Zalaegerszeg a századfordulón

Erdei iskola - télen

Jó befektetés a részvény


Alig tízezren

Zalaegerszeg a századfordulón

Ha egy utazó a múlt század végén városunkba tévedt, nagy változások szemtanúja volt. Az eddigi földszintes házak mellett egyre több emeletes középület jelent meg. A kilencvenes években felépült az Arany Bárány szálló, az Állami Főgimnázium, a laktanya, két takarékpénztári székház, a Főtér, a Kossuth és Rákóczi utca polgárházai, a Kvártélyházra és a Városi Tanács Kazinczy téri épületére emeletet húztak. 

– Mindenképpen korszakváltó időszak volt a századvég. 1885-ben Kovács Károly fiatal ügyvéd – később megválasztott polgármester – és társai elérték a Belügyminisztériumnál, hogy rendezett tanácsú várossá nyilvánítsák Zalaegerszeget. Ezt megelőzően a területi és igazgatási rendszer átszervezése során Béres Katalin muzeológus (Fotó: Zavilla András) Egerszeg 1872-ben nagyközséggé alakult, a járási főszolgabíró hatáskörébe került, önállósága szűkült. A 70-es években a polgárság jelei mutatkoztak Zalaegerszegen, ezért fogalmazódott meg az a gondolat, hogy megyeszékhelyi ranghoz méltó város alakuljon ki. Kovács Károlyék mozgalmát sürgette az is, hogy Nagykanizsa már rendezett tanácsú város volt, a polgárosodás útján járt, s a megyeszékhelyi rangot is meg szerették volna kapni – meséli a múlt századi állapotokról Béres Katalin muzeológus. 
Természetesen nemcsak a város arculata, hanem társadalma is fokozatosan változott. A „Zalamegye” című hetilapban a rendőrkapitány ekképpen számol be a közgyűlésnek 1900 áprilisában: „A város hosszkiterjedésében a 3 kilométert majdnem eléri, amennyiben a fő közlekedési vonalain kívül 57 utcája, 2 sétatere, 1 nyári fürdőhelye van, továbbá a külrészeken 2 téglagyár, 2 égetőkemence, 5 vízimalom, 1 magpergető, a vasúti állomás és a Zala folyó. A lakosságának száma a tízezret is megközelíti”.
– A 19. század elején és közepén lassan emelkedett a lakosság száma, az 18Varga Vilma, a Zalaegerszegi Ipartestület zászlóavatási ünnepségén 1900-ban60-as években hatezren laktak itt, a századfordulón már tízezren. A növekedés oka, hogy a kiegyezés után kialakult a modern polgári közigazgatás, igazságszolgáltatás, a polgárosodás pedig magával hozta az iskolarendszer fejlődését. Kovács Károly vezetésével új tisztségviselői kar jött létre, nagy városfejlesztő programokba kezdtek. A megyeszékhelyi rang nagyfokú szakembergárdát kívánt, így egyre több hivatal, intézmény költözött a városba. Ekkor csatolták Zalaegerszeghez az első környező települést, Olát. A sok változás átalakította a város társadalmi szerkezetét. Míg korábban az iparosság volt a vezető réteg, most a hivatalnokok és kisiparosok, kereskedők kerültek túlsúlyba. Emellett voltak, akik a mezőgazdaságból tartották fenn magukat. Átalakult a város képviselő-testülete is, ezentúl két részből állt. A választott képviselők nagy része az iparosokból, a legtöbb adót fizetők, az ún. virilisek pedig a hivatalnokokból, kereskedőkből tevődött össze. 
A gazdaSzéchenyi tér 1913 körül. Fotók: Megyeri Anna Utcák, terek, emberek című könyvébőlsági életben jelentős szerepet vállaló céheket a kiegyezés után megszüntették, helyette az iparosok testületekbe tömörültek. Zalaegerszegen 1872-ben jött létre az ipartestület. A kézművesek, iparosok érdekes társadalmi réteget képviseltek. Gazdasági helyzetükre jellemző, hogy a többség önmagában, legfeljebb egy-két segéddel dolgozott. Legjelentősebb réteget a csizmadiák, cipészek, szabók szolgáltatták. Megyeri Anna muzeológus még hozzáteszi, gyárszerű ipari üzemek csak a téglagyárak és a malmok voltak, illetve nagyüzemnek számított a közel kétszáz embert foglalkoztató Magpergető Gyár is. Ebben az időben öt malomban – többek között a kaszaházi, a Hencz és a Baumgartner – őrölték a gabonát, a Zala különösen bővizű folyó volt ekkor. 
– Zalaegerszeg az egyik legarchaikusabb, legelzártabb vidék központja volt. Nem voltak ásványi kincseink, így nagyipar sem alakulhatott ki nálunk – folytatja Béres Katalin. – Az ország közlekedési vérkeringésébe nehezen tudtunk bekapcsolódni, 1890-ben csak egy szárnyvonallal csatlakoztunk a Csáktornya–Ukk vasúti vonalhoz. A kiegyezést követő polgárosodás első hulláma elkerült bennünket olyan tekintetben, hogy kimaradtunk a vasútépítésekből, gyáralapításokból. Csak a század végén kezdődött egyfajta urbanizációs folyamat. El kell még mondani azt is, hogy Kovács Károlyék hatalmas lendülettSzázadeleji strand a Zalán a kaszaházi malomnálel álltak neki az építkezéseknek, ám nem mérték fel az anyagi lehetőségeket. 
Az építkezéseket adókból finanszírozták, a Szombathelyi Püspökségtől a hajdani regáléjogokat – a bor-, sörkimérés és a piaci helypénzszedés jogát – is megváltották. Azonban így is kevésnek bizonyult a finanszírozás ezen forrása, a város kölcsönöket vett fel, amiket szépen fokozatosan törleszteni kellett, ezért több adót vetettek ki a lakosságra.
1896-ban Kovács Károly – többek között egészségi állapotára hivatkozva – lemondott. Utódai már valamelyest mérsékelték az építkezéseket. Összegezve elmondható, hogy Zalaegerszeg önmagához képest sokat változott, de a hierarchiában eggyel följebb lévő településekhez viszonyítva – például Nagykanizsa – még volt pótolni valója. 
Mozsár Eszter

