Fókusz

Senki nem vonja kétségbe, hogy a Hévízi-tó és általában a termálvíz vagyon hazai és nemzetközi vonatkozásban is jelentős természeti kincs, ily módon védelmét minden szinten biztosítani kell. A ‘70-80-as években a Hévízi-tó karsztvíztárolóján belül olyan negatív beavatkozások történtek, amelyek környezeti hatásai már-már a tó létét veszélyeztették.

A minisztériumok, szakhatóságok hallgattak, nyugtattak, a lakosság tiltakozása, tüntetése azonban – melynek a sajtó is nagy teret engedett – olyan nyomást gyakorolt a „felső szintekre”, melynek hatására a vízkivételek megszűntek. A tó azonban igencsak megszenvedte az addigi beavatkozást, vízhozama drasztikusan csökkent: a korábbi 600 liter/secundumos hozam 280-ra esett vissza. Az elmúlt esztendők során a vízhozam mennyiségében pozitív változások következtek be – ezekben a bányák bezárása mellett a tó közvetlen környékén lévő ivóvíz kivétek megszüntetéseknek is nagy része volt -, így lassú regenerálódási folyamatot észlelhettek a szakemberek. A történet sokak számára eddig talán jól, túl jól ismert. Ma azonban ismét olyan változások zajlanak, amelyek mind az önkormányzatot, mind a környezetvédelemmel foglalkozó civil szervezeteket, mind a lakosságot arra késztetik: a tó-kérdést újra helyezze előtérbe, ha úgy tetszik: kongassa meg ismét a vészharangot. Időben, amíg megint nem lesz „szemmel látható” negatív változás a Hévízi-tó életében.
– Miért érzik úgy, hogy a tó ismét veszélyben van? – kérdeztük Rábai József önkormányzati képviselőt, környezetvédelmi szakembert, aki a nemrégiben újjáalakult Tóvédő Egyesület elnökhelyettesi tisztét is betölti.
– Az a regenerálódási folyamat, amelynek az eltelt évek során tanúi lehettünk, mostanra lelassult, sőt, stagnál. A Hévízi-tó vízhozama 1999-ben 429 liter/secundum volt (ne feledjük, a ‘60-as években a hozam a 600 litert is elérte!), tavaly már csak 418, s idén még kisebb vízhozam várható. Előrejelzések szerint a regenerálódási folyamatnak 2020-ra „kellene” befejeződnie – úgy, hogy akkor mintegy 550 literes másodpercenkénti vízhozamot várhatnánk – abban az esetben, ha nem történik negatív változás. A jelenlegi adatok szerint azonban ez a folyamat nem tartható.
– Mi az oka a vízhozam csökkenésének?
– Igazán pontosan ezt nem lehet megmondani egyelőre, hiszen a kérdést részletesen vizsgálni kellene. Ám az már most biztos, hogy számos tényező befolyásolta és befolyásolja a csökkenést, és ezek együttes hatása okozhatja a vízhozam emelkedés megtorpanását, stagnálását. Az önkormányzat és a kórház a tőle telhetőt megteszi a kivizsgálás ügyében. Megrendelésükre két tanulmány is készült, ezek segíthetnek a helyzetfeltárásban. Az egyik munkát a VITUKI készítette el (az ő számításaikat elemeztem fentebb). E tanulmány rámutat: a termálfürdők, kutak a tó közvetlen környezetében igen negatív hatással vannak és lehetnek a Hévízi-tó életére. Új karsztvíz kivételi helyek létesülnek. Közben a tó vízhozama csökken, a víz hőmérséklete esik, s ezt már a betegek, a vendégek is tapasztalják.
