Keszthely térségi vállalkozók klubja

Már közel két éve, hogy véget ért, nyertek és vesztettek. Túl vagyunk rajta. Mármint az önkormányzati választásokon. Akkor – két éve – nagyszerű programok fogalmazódtak meg, és a választók azokra szavaztak, akikben látták a garanciát az ígéretek megvalósítására. Persze mások is ígértek szinte szóról-szóra ugyanazt, ugyanúgy. Mondhatnánk a szólással élve: „ha megnyerte, hadd vigye”, mi pedig majd a pálya széléről nézzük a történéseket. Azután két év múlva újra csatába szállunk, először finoman, később egyre acsarkodóbban, kígyót-békát kiabálva egymásra készülünk a választásokra.
Szeretném hinni, hogy nem így lesz. Szeretném kérni, ne így legyen. Fogjunk végre össze és a hátra lévő két év alatt mutassuk meg valójában, hogy mire vagyunk képesek. Nem a választások előtti utolsó hónapok ígéreteit kérjük számon, hanem az eltelt időszak eredményeit. Az érdek közös, a cél azonos. Legyen valójában Keszthely a Balaton fővárosa. Ehhez semmi másra nincs szükség, mint bátor városvezetésre, amely hagyja kibontakozni a kezdeményezéseket, bölcsen, gyorsan dönt. Jó lenne hinni, hogy a régi-új városatyák képesek a helyzethez és az új környezethez alkalmazkodva kialakítani a döntési módszereiket.
Régóta szeretnénk, ha megvalósulna a hajókikötő építése Keszthelyen. Évtizedek óta téma és mégsem jut előbbre az ügy, pedig hatalmasat lendítene a város helyzetén. Talán ez lehetne a kezdeti lépés a jövő átformálására. A kikötők sorra épülnek a Balaton körül, úgy tűnik, jövedelmező befektetés. A MAHART is inkább kikötőket épít és nem a hajóparkját korszerűsíti, pedig elég lepusztult hajóparkkal rendelkezik. Az igazi üzlet a komp és a kikötő, hamar megtérülő befektetés, hiszen a hajók száma egyre gyarapodik, s a tó eltartóképessége még messze nincs kihasználva. Gondolhatnánk, ha egyre másra építik a kikötőket, talán megoszlik a kereslet. Ez reális veszély, de bennünket nem fenyeget. A Balaton nyugati medencéjének végpontja és egyben a tó kiindulási pontja Keszthely. Hévíz közelsége, a közeli települések szőlőlankái biztos programlehetőséget nyújthatnak annak, aki a kikötő állandó lakója, vagy csak idehajózik. A kikötő, ha úgy tetszik, egész évben működtethető, munkát és megélhetést nyújtva jónéhány embernek. A hajós szezon áprilistól októberig tart, jócskán kitolva a klasszikus szezon idejét. Az önkormányzaton lenne a sor, hogy felvállal-ja-e ennek a feladatnak a végrehajtását, vagy egy könnyebb megoldással befektetőket keressen a megvalósításra. Ahhoz, hogy felértékeljük városunkat, először magunknak kell lépnünk, ha nem ezt tesszük, olcsójánosok leszünk, akik csak a tányérmosogatásra és a szemételtakarításra jók. Azután gondoljunk csak a Balaton körül működő csatornarendszerre, vagy a vízdíjakra. Kénytelenek vagyunk finanszírozni egy olyan rendszert, ami csak az év öt hetében működik teljes kapacitással a csúcsszezonban. Valakinek – az itt élőknek – ki kell fizetni az évközbeni költségeket. Az még senkinek nem jutott eszébe, hogy az idegenforgalom bevételeiből visszaforgasson valamennyit, átvállalva a terhek egy részét. Csak magunkra számíthatunk, persze, ha hagynak bennünket. Mert sokan bizonyíthatnánk pártállásra és hovatartozásra való tekintet nélkül, hogy mire vagyunk képesek. A túlzott, fiatalos hevülettől persze óvakodni kéne, mert – talán szerencse, vagy szerencsétlenség – fiatal politikusainknak más a világképe, hisz nem volt részük nélkülözésben, ők már a jobbik végét fogták ki az „átkosnak”. Lehet, hogy ebből adódóan felelőtlenebbek, többet kockáztatnak, mint kellene, ám időben lehet figyelmeztetni őket, ha tévútra térnének. Mert nem volna jó, ha csupán dacból, csakazértisből kellene végigélnünk e jelen időszakot. A hajós példánál maradva, a hajó már kifutott, volt, aki felszállt, volt, aki a parton maradt, de aki felszállt, annak jóban-rosszban ki kell tartania, még a legszélsőségesebb körülmények között is. A hajó – legyen az kicsi, vagy nagy – kapitányának pedig mindig szem előtt kell tartania a hajósok régi alaptörvényét: „Úgy indulj el, hogy vissza is tudjál érni!”

