Kaleidoszkóp

A Goldmark Károly Művelődési Központ nyári kiállítási sorozatában ez alkalommal Major Lajos fafaragó és Illésné Major Julianna festő alkotásait tekintheti meg a közönség. A Vonyarcvashegyen élő alkotó testvérpár munkásságát a megnyitón Kenesei Zoltán alpolgármester méltatta. Major Lajos köztéri alkotásai megtalálhatóak a térség több településén, Illésné Major Julianna rendszeres résztvevője a cserszegtomaji alkotótáboroknak, de emellett mindketten számos kiállításon is bemutatkoztak már.

„A fiatalságé a jövő!” – hallhatjuk sokszor, és tulajdonképpen igaz is lehet ez az állítás. Igen ám, de mi van azokkal az idős emberekkel, akik legtöbbször magányosan élnek, távol a világ zajától, nyugalomban tengetik napjaikat. A helyzetet sokszor súlyosbítja, hogy a betegség jellege miatt állandóan ágyhoz – s ilyen módon – házhoz van kötve az illető, nem beszélve a különböző pszichés eredetű bajokról...

Ilyen és hasonló esetek miatt jött létre a házi gondozás rendszere – melyet még 1993-ban építettek ki – és amelynek célja, hogy szociális gondozók alkalmazásával megszűnjön a rászorulók kiszolgáltatottsága. Ennek a rendszernek a jelzőrendszeres változatáról – amely pedig ‘98 óta működik – tartottak a közelmúltban sajtótájékoztatót Keszthelyen abból az alkalomból, hogy az idén városunkban is bevezetésre került a szolgáltatás a Szociális és Családügyi Minisztérium támogatásával. Győri Dani Lajos, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat budapesti központjának titkára a modellt ismertetve a következőket mondta.
– A házi gondozásnak – kialakulása óta – állandó problémája, hogy a gondozott a gondozási idő kivételével gyakorlatilag nem tud kapcsolatba lépni gondozójával, ami szélsőséges esetben akár az életébe is kerülhet. A program központi része egy rádió adó-vevő rendszer, melynek jeladóját a gondozott a nyakában hordja és szükség esetén gombnyomással riasztja a központot. A központban megjelenik a riasztás ténye, és az ügyeletes gondozó azonnal a helyszínre siet. Ők alapvető elsősegélynyújtó felszereléseket tartanak maguknál ezenkívül folyamatos összeköttetésben vannak a központtal, valamint egy rádiótelefon segítségével orvost, szükség esetén mentőt hívhatnak. Ezen felül pedig minden gondozó rendelkezik személyhívó készülékkel, mellyel munkanapokon bármikor a gondozotthoz lehet irányítani. 1998-ban még csak negyvenöt riasztókészülék működött, mellyel mintegy 55-60 idős ember ellátását lehetett biztosítani a nap 24 órájában.
Jelenleg ezerötszáz készülék működik az ország hat megyéjében, itt Keszthelyen harminc, melyből tizenöt van használatban – folytatta Győri Dani Lajos. – A műszerhez a rászorulók díjmentesen juthatnak hozzá, illetve a most folyamatban lévő egy éves program keretében szeretnénk biztosítani, hogy elsősorban ők használják. Azonban ha valaki – aki nem feltétlenül szorul rá – úgy gondolja, hogy ezen készülék birtokában érzi magát biztonságban, önköltséges alapon veheti azt igénybe, tehát ki kell fizetnie a szerkezet árát: 70 ezer forintot.
A sajtótájékoztatón természetesen orvosok is részt vettek, így szó volt arról is, hogy mennyiben kötődik hozzájuk – az egyébként szociális jellegű – házigondozás. Mint kiderült jelentős mértékben, mert a riasztásokat követő intézkedések körülbelül hetven százaléka egészségügyi, s csupán harminc százaléka lelkigondozói jellegű...