A szakvélemény lehatárolja a hidrogeológiai védőidomokat, felsorolja, azokon belül milyen tevékenységet, milyen feltételek mellett lehet vagy nem lehet végezni. A tanulmány a tó belső övezeteként magát a tavat, a kórház kerítésen belüli területét tart-ja számon, külső övezetként a Széchenyi, Kossuth, Ady utca által határolt területeket. Az „A” jelű védőidomba a szomszédos településekig húzódó területeket veszi be, a „B” jelűbe pedig a Keszthelyi-hegység azon részét, ahonnan a tó a vízutánpótlását kapja. Ami még számunkra is meglepő volt, a VITUKI modellszámításai alapján a következő kép rajzolódik ki: bár a Hévízi-tó a karsztvízutánpótlást jelenleg a Keszthelyi-hegység felől kapja, ezen tároló azonban kapcsolatban áll a zalai, és részben Vas megyei, sőt, szlovéniai tárolókkal. Ha tehát ezen területen belül karsztvíz kivételekre kerül sor, azok akár 70 százalékkal is befolyásolhatják a Hévízi-tó vízhozamát. Például, ha a 70 százalékos távolhatási övezetben 10 liter/secundumos termálkutat fúrnak, a Hévízi-tó vízhozama másodpercenként hét literrel csökkenhet. Ezek a csökkenések pedig összegződnek.
Ez viszont nem azt jelenti, hogy nekünk külön-külön kell fellépnünk egy-egy kútfúrással szemben, hanem azt, hogy a fúrásokat együttesen kell kezelni: mi valósult meg, mit terveznek, és ezek összességében hogyan érintik tavunkat. Ha ennyit tudunk, az már jelentős. A legnagyobb baj egyébként az, hogy a kivétek a regenerálódási folyamat idején zajlanak, és akkor gyorsulnak fel, amikor e folyamat megtorpant.
– Ezekből eredően milyen termálvagyon védelmi intézkedések és feladatok válnak szükségessé?
– Sajnos, a hatóságok most is csak nyugtatnak. Éppen ezért érzi úgy Hévíz, hogy kötelességei vannak. Ezeknek próbál megfelelni, ám az önkormányzat önmagában kevés az erőteljes fellépéshez. Itt összehangolt, egymást erősítő cselekedetre van szükség: önkormányzat, kórház, országgyűlési képviselők, környezetvédelmi civil szervezetek és szakmai szervezetek szintjén.
– Az önkormányzat is készíttetett egy tanulmányt, ami ugyancsak a tóvédelemmel függ össze.
– Igen, ezt az FTV Rt. készítette, és a mélygarázs építésekre vonatkozik. Övezetekre osztja Hévízt, megszabva: hol lehet, hol nem, vagy milyen feltételekkel mélygarázsok építése. Az A1-es övezetbe tartozó Kölcsey, Rákóczi és Erzsébet utcában, valamint a kórház területén ilyen jellegű építkezés tilos. Az A2-es övezetben, például a József Attila utcában, csak szigorú feltételekkel engedhető. Az önkormányzat úgy döntött, hogy amíg e tanulmány hatósági elfogadása, illetve szerkezeti tervbe való beépítése nem történik meg, addig a tanulmányban foglaltakat tartja be.
– Azt mondta, a hatóságok most is csak nyugtatnak a tó-kérdésben. Hogyan próbálják őket befolyásolni?
– Eddig levélbeni tiltakozásokkal, interpellációkkal, szakmai egyeztető tárgyalásokkal. Mind az önkormányzat, mind a kórház levélben is segítséget kért az illetékes fő– és szakhatóságoktól. Dr. Hegedűs Mihály országgyűlési képviselő két interpellációt nyújtott be. Egyik a közelmúltban már elhangzott, a másik várhatóan szeptemberben hangzik el. A Tóvédő Egyesület alapfeladatánál fogva aktív részese kíván lenni ezen eseményeknek, és ha kell, élni fog további, rendelkezésére álló tiltakozási eszközök gyakorlati alkalmazásával. Meggyőződésünk, hogy a kérdés megnyugtató kezelésére a tóval kapcsolatos vizsgálatok megvalósítására, a térségi fejlesztések összehangolására egy kormánybiztos kinevezésére volna szükség. Ő amellett, hogy konkrét kormányzati segítséget adhatna (ilyet eddig nem kaptunk), a szükséges munkákhoz anyagi segítséget is biztosítana, de általa a térségi feladatok koordinálása is könnyebbé válna.
Azt is fontosnak tartjuk, hogy elérjük a tó Magyar Nemzeti Környezetvédelmi Programba való felvételét. Egy lista már létezik, erről azonban Hévíz hiányzik. Bízunk abban, hogy a következő évben a város és környéke már e lista szereplője lesz.