vissza az elejére


Másfajta tanulás

Erdei iskola - télen

Havas táj, szikrázó napsütés, csípős téli hideg. Vannak, akik mindezt a jó meleg lakásból szeretik szemlélni. Nem így a Liszt Ferenc Általános Iskola 3. b osztályába járó gyermekek és nevelőik. Ők ugyanis a zord idő ellenére vállalkoztak arra, hogy egy hetet az otthonuktól távol, Szőcén, az erdei iskolában töltenek.

Szőce festői szépségű falucska, Zalalövő és Körmend között félúton – kezdte az élmények felidézését Gréber Mónika tanítónő. – Számunkra azonban mégsem a turisztikai szempont volt a legfőbb vonzerő, hanem az itt működő erdei iskola, ahol a résztvevők megismerkedhetnek a természetes anyagokkal, azok megmunkálásával.
– A település általános iskoláját a körzeJáték a szabadban Szőcéntesítések miatt megszüntették. Az üressé vált épületben és a falu szélén található malomban szervez több éve – a néphagyományok és a népi kismesterségek továbbvitelére – táborokat Patyi József, helybeli mester – folytatta Gréber Mónika.
– Hogyan jutottak el az erdei iskolába?
– 1997 nyarán hallottam először a szőcei foglalkozássorozatról. A következő évben aztán magam is részt vettem egy „kurzuson”. Az ott szerzett pozitív tapasztalataim arra ösztönöztek, hogy adandó alkalommal tanulóimmal is megismertessem mindezt. Mivel a feldolgozandó anyag tematikáját a jelentkezőkhöz igazítják, így már 9 éves gyermekeket is elvihettünk az erdei iskolába.
Az ott töltött idő alatt megismerkedtek a kópickötő mesterség alapanyagaiul szolgáló csuhé és rafia széles körű felhasználhatóságával, megmunkálásuk fortélyaival. Mivel táborozásuk a karácsonyi készülődés idejére esett, így a szervezők a mézeskalácssütés, a gyertyamártás, a fenyődíszek és koszorúk készítésének a rejtélyeibe is bevezették az egyre ügyesebbé váló nebulókat. 
A tanítónő szavaiból kiderült, hogy neki és kolléganőjének, Tóthné Rétvári Zsuzsannának, a legfőbb feladata a pótszülői szerepkör betöltése volt, mivel a szakmai irányítást, foglalkozásvezetést a helybeli mesterek végezték.
Gréber Mónika elmesélte azt is, hogy napjaik rendkívül változatosan teltek. A kötött programok mellett jutott idejük a határjárásra, szánkózásra, hócsatázásra és más közös játékra is. 
Az ott élők nagy-nagy szeretettel fogadták őket. Még külön szánkópályát is építettek számukra, hogy a kedvelt téli mulatságot is minél gondtalanabbul élvezhessék. Az iskolai tanulást pedig erre a hétre mindannyian elfelejthették.
– Miben látja a tábor legfőbb hasznát?
– A népi értékeket, kultúrát azóta egyre fontosabbnak tartják tanulóink. Másként viszonyulnak a különböző anyagokhoz. Meglátják a bennük rejlő szépséget, lehetőséget. 
Sokat fejlődött fantáziájuk, kitartásuk, együttműködő-készségük és önbizalmuk. Jóval önállóbbak lettek, hiszen a személyes dolgaikról nekik kellett gondoskodni. Nem volt ott az anyu, aki elpakol helyettük. 
A most megkezdett mesterségtanulás hazatértünkkel nem fejeződik be, hiszen az erdei iskola folytatásaként nyáron visszatérünk a szőcei táborba.

