Kitekintő

A hazai, valamint a külföldi általános– és középiskolák bekapcsolódásával már több éve elindult és tavaly szeptemberben új tanévvel folytatódó „Európa Körök” nemzetközi diákprogram keretében, a Nagyváthy János Szakközépiskola és Kollégium néhány tanulója nemrégiben Finnországban illetve Németországban járt. A program lényege, hogy a diákok aktív bevonásával egy közösen kiválasztott téma kerül feldolgozásra, az eredményt pedig valamilyen kézzel fogható formában – például újság, kiállítás, honlap, CD-rom – közreadják.

A diákok: Schäfer Zsuzsanna, Horváth Magdolna (Finnország), Balogh Tímea és Fazekas Nikoletta (Németország), akik a Comenius I. európai oktatási projekt révén az említett két országon kívül Olaszországgal is már két éves kapcsolatot ápolnak –, annak idején leendő szakmájukhoz hűen az egyik természeti elemet, a vizet választották témául. Ezt a sokoldalúan hasznosítható anyagot élettani, környezetvédelmi, turisztikai és szabadidős tevékenység szempontjából is feldolgozták. Most, a finn és a német oktatási intézményekkel felvéve a kapcsolatot azt térképezték fel, hogy az ottani tanulók milyen ismereteket szereztek erről az élethez elengedhetetlen anyagról, hogyan bánnak (vízi)környezetükkel és mivel iskolá(k)ról lévén szó, milyen ott egyáltalán az oktatás.
– Nagyon tetszett nekünk a diákprogram, éppen ezért fantasztikus lehetőség volt, hogy kijutottunk Finnországba – kezdte Schäfer Zsuzsanna. – Egy évig vettünk részt a programban, igazából az utazás előzménye is ez volt. Az iskolánkban szerkesztettünk egy, a programmal kapcsolatos faliújságot, különböző információkat gyűjtöttünk, amelyeken keresztül diáktársainkat értesítettük a program lényegéről, azon belül pedig a mi témánkról a vízről, a víztakarékosságról, a Balatonról. Ennek következménye volt a már említett utazás.
– Milyen tapasztalatokkal tértetek haza?
– Kintlétünk alatt megismerkedtünk az ottani iskola tevékenységével, kultúrájával, a tanulók szokásaival – vette át a szót Horváth Magdolna. – A vizet nagyon megbecsülik és sokkal nagyobb mértékben figyelnek oda a környezetük tisztaságára. Az energiával nagyon takarékosan bánnak, ezen kívül amit lehet, újra hasznosítanak.
– Mi az, amit esetleg nálunk is meg lehetne valósítani?
– Idővel talán nálunk is növekedhetne az életszínvonal, de ez sajnos pénzkérdés, tehát az ország gazdasági helyzetén múlik. Az viszont nem kerülne semmibe, ha az emberek nem szemetelnének. Finnországban ez abszolút primitív cselekedetnek számít. Sok apró figyelmesség jelentős javulást eredményezne...
Az iskola ahová ellátogattunk, régebben farmként üzemelt, tehát a megszerezhető végzettséget tekintve a miénkhez hasonló. Az ottani diákok feladata egyebek mellett a terület farm jellegének megőrzése, így nekik is fontos a környezetükkel való jó bánásmód. Az oktatás szempontjából azonban érdekes volt megfigyelni, hogy sokkal gyakorlatiasabbak, az életre nevelik a fiatalokat.
– Egy hasonló intézmény életébe kaptunk betekintést mi is, ahol egészségügyi, háztartástani és környezetvédelmi ismereteket oktatnak – folytatta Balogh Tímea, aki a „németországi páros” egyik tagja.
– Mennyiben volt különbség a finnországi iskolához képest?
– A környezetükre ők is vigyáznak, bár nem olyan mértékben mint az északiak: például jóval többet dohányoznak – kapcsolódott be a beszélgetésbe Fazekas Nikoletta. A tanítási módszer egészen más. A tanórák 90 percesek, a tanár-diák kapcsolat pedig sokkal lazább hangvételű, persze a tanítás kevésbé hatékony. Érdekes, hogy az iskola előtti dohányzás náluk engedélyezett. Modernebb a tantermek felszereltsége, ugyanakkor jobban vigyáznak a szemléltető eszközökre.
Fodorné Németh Ildikótól a projekt koordinátorától – aki egyben a Németországba látogató páros kísérője – és Bognár Mihályné kísérőtanártól megtudtuk, nem volt véletlen a témaválasztás, hiszen az általuk kiválasztott három partnerország mindegyikének sajátossága a víz. Mint mondta, a személyes ismeretségen kívül a Tempus Közalapítvány által támogatott partnerkereső szemináriumon talált egymásra e négy ország, ahol a folyót a németországi Fulda, a tengert az olasz Manduria, tavat pedig a finn Ahlman települése képviselte, természetesen Keszthellyel együtt. Fodorné Németh Ildikó elmondta, hogy a mostani tevékenység beépül a tantervbe. A három évre tervezett projekt – amelynek megvalósítása persze megfelelő idegennyelv-ismeretet is igényel – közös eredménye egy magazinban, illetve honlapon és egy CD-rom formájában lesz olvasható.

