Sport

Az idei bajnoki szezont végül is ötödik helyen zárta a Hévíz SK labdarúgó csapata. Ez az eredmény egyáltalán nem tekinthető gyengének, de aki folyamatosan figyelemmel kísérte a szezont, az tudja, hogy volt ez már jobb is. Egészen pontosan tavasz végén, májusban a második helyre küzdötte fel magát a társaság. Akkor, a szenzációs szereplést követően kerestem meg Dézsi Attilát, a csapat ügyvezetőjét, akivel többek között a kezdetekről is szó esett.

– Ez a labdarúgócsapat – amit egy vállalkozói társaság hozott létre –, korábban Zalaapátiban működött, és rögtön felkerült az NB II-be. Ezután Hévíz és Zalaapáti vezetése több tárgyalást követően megegyezett abban, hogy Hévíz önkormányzata, illetve azon belül a Hévízi Sportkör megvásárolja a kft. tulajdonrészének 50 százalékát, majd pedig döntés született arról, hogy a tulajdonjog másik felét is megveszi, amit a régi tulajdonosok ingyen és bérmentve adtak át Hévíz városának. Tulajdonképpen egy olyan csapatot kerestek, amekyik az NB II-ben jó helyen szerepel.
– Változott azóta a felállás?
– Egy kicsit igen, de többnyire ugyanazok a játékosok rúgják ma is a labdát, akik egykor Zalaapátiban is pályára léptek.
– Milyen korosztályok képviselik magukat?
– A legidősebb játékosunk 29, a legfiatalabb pedig 20 éves. E kettő között gyakorlatilag minden megtalálható.
– Az eddigi eredményekről mit lehet tudni?
– Az NB II. nyugati csoportjának megnyerése után az úgy-nevezett kvalifikációs szakaszt is megnyerte a csapat, ami úgy gondolom, nagyon szép eredmény. Arról nem is beszélve, hogy újoncként az NB I/B-ben, tehát a magyar második vonalban tartózkodni is egy nagyon jó dolog. Szeretném még hozzátenni, hogy a játékosok az első alkalommal kiírt termlabdarúgó tornán kiemelkedően szerepeltek hiszen NB I-es csapatokat is legyőzve a zalaegerszegi tornát megnyerve kerültek be a döntőbe, ahol éppen hogy csak alul maradtunk a harmadik helyért vívott harcban a Ferencvárossal. Így negyedikek lettünk.
Dézsi Attila elmondta még, az akkori második helyezés részben a szerencsének volt köszönhető, részben a hatalmas munkának és részben annak is, hogy fegyelmezett, pozitív hozzáálással sikerült a jelenlegi játékstílust kialakítani. Ehhez természetesen szükség volt arra is, hogy Hévíz városa és a Hévíz SK erkölcsileg és anyagilag is támogassa a csapatot, amely remélhetőleg ezzel a pozícióval meghálálja a belé fektetett bizalmat. Hangsúlyozta azonban, nem szabad túlértékelni a második helyet, mert két vereséggel akár a hatodik helyre is vissza lehet csúszni, hisz nagyon tömör az élboly, illetve a középmezőny is.
Mint ismeretes, a csapat ügyvezetőjének majdnem igaza lett. Hogy aztán ebből hogyan lett a végére ötödik hely, arról már Belovári Sándorral, a Hévíz SK elnökével beszélgettem.
– A második hely megszerzése után sajnos már nem ment olyan jól a csapatnak, mert Szombathelyen és Kaposváron a tisztes helytállás a várakozással ellentétben nem sikerült. Ennek ellenére szó sincs csalódottságról, hisz egyrészt a vereség mindig benne van a játékban, másrészt pedig az első nyolc hely valamelyikét szerettük volna megszerezni, s ez teljesült is. Úgy érzem, a felkészülés jól sikerült, csak talán a végére már elfáradtak, belefásultak a munkába a fiúk.
– Gondolom, a bajnokság után mindenki kipihenhette magát.
– Két hét szünetet kapott mindenki, de július 9-től már megkezdőtt a kéthetes felkészülés az újabb szezonra. Július utolsó vasárnapján pedig már az első bajnoki összecsapásra is sor kerül, de mivel sorsolás még nem volt, így nem tudjuk ki ellen játszunk majd.
– Mit terveznek az elkövetkező idényben?
– A bajnokság átalakulásának köszönhetően az első szakasz után az első hat csapat a bajnoki címért, a második hat pedig a bentmaradásért játszik tovább. Mi szeretnénk az első hathoz tartozni.
– Hogyan szeretnék ezt elérni?
– Középpályán és a kapus poszton mindenképpen erősíteni kell, valamint a csatársorban három-négy helyen úgyszintén. Ezenkívül budapesti illetve más vidéki csapatoktól szeretnénk játékosokat átigazolni.
– Milyen egyéb tervek várnak megvalósításra?
– Az Ifjúsági és Sport Minisztériumtól 44 milliót, Hévíz városától pedig 22 millió forintot kaptunk stadion átépítésre. Ebből a pénzből egy műfüves valamint egy edzőpályát akarunk létrehozni közvilágítással, beléptetőrendszerrel, új stúdió és hangosító berendezéssel. Ezenkívül pályázunk teniszpályák és játszóterek építésére a labdarúgópálya közelében azért, hogy egy-egy mérkőzés alkalmával a kilencven percen át tartó szurkoláson kívül más módon is jól érezzék magukat az oda látogatók.