vissza az elejére


A Buda-Cash mindenben segíti ügyfeleit

Jó befektetés a részvény

Hazánkban, és azon belül Zalaegerszegen is egyre nagyobb népszerűségnek örvend a tőzsdézés. Mind többen próbálkoznak a befektetés ezen újszerű módszerével, hiszen egy jól időzített befektetéssel akár néhány nap alatt is nagy nyereségre lehet szert tenni. 
A Buda-Cash Brókerház nevét 1998 augusztusa óta ismerik a zalaegerszegiTőzsdei monitorok, azonnali információk magánbefektetők és részvénypiacon szereplő cégek. 
– Kezdetben a Kossuth út 57. szám alatt működtünk kis irodánkban, a forgalom növekedésével aztán lakhelyet változtattunk, és elköltöztünk a Kossuth út 5. szám alá, a szépen felújított korabeli városi épület első emeletére – tájékoztat Teravági Gábor fiókvezető. – Kollégámmal, Simon Lászlóval – mind a legtöbb bróker Magyarországon, mi is – befektetőből avanzsáltunk brókerré. Több brókercéggel tartottuk a kapcsolatot saját befektetéseink intézése során, és a jó dolgokat átvéve tőlük saját fiók nyitása mellett döntöttünk. Dinamizmusát, és rugalmasságát látva partnerként a Buda-Cash mellett határoztunk, ami nem bizonyult rossz döntésnek, hiszen ma a 2–3. legnagyobb forgalmat lebonyolító brókercég a részvénypiacon. 
– Milyen szolgáltatásokkal áll a Buda-Cash Brókerház ügyfelei rendelkezésére?
– Leginkább a részvénypiacon mozgunk. Határidős ügyletekkel jelen pillanatban nem foglalkozunk, de tervezzük arra a piacra is a visszatérést. Különböző napi jelentésekkel, azonnali információkkal, tőzsdemonitorokkal, valamint vételi és eladási ajánlati könyvekkel állunk ügyfeleink rendelkezésére. Mindezen túl kulturált környezetet, és segítőkész fogadtatást biztosítunk a hozzánk betérőknek. 
– Kikből kerülnek ki legfőbb ügyfeleik?
– Többnyire magánbefektetők keresnek fel bennünket, de cégek ügyeit is bonyolítjuk, elsősorban állampapírokat forgalmazunk számukra. Napjainkban azonban egyre inkább fordulnak a különböző cégek is a részvénypiac felé, különösen azóta, hogy nagy esésen mentek keresztül az állampapír-piaci hozamok.
– Hogyan induljon el az, aki most szeretne megismerkedni a tőzsde világával. Milyen segítséget tud nyújtani a kezdők számára a Buda-Cash Brókerház?
– A tőzsde még ma is sok ember számára misztikus dolognak tűnik, hiszen nem ismerik annak működését. Kollégáimmal azért dolgozunk a brókerházban, hogy megismertessük ügyfeleinket ezzel a világgal. Segédanyagok, valamint saját elemző cégünk elemzései segítik ügyfeleinket az eligazodásban, és a megfelelő döntés meghozatalában. Ugyanakkor mi is szolgálunk tanácsadással, az első lépések megtételekor, de igény szerint később is. Egyfajta bizalmi viszonyt alakítunk ki ügyfeleinkkel, és a piacon várható pozitív, illetve negatív változásokról telefonon értesítjük őket. Bár a tőzsdézés kétségkívül kockázatos dolog, ám segítséggel a háttérben, már nem is tűnik annyira ördöginek. 
– Érdemes ma tőzsdézni?
– Én azt hiszem, igen – veszi át a szót Simon László, a Buda-Cash Brókerház másik vezetője. – Ahogy csökken az infláció hazánkban, úgy csökkennek a banki kamatok is, így egyre kevésbé megfelelő ez a befektetési forma. A részvénypiacon ezzel ellentétben – akár néhány nap alatt is – elérhető 5–10 százalékos nyereség. És ahhoz, hogy ez bárkinek sikerüljön, komoly segítséget tudnak nyújtani munkatársaink. Ugyanakkor Magyarországot jelen pillanatban a régió egyik legkedvezőbb befektetési célpontjának tekintik a külföldi alapok, az Európai Unióhoz való közeledésünk miatt. Ahhoz, hogy mihamarabb csatlakozni tudjunk az EU-hoz, rengeteg gazdasági feltételnek kell megfelelnünk. Éppen ezért most sokkal nagyobb lehetőséget látnak a külföldiek is a magyar részvénypiacon, és hozzák ide befektetéseiket. Az idei évben – véleményem szerint – nagyobb hozamot lehet elérni a tőzsdén, mint bármely más befektetéssel.

vissza az elejére