Festői környezetben került megrendezésre az Ungarn-Info Bt. és a Pro Juventute szervezésében június 8-a és 10-e között – immár második alkakommal – az osztrák-magyar karitatív célú gyermektalálkozó az auszt- riai Ramingsteinben.

A választás azért esett erre a helyre, mert az ezer méter magasan fekvő településen – az egykori Szapári-birtokon – a helynél még kétszáz méterrerel magasabban tornyosul a Finstengrün-vár, mely elengedhetetlen kelléke volt a játékoknak, ráadásul a csapat szálláshelyéül is szolgált. A rendezvény megálmodóival Horváth Adriennével, és Kis Árpáddal a Szent György Lovagrend tagjával váltottunk szót hazajövetelük után.
– Pontosan mennyien vettek részt a találkozón?
– Összesen százan voltunk. Osztrák részről harmincegy gyerek és tizenkilenc felnőtt, tőlünk magyaroktól pedig harminckét gyerek és tizennyolc felnőtt járult hozzá a kiváló hangulathoz.
– Mint az már előzetesen is kiderült, a találkozó célja, hogy játékos formában megismertessék a gyerekekkel Ausztria és Magyarország történelmét. Milyen programokon keresztül valósult ez meg?
– Az első nap fő eseménye a fogadás valamint egy lovagi vacsora volt, és természetesen a szállás elfoglalása. A második napon a dürrnbergi sóbányát és a környékbeli szabadtéri múzeumot látogattuk meg, ami szintén egésznapos programot jelentett. Az utólsó nap a játékoké volt. Először a vár részleteit kellett felismerni egy vetélkedő keretében, majd ezt követte a lufidobó verseny – mondta Horváth Adrienne.
– Gondolom, a vetélkedőt eredményhirdetés zárta.
– Így van, – vette át a szót Kis Árpád, – először is minden gyerek kapott egy kabalafigurát, illetve egy Keszthely plakettet. A vetélkedő első helyezettje „Pro Juventutés” pólóban, a második és harmadik helyezett pedig CD jutalomban részesült.
– Legközelebb mikor és hol lesz ismét hasonló összejövetel?
– Idén szeptemberben itt Keszthelyen, amikor Magyarország történelmével ismerkedhet meg ez a korosztály. A szakmai hátteret Horváth Adrienne és Dömötörfi Tibor a keszthelyi kastély múzeológusa és történésze fogja biztosítani.

Idén ismét abban a megtiszteltetésben részesül Keszthely városa, hogy immáron ötödik alkalommal adhat otthont a Humet Országos Strandröplabda-bajnokság döntőjének. A mérkőzéssorozat eddigi állomásai Tata (június 29-30. július 1.), Tiszaújváros (július 6-8.) és Dombóvár (július 27-29.) voltak. A rendezvény fővédnöke: Deutsch Tamás ifjúsági és sportminiszter.

