Horizont

1999 őszén nagyszabású drogfelmérésbe kezdett Zalaegerszegen a Drogambulancia. Másfél millió forintos költségvetéssel a város középfokú intézményeiben mintegy 2700 diákot, azaz a megyeszékhelyi középiskolások 47 százalékát kérdezték meg a különböző kábítószerekkel való kapcsolatukról, és véleményükről azok használatát illetően. Bár a tesztek kiértékelése még csak a kezdeti fázisban jár, már most látszik, hogy az elmúlt években tapasztaltakhoz képest megnőtt a drogot már legalább egyszer kipróbált középiskolások száma Zalaegerszegen.

– 1993-ban, illetve 1995-ben végeztünk már a mostanihoz hasonló drogfelmérést a városban ugyanebben a körben. Az akkori vizsgálatok és a mostaniak is azért nagy jelentőségűek, mert nemcsak itt helyben jól használható adatokat közölnek, hanem országos, illetve nemzetközi összehasonlításokra is alkalmat teremtenek – tájékoztatott Vargáné Csóbor Lujza, a zalaegerszegi vizsgálat vezetője. – Ugyanazt a kérdőívet használtuk, mint amelyet az Európa Tanács alkalmaz drogfelmérésre a tagállamokban. Kétévente monitorozzák a droghasználatot Európában ezzel a módszerrel. Ily módon tehát a tesztek alapos kiértékelését követően lehetőségünk lesz arra, hogy összehasonlítsuk a városunkban uralkodó helyzetet, más országokéval, illetve – mivel Magyarországon is csináltak ugyanezekkel a kérdőívekkel vizsgálatot – hazai tendenciákat is meg tudunk majd állapítani. Ugyanakkor Zalaegerszeg drogprevenciós munkájának elindításában is nagy segítséget nyújt majd felmérésünk.
– Milyen forrásból tudta végrehajtani ezt a széles körű vizsgálatot a Drogambulancia?
– Míg a korábbi években a Soros Alapítvány támogatásával sikerült felmérést végeznünk Zalaegerszegen e fontos témában, 1999-ben elsősorban a helyi Kiút elnevezésű drogellenes alapítvány, illetve az Ifjúsági és Sportminisztérium teremtette meg számunkra a lehetőséget. Így jött össze másfél millió forintunk a vizsgálat elvégzésére, mely nem túl nagy összeg. A felmérésben részt vevő segítők valamennyien alacsony tiszteletdíjért vállalták a munkát.
– Hol tart jelenleg a kérdőívek kiértékelése, és milyen információk nyerhetők a zalaegerszegi középiskolások drogfogyasztását illetően az eddigi adatokból?
– Az elején tartunk még az értékelésben, hiszen több területre vonatkoztak a kérdések a kérdőívekben. Bevezetőként a megkérdezettek általános szociális környezetének megismerésére törekedtünk. Kíváncsiak voltunk ezen belül többek között arra, hogy hol, kikkel, milyen körülmények között lakik az illető, illetve, hogy milyen végzettségűek a szülők. Az alapadatokat követően a dohányzással, alkoholfogyasztással és a kábítószer kipróbálásával, valamint használatával kapcsolatban tettünk fel kérdéseket. A tanulók különböző szerekkel kapcsolatos véleményét kutattuk ebben a részben, és szerettük volna megtudni azt is, hogy hol, és milyen könnyen juthatnak hozzá ezekhez a drogokhoz a fiatalok. Ugyanakkor egy úgynevezett értékvizsgálati részt is tartalmazott a kérdőív, melyben arra kerestük a választ, hogy mit tartanak fontosnak a diákok az életükben, és mi a véleményük önmagukról. Nagyon fontos tudni, hogy minden egyes felmérésnél külön vizsgáltuk a legális és az illegális szerhasználatot. Legális szereknek a receptre kapható, visszaélésszerűen használt drogok értendők, így az alkohol és a gyógyszer együttes használata, nyugtató szedése az orvos utasítása nélkül, illetve az altatók használata. Az illegális szereken pedig a törvény szerint kábítószernek minősített szereket értjük, valamint a szipuzást.
Az eddigi három vizsgálatunk már meglévő adatait összehasonlítva arra az első, ám nagyon fontos megállapításra jutottunk, hogy míg 1993-ban a megkérdezettek 8,8 százaléka használt már kábítószert, vagy próbálta ki a szipuzást városunkban, 1999-re ez az arány 17 százalékra nőtt. Ugyanakkor a visszaélésszerű gyógyszerfogyasztás az 1993-as 12,1 százalékról 7 százalékra csökkent. Visszaesett tehát a legális szer használata a középiskolás fiatalok körében, a tiltott szerhasználat azonban igencsak megnőtt. Következhet mindez abból, hogy megdrágultak időközben a gyógyszerek, sőt azokat ma már csak szakorvos írhatja fel, illetve egyre elérhetőbbé vált a fiatalok számára a kábítószer. A tiltott és legális droghasználatot együtt nézve szintén emelkedés tapasztalható. Míg hét évvel ezelőtt a megkérdezettek 20,1 százaléka ismerte el, hogy hódolt már valamely káros szenvedélynek, a tavalyi felmérés alapján már a megkérdezettek 24 százaléka fogyasztott drogot ilyen vagy olyan módon. Azaz míg az évtized elején minden ötödik diák találkozott valamilyen droggal Zalaegerszegen, mára minden negyedik fiatalnak van drogtapasztalata.
Hozzá kell tennünk ugyanakkor mindehhez, hogy az ambulanciánkon kezelésre jelentkezők száma évről évre csökken. Míg tehát nő a drogot kipróbálók száma, a mi betegforgalmunk az elmúlt két évben majdnem 200 fővel csökkent.
– Mely kábítószerek a legelterjedtebbek városunkban?
– Felmérésünk azt mutatja, hogy marihuánát alkalmaznak leggyakrabban a drogos középiskolások, majd ezt a szipuzás követi. A veszélyes, kemény drogok használata, mint például a kokain vagy a heroin, a nemzetközi átlaggal megegyezően nálunk is egy százalék körüli. A visszaélésszerű gyógyszerhasználaton belül pedig a gyógyszer-alkohol kombinációk fogyasztása a leginkább elterjedt, illetve gyakran fogyasztanak nyugtatót a diákok orvosi javaslat nélkül.
A napvilágot látott adatok már most, a vizsgálat értékelésének kezdetén is megdöbbentőek, és azt mutatják, hogy Zalaegerszegen is komolyan kell foglalkozni ezzel a kérdéssel. Tervei között szerepel a városnak egy hathatós prevenciós munka elindítása.
A drogfelmérés további eredményeiről lapunkban folyamatosan tájékoztatást adunk.
Frauenhoffer Márta