Keszthely önkormányzata hosszasan elnyúló, háromszori pályáztatást követően nevezte ki végül a kórház élére vezetőnek dr. Szenkovszky Adrienne-t. Az eddigi – több alkalommal is – megbízott igazgatónő folyamatosan élvezte, s élvezi immár a kinevezését követően is a kórház dolgozóinak bizalmát, s ehhez az itt töltött 31 éves orvosi munkája is hozzájárult. Megbízott vezetőként is számos, a kórház és a betegek javát szolgáló fejlesztés indult el, s a szervezési területen is előrelépett az intézmény, ám megbízottként nem rendelkezhetett azokkal a hatáskörökkel, amelyeket igazgatóként már gyakorolhat.

Dr. Szenkovszky Adrienne a kórház jövőjét firtató kérdésre adandó válasza előtt egy kicsit visszatekintett az elmúlt, nehéz 12 évre, a többszörös igazgatóváltás okozta széthúzásra, a realitást és a rentábilisságot nélkülöző fejlesztési elképzelésekre. A kórház főorvosi karának javaslatára egy évvel ezelőtt – ezúttal harmadszor – vette át megbízott igazgatóként az intézmény irányítását.
– Több, az önkormányzati munkát is befolyásoló rossz munkakapcsolat volt korábban a kórházban a belgyógyászati osztály vezetése és a krónikus rehabilitációs osztály, valamint az intenzív osztály vezetése között – mondja az igazgatónő -, holott nekik egymást vállvetve kellett volna tevékenykedniük. Ezt a gondot helyre kellett tenni, s én azon voltam, hogy a kompetenciákat és a szakmai érdekeket kitisztítva dolgozzunk tovább. Nos az első pályázat – bár a kórházi dolgozók támogatását élveztem – végül is ezen bukott meg. A második pályázatnál elsősorban az önkormányzat vezetése és néhány képviselő azt a megoldást támogatta, hogy egy erőskezű idegen, aki gyorsan rendet tud teremteni, vegye át az irányítást. Ez lehet, hogy bevált volna egy gazdaságilag stabil, s kiegyensúlyozott személyi feltételekkel rendelkező kórházban, de nem itt, ahol jelentős adósságállományt görgetünk magunk előtt, állandó megszorító intézkedések vannak, s a belgyógyászati osztály az említett konfliktusok miatt szétesett oly mértékben, hogy egyes időszakokban a 75 ágyra 3 orvos jutott, tehát megkérdőjeleződött az osztály működőképessége. Itt nagy segítség volt, hogy dr. Mészáros István kandidátus, nyugdíjas belgyógyász szakorvos átvette az irányítást. A pályázatra jelentkező külső kollégákról negatív vélemények érkeztek, némelyiküknek már el kellett jönnie a korábbi munkahelyéről, s többmilliós adósságállományt hagytak maguk mögött. Ezen a pályázaton sem született érvényes döntés, s így következett a harmadik forduló.
Ez alkalommal ismét pályázott egy, az előző fordulóban visszalépett jelölt, de a bizottsági meghallgatások során nem kapott szavazatot. A simának ígérkező elbírálás során kiderült, hogy azok a képviselők, önkormányzati vezetők, akik korábban is külső vezetőt kívántak a kórház élére, most is ezt szerették volna, ám a meglehetősen hosszúra nyúlt döntési procedúra során végül az egészségügyi dolgozók által is támogatott dr. Szenkovszky Adrienne nyerte el az igazgatói megbízatást.
– Immár kinevezett igazgatóként mit tesz a stabilitás és a fejlődés érdekében?
– A megváltozott hatásköreim lehetővé teszik, hogy megkezdjük a kórházon belül a nyugodt légkör stabillá tételét. Ed-dig nem volt gazdasági igazgatója az intézménynek, június 15-étől Kertész Márta elemző közgazdász lett kinevezve erre a posztra. A főorvosi kar bizalmát is élvező dr. Benedek György sebészfőorvos lett az általános orvosszakmai helyettes. Dr. Kató Csaba minőségügyi orvos vezetőként, ifj. dr. Doma Imre intézeti informatikai csoportvezetőként, dr. Károlyi György kommunikációs referensként is dolgozik a jövőben. Ezek a kinevezések, illetve megbízások nagyban könnyítik a dolgomat, mert szerintem egy kórház vezetése csapatmunka kell, hogy legyen.
A kórház adósságállománya még változatlanul megvan, sajnos az utóbbi időben sem könnyebbedett a központi döntések során az egészségügy helyzete. A 13. havi fizetést ugyan megelőlegezi az OEP, de az első 6 hónapban vissza kell fizetni, a 40 ezer forintos minimálbérre nem kapott a kórház fedezetet, a 20 százalékos – örvendetes – béremelésből csak 8 százalék került kompenzálásra, ez is teljesítményfüggően lett beépítve a finanszírozásba. Az idei év gazdasági célja, hogy azt nullszaldósra zárja a kórház, ezért bevezetésre került a kontrolling rendszer, amely a likviditási feladatok megoldását segíti. Ezek mellet igyekeznek új profilokkal bővíteni a szolgáltatásokat, gondolkodnak a krónikus rehabilitációs osztály kialakításán, nappali kórházi ellátás szintjén, és járóbetegként finanszírozott fekvőbeteg ellátásban.
– Megbíztunk egy tervező céget a kórházi infrastruktúra átalakítására – mondja az igazgatónő -, ezzel az a célunk, hogy a kinti telephelyeket erre a központi helyre hozzuk be. Mindezt némi átalakítást, átcsoportosítást követően itt meg lehet oldani, mert a hely mindehhez rendelkezésünkre áll, s adottak a lehetőségek is. A felszabaduló ingatlanok árából mindezeket meg lehet valósítani. Ezzel sokkal gazdaságosabban és hatékonyabban tud működni a kórház. A tanulmányterv e hónap végére készül el, amelyet az önkormányzatnak jóvá kell hagynia, majd ütemeznie kell a megvalósítás financiális részét. A 80-as években túlméretezve tervezett épületrészek kihasználatlansága így megszüntethető, ésszerűbbé válik a betegek ellátása, a gyógyítás folyamatai.

