– Zala megye sorozókörzetekre volt osztva a huszárság idejében, ami azt jelentette, hogy Észak-Zalában volt a Radeczky huszárezred sorozókörzete, míg a déli rész, Eszék
központtal az I. Császári és Királyi Huszárezredhez tartozott – eleveníti fel a történelmet Csondor Csaba. – Ez utóbbi I. Ferenc korában alakult meg, és a mindenkori uralkodó huszárezrede volt. Folyamatosan részt vettek a huszárok a harcokban. Nagy sikereket ért el a huszárezred például az 1848–49-es forradalom és szabadságharc tápióbicskei csatájában, ami után hordhatták a piros szalagot csákójukon az I. Császári és Királyi Huszárezred huszárai.– Miért döntöttek úgy, hogy felelevenítik a történelmet, és a harmadik évezred küszöbén ismét életre hívják a huszárezredet?
– 1989 óta létezik Magyarországon a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség. Lovasíjászként én is sokszor dolgoztam velük. Hazánkban több helyütt, többek között a Balatonfelvidéken, Pápán, Székesfehérváron működik már huszárezred. Zala megye hagyományaiban azonban nem jelent meg eddig a huszárság, ezért határoztunk úgy többen, hogy felelevenítjük a történelmet, és megalakítjuk az I. Magyar Császári és Királyi Huszárezredet Zalaegerszegen. A Zalai Gyepüvédők Nemzetsége több alkalommal is részt vett már huszárnak öltözve a városi ünnepségeken, ám többnyire német egyenruhát viseltünk ilyenkor. És mivel Zalában volt huszárezred, kézenfekvőnek tűnt hát, az ő nyomdokaikban járva, ismét életre hívni a huszárságot. Félkatonai szervezetként működünk, a Honvédelmi Minisztérium Hagyományőrző Főcsoportjához tartozunk.
– Milyen támogatást kapott a huszárezred a megalakuláshoz?
– Három évig küzdöttünk, hogy szponzorálást kapjunk valahonnan az egyenruhákra, hiszen csak így tudtunk megalakulni. Szerencsénkre Zalaegerszeg önkormányzata pártunkra állt, és támogatta a huszárok egyenruhájának beszerzését, ami – őszintén megmondva – nem volt egyszerű dolog. Korhű egyenruhákat készíttetünk, melyhez a szükséges 70 méternyi posztót Erdélyből – Zalalövő testvértelepüléséről, Kibédről – hoztuk meg, majd Pécsre vittük festetni. Megvásároltuk időközben a kösöntyűket és kardbojtokat is. A zsinórzatot gyártják még Magyarországon, így azt itt szereztük be meglehetősen borsos áron. Megrendeltük a tarsolyhímzéseket és a szablyákat is, jelen pillanatban pedig éppen gombok után járunk.
– Hol készülnek majd az egyenruhák?
– A Munkácsy-szakiskolában varrják majd a ruhákat. Két varrónő érkezik, akik megtanítják a készítőknek a varrás technikáját. Nagyon fontos ugyanis, hogy minden rangjelzés pontos helyén szerepeljen az egyenruhán, hogy a hozzáértők első ránézésre meg tudják állapítani, hogy őrnaggyal, vagy kapitánnyal van-e dolguk.
– Mennyi pénzből sikerül mindezt megvalósítani?
– Az egyenruhák összességében közel ötmillió forintot érnek majd. Természetesen ennyi pénzünk nincsen, így sok mindent magánúton szerzünk be. A csizmáját és kardját például mindenki maga vásárolja.
– Hány főből áll a huszárezred?
– Jelen pillanatban 16-an vagyunk, valamennyien zalaegerszegiek. Sokunkat ismerhetnek már a Zalai Gyepüvédők Nemzetségéből, de bárki beléphetett az ezredbe, aki tud lovagolni és karddal vívni.
– Mi mindennel foglalkozott a huszárezred a megalakulás óta?
– Komoly előadók segítségével ismerkedtünk a huszárok történetével. Vezényszavakat tanultunk, bepillantást nyertünk a ruházati és lovaglási szabályokba. És megkezdtük a gyakorlást, felkészülést a március 15-ei ünnepségre, ekkor mutatkozunk be ugyanis a város lakóinak. Március 14-én tesszük le a huszáresküt, avatjuk fel zászlónkat, és az ünnepség keretében kerül sor a lóáldásra is.
– Március 15-e előtt azonban van még egy nagy szereplése a huszárezrednek.
– Valóban. Március 3–8. között mi képviseljük Magyarországot az ivrea-i narancsfesztiválon.
Frauenhoffer Márta
1.
2.
3.
4.
5.
6.
7.