Vajon milyen érzés, amikor valaki nem láthatja a körülötte lévő világot? Amikor a lámpánál elmennek mellettük, mintha nem is volna kezükben a fehér bot. Persze a gyengénlátók és vakok egyáltalán nem kérnek a sajnálatomból. Ugyan, hiszen ők is ugyanolyan emberek, mint bárki más. Ezt különösen Szabó Gyulával való találkozásom erősítette meg. A 79 éves kefekötő kisiparosnak irigylésre méltó az optimizmusa.

Szabó Gyula öt évig, 1992 és 1997 között volt a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége Zala Megyei Szervezetének elnöke. Tettrekész ember, tisztségéről csak azért mondott le, mert hallása már nem a régi. A tagok ma is sokszor keresik fel ügyes-bajos dolgaikkal.
Albinizmusban szenvedek. Ez a festékhiányos betegségem nem gyógyítható, emiatt rossz a szemem is – kezdi az élettörténetét. – Van szemüvegem, Szabó Gyula bácsi a műhelyében (Fotó: Zavilla András)

Szabó Gyula bácsi a műhelyében (Fotó: Zavilla András)

nagyon közelről tompábban, de azért meglátom a tárgyakat. Az iskola alsóbb osztályaiban még láttam a nagyobb betűket, aztán később már a tankönyvet sem tudtam elolvasni, a feladatokat pedig mindig a táblánál írtam fel. Tanáraim mondták, ezzel a kese bőrrel úgysem tudok a mezőn dolgozni, menjek inkább Szombathelyre a vakok intézetébe és tanuljak szakmát. Itt végeztem el a középiskolát és tanultam meg a Braille-írást. Nem volt olyan rossz dolgom, a nagybetűs tankönyvekből én olvastam fel a többieknek, a gyengébbektől kikérdeztem a leckét, így tanultam meg mindent. Itt tanultam meg a kefekötő mesterséget, tanulás után mindig a műhelyben dolgoztunk este 6 óráig.
Van egy tanár fiam és egy pénzügyi tanácsos lányom – mondja Gyula bácsi. – 1945-ben költöztünk Zalaegerszegre. Egy év múlva megszereztem az iparengedélyt, azóta dolgozom ebben a szakmában. Mindig önálló voltam, csak a feleségem segített. Most már neki is nehezebb, mert 15 éve glaukómája, zöld hályogja van.
Szabó Gyula már gyakorlott a szembetegségek terén, sok klubtársát és ismerősét ő küldte vizsgálatokra. A gyengénlátók és vakok szövetségének megyei csoportját az intézetben megismert Illés Imrével alapította Nagykanizsán, Zalaegerszegen nem sokkal utána, a 60-as évek elején alakult meg a csoport. A megyei szervezetben közel 800-an, a helyiben 150-en vannak. Ma már egyre többen járnak a klubfoglalkozásokra is.
– Zalaegerszegen a csoport 10 százaléka gyengénlátó, 90 százaléka vak. Úgy élünk, mint bárki más. Még dolgozni is tudunk, leginkább telefonközpontosként vagy gyógymasszőrként tudunk elhelyezkedni. Utóbbira a szövetség tanfolyamokat szokott szervezni érettségizettek számára. Ha akarnak, a fiatalok rendes iskolába is járhatnak. A klubfoglalkozásokat inkább a nők látogatják, ők jobban szeretnek társalogni.
A szövetség tagjai sokszor veszik igénybe a megyei könyvtár hangos könyvtár részlegét. Nekik is van kedvenc színészük, leginkább Bodor Tibor hangját, felolvasását szeretik. Olvashatnának is, de a Braille-írást csak hárman ismerik a városban.