A Keszthely Térségi Vállalkozók Klubjában a közelmúltban éppen egy – az ősz folyamán megrendezendő – össznépi megmozdulás várható sikerét taglaltuk, amikor a jelenlévő Dombi Mirolya Erzsébet beszámolt a közelgő jelmezes felvonulás összes gondjáról, bajáról, kérve a jelenlévők hathatós és kézzelfogható támogatását az ügy sikere érdekében.

Mindenki tudta, hogy ezen a felvonuláson részt kell vennie, a támogatás a vállalkozói klub tagjai részéről fizikálisan hathatósabb lesz, mint az erkölcsileg vállalt sorsközösség.

Az amúgy kincstári optimizmussal megáldott vállalkozókra jellemzően – percek múlva egymást faggatták az ott lévők – te is jössz ugye? Te minek öltözöl?
És láss csodát! Még az égiek is kegyesek voltak hozzánk február 26-án délután, hiszen az első keszthelyi farsangi karnevál résztvevői szikrázó napsütésben vonulhattak végig a sétáló utcán, hogy azután a GKMK erkélyén elhelyezkedő zsűrit nehéz helyzet elé állítsák, hiszen szívük szerint mindenki díjazásra érdemesnek találtatott.
A címben szereplő remény szót nem árt még egyszer hangsúlyozni, hiszen a Borbarát Hölgyek Egyesületének minden tagja reményt fűzött ahhoz, hogy az elnökükkel közösen végzett áldozatos előkészítő munkának lesz kézzelfogható eredménye. Sokan fognak álarc mögé bújni, hogy kilétüket elfedjék ugyan, de aktív közreműködésükkel segítsenek lassan felrázni e Csipkerózsika álmát alvó várost. Az őszinte tenniakarásnak meg is lett az eredménye. A karneváli menet apraja-nagyja vállalta annak kockázatát, hogy ez az esemény az amúgy a közügyeket illetően tompa keszthelyiek esetleges távolmaradása miatt partizánakcióvá fajul – hagyományként még nem, első próbálkozásként már nem kellő fogadtatás esetén a megtörtént események történelmi adattárába söprik.

És hogy miért volt reménytkeltő az egyébként sok helyen ebben az időben rendezett télbúcsúztató esemény? Mert megmutatta, hogy a város, a térség, a régió a hazai bámészkodók részvételére is számíthat. Az igazi vendéglátók is rögtön meglátták a szombat délutáni szunyókálós, üres üzleti órákkal szemben a jelenlévőkben a fogyasztó vendég lehetőségét – kávét, teát, forralt bort kínálva.
A kastély parkjából induló menet résztvevőit dicséret illeti. Az est folyamán a kastélyban megtartott jelmezbál már arra is lehetőséget adott, hogy sokakban felmerüljön: az idei tapasztalatok alapján a következő évben hosszabbítsuk meg az útvonalat egészen a Fő térig, majd körbejárva azt maradjanak együtt a felvonulók, hogy az álarcosok átadhassanak valamit abból az optimizmusból, amire a mostani nehéz napokban minden városlakónak nagy szüksége van. Reménykedünk, hogy így lesz, hiszen mindannyian ismerjük a mondást: A remény hal meg utoljára!

