Gyógyfürdőkórház

Számos elismerést nyújtottak át az idei Semmelweis-napi megemlékezésen is a hévízi gyógyfürdőkórházban. Főigazgatói dícséretben részesült: dr. Békefi Ferenc főorvos, Kámán Miklósné ügyintéző, Kertai Sándor mb. laborvezető, Molnár János gyógymasszőr, Tasner Ottó szakmunkás.
Dr. Strecker Ottó emlékérmet kapott: Boros Istvánné ODM asszisztens, Gyutai Lászlóné szakács, Hullai László csoportvezető helyettes (Tófürdő), Széll Imréné masszőr, dr. Vajda Károlyné csoportvezető röntgenasszisztens.
Dr. Moll Károly emlékéremmel tüntették ki Érsek Erika fizikoterápiás asszisztenst, Szelestei Barbara minőségbiztosítási vezetőt és Végné Kovács Andrea gyógytornászt. Az elismerésben részesültek közül beszélgettünk néhányukkal munkájukról, szakmaszeretetükről.

A 26 éves fiatalember édesapja is a gyógyfürdőkórházban dolgozott, ő érdeklődött négy évvel ezelőtt, nincs-e valamilyen állás a fia számára. Hullai László izgalmas feladatot kapott: csónakos lett a tavon. Később úszómesteri vizsgát tett, ma már csoportvezető helyettes és a tófürdőn „védi” a vendégeket. Többszörös életmentésért, lelkiismeretes munkájáért kapott dr. Strecker Ottó emlékérmet. Azt mondja, most már másodszor ismerik el a munkáját, 98-ban már kapott egy oklevelet.

– Mire kell a legjobban figyelni a tófürdőn?
– Sajnos vannak felelőtlen emberek, ittasan mennek bele a vízbe, vagy egyszerűen nem tudnak úszni és azt hiszik leér a lábuk... De a legtöbb baj mégis az idősebb betegeknél fordul elő, akik nem veszik figyelembe az orvosi utasításokat: szívbetegek, magas vérnyomásúak és bizony előfordult már haláleset is. Nem vízbe fulladt a vendég, hanem egyszerűen rosszul lett. Ezért kérünk mindenkit, ha úgy érzi nem úszik olyan jól, akkor csak úszógumival menjen le a tóra. Vannak veszélyesebb részek és kevésbé belátható helyek. Naponta két mentőcsónak „járja” a tavat és figyeli a fürdőzőket. Ha bajt észlel, azonnal ott van. A tó vize mély, másfél méter körül van, de a forrás bejáratánál például 38 méter a mélysége.
– Kinek segített legutóbb?
– Egy húszéves német hölgy azt hitte jobban tud úszni... Próbált kijönni a vízből, de ahogy kapálózott egyre csak befelé haladt. Sikerült segítenünk neki... Többször előfordul, hogy valaki a lépcsőnél lazán elrugaszkodik, aztán csak azt látjuk, hogy lemerül, a többiek körülötte meg kiabálnak, hogy segítsünk.
– Az érintettek megköszönik a segítséget?
– Nem mindenki, de nem is várjuk el, ez a munkánk.
– De azért jólesik a köszönöm szó...
– Hát persze.
– Az életmentésen kívül milyen feladatai vannak még?
– A vendégekkel való kapcsolattartás, a rend, a tisztaság biztosítása, hogy harmonikus legyen az egész fürdő...

Véletlenül csöppent a szakmába Molnár János, akinek a felesége tősgyökeres hévízi. Házassága révén került a fürdővárosba, és „felvételizett” egy fürdős masszőr tanfolyamra. Sikerrel járt, azóta a gyógyfürdőkórházban dolgozik.