Statisztikai adatok szerint Hévízen jelenleg 588, működési engedéllyel rendelkező üzlet található. Az öt évvel ezelőtti adatokhoz viszonyítva az üzletek számában jelentős növekedés tapasztalható, hiszen akkor ez a szám „csupán” 421 volt.

A statisztikai adatok azonban nem fedik a teljes valóságot, mivel azok nem tartalmazzák a különböző fodrászati, kozmetikai üzletek, ingatlanforgalmi irodák, pénzváltók, masszázsszalonok számát. Az ismeretek szerint, bár számos kereskedelmi ágazatban, így a ruhaneműk árusításában is túlkínálat mutatkozik, a következő években sem várható az üzletek számának csökkenése. Sőt, az újabb és újabb épületek indukálják újabb vállalkozások, üzletemberek letelepedését – mindezeket legutóbbi ülésén állapította meg a képviselő-testület annak a beszámolónak a kapcsán, amelyet a városvezetők Hévíz ipari és kereskedelmi helyzetének alakulásáról hallgattak meg. Sajnálatos módon a vállalkozás szabadsága színvonalesést von maga után, s ami a helyben élőket még inkább riasztja: az árak túlzott növekedéséhez vezet. A „piacos” termékek például valós értéküknél jóval magasabb áron kelletik magukat, hasonlóképpen egyes élelmiszerek, így a zöldségek, gyümölcsök is. Jogos igény tehát a hévíziek részéről, hogy valamilyen módon olcsóbb áruhoz juthassanak, ám sajnos az árak liberalizációja miatt a városnak ebbe nem lehet beleszólása. Mint ahogyan abba sem, hogy meghatározza: milyen üzletek telepedhetnek meg Hévízen, vagy hogy éppen korlátozzák egyes vállalkozások elszaporodását. Holott az önkormányzat négyéves ciklusprogramjában leszögezte: támogat minden olyan kezdeményezést, amely a város ellátását szolgálja a tulajdon bármely formáját tekintve; fokozott figyelmet fordít az üzletek műszaki, esztétikai színvonalára, egyenlő feltételek mellett előnyben részesíti a hévízi vállalkozókat, a hiányszakmák letelepedését pedig kedvezményekkel támogatja. A működési engedélyek kiadásánál azonban csupán a műszaki, esztétikai feltételek teljesítését lehet mérlegelni. Az, hogy maga a vállalkozás megtelepedhet-e a városban, nem lehet kérdés: a működési engedélyt a jegyző köteles kiadni a feltételek teljesülése esetén. Az önkormányzat több ízben kísérletet tett ugyan arra, hogy a működési engedély kiadása előtt, az építésügyi eljárás folyamán megakadályozza kis alapterületű, esztétikailag is kifogásolható üzletek kialakítását, ezt azonban a fellebbezési eljárás során a közigazgatási hivatal – jogszabályi lehetőség hiányában – elutasította. Így aztán az egyes üzletek terén mutatkozó túlkínálat mellett megjelenik az elaprózódás, a butikosodás, a minőségromlás. Mindez a városképet is jelentősen rontja.
A testület leszögezte: egyetért azzal az önkormányzati megítéléssel, hogy ezen jelenségek visszaszorítása kívánatos volna, a gazdasági-jogszabályi környezet azonban ezt nem teszi lehetővé.
Tódor András, a településfejlesztési bizottság elnöke azonban elmondta: a készülő szerkezeti tervben próbálnak lépéseket tenni a kérdés – ha nem is megoldása, de – árnyalása felé. Így például a szerkezeti tervben már szabályoznák, hogy az egyes üzletek milyen övezetben épüljenek fel, vagy hol foglaljanak helyet az ipari szolgáltatások. Remélhetőleg ez enyhít a mostani, már-már kaotikusnak nevezhető állapoton.

A Matáv Nyilvános Távbeszélő Üzletigazgatósága az országban két helyen, Debrecenben és Keszthelyen vállalta azt, hogy a városképbe illő Matard típusú fülkéket telepít. Keszthelyen, a sétáló utcában 6 telefonfülkét helyeztek el, s külön figyelemre méltó, hogy ehhez a bekerülési költségen mintegy
5 millió forint értékű fülkecseréhez térítésmentesen jutott a város – Bölcskei István képviselőnek is köszönhetően.
A város önkormányzatának csupán a járulékos munkák elvégzésének mintegy 100 ezer forintos költségeit kellett térítenie. A technika korábbi időszakait idéző telefonfülkék új színfolttal gazdagították az egyre szépülő belvárost.