Művészet

Bedő Sándor a szó legszorosabb értelmében vett képzőművész, hiszen állandóan dolgozik valamin, kísérletezik, nem ül tétlenül és nagyon sok művészeti ágban otthonosan mozog. Legyen az alkalmazott grafika, rézkarc, festészet, szobrászat vagy akár batikolás, szövés. Szemadám György évekkel ezelőtt így írt róla: „Ha az ember alkotás közben nézi, hajlamos úgy fogalmazni, hogy szinte elveszíti önmagát. Pedig ilyenkor találja meg. Talán ő maga sem tudja, hogy ideges-érzékeny mozdulataival önmagán dolgozik...” Bedő Sándor valahogy mindig dolgozik és kutatva keres.

Már fiatal korában kialakult gyűjtőszenvedélye, mindent elrak, amit fontosnak vél, amit később bármikor felhasználhat vagy egyszerűen csak gyönyörködhet benne.

Mindenestre izgalmas lehet, ha egy 17500 évesnek titulált pattintott nyílhegy, konsztantinuszi érmék, egy 300 éves balkáni puska, hasonló korú jatagán vagy nagymamánk korabeli kerámia van az ember birtokában.
– Ez az 1888-as mángorlófa például egy szerelmes levél – mutatja az egykori, mosott ruha simítására szolgáló eszközt Bedő Sándor. – Itt egy nyitott szívet stilizál egy kígyó, ami a magyar népköltészetben a szerelem jelképe, a forma negatívja egy levél, tehát mindenképpen a vágyakozó szerelemről van szó. A következő rész egy svasztika, egy forgó napkereszt, ami azt jelenti, hogy az „idő nekünk dolgozik.” A végén pedig egymásba fonódó szívek vannak. Ez a rengeteg jelkép és régi tárgy sokban hatott a művészetemre, a műves munka igényét talál A szép kertészné nincs itt (Fotó: Zavilla)

A szép kertészné nincs itt (Fotó: Zavilla)

tam meg ezáltal, a több síkon való gondolkodást. Megtanultam, hogy a közvetlen materiális dolgok mögött állandóan mélyebb tartalmat sejtsek. Főleg az elvont műveimen látható a többletjelentés.
Közben fényképeket nézünk a művekről, ugyanazok a motívumok más és más módon kelnek életre a különböző képeken. Előkerül több linó és rézkarc alapú ex-libris is, majd a mostani munkák, alkalmazott grafikák.
– Tegnap éjszaka éppen három veszprémi falu zászlaját és pecsétjét terveztem, az egyiknek, a Gyepükaján nevű településnek a vázlata kész van. A heraldikával mostanában kezdtem el foglalkozni. Néhány ismerősömmel fél évvel ezelőtt nekiálltunk a történelmi Zala megye felségpecsétjeinek a megrajzolásához. Egy debreceni kutató szeretett volna könyvet írni erről, négyszáz rajz elkészült már a hétszázból, sajnos a munka félbeszakadt, talán később sikerül befejeznünk. Annál is inkább, mivel nagyon sokat kellett kutatni, megtanulni a címertan- és festés minden csínját-bínját.
Bedő Sándor nem riad vissza az új dolgoktól, az utóbbi időben például az elektrografika világába tett egy kis kirándulást. Ez a technika kiválóan alkalmas az összetettebb és elvontabb gondolatok közlésére. – Régebben sokat foglalkoztam a kollázzsal. A felvágott fotókból, a grafikai nyomtatásoknál keletkezett festékes papírokból ragasztottam össze képeket. Ezeket ma elektromos úton újra feldolgozom, átszintetizálom. Van ezeken minden, fénymásolás, belerajzolás, fotók újrafeldarabolása, felragasztása. Miről álmodik a lány?

Ez egy hosszú folyamat. Talán itt mutatkozik meg leginkább a régi tárgyak gyűjtőszenvedélyének a hatása, hiszen elteszek mindent. ezt a madárkát ábrázoló rajzot például valamikor újra fel fogom használni. Most nem is tudok friss munkákat mutatni. Majd a nyári művésztelepeken újult erővel vágok neki a festésnek, rajzolásnak. A panellakás kis szobája nem is igazán alkalmas arra, hogy nagyobb műveket készítsen az ember.
A beszélgetés végén természetesen ráterelődik a szó a kiállításokra, bemutatkozási lehetőségekre, az emberek érdeklődésére is.
– Egy kicsit elszomorít, hogy a tárlatokon mindig ugyanazt a tizenöt arcot látom. Megnyugtatásképpen mondom, ez nemcsak nálunk, hanem Klagenfurtban, Bécsben, Grazban is így működik. Kevés embert érdekel a képzőművészet. Most szokunk hozzá a nyugati kapitalizmus világához. A művészet is ugyanolyan piac, mint bármi más. Aki valamennyire ért hozzá, illetve képet szeretne vásárolni, annak sajnos nem mindig van rá anyagi fedezete. A pedagógusok háromnegyede vásárolna például műalkotást, de tényleg csak vásárolna, mert venni azt nem tud. Szerintem inkább irritálja az embereket, ha képzőművészetről olvasnak vagy hallanak. Arról nem is beszélve, hogy az oktatásban egyre inkább perifériára szorul a képzőművészet, hiszen még maguk a diákok is úgy érzik, hogy ennek a tudásnak és tehetségnek később nem igazán veszik hasznát.
Mozsár Eszter

