Címlap

„Soha nem voltam elégedett magammal” – állítja Tombi Lajos alpolgármester, „mert egy műszaki ember mindig maximalista”. Ezért, amikor az elmúlt két év értékelésére, osztályozására kértük, azt mondta: ötöst semmiképpen sem ad az önkormányzat munkájára.

– De ahogy nézem a város fejlődését, azt hiszem a négyest megérdemeljük... Amikor a választások előtt jelöltettük magunkat, összefogott egy csapat, mert úgy láttuk, Zalaegerszeg elmaradt a térségben elfoglalható helyétől, az elmúlt hat-hét évben „elhúztak” a szomszéd városok. Úgy éreztük, a lehetőségek nincsenek kihasználva. Sok mindenről szó volt ugyan az előző ciklus négy évében, de tétovaságot mutattak. Aztán szerencsésen összejött a polgári koalíció, és megszerezte az abszolút többséget. Az előző testület pozitív indulást tett lehetővé számunkra, köztudott, hogy a városnak nem volt adóssága.
– Hogyan értékeli a közgyűlés munkáját?
– A koalíciónk sikeres volt eddig, és bár a két kisgazda képviselő nem tagja a frakciónak, jól együtt tudunk dolgozni. Mindez persze nem jelenti azt, hogy mindenben mindig egyetértünk, hiszen a polgári koalícióban vannak fideszesek, MDF-esek, kereszténydemokraták és olyanok is, akik nem tagjai egyik pártnak sem. Szakmai felkészültségben, gondolkodásmódban, a prioritások kezelésében mások vagyunk, és nem könnyű összehangolni a munkát. Van progresszív ellenzékünk is, nagyon sok sarkalatos kérdésben együtt tudunk működni az Együtt Zalaegerszegért Egyesület frakciójával. A másik két ellenzéki párt, az MSZP és az SZDSZ a saját politikáját követi, nem az én feladatom ennek minősítése.
– Alpolgármesterként, milyennek látja az indulást?
– Sok a műszaki szakember a koalícióban, személyemet is azért választották az alpolgármesteri posztra, hogy a város fejlesztési, műszaki munkáit, a lemaradás behozását „erőltessem”. Két évvel ezelőtt az indulásnál azt láttam, hogy a hivatal műszaki része kevésbé hatékony és túlszabályozott, ezért változtattunk az osztály struktúráján.
– Persze a túlszabályozás az önkormányzati működés egészére is vonatkozik, és nem helyi probléma. Nehéz összeegyeztetni a piaci körülményeket egy hivatali működéssel. A gazdasági élet, a körülmények esetenként napi döntéseket igényelne, ugyanakkor a hivatalnak lassú a mechanizmusa.
Amit még tapasztaltam: szigorúan gazdálkodó közgazdasági csapat működik. Az értékpapír forgatását szakszerűen csinálják. Csak hát közben a gazdasági környezet megváltozott és a hozamok mennek lefelé. Amíg két évvel ezelőtt az értékpapírnál 18–20 százalékos kamat volt, ez ma már 8–10 százalék. A város vagyonának biztosabb a helye például az ingatlanokban.
– Több beruházás is az „indulás” pillanatában volt 1998-ban. Hogyan határozták meg a feladatokat?
– A termálfürdővel kapcsolatban például volt egy gyors ígéret, megfelelően előkészített terület nélkül. A határidő viszont adott volt: 1999. május 13. Ennek a reális feltételei nem voltak adottak. Érvényes rendezési terv nélkül tűzték ki a medence helyét. A lakásalap sem volt megfelelően kihasználva, és közben a lakások árai emelkedtek. Meggyőződésem, hogy mindig a legolcsóbb időszakban kell befektetni. A legelső feladatunk az volt, hogy az elkezdett beruházásokat rendbe tegyük, sikeresebb pályára állítsuk a várost. Amit ígértünk, teljesítettük. Sikerült bizonyos „mozgást” kialakítani és egészséges önbizalmat adni Zalaegerszegnek. Ez érezhető ma már a helyi vállalkozóknál és a lakosság hozzáállásán is.
– A termálfürdő építése során sok vád érte. Az egyik legutolsó a plusz 35 millió, amivel többe került ez a fejlesztés. Hiányosságokat is felrónak, például, hogy gondolni kellett volna a mozgássérültekre is.
– Én két beruházást örököltem 98-ban. Az egyik a Kossuth utcai garázsok építése volt, ahová például elfelejtettek villanyt szerelni. Pluszköltséggel járt. Úgyszintén a Bárány előtti nyilvános WC is. Szinte minden beruházás többe kerül a tervezettnél. Nem lehet ugyanis pontosan megbecsülni a terv készítésekor a valós költségeket, mert menet közben emelkednek az árak, változnak a igények.
Ami a korlátot illeti: egy élményfürdőnek nem tartozéka a korlát. Ilyen típusú medencében sehol a világon nincsen. Nálunk most az a baj, hogy ennek az egy medencének kellene mindenki igényét kielégíteni: a gyerekektől a mozgássérültekig.
– Mi az, amit nem sikerült elérnie az első két évben?
– Azt hittem nagyobb lehetősége, mozgástere van a városnak. Választanunk kellett: a nagy beruházásokat indítottuk és a munkahelyteremtésre fektettük a hangsúlyt. Most már újabb nagy célt nem érdemes kitűzni, dolgoznunk kell az eddigieken. A következő két évben viszont irányt kell váltanunk: ami háttérbe szorult, arra kell koncentrálnunk. Így az útjainkra, a parkokra, játszóterekre, burkolatok cseréjére, épületeinkre. A város szépítésére. Annyi pénze soha nincs a városnak, hogy egyszerre tegyen rendbe mindent. Elmaradást látok az intézménykorszerűsítés terén is. Több intézmény a tartalékait éli fel, előbb-utóbb hozzá kell nyúlni a nagy rendszerekhez. Kudarcként éltem meg például, hogy még a laktanya területének ügyében nem sikerült eredményt elérnünk. Sok az ellenérdekelt ebben a témában. Aztán érdemes szót ejteni a hatékonyságról. Mindenki panaszkodik a közbeszerzési törvényre, mert akadályozza az önkormányzatok normális gondolkodását. A döntések és a megvalósítás között egy normális piacgazdaságban néhány hónap telik el. A közbeszerzési törvény lelassítja a folyamatokat és nem hozza azt a várt árversenyt, amit szeretnénk. Ha ebben a pillanatban valamennyi képviselő igenlő döntésével elhatároznánk valaminek az építését, jövő május előtt elkezdeni sem lehetne a munkát...
– Nem dolgozik túl nagy irammal...
– Ilyen az élet. A világ annyira felgyorsult, hogy ehhez gyorsabban kellene alkalmazkodni. A jogi alkalmazkodóképesség nem követte az életet. Még mindig a régi mechanizmusok működnek. Elégedetlen vagyok: a város rendezési tervi ellátottsága vontatott, az írott és rajzolt jogszabályoknak a megváltoztatási lehetősége 90 nap. Lassú a műszaki, jogi szabályozásnak a városra vonatkozó feltételrendszere.
– Mint a Magyar Demokrata Fórum egyik helyi vezetője, hogyan vélekedik pártja kapcsolatairól? Egyetért a Békejobb uniós törekvéseivel, vagy inkább a Fidesszel képzeli el a szorosabb együttműködést?
– Ebben a kérdésben nekem markáns véleményem van. Jónak tartom a mostani polgári koalíciós együttműködést. Ezt kell folytatni. Nem tartom szimpatikusnak az MDF–MDNP és a Vállalkozók Pártja uniós elképzeléseit. Az amúgy is tagolt politikai életet, tovább tagolni nem szabad. Én reálisabbnak tartanám a Fidesz–MDF unióját megfelelő tárgyalás után, amennyiben a nagyobbik koalíciós partner elfogadja az MDF súlyát és ajánlatát. Ha megegyezés történik, nem tartom szükségesnek, hogy az MDF külön pártlistával induljon 2002-ben. De hangsúlyozom, ennek a döntésnek a választások előtt nyolc-tíz hónappal kell megtörténnie...