Keszthelyen a szezon előtti állásbörzét hagyományosan sokan keresik fel, hiszen a térségben lévő idegenforgalmi vállalkozások jó része ez alkalommal is számos munkalehetőséget kínált. A Zala Megyei Munkaügyi Központ Keszthelyi Kirendeltsége ez alkalommal alakilag is megújította a börzét, hiszen az állást keresők egyenként is tájékozódhattak az asztaloknál a felkínált lehetőségekről.

Mint dr. Kúnné Gecse Ágnes, a keszthelyi kirendeltség vezetője elmondta, 400 munkanélkülit értesítettek az állásbörzéről, amelyre végül 265 érdeklődő jött el. Az állást keresők közül több mint 20-an a jelenlegi munkahelyüket kívánták jobb lehetőségre cserélni és számos anyuka, a lejáró gyes okán tájékozódott a munkalehetőségekről. A munkáltatói oldalról mintegy százan kaptak tájékoztatást az állásbörzéről, s végül közel harmincan keresték a leendő munkatársakat, mintegy 60 konkrét álláshelyet kínálva. Az álláslehetőségek zöme szakmunkás végzettségűeknek kínált munkát, de a szellemi foglalkozások kínálata sem maradt el. Többen ügynöki feladatokra kerestek jelentkezőket, azonban ehhez már vállalkozói igazolvány is szükséges. A börzékre ma már egyre inkább jellemző, hogy a munkaadó és a munkavállaló közötti személyes beszélgetés során dől el a kapcsolat konkréttá válása, így ebben a pillanatban még nem tudni, hány munkahely került betöltésre. Az utóbbi hetekben egyébként közel kétszázzal csökkent a munkanélküliek száma, hiszen lassan éledeznek a szezonális munkát kínáló munkahelyek. A folyamatos tájékoztatásnak köszönhetően a kereskedelem és a vendéglátás területén is – hagyományosan – sikeresek a szezon előtti állásbörzék.

Negyedik alkalommal került megrendezésre Keszthelyen a Vörösmarty Óvoda, a Helikon Kastélymúzeum, a Magyar Óvodapedagógiai Egyesület, a megyei önkormányzat és a város önkormányzata szervezésében az óvodapedagógiai napok, amelyen közel száz résztvevő a környezet és az esztétikum témakörét tekintette át az óvodai nevelés tükrében.

Az esztétikai nevelés sokszínű eszköztára.

Az ünnepélyes megnyitón dr. Czoma László köszöntötte a résztvevőket, majd Molnár Imre, a megyei közgyűlés alelnöke szólt a megye óvodáinak helyzetéről. A szakmai előadásokat követően, délután a Vörösmarty Óvodában folytatódott a program, ahol bemutatkoztak a környezeti nevelést kiemelten kezelő óvodák. Dr. Szabolcs Istvánnéval, a házigazda intézmény vezetőjével a konferencia aktualitásairól váltottunk szót.
– Négy évvel ezelőtt azzal indítottuk útjára ezt a konferenciát, hogy a neveléssel foglalkozó óvodapedagógusok egy kicsit tudományosabban is vizsgálják meg azokat a területeket, amelyek a nevelés minden területét érintik. Az idei témánk a környezeti nevelés és az esztétikum kapcsolata. A kétnapos rendezvényen a központi előadások kiegészültek egy gyakorlati tapasztalatcserével, amelyen kölcsönösen átadhatták egymásnak a kolleginák az e témakörökben szerzett tapasztalataikat.
– E témakörben meghatározó lehet a gyermekek számára az otthoni és az óvodai környezet is.
– A gyermekek számára egy életre meghatározó lehet, hogy milyen formában tudjuk elfogadtatni velük a bennünket körülvevő világot, a környezetünket. Meghatározó ezért az is, hogy milyen felnőttek veszik körül az óvodás korosztályt, akár otthon, akár az óvodában. Az óvodapedagógusokban pedig a gyakorlati foglalkozások és a szakmai előadások megerősíthetik mindazt, amit jól csinálnak, vagy kiegészíthetik tudásukat az itt szerzett ismeretanyagokkal.
– Itt a Vörösmarty Óvodában egy nagyon sokszínű, sokféle gyakorlati megoldással kivitelezett kiállítás fogadta a tanácskozás résztvevőit.
– A bemutatkozó óvodák lehetőséget kaptak arra, hogy a saját gyakorlati tapasztalataikról is beszámoljanak. E területen kimagasló az az eredmény, amelyet a szombathelyi Szűrcsapó Óvoda tudhat magáénak. Nagyon fontos a nevelésben és a gyakorlati foglalkozások terén is az önképzés, de ennél is fontosabb az e területre megszerzett másoddiploma.
Az óvodában megrendezett kiállítás kapcsolódik a Föld Napjához is, s a gyermekek munkáin, főleg a rajzokon a gyakorlatban megtapasztalt világ köszön vissza a nézőre.
– Az óvodáskorú gyermekek világa gyakorlatilag kimerül az otthoni és az óvodai környezettel. Mennyire partnerek a szülők az óvodai nevelés otthoni folytatásában?
– Nagyon fontos, hogy kellő információjuk legyen az itt folyó nevelésről, mert végül is ezt csak a szülőkkel együtt lehet csinálni. Nálunk nagyon jók a visszajelzések, és segítőkészek a szülők, s a gyakorlati dolgokban is partnereink. Értik és érzik, mi fontos a gyermekeik számára, s ettől válik ez a nevelés számukra is fontossá.
A rendezvény kiegészítő programjaként dr. Czoma László igazgató nyitotta meg a Helikon Kastélymúzeumban azt a képzőművészeti kiállítást, amelyen a Keszthelyhez kötődő alkotók munkáit tekinthetik meg az érdeklődők e hónap végéig.

