Gyógyfürdőkórház

Április 4-én ünnepelték hazánkban is az Egészségügy Világnapját, és ebből az alkalomból Vancsura Miklós, a Szent András Gyógyfürdőkórház főigazgatója miniszteri kitüntetésben részesült. Dr. Mikola István egészségügyi miniszter a kiemelkedő szakmai tevékenységének elismeréseképpen Pro Sanitate Emlékérmet adományozott a kórház vezetőjének. A főigazgató az elismerést a Budapesti Kongresszusi Központban az „Egészségesen élni jó” címmel megrendezett világnapi megemlékezésen vette át.

S hogy minderről a kórház munkatársai hivatalosan is értesülhessenek, az intézmény vezetése az elmúlt hét elején bensőséges ünnepet rendezett. A kórház kultúrtermét zsúfolásig megtöltő kollégák jelenlétében dr. Horváth Anna orvos-igazgató olvasta fel az emlékéremmel járó oklevél tartalmát, s a dolgozók nevében elmondott gratulációt követően virágcsokorral köszöntötte Vancsura Miklóst. Az elismerés kapcsán a főigazgató a kórház dolgozóinak a következő gondolatokkal mondott köszönetet:
„Az egészségügy világnapján megkaptam a miniszter úrtól a Pro Sanitate kitüntető érmet, egy nagyon nagy volumenű ünnepségen. A legnagyobb meglepetésemre szolgált ez a kitüntetés, hiszen csak annyiról szólt az értesítés, hogy jelenjek meg a rendezvényen. Egy ilyen elismerés kapcsán az ember elgondolkodik, mivel is érdemelte ki egyáltalán az elismerést, s minek köszönheti, hogy ott állhat azok csoportjában, akik elismerésben részesültek. Így szembesültem azzal – amit már amúgy régóta tudok –, hogy munkatársaim nélkül ezt az elismerést nem kaphattam volna meg. Ha végiggondoljuk azt, mennyi erőfeszítést tettünk közösen az elmúlt 8-10 évben, akkor mindannyian tudjuk, mennyi feszültséggel volt teljes ez az időszak, iszonyatosan sok küzdelem árán jutottunk el oda, hogy ma 2,4 millió kezelést adunk egy évben. Ennyi a terapeuta és a betegek találkozásának száma. Ma senki előtt nem kétséges az, hogy a gyógyturizmusban, a balneológiában, a fizioterápiában Hévíz az első, és senki előtt nem kétséges az, hogy az itt lévő kollégák minden egyes szakterületen egy jól szervezett kórházban végzik kimagasló szakmai munkájukat, olyan körülmények között, amilyen körülmények között ezt az élet számukra lehetővé teszi. Ránk valóban igaz az a mondás, hogy igyekeztünk megvalósítani a gondolatainkat, meg az álmainkat is, mert már 1995-től saját magunk tettünk sok mindent a fejlődésért, s mindehhez nagyon kevés, kézzelfogható kormányzati támogatást kaptunk. Kevés támogatást kaptunk abban az értelemben is, hogy nagy fejlesztések nem indulhattak el, s amit mi végül megvalósítottunk, azt mind a magunk kétkezi munkájának köszönhetjük. Mindezt saját kockázatra és saját felelősségre, és ez nagyon-nagy dolog.