Kezdem már érteni, miért olyan jók a magyar lányok abban a csapatjátékban, amit egy 20x40 méteres pályán játszanak, s amely közismerten a leggyorsabb labdajátékként van számontartva. Merthogy jók vagyunk, az kéltségtelen, akár klubcsapat, akár válogatott szinten nézzük a dolgot. Gondoljuk csak végig, a sportág magyar női válogatottja tavaly olimpiai második, illetve Európa-bajnok lett, hogy csak a leglényegesebbeket említsem.

Azonban ha alaposabban szemügyre vesszük a dolgot rá kell jönnünk, nemcsak a nagyok képesek bravúrokra ebben a játékban – amelyről e sorokat olvasva már gondolom időközben minden, a sportban kicsit is járatos ember kitalálta, melyik az. Hanem például egy olyan kis városka is, mint Hévíz. Ugyanis akár hiszik akár nem, a Hévíz Sportkör női kézilabdacsapata az idei bajnoki szezonban meggyőző fölénnyel nyerte az NB II-t. Ezért sikeredett rendkívül örömtelire a Héviz SK ünnepélyes évadzárója, melyre június 15-én került sor a hévízi városháza disztermében. Vértes Árpád polgármester köszöntőbeszédét az érmek átadása követte, amelyeknek kiosztásában a polgármester úron kívül Belovári Sándor a Hévíz SK elnöke, valamint Liscsinszky István, a kézilabda-szakosztály vezetője segédkezett akitől a szakosztály munkája felől érdeklődtünk.
– Melyek a fontosabb állomások a szakosztály életében?
– A Női Kézilabda Szakosztály 1998. január 1-jén alakult meg. Az 1998/1999-es bajnoki évben megyei bajnokságot nyert a csapat és bejutott az NB II-be. A 2000/2001-es bajnoki idényben pedig jelentős előnnyel, hat ponttal nyerte meg az NB II-t. Fontos megjegyezni azt is, hogy az ifi csapat ragyogó tavaszi sorozattal az ötödik helyen végzett.
Jelenleg 25 játékossal, és két edzővel rendelkezik a gárda, amely minden évben saját rendezésű kupákat szervez (Farsangi, Felkészülési és Mikulás Kupák). A Sepsiszentgyörgyi Kézilabda Klubbal több éve rendszeres kapcsolatot ápolunk, s a felkészülés jegyében sokszor látogatjuk meg egymást – mondja Liscsinszky István.
– Mivel jár a mostani győzelem?
– A csapat feltornászta magát az NBI/B-be.
Az aranyérmek átadása után különdíjak is gazdára találtak e nagyszerű csapat tagjai között (a legjobb kapus, góldobó, beállós, irányító, átlagteljesítményt nyújtó, balkezes, balszélső, védekező ifi játékosok, legszorgalmasabb játékos), valamint Kulka Eszter csapatkapitány a város által adományozott serleget is átvehette. A dijkiosztáskor természetesen nem felejtkeztek meg a „sikerkovácsokról” sem, vagyis a már említett két edzőről, akik nélkül az első hely nem valósulhatott volna meg. Név szerint Csikos László a Vendéglátóipari Szakközépiskola Szakmunkásképző Intézet, és Pécsi Zsolt, a Csokonai ÁMK testnevelője.