A Keszthely Térségi Vállalkozók Klubjának első alkalommal való jelentkezésekor is kértük olvasóinkat, hogy írásainkkal, a város életének jobbításával kapcsolatos véleményüket osszák meg velünk. Szóban már több olvasónk reagált írásainkra egyetértő, vagy véleményünket vitató formában, ám a lényeg, hogy közösen keressük a megoldásokat mindarra, ami városunk életét előbbre viszi akár apró lépésekkel is.
Érkeztek reagálások a szemetelést, a hulladék illegális lerakását illetően is, s örülünk, hogy partnereket találunk, hogy talán egyre többen odafigyelünk arra, ha valaki, vagy valakik olcsó megoldást keresnek a szemét, a hulladék eltávolítására. Két példa: noteszből kitépett papírlapon juttatta el hozzánk egy 10-es éveiben járó kisfiú a feljegyzését, amin leírja, hogy hol és mikor látta, hogy valakik egy teherautóról szemetet raktak le a Balaton partján. Jó megfigyelőképességének köszönhetően még a rendszámot is feljegyezte, tudva, hogy ő csupán ezzel a kis papírcetlivel tud segíteni, hiszen így ellenőrizhető, vagy akár felelősségre is vonható az, aki illegálisan szabadul meg a hulladéktól. Akkor, amikor mindannyiunk kötelessége lenne magunk miatt és a közeledő idegenforgalmi szezon miatt is tisztába tennünk környezetünket, nem nézhetjük el, hogy sokan visszaélnek az „úgysem látja senki” gondolattal, s Keszthely térségében, vagy akár a városon belül szabadulnak meg a szemetüktől. Köszönjük az ilyen reagálásokat, s reméljük, hogy mindannyiunk érdekében egyre többen leszünk, akik a tisztaság érdekében figyelmeztetnek másokat, vagy odafigyelnek az ilyen magatartásra.
A másik reagálás egy érdekes „szemételtakarítási” módszerre hívta fel figyelmünket, amelyet a Szalasztó utca elején tapasztalt. A reggel kinyitó üzlet fiatal hölgy alkalmazottja – tisztasági érzéke becsülendő – összetakarította az üzlet előtti járdaszakaszt, s a szemetet, s az összesöpört falevelet egyszerűen a szennyvízelvezető csatorna lefolyónyílásába tömte. Érdekes megoldás, de nem gondolt arra, hogy a csatornának más a funkciója, történetesen a csapadékvíz elvezetése. S ha eltömődik, akkor az úttesten fog végigfolyni a víz, s a kitisztítása esetleg útfelbontással és egyéb költséges kellemetlenségekkel járhat. Talán jó lenne, ha mindezt esetleg valaki elmagyarázná az illetőnek – talán megértené, hogy a szemét nem a csatornába való, otthon sem a lefolyóba kell tömni az összesöpört koszt.

Sajnálatos módon a legutóbbi számunkban a címlapon megjelent fotón névelírás történt, a Keszthely Térségi Vállalkozók Klubja által szervezett nőnapi ünnepségen dr. Czoma László mellett Szabó Kálmán, a klub elnöke látható. Az érintett és az olvasók szíves elnézését kérjük.

A Keszthely Térségi Vállalkozók Klubja azzal a céllal alakult többek között, hogy a környezetért tenni akaró és tudó vállalkozókat olyan egyesületbe tömörítse, amely a várost támogatja olyan ötletek megvalósításával, melyeknek esetenként anyagi vonzata is van.