– A 80-as évek elején ismét elvégeztem egy tanfolyamot és 1983 óta gyógymasszőrként végzem a munkámat. Hogy mi a különbség a „frissítő” és a gyógymasszőr közöttt? – kérdez vissza. – Mi csak orvosi utasításokat hajtunk végre. Azon a részen végezzük a kezelést, ahol elő van írva. Az elmúlt évtizedekben inkább a 40 éves korosztály fordult meg nálunk, sajnos ma már elég sok fiatal kerül a kezünk közé. Egyre több a gerincferdüléses beteg.
– Mi ennek az oka?
– Mi gyermekkorunkban rengeteget mozogtunk, nem ültünk otthon öt percet sem. A mostani tizen- és huszonévesek leülnek a tévé és a számítógép elé és szinte alig mozognak. Nekik van gerincproblémájuk. Az idősebbeknél inkább izületi panaszok jelentkeznek. Fáj a derekuk, válluk, térdük. Az biztos, hogy az utóbbi tíz évben a többszörösére emelkedett azoknak a száma, akik megfordulnak a gyógymasszőröknél.
– Hányan fordulnak meg önnél egy átlagos napon?
– Ez változó. Általában húsz-huszonöt beteg jön hozzám egy nap.
– Soha nem fájdul meg a keze?
– Amikor elkezdtem ezt a szakmát nehezebben ment, aztán megszoktam. Húsz évvel ezelőtt még fel tudtam húzni a karikagyűrűmet, de mára bizony nagyon megvastagodtak az ujjaim.
– Mikor jó egy gyógymasszőr?
– Nálunk az emberek váltják egymást. Lehet, hogy amiért megdícsér egy idősebb néni, az egy fiatalabbnak nem biztos, hogy megfelelő volt. Szóval embere válogatja, ki kit tart jó masszőrnek. Egyébként amikor bejön a kezelőbe a beteg, szinte ránézésre tudom, hogyan lehet szólni hozzá. Az első kérdések után kiderül, beszélgetünk-e a következő tíz-tizenöt percben.
– Milyen arányban vannak a női és férfi páciensek?
– A nők lényegesen többen vannak, az arány 65-35 százalék a javukra. Pedig meg vagyok győződve arról, hogy a férfiaknak is szüksége lenne masszőrre.

A zalaegerszegi egészségügyi főiskola gyógytornász szakán végzett Végné Kovács Andrea és a diploma kézhez vétele után azonnal munkába állt a gyógyfürdőkórházban. A dr. Moll Ká-roly emlékérmet a „Gerinciskola program” megvalósításáért kapta.

A helyes mozgásra hívja fel a figyelmet.

– A „Gerinciskolával”, mint egy jó tájékoztatási programmal a főiskolán ismerkedtem meg. Ez tulajdonképpen egy tájékoztató jellegű előadássorozat, ami a ge-rinckímélő életmóddal kapcsolatos. Kéthetente tartjuk, három egymást követő délután találkozunk a kórházba beutalt, illetve az érdeklődő ambuláns betegekkel.
– Milyen témákat dolgoznak fel?
– Az első alkalommal egy rövid, közérthető, általános tájékoztatást adunk a gerincoszlop felépítéséről, funkciójáról: különböző maketteken bemutatjuk például, milyen is a porckorong, a csigolya... Mindig kérem a betegeket, ha bármilyen kérdés felmerül bennük az előadás során, azonnal szóljanak, kérdezzenek. Inkább beszélgessünk, hiszen szívesen elmondok többször is egy-egy lényeges dolgot. Bemutatom a helyes testtartást és ezt tükör előtt gyakoroljuk is. Ugyanígy megbeszéljük a helyes ülést is. A második alkalommal a helyes fekvésről váltunk szót. Különböző fekvő helyzetekben – háton, oldalt, hason – ugyanis a gerincet tehermentesíteni tudjuk. Tanácsot adunk arról is, milyen a helyes párna és matrac, egyáltalán milyen környezetben feküdjenek, pihenjenek a betegek.
Aztán a helyzetváltoztató mozgások betanulása következik – folytatja Végné Kovács Andrea. – Hogyan üljünk le egy székre, hogyan álljunk fel? Hogyan juthatunk le álló helyzetből a földre. Általában 10-15-en vagyunk egy alkalommal, természetesen mindenkivel gyakoroljuk is a mozgást. Fontos még megtanulni, hogy a hétköznapi munkánk során, hogyan lehet a gerincet tehermentesíteni. Ilyenek az úgynevezett tisztálkodó mozgások, nőknél a takarítás, mosogatás. Az is segíti őket, ha megtanulnak helyesen emelni. Gerinckímélő módon is lehet nagy súlyt felemelni a földről.
– Miről esik szó az utolsó találkozón?
– A szabadidős tevékenységekről beszélgetünk. Mit javasolunk és mit nem, például a sport terén. Amit nem ajánlunk a gerincbetegeknek az a tenisz, és a férfiak nagy bánatára a foci. Viszont nagyon ajánljuk az úszást, különösen a hátúszást, a kerékpározást, a gyaloglást, a nagy-nagy sétákat. Vigyázni kell, mert egy rossz fordulás, csavarodás, máris problémákat okozhat.
– Ki a párja a „Gerinciskolában”?
– Varga Teréziával váltva csináljuk a programokat, amelyeket egyébként nagyon szeretnek. Előfordul nem egy esetben, hogy valaki többször is végighallgat bennünket...