Általában az emberek, ha meghallják azt a szót: triatlon – tapasztalatból mondom -, kétféleképpen reagálnak. Nagyobbik részük szinte sajnálkozva konstatálja, hogy ott úszni kell, meg biciklizni kell, ráadásul a végén még futni is... Az emberek ezen része szerint a triatlon egy embertelen, nehéz sport, a triatlonisták pedig őrült mazochisták.

Ugyanakkor kisebbik százalékuk sokat hallott már erről a nagyszeű mozgásformáról – szerintem sokan közülük ki is próbálnák –, nos ők mindössze elismerően bólogatnak, tudomásul véve, hogy ez van, nincs mit tenni. Aki egyszer triatlonversenyen indul, annak az előbbi három diszciplínát kell „végigcsinálni” az előbbi sorrendben.
Tisztában vagyok azzal, hogy a nálunk csak a ‘80-as évek közepén meghonosodott sportágnak ma már – legalábbis országos szinten – egyre kevesebb követője akad. Azt is elfogadom, ha azon kedves olvasók akik ismernek, elfogultsággal vádolnak – hogy így a triatlon meg úgy – hisz kisebb megszakításokkal magam is éveken keresztül megszállottja voltam. Amiért azonban mégis fontosnak tartom megemlíteni a dolgot az az, hogy egyrészt ha valaminek, akkor a triatlonnak most van a szezonja, hiszen szinte minden hétvégére jut egy, de jobb esetben két verseny, ahol az ifjaktól az aggastyánokig bárki kipróbálhatja, mire képes. A másik pedig: Keszthely városa két triatlonos gárdával is rendelkezik. Az egyik a Héviz Carbona Ttiatlon SE (HCTSE), a másik a főleg gyerekekkel foglalkozó, ám ennek ellenére ugyanolyan értékes eredményeket felmutató, a Keszthely Városi Diáksport Egyesületen (KVDSE) belül működő tratlon szakosztály. Éppen ezért gondoltam a lényegesebb idei eredmények közreadására.

***
HCTSE: Diákolimpia Nagyatád, serdülő kategóriában 1. Varga Gábor, 2. Böröcz Nóra (táv: 500 m–12 km–3 km). Gyermek kategóriában 5. Varga Dániel. (táv: 300 m–8 km–2 km)
KVDSE: Nagykanizsa Duatlon óvodás futamban 9. Péter Brúnó. Az újoncoknál 1. Berke A. Timana, 2. Szeiler Sára és Szeiler Simon. A gyermek kategóriában 3. Berke Dávid, 5. Szeiler Mátyás. A serdülőknél 1. Csepeli Gábor. Nagyatád triatlon diákolimpia: II. korcsoportban 1. Berke A. Timana, 2. Szeiler Sára és Szeiler Simon. III. korcsoportban 2. Szeiler Mátyás, 3. Berke Dávid, és Lóki Gabriella. IV. korcsoportban 1. Zavadzky Dóra, 4. Csepeli Gábor, 5. Baráth Tamás. V. korcsoportban 1. Tóth Veronika. VI. korcsoportban 2. Szabó Eszter.

Június 10-én a Goldmark Ká-roly Művelődési Központ nagytermében tartotta meg ünnepélyes szakosztály értekezletét a Keszthelyi Spartacus Sakkcsapata. Szalai István, a sportkör elnöke köszöntötte a vendégeket és a sportkör tagjait, majd értékelte a 2000-2001. évi csapatbajnokságot és egyéni teljesítményeket.

