Gyógyfürdőkórház

A Csokonai Vitéz Mihály Irodalmi és Művészeti Társaság megalakulásáról faggatózva dr. Horváth Béla elnök és Pugner Ilona művészeti titkár Alexa Károly író, irodalomtörténész visszaemlékezését tartotta a leghitelesebbnek, mely szerint a művészeti társaságnak nincs valódi születésnapja, hacsak nem a nyárvégi Lajos-nap. Előzménye egy asztaltársaság volt, amelynek résztvevői a mind gyakrabban hazalátogató emigráns költő, Major-Zala Lajos fürdővárosi házában adtak egymásnak találkozót a házigazda névnapján.

Alexa Károly, Zalán Tibor, Vancsura Miklós és dr. Horváth Béla a társaság motorjai.

Bor és beszélgetés, és mindinkább: az irodalom és a művészet dolgai. És a rendszerváltozás, amelynek igénye és programja jórészt ilyesféle baráti körökben fogalmazódott meg. Ez a baráti kör 1985-ben folyamodott névért a polgári értékek és életforma megélésére oly igen s oly reménytelenül vágyakozó nagy vándorköltőnkhöz, Csokonai Vitéz Mihályhoz. Szerencsére a Csokonai Társaság, miközben intézménnyé vált, nem lett hivatal: a szabad és derűs együttlét fóruma maradt. A nyár végi-ősz eleji háromnapos együttlétek a megmutatkozás alkalmai. A tagok egymásnak és a társaság a városnak kíván be- és megmutatkozni. Az utóbbi években egy-egy téma köré rendezve azt az időt, amit a fürdőzés, a séták, a borozás, és a Csokonai-díj átadásának keszthelyi ünnepe meghagyott. És meghagy a jövőben is, buzgólkodni se rest a remények szerint. Volt már téma „A szexualitás nyelve a magyar irodalomban”, és volt maga Csokonai „mint kortárs”, volt „a divat” és „a mosoly”. Legutóbb a gyermekek és a művészet kapcsolata. A Csokonai Társaság találkozói a mindennapok ünnepei. A polgári mindennapoké, amelyhez alkalmasabb kulisszát elgondolni sem lehet, mint azt, amit Magyarország legszebb fürdőhelye nyújtani tud és akar. A Csokonai Társaság léte a művészi minőség és a szabad gondolkodás fóruma, egy olyan hévízi társulás, amelynek szélső pontjai Washington és Kárpátalja, Pozsony és Párizs, Keszthely és Kolozsvár.

Még 1991-ben, amikor az első szabadon választott önkormányzat megalakult, Kiss Lajos polgármester karolta föl a korábban illegalitásban működő szabad gondolkodó literatúra-vezéreket. Major-Zala Lajos házát kinőtte a létszámában minden évben bővülő társaság, majd az önkormányzat és a kórház vezetése is úgy döntött: anyagi és erkölcsi támogatást is nyújt a kortárs hazai és külhoni irodalomtudorok testet-lelket felüdítő együttléteinek megszervezéséhez – így dr. Horváth Béla fogszakorvos, aki kezdetben még önkormányzati képviselőként és egyik szakbizottság menedzser-típusú elnökeként állt a merész és tettrekész csoportosulás élére. Az „államosítás” után még rugalmasabban és még szabadabban szárnyalt a szervezők fantáziája egy-egy körüljárandó téma kapcsán – mondta el, majd így folytatta: „–Szeretem, értem és tisztelem az irodalmat, de az elnöki pozíciót megtiszteltetésnek véve azért vállaltam a vezetői szerepet, nehogy egy kisebb vita hevében szétessen ez a számomra oly kedves, nagy múltú, szépreményű társaság. A szakmai vezetésben élen járó Zalán Tibort támogatva azért dolgozom, hogy a kórház, a város jó hírneve a literatúra honi és külhoni helyszínein is tovább erősödjék-fogalmazott. Bár a politikai véleményalkotás nem áll távol tőlem, azt vallom, hogy a társaságnak nem a politikával kell foglalkoznia – húzta alá. Annyi különleges, feldolgozatlan, sikert ígérő téma hátteréről lehet lerántani a leplet, hogy kár lenne politikai köntösbe burkoltan elrondítani ezeket a nagyszerű ünnepléseket, melynek előadásai hosszú hónapokig nyújtanak beszédtémát.

Dr. Lovassy Sándor zoológus születésének 150. évfordulóján, október végén rendeztek koszorúzással egybekötött megemlékezést a hévízi reumakórház pantheonjában, ahol a gyógyfürdőkórház, a város, az egyetem és a Balatoni Múzeum vezető képviselői is tiszteletüket tették, hogy fejet hajtsanak a gyógytavi tündérrózsák telepítőjének dicső emléke, a nemzetközi tekintélyű természettudós emlékezete előtt.

A Keszthelyi Mezőgazdasági Akadémia és a Balatoni Múzeum hajdani igazgatója volt az első, aki majdnem száz évvel ezelőtt sikerrel telepített és honosított meg a tóban trópusi tündérrózsa fajokat. Az indiai vörös tündérrózsa, mint a legpompázatosabb gyógytavi növény, ma is a fürdőtelepülés egyik legbecsesebb jelképe – emlékezett dr. Moll Károly alpolgármester, miután a Tisztaforrás Dalkör előadta Dévai Nagy Kamilla szerzeményét: a Hévíz himnuszt; Kardos József irodalmár pedig elszavalta saját költeményét. Az emlékbeszéd megtartására felkért helyettes városvezető a helyi önkormányzat által kilenc évvel ezelőtt állíttatott emléktábla tövében, egyebek mellett kifejtette: a tudósnak Keszthely és Hévíz is egyaránt sokat köszönhet. Lovassy a földrajz, a természetrajz és a kémia tudományterületén is magabiztosan mozogva nem csak igazgatóként, de klímakutatóként, a madártan tudósaként és még felelős szerkesztőként is nevet szerzett. A Molnár Jenő néhai szobrászművész által készített emléktáblát végezetül az ünnepség résztvevői koszorúzták meg.

