragadva ki környezetükből, más szemszögbe és értelmezési keretbe helyezve ezzel az adott objektumot. A résztvevőket köszöntve Tóth Renáta könyvtárigazgató elmondta: az Országos könyvtári napok idei témája a négy elem, vagyis a föld, tűz, víz, levegő. Az itt látható képek többsége kapcsolódik ehhez valamilyen formában. Jó, ha néha kizökkenünk a hétköznapok túlszínezett képi világából. Ezúttal ráadásul úgy, hogy éppen hétköznapjaink elhagyatott tárgyai ihlették a fotókat. A monokróm színek, valamint a felületek, árnyékok felnagyítása újraértelmezi a képek eredeti látnivalóját – fogalmazott. A kiállítást Budai László, a várpalotai Krúdy Gyula Városi Könyvtár igazgatója nyitotta meg. Mint mondta, Kocsi Tamás (aki civilben egy kerékpáros szaküzletet vezet) fotóalapú képzőművészeti alkotásokkal közvetíti gondolatait. Nem dokumentarista és nem fotórealista képeket látunk, hanem absztrakciókat. A valóság egy szeletét emeli ki az alkotó, felnagyítva, eltávolítva az eredeti tárgyat a megszokott környezetétől, funkciójától. Fekete-fehér képeinek célja nem az, hogy a színekkel üzenjen, itt ugyanis a textúra a fontos. Valamint a felületeken látható, velük egészet alkotó fény-árnyék hatások, mintázatok. Kocsi Tamás érdeklődésünkre elárulta: a kiállítás meghívójában szándékosan nem nevezte meg magát, mert nem szereti, ha egyből egy névhez társítják képeit. Fontosabb számára, hogy a befogadó lásson, érezzen. Ehhez hasonlóan a képeknek sem ad címet, mert nem akarja a nézőt befolyásolni. Az alkotó sokszor különleges, elhagyatott helyszíneken fotóz. Hulladéklerakónál, méhtelepen, romos házaknál. Szétázott könyvek, papírlapok részleteit, rozsdás tárgyakat, épületrészleteket örökít meg, nagyít fel. Mint mondta, képeit telefonnal készíti, és minimális utómunkát végez a fotókon. Tulajdonképpen csak a színt „veszi el”. Kiemelve ezzel az adott tárgy, vagy természeti forma anyagát, felületét. A kiállításon durva anyagú, sötét textillel kerítette körbe a képeket, így még erősebb a fotók hatása, üzenete. A tárlat november 6-ig tekinthető meg a könyvtár olvasótermében.

vissza az elejére

Bátorságért tükörképföldre

Új előadás a griff bábszínházban

Anna Tükörképföldön címmel mutatta be új előadását a Griff Bábszínház október 12-én. Az előadást Wéber Anikó azonos című regénye alapján Vass Szandi alkalmazta színpadra.

– pet –

A részletekről a premier előtt tartottak sajtótájékoztatót a bábszínházban. Bartal Kiss Rita művészeti vezető elöljáróban elmondta, hogy Wéber Anikó meséi nagyon népszerűek az iskolások körében, mert mindig valamilyen korosztályt érintő problémát tárnak fel. Ez az „Anna Tükörképföldön” című darabban sincs másképp. Az alapszituáció az, hogy Anna apukája elveszíti az állását, a történet pedig arról szól, hogy a gyermek hogyan birkózik meg ezzel a családi traumával. Hogyan próbálja kalandos úton megmenteni apukáját a szorult helyzetből. Az előadást egy fiatal csapat vitte színre, hiszen a szabadkai Siflis Anna rendező tavaly végzett az egyetemen, a dramaturg Oláh-Bebesi Bori, valamint a látványtervező és a színészek (Horváth Máté Zsolt, Szolnok Ágnes, Szilinyi Arnold, Vári Vivien) is szinte mind a fiatalabb korosztályt képviselik. Siflis Anna elmondta, hogy a mese átirata az apa megmentésére és a félelmeink feloldására helyezi a hangsúlyt. Az eredeti szövegtől eltérően a színpadi adaptációban megjelenik egy sötét Köd Birodalom is, mely pont a félelmeket szimbolizálja. A Tükörképföld pedig segít önbizalomra és barátokra lelni, így Anna rájön, hogy a szeretet végül erősebb minden félelemnél. A rendező azt is hangsúlyozta, hogy a mese nem csak az apa küzdelmeiről és az ő megmentéséről, hanem Anna felnövéstörténetről is szól. Ha bátorság és szeretet van a szívünkben, akkor végül a boldogságot és a vidámságot is vissza tudjuk csempészni mások életébe. Az előadás során bunraku bábokat, színes kockaelemeket és árnyjátékot is alkalmaznak a színészek. A Tükörképföldet pedig absztrahált módon jelenítik meg. Bartal Kiss Rita a Griff Bábszínház következő programjaival kapcsolatban elmondta, hogy októbertől újra elindult az Aprók Színháza sorozat. Felújítják a legkisebb korosztálynak készült Pötty, Kézzel-lábbal és Cirkuszoló című babaszínházi előadásokat. Kéthetente pedig Medgyesi Anna bábszínész Kerekítő címmel várja foglalkozásokra a babákat és szüleiket.

vissza az elejére