A strandröplabdát állítólag már a múlt század elején játszották a tengerentúlon, ám azt nehéz megmondani, hol „röpült először a labda: a hawai tengerparton vagy pedig a kaliforniai Santa Monica homokján. Tény viszont, hogy az 1920-as években már mindkét helyen játszották. A sportág legnagyobb fellendülését a nyolcvanas évektől jegyzik, népszerűsége rohamosan növekedett, de legnagyobb sikerét a játék 1993-ban érte el, amikor a Nemzetközi Olimpiai Bizottság Monte Carloban bejelentette: a beach-volleyt felvették az ötkarikás játékok hivatalos programjába.
Magyarországon a játék strandváltozata is jóval később jelent meg mint őshazájában, legalábbis az első versenyt 1988-ban rendezték a tatabányai Oázis-strandon. A Magyar Röplabda Szövetség 1990-ben indította a Grand Prix rendszerű országos bajnokságot férfi és női párosok számára, és ekkor osztották ki az első bajnoki érmeket is. A játék az 1992-es barcelonai olimpián debütált, és ezt követően valóban meghódította a világot. Mi magyarok érthető büszkeséggel tekintünk „Király Károlyra”, aki a sportág nemzetközi koronázatlan királya és a barcelonai olimpia bajnoka.
– Mit érdemes tudni a keszthelyi strandröplabdáról? – kérdeztem Suba Zoltánt, a GVDSE röplabda szakosztály edzőjét.
– A városnak már régebben is volt röplabdacsapata, ám akkor úgymond „vegetálás” szintjén működött, azaz jelentősebb eredmények nem igazán születtek. Tizenkét évvel ezelőtt, 1989-ben született újjá a férfi csapat, azonban felfelé ívelése csak 1995-ben indult, ami az NB I-be való feljutást eredményezte. Ebben az évben került előtérbe a strandröplabda amit az is elősegített, hogy a Városi strandon mindjárt két pálya is épült erre a célra. 1996-tól fogva folyamatosan itt rendezik a finálét s az érdeklődés is óriási, csak sajnos az elmúlt öt év alatt mindössze egyszer, még az előző önkormányzati ciklusban kaptunk városi támogatást, pedig szerintem ha másért nem, a látogatottság fenntartása miatt nem lenne hiábavaló. Mostanában jelentősebb segítséget a Vállalkozók Klubjától várhatunk.
– A keszthelyi csapat milyen eddigi eredményekkel büszkélkedhet?
– A tavalyi évben Miszori Jenő és Tóth Gábor kettőse jutott be a legjobb tizenhat közé. Miszori még mindig a Keszthely csapatát erősíti, azonban Tóth jelenleg Kazincbarcikán játszik.
– Adódik a kérdés, vajon vonható-e valamilyen párhuzam az utcai kosárlabda és a strandröplabda között, például a szabályok tekintetében?
– Igen, hiszen a szabályok itt is kötetlenebbek.
– Melyek a fontosabbak?
– A pálya kisebb (8x16m), a háló alacsonyabban van kifeszítve, a csapatok is kisebb (2-2 fő) létszámúak. A mérkőzések egy játszmáig, 25 pontig 2 pont különbségekkel – a nőknél 15, a férfiaknál 20 perces időkorláttal – tartanak. A csapatok minden tíz elért pont után térfelet cserélnek. Mérkőzésenként mindegyik csapat legfeljebb két pihenőidőt kérhet. Egy időkérés időtartama 30 másodperc. A játékosoknak felváltva kell nyitni. Ha a sorrend rossz, úgy ez esetben a megszerzett pontot elveszti a csapat, és a nyitás joga az ellenfélre száll. Minden befejezett akció pontot ér, nyitni csak az alapvonal mögött, a pálya teljes szélességében lehet.
– Honnan érkeznek általában a csapatok?
– Az ország egész területéről. Eddig minden évben megrendeztük a strandröplabda városi bajnokságot. A tavalyelőtti városi összecsapásra rekord létszámú jelentkező akadt, ötvenkét páros mérkőzött a bajnoki címért.
– A idei döntőn hány páros lesz?
– Egészen a tavalyi esztendőig 32 páros vehetett részt az országos bajnokság döntőjén, idén viszont a negyedére csökkentették ezt a számot, tehát 8 férfi és 8 női „csapat” játszik majd.
– Mit vár a keszthelyi csapat ettől a döntőtől?
– Elsősorban a sportág újboli fellendülését, mert az azt jelentené, hogy túléltük ezt a mostani szegényes időszakot. A nagy kérdés az, tudunk-e támogatást szerezni, ugyanis annak függvényében tudnánk továbbra is NB I-ben szerepelni. Másodsorban pedig szeretnénk, ha legalább általános iskolai szinten oktathatnánk a röplabdát. Visszatérve még a támogatásokra tisztában vagyunk azzal, hogy a város is szűkös anyagi körülmények között van, de sajnos önkéntelenül is felvetődik bennem a kérdés: Kell-e a sport, és azon belül a röplabda Keszthelynek? Fájó ezt mondani, de könnyen lehet, hogy az idén kerül sor utóljára erre a rangos eseményre.