Alig több mint egy hónapja, hogy Liscsinszky Ágnes ellátja a Hévízgyógyfürdő és Szent András Reumakórházban a PR menedzseri feladatokat, ám – a megfelelő szakmai háttérnek köszönhetően – számos új elképzelése van arra, hogy az európai piacon egyre többen megismerhessék a Hévízi-tó gyógyító hatását és a kórház gyógyító tevékenységét.

Liscsinszky Ágnes tulajdonképpen hazajött Hévízre. Budapesten végezte a Vendéglátóipari Főiskolát, majd a Külkereskedelmi Főiskolán nemzetközi kommunikáció szak PR szakirányon. Németül, franciául beszél, s jelenleg tanul angolul. Két évig volt a margitszigeti szállodák PR menedzsere. Dolgozott egy egészségügyi klinikán is, hiszen a magyarországi egészségügyi PR-ből írta a diplomamunkáját. Több évig – kiegészítésként – idegenvezetőként is dolgozott.
– Végül mégis hazajött Hévízre.
– Több oka is volt, hogy hazajöttem, legfőképp a szívem húzott haza, s így pályáztam meg ezt a kínálkozó lehetőséget.
– Kihívásnak érzi az itteni feladatait?
– Egy hónap kevés ahhoz, hogy teljes egészében átlássam, mit kell tennem. Nagyon nagy kihívásnak érzem, hiszen itt van egy tó, egy kórház, egy szálloda, s ezeknek a kommunikációs és PR arculatával kapcsolatos feladatait kell ellássam.
– A hazai idegenforgalom zöme még mindig Budapestre koncentrálódik, bár Hévíz is elöl van a rangsorban.
– Sajnos több olyan vendéggel találkoztam, akik nem is hallottak Hévízről, a gyógyfürdőről, a gyógyfürdőkórházról. Hihetetlenül hangzik, de így van.
– Az itt töltött egy hónap alatt már kirajzolódtak azok a feladatok, amivel – például – ez ellen tenni lehet?
– Természetesen, egy koncepción dolgozom, amelyet rövidesen leteszek Vancsura Miklós főigazgató úr asztalára. Nagyon fontosnak tartom, hogy a vendégeket is érintő arculati elemek vonzóbbak, hatásosabbak legyenek. A kollégák közötti kommunikáció felgyorsítása, a céghez kötődő identitásuk erősítése, hiszen egyrészt erre lehetőséget nyújt a belső informatikai hálózat, másrészt a munkahelyünkhöz kötődő jó kapcsolatnak kisugárzó hatása van a vendégek, a betegek felé is.
– Az informatikai lehetőségekkel ma már minden idegenforgalmi piac elérhető.
– Készül, formálódik a honlapunk, fontos ennek az arculata is, de legalább ilyen fontos a külföldi, hazai, a helyi médiákkal való jó kapcsolattartás is. Fontos, hogy mindig hallassunk magunkról, a fejlesztésekről, a beruházásokról, a szolgáltatásainkról, s mindezeket bemutassuk az európai gyógy-idegenforgalmi piacokon is.

A gyermekek és a művészet témakörét vették górcső alá a Csokonai Vitéz Mihály Irodalmi és Művészeti Társaság által október közepén immár 14. alkalommal megrendezett tanulmányi napok résztvevői. A hévízi városháza dísztermében mondott ünnepi köszöntőjében Vértes Árpád polgármester a helyi gyermekintézményekben a művészetekkel való ismerkedés sokrétű, színvonalas lehetőségeit ismertette, majd a Musica Antiqua és a Gyöngyszemek Táncstúdió növendékei adtak ízelítőt.

Megnyitottak itt egy gyermekrajz-pályázat legjobb alkotásaiból rendezett kiállítást, majd kiosztották a díjakat a legsikerültebb gyermekversek és rajzok elkészítőinek. Zalán Tibor elnökletével megtartották a Kárpát-medence egyes országaiban és itthon megjelenő gyermek-folyóiratok ankétját, majd 13 résztvevő szállt versenybe a hagyományos „Lilla-díj” elnyeréséért. A költőverseny díjait Vancsura Miklós főigazgató a kórház dísztermében tartott ünnepség keretében adta át. A „búgócsiga”, a „mézeskalács huszár” és a „táncol a tó tükrén” kifejezések költeménnyé gyúrásának feladatát a zsűri szerint legremekebbül a Kincskereső folyóirat főszerkesztője Rigó Béla oldotta meg, így övé lett a Lilla-díj. A Celldömölkről érkezett Lévay Erzsébetet, a Szivárvány magazin felelős szerkesztőjét különdíjban részesítették. A délutáni előadássorozat megnyitójában Tar Ferenc történész-tanár arról vallott, hogy az irodalmi társaság révén Hévíz immár nem csupán a reumások Mekkája, de az irodalmat és képzőművészetet kedvelők fellegvárává is vált. A szellem pallérozásában élen járók az után Bácskai Júlia fővárosi pszichológus referátumát hallgatták meg arról, hogy miért is beteg a magyar média, majd Kardos J. József és Jusztin Éva adtak elő. A Csokonai Társaság tisztújító közgyűlése után a Festetics-kastélyban rendeztek ünnepi irodalmi estet, a költő halálának kétszázadik évfordulója alkalmából. A számos egyéb kísérőprogrammal tarkított rendezvényen Zalán Tibor költő-„könyválmodónak” adták át a Csokonai-díjat.