Félezren várnak bérlakásra

Kilátások 2000-ben

Kilenc pályamű érkezett


Az egyedülállóknak nehezebb

Félezren várnak bérlakásra

1999. december 31-ei adatok szerint 504-en várnak önkormányzati bérlakásra. A benyújtott igénylések mintegy 10 százalékában szükséglakás szerepel, míg a fennmaradó 90 százalék magasabb komfortfokozatú lakást szeretne bérbe venni az önkormányzattól.

Zalaegerszegen a bérlakások száma jelen pillanatban mindössze 780. 
– Évről évre nő a lakásigénylők száma városunkban, ezzel ellentétben azonban a privatizációt követően nagy számban lecsökkent az önkormányzat tulajdonában lévő, bérbe vehető lakások száma – tudtuk meg dr. Merényi Józseftől, az önkormányzat lakásügyi csoportjának vezetőjétől. – Míg korábban 4365 ilyen lakása volt az önkormányzatnak, 1997-ben ennek jó részét értékesítette, így 711 maradt a tulajdonában. Csökkentek a lakásszámok az egyes épületek szanálása, illetve bontása miatt is, melyeket minden évben újabb otthonok vásárlásával kompenzáltunk. 
1997-ben készült el Zalaegerszeg szociális térképe, melynek mellékleteként felmérésre került a város lakásszükséglete is. Erre alapozva még abban az évben elfogadta a közgyűlés Zalaegerszeg 10 éves középtávú lakáskoncepcióját, mely meghatározta, hogy elsősorban az önálló lakáshoz jutókat kívánja támogatni az önkormányzat, valamint kiemelt figyelmet fordít arra a rétegre, mely saját erőből, önhibáján kívül nem tud lakáshoz jutni. Ily módon nem csökkenhet tovább a bérlakásállomány, sőt annak számát 1000 lakásra kellene felduzzasztani, szólt az említett közgyűlési határozat. 
A három évvel ezelőtti döntésnek eleget téve 1998-ban nagyobb arányú lakásvásárlásba kezdett az önkormányzat. Viszonylag olcsó áron 55 lakást tudott ekkor beszerezni két ingatlanközvetítő szervezeten keresztül, mellyel – az albérlőktől megüresedett lakásokat is beleértve – mintegy 60 személyt juttatott otthonhoz. Tavaly mérséklődött a vásárlás, és 23 bérlakás került az önkormányzat tulajdonába. A lakások felújítását követően költözhettek be a lakáselosztási névjegyzékben szereplő személyek a zömmel kétszobás lakásokba. Felsőbb emeleti ingatlanokhoz tudott reális áron hozzájutni az önkormányzat, így a kiadott lakások többnyire a negyedik, illetve a kilencedik és tizedik emeleten találhatóak, az Egry József, Kispesti, valamint a Vizslaparki utcában. Egyszobás lakásokat, azok horribilis ára miatt, nem tudott vásárolni az önkormányzat, így az egyedülálló lakásra várók problémája nem oldódott meg. 
– 1999-ben felülvizsgáltuk a korábbi lakáskoncepciót és aktualizáltuk azt. Az új elképzelés – figyelembe véve az igénylők családlétszámát – tartalmazza, hogy elsősorban egyszobás lakásokat kellene létrehozni a városban. Az egyik képviselő javaslatára tanulmányoztuk a Szombathelyen 1973 óta működő Fiatal Családok Otthonának működését és rendszerét. Ezt követően döntött úgy a közgyűlés, hogy megpróbálkozunk városunkban is egy ilyen otthont létrehozni. 2000-ben egyelőre 60 szálláshelyet tervezünk ekképpen kialakítani. Nem szociális szempontok alapján kerülnének be az igénylők a Fiatal Családok Otthonába, hanem azoknak biztosítana otthont a ház, akik bizonyos induló előtakarékosságot, majd havonta rendszeres takarékosságot vállalnak. Kedvezőbb lakbérfizetéssel segítené a város a fiatal családokat ötéves kifutási idővel, hogy a közben megtakarított pénzből, majd pedig önkormányzati és banki segítséggel később saját tulajdonú lakáshoz juthassanak. 
A Fiatal Családok Otthona mellett további 26 bérlakás építését tervezi az önkormányzat az idei évre, melyek pontos paramétereiről a közgyűlés dönt. 
F. M.

vissza az elejére


Kérdések a polgármesterhez

Kilátások 2000-ben

Lapunk múlt heti számában beszámoltunk arról, hogy dr. Gyimesi Endre polgármester volt a vendége az MDNP „Magyarország az ezredfordulón” című beszélgetéssorozatnak. A Kosztolányi kávéházban megrendezett találkozón számos egerszegi szakember és közéleti személyiség is részt vett. Jó hangulatú, a hiányosságokat és gondokat sem félresöprő beszélgetés tanúi voltunk. Az est első felében dr. Gyimesi Endre mondott értékelő bevezetőt, illusztrálva – térképekkel, tervrajzokkal – a közeljövő beruházásait. 