A klub első nagyobb megvalósított elképzelése a 84-es főút mellett felállított 5 darab nagyméretű információs tábla megtervezése, elkészíttetése és kihelyezése volt, amely közölte a német anyanyelvű utazókkal, hogy „Keszthely a Balaton fővárosa”. Mivel ennek – azon kívül, hogy a 750 éves város a titulusnak mindenben megfelel – komoly marketing hatása is van, az első évben készített statisztika szerint 10-11 százalékkal nőtt a térség forgalma a Balatonedericstől keletre eső északi parti településekhez képest. A mérhető növekedés három évig volt tapasztalható.
A vállalkozói klub tagjai úgy vélték, hogy Keszthely ipara a turizmus, és minden vállalkozó közvetve, vagy közvetlenül az idegenforgalomból él. Ha tehát vendégszámnövelő lépéseket teszünk, az közvetlenül növeli a turizmusban dolgozó vállalkozók bevételeit és közvetve a megrendeléseknek és a vásárlásoknak a növekedése révén az összes többi térségi vállalkozó bevételét, s ezek együtt a város adóbevételeit. A táblák kihelyezését jó ötletnek tartottuk, s a hatékonysága be is bizonyosodott. Az előző önkormányzatot még az ötlettel sem terheltük, pedig anyagilag az akkori privatizációs bevételek révén jobban álltak, mint a jelenlegi testület. Hiányzott azonban a testület tagjaiból és az idegenforgalmi bizottságból az a marketingszemlélet, amely az ilyen és ehhez hasonló ötletek megvalósítását lehetővé tette volna. A klub másfél millió forintos költséggel készíttette el és helyezte ki a táblákat, s az összeg nagysága miatt meg sem említették az akkori képviselő-testületnek.
1998-ban lejárt a klub szerződése a reklámcéggel, 1999-ben a táblák nem voltak kihelyezve, s most ismét előtérbe került a kihelyezésük fontossága. Bíztunk, bízunk abban, hogy a mostani önkormányzat új szemlélettel nézi az idegenforgalom fontosságát, s átvállalja a táblák kihelyezésének költségét, ennek révén a vállalkozói klub az anyagi lehetőségeivel más új ötleteket, pályázatokat tudna finanszírozni. Az elmúlt évben a táblák hiánya számokban is jelentkezett, hiszen Keszthely térségének idegenforgalma alig 1 százalékkal nőtt, míg az északi part települései, élükön Balatonfüreddel 10-12 százalékos növekedést könyvelhettek el, ami az addigi előnyök ellenkezőjére fordítását jelentette Keszthely számára.
Most megcsillanni látszik a remény, a mostani képviselő-testület zászlajára tűzte a turizmusmarketinget, s létrejött egy térségi turizmus-marketing közhasznú társaság, amely a térség önkormányzatainak, vállalkozóinak és a központi kormánynak a támogatásával meg tudja valósítani az ország talán legsokrétűbb, legígéretesebb, a legoptimálisabb adottságokkal rendelkező térségének turisztikai értékesítését és szervezett marketingtevékenységét egészen az európai csatlakozásig.
Az új marketingszervezet élhet(ne) a már jól bevált és hatékony reklámfogással, amelyet csupán fel kell eleveníteni, hiszen a jelszó: „Keszthely a Balaton fővárosa” már beidegződött a hazai és a külföldi turistákba is.

A történet szokványosnak tűnik, de a teljes képhez szükség van némi visszatekintésre. Németország Hessen tartományának Vogelsberg kerületéből egy házaspár lassacskán 15 éve jár Keszthelyre nyaralni, akikkel ez írás szerzője és felesége véletlenül ismerkedett meg. Az ismerkedésből barátság lett, s a minden évben esedékes nyaralás dátuma már kölcsönösen bejegyzésre került a családi kalendáriumba.

Magyar részről kötelesség a vendéglátás és a szűkebb pátria bemutatása a messziről jötteknek, s a házaspár élményei alapján juthatott tudomására a kerület Lautertal-Engelrod-i civil szervezeteinek, jelesül az önkéntes tűzoltó egyesület tagjainak tudomására, hogy egy kirándulás Magyarországra, Keszthelyre és környékére, élményekben, tapasztalatokban gazdag emléket nyújt. Felkerekedett tehát az egyesület és 1995. április 17-től 21-ig egy időben rövid, de tar-talmában gazdag látogatást tettek kalauzolásunkkal Keszthelyen. A programban szerepelt a Vörsi Tűzoltómúzeum megtekintése is, amely gazdag kiállítási anyagával lenyűgözte a csoport tagjait. Látogatást tettünk a keszthelyi tűzoltóknál, ahol akkor még matuzsálemi korú gépeket és berendezéseket csodálhattak a vendégek. Természetesen több kirándulást is tettünk, megnéztük közösen Pécs, Pápa, Szombathely látnivalóit, a balatonszentgyörgyi Csillagvárban volt „spontán” parasztlakodalom, a szigligeti Eszterházy pincében fergeteges hangulatú néptáncbemutató, így német barátainknak sikerült tartalommal kitölteni az itt eltöltött néhány napját.
Jómagam 2000 februárjában pár napot Engelrod-ban töltöttem, újra találkoztam Ludwig Rahn úrral, az egyesület elnökével és megbeszélésünk alapján körvonalazódni látszik egy, a térség bármely önkéntes tűzoltó egyletének hathatós támogatása úgy szakmai, mint valószínű erkölcsi alapon. A kapcsolatfelvétel és a támogatás a szűkös lehetőségekkel rendelkező térségi egyesületek bármelyikének hasznára fog válni. Szeretnénk, ha rövidesen beszámolhatnánk a kapcsolat létrejöttéről.