A holocauszt áldozataira emlékeztek április 16-án országszerte, így Hévízen is, ahol többen helyeztek el koszorúkat, s tisztelegtek főhajtással az áldozatok előtt.

A Deák téri Holocaust-emlékműnél a hévízi zsidóság áldozataira dr. Szarka Lajos történész emlékezett, majd a város vezetése részéről Vértes Árpád polgármester, valamint Klucsarits Iván és Naszádos Antal képviselők helyezték el az emlékezés koszorúját, és fejezték ki tiszteletüket.
Dr. Szarka Lajos történésztől megtudtuk, hogy a 2000 július elején felállított emlékmű – amely név szerint feltünteti Hévíz kivégzettjeit – az 1933. július 2-án felavatott majd 1977-ben elbontott zsinagóga szentélyén, a tóraszekrény helyén áll. Mint azt a történész elmondta, a hévízi állandó lakosok közül csak néhányan estek áldozatául az üldöztetésnek, mintegy tizenöt személy. Ennél azonban jóval meghatározóbb volt Hévízen a zsidó fürdővendégek száma – ők a nyári szezonban a vendégek egyharmadát tették ki –, valamint a szintén zsidó származású szálloda és vendéglő tulajdonosok egy része, akiknek túlnyomó többsége elpusztult és akikre az első, 1944-es munkácsi majd ungvári gettó felállításának napján, április 16-án emlékezünk. Dr. Szarka Lajos külön is megemlítette dr. Schulhoff Vilmost, aki 1944 tavaszán vonult be a keszthelyi gettóba. Ő volt az első olyan fürdőorvos, aki balneológiai alapokra helyezve teremtette meg a fürdőgyógyászatot Hévízen.
A megemlékezésen – amelyen záróakkordként zsidó szokás szerint apró köveket helyeztek az emlékműre – Koszorús Szilvia (ének), Koszorús Ödön (gitárkíséret) és a Hévízi Fúvószenekar is közreműködött.

Az egykor hagyományteremtő szándékkal útjára indított Balaton Fesztivál ez évben már a tíz éves jubileumához ért. S már az is hagyománnyá vált, hogy a Balaton első évadnyitó ünnepségét Keszthelyen május 1-jén tartják, útjára indítva egyben a Balaton Fesztivált is.

– Az egész napos non-stop műsort este bállal zárjuk – mondja Cséby Géza, a Goldmark Károly Művelődési Központ igazgatója. A 10 órakor kezdődő ünnepélyes évadnyitót ezúttal is megelőzi a térzene, amelynek közreműködői a Zalai Balaton-part Ifjúsági Fúvószenekar és a majorettek. A tapolcai katonai díszalegység működik közre a zászlók felvonásánál, majd ezt követően dr. Szabó Imre polgármester mond köszöntőt. A balatoni évadot Lasztovica Jenő országgyűlési képviselő nyitja meg, majd a vendégek a Csobánc motoroshajó fedélzetéről koszorúzzák meg a Bala-tont.
Az ünnepség az eddigi tapasztalatok alapján is rendkívül nagy érdeklődésre tarthat számot, s valódi élményt kínál az egész napos program a keszthelyiek és az idelátogató vendégek számára is. A kirakódó vásárban a térség népművészeti kínálata dominál majd, s a színpadon folyamatosan lépnek fel a folklórcsoportok és a könnyűzenei együttesek is.