Több évtizedes lelkiismeretes munkájáért már második alkalommal kapott dr. Strecker Ottó emlékérmet. Gyutai Lászlóné 31 éve dolgozik a gyógyfürdőkórházban, konyhalányként kezdett 1970-ben, rá hat évre pedig már szakácsként készítette az ételeket.

– Négyen vagyunk szakácsok a konyhán és naponta mintegy 500 személyre főzünk. Két menüt készítünk a betegeknek, kettőt a személyzetnek, külön főzünk a Hetes Ház lakóinak és többféle diétás menünk is van a 60-70 ezt fogyasztó vendégnek.
– Hogyan állítják össze a menüt?
– Forgó étlapunk van, ami hat hetenként változik. Az élelmezésvezetővel és a diétásnővérrel együtt állítjuk össze az étlapot. Nem tehetünk el másnapra ételt, sőt, a déli készételt még vacsorára sem adhatjuk oda. Rendkívül szigorú szabályaink vannak, ami teljesen érthető egy kórházban.
Van olyan nap, amikor öt, hat féle levest főzünk. A legnagyobb lábosunk 50 literes, a főzelékeket és leveseket pedig egy 250 literes gőzüstben készítjük. Nem könynyű bánni a szelet húsokkal, a napokban 170 darabot panírozott egyik munkatársunk.
– Ön Keszthelyen lakik, naponta jár át Hévízre busszal. Mikor kel reggel?
– Ha délelőttös vagyok, hajnali négy órakor kell felkelnem, mert hatkor kezdünk dolgozni. Délutánosként fél tizenkettőtől este fél nyolcig tart a munkaidőm. Szeretek itt dolgozni, soha nem gondoltam arra, hogy elmegyek a gyógyfürdőkórházból.
– Otthon is rendszeresen főz?
– Sajnos, igen. Két gyermekem van, négyünknek készítem az ennivalót. Tulajdonképpen ugyanazokat főzöm, mint a kórházban, a családom nem igényli az extra ételeket.
– De azért ugye egy szakácsnak is van kedvenc étele?
– Nem vagyok válogatós...
– Mégis, mit választana egy étlapról?
– Hát ha van, akkor töltöttkáposztát...

Az élet minden területén, így az egészségügyben is egyre fontosabb, hogy a tevékenyég minősége megfeleljen egy magas szintű európai szabványnak. Egy olyan kórház esetében, mint a hévízi, ez különösen fontos, hiszen a külföldi betegek és a biztosítók szemében is a minőségbiztosítás jelenti az ellátás színvonalának és megbízhatóságának garanciáját. Az 1997-es egészségügyi törvény is ajánlja a kórházak számára e tanúsítványok megszerzését, s a hévízi kórházban két területen is felkészültek, hogy megfeleljenek a szabványoknak. Erről beszélgettünk Szelestei Barbarával, a kórház minőségügyi vezetőjével.