Én ezt nem tudtam volna megtenni akkor, ha ehhez önök nem segítenek hozzá. Nekem karmesterként – főigazgatóként – az volt a dolgom, hogy megpróbáljam egy irányba terelni mindenkinek a „hullámhosszát”, s úgy gondolom, hogy ez – talán nem tűnik szerénytelennek – sikerült. Akkor is, ha néha úgy érezhették, hogy kézi vezérléses az irányítás. Gondoljunk arra, hogy az utóbbi évtizedben hányan nézték ki a maguknak a mi értékeinket arra, hogy ennek jobb helye lenne máshol, akár az egészségügyön kívül is, s ezt ne felejtsük el.
Amikor arról szóltak az írások és a háttérbeszélgetések, hogy mi majd részvénytársasággá alakulunk, s különválasztják a tevékenységünket úgy, hogy külön lesz a tó, a területek, s egyben maradnak az öreg kórházi épületek. A magyar betegellátásban bekövetkezett változásokat is át kellett vészelnünk. 1996-ban 92 embert kellett volna elbocsátanunk, amikor 100 ágyat nem finanszíroztak. 92 embert vittünk át 8-10 hónapon keresztül, úgy, hogy ők ezt észre sem vették. Feszültség volt a levegőben, s bennem is, de ezeket a dolgokat nem tudtuk volna véghezvinni, ha nem kapom meg az önök támogatását. Ez a támogatás elsősorban abból állt, hogy mindenki tette a dolgát, s én éreztem, hogy így lehet tovább indulni. Ezt a segítséget most nagyra értékelem. Nagy dolgokat vittünk véghez, ha csak a fejlesztésekre gondolok, a fedett fürdőn végzett terápia-fejlesztéseket, az ODM-et, az „A” osztály felújítását, a hetes ház „K” épületét, az energia rekonstrukciót, s ez nagyon nagy energiákat szívott ki belőlünk anyagi értelemben is. Mindezt az önök munkája nélkül nem lehetett volna megvalósítani. A munkám során mindig igyekeztem Hévízt előtérbe helyezni, s nem a magam tevékenységét. Öszszenőttem a várossal, s ezt tudatosan építettem fel, s ehhez mindenki hozzájárult a saját munkájával. Úgy gondolom, hogy a továbbiakban is ezen az úton kell tovább haladni.
Ebben az elismerésben benne volt az egészségturizmus központba helyezése is. Az egészségturizmusban az egészségügy felértékelődése a Magyarország egészére vonatkozó anyag kapcsán erősödött föl, s ez hozta azt a bizonyos kormányrendeletet, amely most januárban megjelent, s ami most már a Gazdasági- és az Egészségügyi Minisztérium közös felelősségévé tette az egészségturizmus egészségügyi típusú szakmai fejlődését. Azt mondtam mindig, hogy nem létezik egészségturizmus a progresszív ellátás csúcsán lévő egészségügyi intézmények nélkül, s ennek részét alkotja Parád, Mátraháza, Balf, Balatonfüred és Hévíz. Ezek a tradicionális fürdők és nem lehet, hogy ezeket ne támogassák.

El kell érnünk közösen azt, hogy ezt a támogatást a kormányzat elsődleges feladatának tekintse. S ha ezt a támogatást meg lehet szervezni úgy, ahogy mi azt megpróbáltuk a saját magunk erejéből, akkor ezt meg kell tenni, de ahol ezt nem lehet, oda állami támogatást is kell adni. Az állami támogatás mértékét ennek függvényében kell adni, de ehhez az kell, hogy rendben menjenek a dolgaink. Mire ez a kormányzat is megértette mindezt, addigra egy kicsit a sor végére kerültünk. Az előző kormányzat is a ciklus utolsó pillanatában értette meg ennek a fontosságát, s azt, hogy a részvénytársaság, az nem működik, hogy a szakmai alapokat és erőforrásokat egybe kell tartani. A jelenlegi kormányzattal, az egészségügyi tárcával ma is folynak a tárgyalások és soha nem voltunk olyan közel ahhoz, mint most, hogy elérjük azokat a célokat, amelyeket magunk elé tűztünk. Jelenleg operatív tárgyalások folynak a konkrét átalakulásunkról, amelynek fontos eleme az, hogy az egyének is jobban járnak, és tovább tudjuk vinni azokat az értékeket, amelyeket az intézmény már eddig is magáénak mondhatott. Mindez nem kormányfüggő dolog, s mi azon dolgozunk, hogy ez az átalakulás minél gyorsabban megvalósuljon, mert ez jelenti a további fejlesztések alapját. Én erre a kórházra tettem fel az életemet már akkor, amikor ide költöztem, s ez nagyon sok áldozattal járt, s ezért köszönettel tartozom a családomnak is, hogy ebben segítséget nyújtottak. Úgy érzem, hogy jó családi háttérrel, jó munkatársi kapcsolatokkal lehetett elérni azokat az eredményeket, amelyeket a kórház is és én személyesen is elértem. Azt kívánom minden kollégának, munkatársaimnak, hogy ugyanezen az úton haladjunk tovább minél kevesebb feszültséggel, és abban az értelemben is tartsunk össze, hogy a közösen megteremtett értékeinket meg tudjuk őrizni, s tartsuk meg a kórházon belül.”

1998 január elsején lépett hatályba az „egészségügyi adatok és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok védelméről” szóló törvény, amely minden egészségügyi adatot kezelő személyre, nem csak orvosokra, titoktartási kötelezettséget ír elő.