„1994-ben zilált gazdasági helyzetben volt a város. Négymilliárdos költségvetés mellett félmilliárdos adósságállományt örököltünk. Ha nem lépünk gyorsan, eladósodhatott volna a város. Az 1995–96-os esztendő jórészt azzal telt el, hogy a város próbálta a hitelállományát visszafizetni. Ez megnehezítette a tervezésünket is. Aztán 1997-ben már meg tudtuk csinálni a város középtávú gazdasági programját, és el tudtunk kezdeni gondolkodni hosszú távra. A termálmedence alaprajza Az akkori elképzelések jó része most 2000-ben valósul meg. Az ország gazdasága dinamikusan fejlődik, sajnos azonban a nagyvárosok normatív támogatása jelentős mértékben csökken. Különösen igaz ez a nyugat-dunántúli városokra... Miért mindig ugyanazokról a dolgokról beszélünk, azt ismételgetjük, miért nem tűzünk magunk elé új célokat? – kérdezte tőlem a közelmúltban az egyik képviselő. Csak azt válaszolhattam, hogy először a régi célokat kell megvalósítani, utána lehet újakat kitűzni. Ilyen régi például a vasúti összeköttetésünk. Amikor az előző ciklusban polgármesterré választottak, az első miniszter Lotz Károly volt, akit fogadtam „vasút”-ügyben.
– S bár pozitív volt a hozzáállása, eltelt azóta öt év, és csak most indult be igazán a szlovén–magyar vasút ügye. Ugyanilyen régi álom, már a hetvenes évek közepétől, a termálfürdő megvalósítása. Ez is az idén valósul meg. Bár megjegyzem, a munka minden fázisában gáncsoskodást tapasztaltam politikai ellenfeleink részéről”. 
Ezt követően a várost elkerülő útról, annak első munkálatairól kaptak tájékoztatást a kávéház vendégei. Arról a három kilométeres szakaszról szólt, ami a Kanizsáról bejövő utat köti össze az Egervár felé vezető úttal.
„Ez a beruházás jelentős földmunkát igényel, két hidat, vasúti felüljárót, két csomópontot, ami körforgalom lesz a tervek szerint és nem lámpás csomópont. Ennek a forrásai részben Phare-pénzek, minisztériumi és saját forintok. S hogy mikor indul a tényleges munka? Ha az idő engedi, február végén lesz az alapkőletétel, utána azonnal indul a beruházás.”
A delta kijelölése megtörtént, fogalmazott Gyimesi Endre a szlovén–magyar vasúttal kapcsolatban. Új nyomvonalat is építenek majd Zalalövő és Zalaegerszeg között. Ebben az évben megerősítik a régit, de még folyik az újnak a tervezése. A vonat 120 kilométeres sebességgel jön Andráshidáig. A nemzetközi vonat nem megy be a főpályaudvarra, az olai vasútállomást fogja majd a MÁV átépíteni. 
„S most nyilván azt kérdeznék, mikor indul innét az első nemzetközi vonat? A MÁV-osok szerint idén decemberben, de én egy kicsit „tamáskodom” emiatt. Mindenesetre a tervek szerint a Dráva express Zalaegerszeg érintésével jön Velencéből Budapestre 2003-tól az új nyomvonalon.”
A polgármester szólt még a szennyvízprogramról, a lakásépítési tervekről, a munkahelyteremtésről, a hulladékdepóniáról.
A kérdések, megjegyzések és vélemények a város szinte minden részére vonatkoztak. Mikor lesz sétálóutca, meddig lesz ilyen a Centrum tér, kik kaphatnak lakást a fiatal családok otthonában? Mikor fejeződik be a templomrekonstrukció és mikor lesz páterdombi átjáró? Hogyan akarja a város itt tartani illetve visszahívni a fiatalokat? Mi legyen a Zsinagóga melletti parkoló helyén? Meddig tart a Batthyány utcai rekonstrukció és mikor fásítanak az Ola utcában? Sorolhatnánk még a felvetéseket, a megjegyzéseket, de ez az ízelítő is jelzi: mi érdekli igazán az itt élő városlakókat. Abban a társaság valamennyi tagja egyetértett, hogy Zalaegerszegnek egy emberléptékű városnak kell lennie a jövőben is, ahol a polgári lét helyei kialakulnak, az itt élők jól érzik magukat és otthonuknak tekintik a várost.
– vadas – 

vissza az elejére


A Szent István-szoborpályázatra

Kilenc pályamű érkezett

1. 2. 3.

Zalaegerszeg városa négy köztéri alkotással kíván emléket állítani államiságunk 1000. évének tiszteletére. Az egyik egy Szent István-szobor, aztán egy II. világháborús emlékmű vagy sírkert, egy általános millenniumi emlékmű és egy, a török elleni hősi küzdelmeknek emléket állító műalkotás.

4. 5. 6.


A pályázatok leadási határideje lejárt. Valamennyi témában számos alkotással pályáztak, a pályaműveket a tervek szerint február 11-én kiállítják a Hevesi Sándor Színházban, így az érdeklődő városlakók is megtekinthetik és véleményt nyilváníthatnak. Lapunk is bemutatja a pályaműveket, ezzel is segítve, hogy minél jobban megismerjék olvasóink a millenniumi köztéri szoborpályázatra érkezett elképzeléseket. Elsőként a Szent István-szoborpályázatra érkezett műveket mutatjuk be. 

7. 8. 9.


Alkotóik a következők: 1. Béres János és Pelényi Gyula, 2. Kovács Attila (képeink az 1. oldalon), 3. Fischer György, 4. Kocsis Előd, 5. Seres János–Szórádi Zsigmond, 6. Seres János–Szórádi Zsigmond, 7. Seres János–Szórádi Zsigmond, 8. Csirpák Viktória, 9. Szabolcs Péter.

vissza az elejére