maradtak, ásatási alaprajz nem. Kutatásunkkal ezt kívántuk pótolni.– Miért nevezhetők szenzációsnak a múzeum ásatásai?
– Már 1998-ban kiderült: elődeink nem elég körültekintően végezték a feltárást. A szentélyben ugyanis találtunk egy VII. század eleji sírt. Ennek magához a templomhoz semmi köze nincs, hacsak az nem, hogy mindkettőt a domb legmagasabb pontjára telepítették. Ez a sír még a VII. században rablásnak esett áldozatul, mégis, a tudományos kutatás számára fontos, értékes, és a maguk nemében páratlan leletek kerültek onnan elő. Így többek között egy negyven grammos, színarany csat a hozzá tartozó szíjvéggel és szíjrögzítőkkel; olyan aranyozott ezüst pohárveret, melynek csak Németországban és Angliában található párhuzama; itt került elő a Kárpát-medence legszebb germán csontfésűje is.
– Mi mindenre derült fény e leletek kapcsán?
– Kiderült, hogy egy germán főnök sírját találtuk meg, és a középkori sírok alatt egy nagyobb, VI-VII. századi temető van, melyben a germán főnök családtagjai és azok kísérői nyugszanak. Tavaly folytattuk a feltárást, de mivel az árvíz elvitte az OVIBER támogatási pénzét, hamar abbamaradtak a munkák. Idén a befejezésre kétmillió forintot kaptunk a cégtől. Célunk, hogy a VI-VII. századi temetőt megismerjük, hiszen maga a lelőhely nagyon izgalmas, s további ásatásokat is megérdemel. Több késő bronzkori sírt is találtunk ugyanis már, és idén, a VI-VII. századi sírok alatt, azok ál-tal megbolygatva felfedeztünk két rézkori, Krisztus előtt a 3. évezredre keltezhető vermet. Ezekben – a számunkra keltező értékű cseréptöredékek mellett – emberi maradványokra bukkantunk. Az érdekes az, hogy ezek nem anatómiai rendben feküdtek a vermekben: az egyik gödörben nyolc koponya volt. Felvetődik, hogy esetleg a közösség a kannibalizmus szokásával élt. Másképp nagyon nehéz megmagyarázni, hogy miért nem az egész test csontvázát találtuk meg.
Megjegyzem: égésnyomra nem leltünk a
vermekben.– Az ásatási alaprajz elkészítésétől ez már messzire vezet. Változtatnak-e az 1998-tól az idei évig talált leletek a Keszthely és környéke történetéről alkotott eddigi képen?
– Minden bizonnyal. A rézkori leleteket már említettem, ezek tudományosan szenzációszámba mennek. Itt, erről a lelőhelyről ugyanis korábban nem volt ismeretes, hogy azt a rézkorban is lakták. Továbbmegyek: a középső rézkor ezen időszakából eddig a Dunántúlon csak egyetlen sírt ismerünk, az is Keszthelyről, a Gáti dombról került elő. Ez a leletegyüttes talán rávilágít arra, hogy esetleg valóban a kannibalizmus „dívott” a rézkorban.
A másik, a VI-VII. századi temető pedig egészen új pályára állította a Keszthely-kultúra kialakulásának kérdését. Eddig úgy képzeltük, hogy Fenékpuszta volt a központ, ott élt egy vezető réteg, amelyet a bazilikába temettek; családtagjaikat a horreum mellett hantolták el, a köznép pedig a déli erőd előtt temetkezett. Az erődnél végzett ásatások azonban igazolták, hogy a déli erődfal előtt nem egy, hanem két, egymástól jól elkülöníthető temető van; a pusztaszentegyházi-dűlői temető mutatja, hogy a VI. század utolsó, a VII. század első harmadában nem egységes népesség élt az erődben és környékén. Ezek belső hierarchiáját még nem ismerjük, de biztos, hogy elkülönültek egymástól. Ezzel magyarázható, hogy külön temetőket is nyitottak. A VII. századi elsősorban germán közösség volt, ám az eddig csak a Balkánon található, de itt is előkerült bizánci fibulák bizonyítják, hogy a közösségbe mások is beköltöztek. Szociális, gazdasági, társadalmi életük, szokásaik megismerését azonban csak a teljes feltárás segítheti elő.
– Folyamatosan lakott volt a pusztaszentegyházi terület?
– Azt tudjuk, hogy a java rézkor idején itt létezett település. A késő bronzkorban temetőként használták. Radnóti Aladár említést tesz római kori épületekről. A VI-VII. században ismét temetőként funkcionált, egészen 630-ig. Megszűnése az erőd elpusztításával hozható kapcsolatba. A magyar középkorban Fenék falu található itt. Az Árpád-kori település a mai vízügyi kutatóház környékén épült fel, két éve ennek egy részét is feltártuk. A település és a temető a török korban, a XVII. század második felében néptelenedett el.
– Mikorra fejeződik be a teljes feltárás?
– Remélhetőleg mielőbb, hiszen augusztusban már új feladat vár ránk: az autópálya előzetes leletmentését kezdjük a kanizsai és egerszegi kollégákkal.
bemutatkozva, alkotótáborokban tömörülve lehetőség legyen a szakmai konzultációra, a gyakorlati és elméleti továbbképzésre. Gyöngy Enikő 17 éve foglalkozik a műfajjal, számos kiállításon mutatkozott be a nézőknek, s alkotómunkáját jónéhány elismerés és díj is minősíti. Molnár V. József egy korábbi kiállítás kapcsán egyebek mellett így értékelte a zománcműhely alkotóinak munkáját: „Gyöngy Enikő és a Gyöngy-Ház Zománcműhely tagjai, hasonlóképpen mint a gyermek, vagy mint a Szent Korona alkotói, hagyták és hagyják, hogy Isten vezesse a kezüket. Ha valaki hagyja felnőtt korában is, ami a gyermek számára még természetes dolog, akkor a benne, vele született ősképek alakítanak formálnak – ez esetben zománctechnikával – rendet. Miért fontos ez nekünk, akik nézőként vagyunk jelen egy kiállításon? Azért fontos, mert valamennyiünkben jelen vannak ezek az ősképek...”
a párt ment, s bár a megszerzett dokumentációk alapján elkészült a csiga-parlament, de teljes egészében soha nem került összeállításra. Török Tibor két évvel ezelőtt a Fókusz című tévé műsorban látta a remekművet és a háttal nyilatkozó készítőjét, akiről hoszszas nyomozás után sikerült kideríteni a kilétét. Sokan szerették volna külföldre is elvinni az alkotást, de a készítője ragaszkodott ahhoz, hogy itthon találja meg a makett a méltó kiállítóhelyét. Így került – ajándékként – végleg a keszthelyi Babamúzeumba, ahol egy külön erre a célra kialakított kiállítóteremben tekinthetik meg a látogatók a közel 7 méter hosszú és 2,5 méter széles csiga-parlamentet. A Pannon-tengeri csigák formagazdagsága és nagysága tette lehetővé, hogy a késő-barokk épület ornamentikáját valósághűen sikerült elkészíteni. Miskei Ilona – így hívják a ma 80 éves alkotót – 1975-ben kezdte el készíteni a makettet, s 14 évig dolgozott rajta. A falu különbőző házaiból előkerült részeket az- után a néni fia és veje állította össze, hogy ma üvegvitrinnel körülvéve újabb látványossággal szolgáljon a Keszthelyre látogató vendégek számára. A kiállítóhelyiség a város millenniumi napján nyitotta meg kapuit a nézőközönség előtt.