– Ezt ma már senki sem akarja megtanulni, mert ezzel a módszerrel lassan lehet olvasni – panaszkodik Gyula bácsi, s gyorsan megmutatja az írótáblát. – Olyan, mint egy könyv első és hátsó kemény fedele, közéje tesszük a lapot és balról jobbra írunk. Olvasni fordított irányban kell. A stílusnak nevezett tompa árral készítem a pontokat. A francia vak Braille, egy suszter fia 180 évvel ezelőtt találta fel ezt a módszert. Az a csodálatos, hogy a 6 pont variációjával az ABC összes betűjét, az írásjeleket és számokat, sőt, kottát is lehet jelölni. A nagybetűk jelölése pedig már az én újításom. Máig jár nekem az így készült központi újság, ebben értesülök az elnökségi ülésekről, minket érintő kérdésekről. Most például azt írják, hogy az Egészségügyi Minisztérium meg akarja szüntetni a megyei szövetségeken dolgozó munkatársak illetményét. Sok pénz kell a szervezet fenntartására, ha nem szavazzák meg, akkor akár meg is szűnhet. Szerencsére a vakság címén járó 7250 forintot még megkapjuk. Azért van jó hír is. A balatonboglári volt SZOT-üdülő a szövetség tulajdonába kerül majd.
Végül arra vagyok kíváncsi, hogyha nincs ez a betegsége, milyen szakmát választott volna.
– Akkor elektroműszerész lennék. Gyerekkoromban sok detektoros rádiót készítettem, az intézetben azon hallgattam a híreket. Otthon is fejhallgatóval rádiózom, hogy ne zavarjak senkit.
Gyula bácsi búcsúzóul egy névjegykártyát készít a számomra. Most már tudom és látom, hogyan néz ki Braille-írással a nevem. Csak kitapogatni nem tudom. Hát igen, nekem meg a kezem „vak”.
Mozsár Eszter

Utcai szociális gondozó képzést indított Zalaegerszegen a Cigány Kisebbségi Önkormányzat. A tanfolyam március 28-án egy rövid ünnepséget követően vette kezdetét, melyen Bogdán János elnök köszöntötte a 15 résztvevő fiatalt és a meghívott vendégeket, majd Tombi Lajos alpolgármester szólt elismerően a kisebbségi önkormányzat eddigi lelkiismeretes tevékenységéről.

Bogdán Iván, az utcai szociális gondozó képzés vezetője köszönetet mondott mindazon szervezetnek – köztük a Zala Megyei Munkaügyi Központ helyi kirendeltségének, a Zala Megyei Rendőr-főkapitányság Bűnmegelőzési Osztályának, a Családsegítő Szolgálatnak, a Mentálhigiénés Központnak és a Drogambulanciának – melyek segítségére voltak az önkormányzatnak a képzés megszervezésében és beindításában.
A megyeszékhelyi Cigány Kisebbségi Önkormányzat által szervezett utcai szociális gondozó képzés a Soros Alapítvány támogatásával indulhatott el. Pályázati úton 3 millió 720 ezer forintot nyert e célból a kisebbségi önkormányzat, majd ezt az összeget toldotta meg 400 ezer forinttal a városi testület. Ily módon vált lehetővé 15 zalaegerszegi fiatal oktatása.
– Négy hónapos elméleti, majd pedig két hónapos gyakorlati képzésben részesülnek az utcai szociális gondozó tanfolyamon részt vevők – tájékoztatott Bogdán János, a Zalaegerszegi Cigány Kisebbségi Önkormányzat elnöke. – Június 25-éig heti két alkalommal folyik az oktatás, melynek során szociálpolitikai és jogi képzést kapnak a hallgatók, illetve kommunikációs és személyiségfejlesztő tréningen vesznek részt, majd az augusztus végi beszámolót követően veszi kezdetét a gyakorlati képzés. Ennek keretében szakemberek mellett tényleges terepen dolgoznak majd a tanulók.
Bár az utcai szociális gondozó tanfolyam nem akkreditált képzés, a szervezők mindenképpen szeretnének valamilyen bizonyítványt adni hallgatóiknak, hogy a későbbiekben annak segítségével el tudjanak helyezkedni.
F. M.