Madarak minden mennyiségben. Több mint ötszáz faj leírását, a fajok elterjedési térképét, közel 1300 színes illusztrációt tartalmaz az Európa Madárkalauza. Ez a praktikus kézikönyv a Perzsa-öböltől Észak-Afrikáig, az Uráltól Izlandig felöleli az összes fontos madárfajt. A neves természetfestők pontos illusztrációi lehetővé teszik, hogy bárki nagy biztonsággal meghatározhassa az adott madarat. A rövid, lényegretörő leírások teszik könnyen használhatóvá a kiadványt, amit elsősorban kezdő madarászoknak ajánl a szerző.
Seamus Deane költő és irodalomtudós első regénye szívettépő. A „Nyughatatlan ír lelkek” egy kisfiú önvallomásai, aki a politikai erőszakkal terhes Észak-Írországban, Londonderryben nevelkedik az 1940–50-es években. Egy egész életre tapasztalatokat szerez a besúgók, rendőrök és utcai bandák kegyetlenkedéseiről, a papok hatalmaskodásairól. Az események számára rapszodikusak, eltűnt és visszajáró lelkek, ablakba zárt kísértetek, tündérek és druidák, a katolikus-protestáns ellentét évszázados csatazaja kísérik végig életét.
Az In memoriam sorozatban Dsida Jenőről és Dsida Jenőtől olvashatunk írásokat, levéltöredékeket, cikkeket. Az erdélyi költő huszonkét évesen már meglett érettséggel vall önmagáról: „Éjszakánként szépeket álmodom, rendületlenül hiszek Istenben és az emberekben. Hiszek a nőben, a versben, a szépség és jóság missziójában. Valami lesz belőlem, de még nem tudom: mi.” Író és költő lett belőle, harmincegy földi évet adott neki a sors, hogy a magyar irodalom egyik széphangú lírikusa legyen. A tükör előtt című életrajzi könyvet Pomogáts Béla válogatta és szerkesztette.
A 6. dalai láma szerelmes verseit gyűjtötte egy csokorba és fordította le anyanyelvünkre Sári László. A különös sorsú 17. századi tibeti főpapot – mégha ifjú és szerelmes is – vajon mi késztette arra, hogy tollat ragadjon és a nyilvánosság elé tárja érzéseit? Rövid élete kíváncsi kalandozás volt a földi létezés izgató világában, melyről mindent tudni akart, amiben viszont igazi emberi módra esze ágában sem volt elmerülni. A könyv címadó versszaka így hangzik: „ A tested hússzirmú virág,/ temető kertjében nyíló./ Lelked szélfútta madártoll,/ a halál szűk ösvényén száll.”

Három, különféle zenei stílust képviselő együttes lép fel április 8-án este 8 órakor a Gönczi Ferenc ÁMK-ban. Mint Markó Tamás szervezőtől megtudtuk, a nagyszabású koncerten nem lesz nehéz összeötvözni a különféle stílusokat, lévén, hogy ezek a zenekarok egy baráti közösséget alkotnak.

Legelőször a Horváth Tibor, Kiss László, Markó Tamás alkotta Trió lép színpadra, félórás műsorukban Steve Vai- és Satriani-számokat játszanak. Ezt követően az öttagú Harlem együttes Tom Waits-dalokkal, azaz kocsmazenével és saját szerzeményű számokkal áll a közönség elé. Az est főzenekara a Hét-fő (ex Vezérkar) elnevezésű, osztrák, német, magyar tagokból álló együttes lesz. A négy éve megalakult, de a jelenlegi formációban decembertől koncertező Hét-fő együttes a közelmúltban vett részt egy nagysikerű országos turnén. Koncertjükön úgynevezett etno zenével szórakoztatják majd a közönséget. A klasszikus hangzás mellett – dob, két gitár, ének – tangóharmonika, hegedű és ír furulya szerepel a műsorban. Az ír és kelta zenére az együttes maga írt szövegeket, így a jól vagy kevésbé ismert dallamokat magyarul hallhatják a rajongók. Markó Tamás érdekességként említi, hogy Kölcsey Ferenc Himnuszának hatodik versszakát is előadja a zenekar.

Jó hangulatú koncertet tartott március 24-én az egerszegi Minerva Murphy’s Pub-ban a Tunyogi Rock Band. Képünkön: akcióban a legendás csoport.(Fotó: Zavilla)