Az első csapat az NB I/B-s csapatbajnokságban vett részt és az előkelő V. helyen végzett. A tartalékcsapat a Zala megyei csapatbajnokságban az I. helyet és az ezzel járó aranyérmet szerezte meg. A sportkör elnöke beszámolójában kiemelte a csapattagok aktív, eredményes szereplését és az évek óta a bajnokságban megszerzett előkelő helyezést, mely a nehéz anyagi körülmények mellett feltétlen elismerést érdemel. Keszthely város sakkélete már nemcsak a megyében, hanem országosan is tekintélyt és elismerést vívott ki magának.
Az I. helyen végzett megyei csapat tagjainak járó aranyérmet Plecskó Zoltán a Megyei Sakkszövetség Főtitkára adta át. Hozzászólásában és értékelésében elmondta, hogy a csapat nagyon jól szerepelt, hiszen a kiélezett bajnokságban a megszerzett I. hely nagyon dícséretes.
A vendégek közül Molnár Imre, a képviselő-testület kulturális és sportbizottságának elnöke gratulált a csapatnak a jó szereplésért, a kialakult jó kollektív együttműködésért, dícséretes eredményekért, egyben támogatásáról biztosította a sakkszakosztályt.
Cséby Géza a Goldmark Ká- roly Művelődési Központ igazgatója gratulációja és elismerő szavai mellett ígéretet tett arra, hogy a jövőben is – az eddigiekhez hasonlóan – helyet fognak biztosítani a csapat edzéseinek és versenyeinek. Az értekezlet után a versenyzők és vendégek közös ebéden vettek részt, majd délután snell verseny volt a program.
A verseny I. helyezettje Horváth Imre 11,5 pont, II. Bárczay László 10 pont, III. Antal József 10 pont, IV. Pintérné Kovács Márta 9 pont, V. Kálmán Tibor 8 pont.
A verseny végén az augusztusban megrendezendő keszthelyi verseny részleteiről beszélgettek a versenyzők.

Idén immár június 17-én negyedik alkalommal rendezték meg az utcai kosárlabdázók találkozóját Keszthelyen, a Városi strand parkolójában. Az „Utca Ball” elnevezésre keresztelt sportág tulajdonképpen a kosárlabdázásnak egy sokkal egyszerűbb, ha úgy tetszik lazább változata. Kötetlenebb szabályokkal és csapatokkal játszák, hisz például vegyes, férfi-női csapatok is megmérkőzhetnek egymással.

– Kik a fő szervezői az eseménynek? – kérdeztük Sárközi Istvánt, akinek a neve bizonyára ismerősen cseng a keszthelyi sportbarátok és testnevelők körében.
– Az ötlet eredetileg Tóth Andrástól származik, aki természetesen a mai napig tevékenyen részt vállal a szervezési feladatokban. Főleg marketing és üzleti szempontból készíti elő a rendezvényt. A sportirodán dolgozó Kis István feladata a helyszín biztosítása, illetve az ezzel kapcsolatos egyéb teendőket is ő végzi el. Volf József, a keszthelyi kosárcsapat edzője a szakmai hátteret adja minden évben, értem ezalatt a csapatok nevezését, sorsolását, a bírók tevékenységének összehangolását, valamint a verseny levezetését.
– Úgy tudom, te is kiveszed a részedet a szervezésből.
– Valóban, az én feladatom a média megjelenéséről való gondoskodás, ezenkívül a műsor levezetését is én vállalom.
– Milyen kategóriák vesznek részt?
– Női és férfi I. 1988-87, II. 1986-85, III. 1984-83-ban születettek. A IV. kategória nyílt, illetve családi, – vagyis egy szülőnek mindig a pályán kell lennie – valamint vegyes, ahol egy hölgynek kell folyamatosan a játéktéren tartózkodnia.
– Milyen fontosabb szabályok vannak?
– Egy csapat 3+1 játékossal nevezhet, egy mérkőzés 16 pontig, vagy 16 percig tart. A negyedik csapathiba után 1-1 büntetődobás következik. Vitás esetekben a pályabírók döntenek.
– Honnan érkeznek a csapatok?
– Általában Dél– és Közép Dunántúl vonzáskörzetéből. Ebben az évben 68 csapat vett részt a küzdelmekben.
– A meccseken kívül van-e valamilyen erőpróba?
– Természetesen, szokott lenni zsákoló, hárompontos– és bűntető dobó, illetve úgynevezett három labdás verseny, valamint páros játék.
– Mit kell tudni a díjazásról?
– Az 1-3. helyezett csapatok tárgyjutalomban részesülnek. Különdíjat kap a zsákoló, a hárompontos és a büntető dobó verseny győztese, illetve a legszellemesebb nevű csapat is.
– Távlati tervek?
– Azt szeretnénk elérni, hogy minél több csapat jelezze részvételi szándékát. Így ugyanis jobban el lehetne nyújtani a programot, s akkor szóba jöhetne több kiegészítő rendezvény is, amelyek a látogatók számát is megnövelnék. Ennek érdekében lehet, hogy jövőre más lesz a helyszín.