A hévízi gyógyfürdőkórházban Gazda Ferencné adatvédelmi biztost kérdeztük a törvény betartásáról. Az alapelvekről szólva elmondta: az osztály– és részlegvezetők gondoskodnak arról, hogy a beteg egészségügyi adatai – kórrajz, belső és külső konzíliumok tartalma, laboratóriumi leletek – ne kerüljenek illetéktelenek számára hozzáférhetővé. Ezért a megfelelő elhelyezést, megőrzést biztosítani kell.
A betegségről, a gyógykezelésről, a várható kimeneteléről a beteg vagy az általa meghatározott személy kaphat tájékoztatást. Nyilatkozattételre nem alkalmas betegnél – ha csak korábban ki nem zárta azt – a jogi képviselőinek, illetve a törvényben meghatározott rend szerint a hozzátartozónak adható tájékoztatás. A dokumentáció megismerése – kórrajzba betekintés, fénymásolat készítés – a beteg joga, ha az állapota megengedi.
Az adatvédelmi szabályzat kiterjed minden szervezeti egységre, ahol személyes adatot és egészségügyi adatot kezelnek. Minden személyre, aki személyes és egészségügyi adatot kezel. Az intézetnek gondoskodnia kell arról, hogy a szabályzatot minden érintett megismerje és betartsa.
Minden, ami az orvos által le van írva, orvosi dokumentáció, amit 30 évig meg kell őrizni. Az egészségügyi és személyi adatok kezelése során biztosítani kell az adatok biztonságát és elkerülni a károsodást, illetéktelen személyek nem férhetnek az adatokhoz.
A titoktartási kötelezettség vonatkozik mindazon személyre, akinek munkája során tudomására jut a gyógyító-megelőző ellátás kapcsán bárminemű személyazonosító, illetve egészségügyi adat. A gyógyfürdőkórház adatvédelmi szabályzata biztosítja a törvény betartását.

A betegjogi képviselői rendszer 2000. június 1. óta működik országos szinten, így megyénkben is. Én a hévízi Szent András kórházban és a keszthelyi városi kórházban látom el ezt a tevékenységet.

Fő feladatunk: ellátni a betegek egészségügyi törvényben meghatározott jogainak védelmét, és segíteni őket e jogaik megismerésében és érvényesítésében. Segíteni a beteget az egészségügyi dokumentációhoz való hozzájutásban, azzal kapcsolatos megjegyzések, kérdések feltételében, a betegnek panasza megfogalmazásában, kezdeményezhetjük annak kivizsgálását. A beteg írásbeli meghatalmazása alapján panaszt tehetünk az egészségügyi intézmény vezetőjénél, fenntartójánál, illetve – a beteg gyógykezelésével összefüggő ügyekben. Rendszeresen tájékoztatjuk az egészségügyi dolgozókat a betegjogokra vonatkozó szabályokról, azok változásáról, illetve a betegjogok érvényesüléséről az egészségügyi intézményben. A tevékenységünk során az egészségügyi szolgáltató működésével kapcsolatban észlelt jogsértő gyakorlatra és egyéb hiányosságokra kötelesek vagyunk felhívni a szolgáltató vezetőjének, illetve fenntartójának a figyelmét, és azok megszüntetésére javaslatot teszünk.
A tevékenységemet az egészségügyi intézménytől függetlenül a Zala Megyei ÁNTSZ-el kötött megbízási szerződés alapján végzem, ez biztosítja a függetlenséget és a pártatlanságot.
A Szent András kórházban eddig szerzett tapasztalatok alapján nagyon kedvező kép alakult ki az intézményről. A megkeresések elenyésző száma volt a kórház működése elleni panasz, ezek a betegjogi képviselő közreműködésével mindegyik fél megelégedésére megnyugtató módon lezárultak. A kórház betegeinek összetételéből adódóan a legtöbben a társadalombiztosítással kapcsolatos ügyekkel kerestek meg. Sokan kérnek tanácsot a lakóhelyükön működő egészségügyi szolgáltatóval kapcsolatos panaszuk miatt.
Fogadóórák: Szent András kórház Hévíz: minden szerdán 15.30-16.30 közötti időpontban
Városi kórház Keszthely: minden péntek 13.30-15.30 közötti időpontban.
Dr. Kovács Ferenc