– Az egyik tanúsítás a környezetközpontú irányítási rendszerre szól, ez az ISO 14001:1996-os, aminek a középpontjában az áll, hogy a környezetvédelem szempontjából hogyan kell végeznünk a feladatunkat, illetve a kórházban zajló folyamatok milyen hatással vannak az itt kiemelten kezelt környezetre. Ezért is gondolta a kórház vezetése, hogy a hévízi tóra való tekintettel megszerezzük ezt a tanúsítványt, amivel az országban tudomásom szerint eddig csak egy kórház rendelkezett. A másik, az ISO 9001:2000 minőségirányítási rendszer, ez azt jelenti, hogy a kórház meghatározta a működéséhez szükséges folyamatokat. Ez azért fontos, hogy az itt gyógyulni vágyó embereknek egy bizonyos szintű, minőségi szolgáltatást tudjunk nyújtani. Ennek a területnek Egyed Róbert környezetvédelmi vezető kollégám a gazdája.
A kórháznak van egy dokumentációs rendszere, amely a kiindulási alapot képezi a minőségbiztosításhoz. Az elmúlt héten történt meg az audit, az auditorok mindent áttekintettek, amit a szabványok rögzítettek, s elkészítették a hibafeljegyzéseket, amit a kórház vezetésének értékelnie kell, s záros határidőn belül ki kell küszöbölni a hibákat.
– A környezetvédelemmel kapcsolatban mit vizsgáltak?
– A kibocsátott szennyezést, a kazánoktól a kórház folyamataihoz tartozó vegyszerekig mindent. A gyógyászatban keletkező veszélyes hulladék egyrészt az egészségügyből származó, másrészt az üzemeltetési folyamatokhoz kapcsolódó, egyéb más hulladék, s ezeknek a kezelése, tárolása, elszállítása mind-mind a vizsgálat tárgyát képezte. Ugyancsak áttekintették a tó vízével kapcsolatos vizsgálatok meglétét, az eredmények kezelését, s az esetleges eltérésekre való reagálási készséget. Tulajdonképpen a levegő, a víz, a talaj és a veszélyes hulladék, amire elkészítettük a szabályozásokat, s e területeket tekintették át a vizsgálat során.
– A betegek mennyit fognak a gyakorlatban érezni abból, hogy a kórház munkáját meghatározza a minőségirányítási rendszer?
– Én azt gondolom, hogy ez egyfajta garancia a számukra, s a gyakorlatban is meg fog valósulni, hogy problémás helyzetekben, vagy akár a napi rutinfeladatok ellátásában, egy általunk már eddig is nyújtott, minőségi szolgáltatást kapnak. Nekünk ezt a napi gyakorlat részévé kell tennünk, s tudatosítani kell minden szinten, hogy ez a kórház egy országos szinten is kiemelt jelentőségű ellátó szervezet, s ennek megfelelően képes arra, hogy minőségi szolgáltatást nyújt. Ehhez a kórház vezetősége minden feltételt megad, csak az a kérdés, hogy ezt a rendszert a gyakorlatba mennyire tudjuk átültetni, mennyire fog elmélyülni az emberek tudatában. A minőség szabvány szerinti biztosítása állandó karbantartást igényel, s évente felülvizsgálatra kerül az auditáló cég részéről.
Szelestei Barbara közgazdász, minőségügyi vezető egyébként az elmúlt év januárjában került a hévízi kórházhoz, s az idei Semmelweis- napon a minőségirányítási rendszer felállításáért megkapta a dr. Moll Károly emlékérmet.
Az előkészítő munka során az összes kórházi folyamatot meg kellett részleteiben is ismerni, hogy ebből összeállítható legyen az a dokumentált, átfogó rendszer, amelyet azután a kórház vezetősége egyfajta irányítási rendszerként tud kezelni. Az elismerés bizonyítja, hogy jó kezekbe került az előkészítés.