A XX. század talán legeseménydúsabb évtizedeinek történelmét is felidézték pénteken délután Zalaegerszegen, a Dísz téren felsorakozott veterán autócsodák – mint ahogy azt rövid üdvözlő beszédében Szalai Annamária parlamenti képviselő is kiemelte.

A hazánkban és Ausztriában mintegy 700 tagot számláló Corvinus Kör szervezésében megvalósuló veterán autós túra, mely Bécsújhelytől kiindulva mintegy 380 kilométeres útvonalon Sopronban ér véget – azonban a múlt értékeinek elismerése mellett a mának is szólt, a résztvevő járművek és pilótáik teljesítménye két szomszédos ország, tágabb értelemben véve az egész fejlett világ egymásra találását, barátságát érzékeltették.
A túra zalaegerszegi állomásán mintegy 50 autó közül a legrégebbi 1914-ből való volt, a Ford T modelljétől kezdve a már rég nem létező McLaughlin márkán, a Rolls Royce-okon, Fiatokon, Chevroleteken, Skodákon keresztül az Alfa Romeokig számos ragyogóan felújított, karbantartott járművet csodálhatott meg a nagyszámú közönség.

A Zalaegerszeg–Zalalövő vasúti pályaszakasz megerősítési munkái elkészültek, jelenleg az utómunkákat – peronépítés, és a környezet rendbetétele – végzik. A tervek szerint ezek a munkák legkésőbb szeptember végére elkészülnek. A Bajánsenyéig elkészülő új nyomvonal átadását követően két-három éven belül várható – részben új nyomvonalon – a teljes szakasz átépítése – tudtuk meg Csiszár Albert közútkezelő főmunkatárstól, a zalaegerszegi polgármesteri hivatal műszaki osztályán.
Jelenleg folynak a tárgyalások, hogy az Andráshida–Zalaegerszeg közötti vasútvonal a vasúti delta csatlakozási Az utómunkálatok közben.

pontjától áthelyezésre kerüljön, hiszen a város érdeke azt kívánná, hogy a szakasz távolabb kerüljön a lakott területektől. Az elképzelések szerint az új nyomvonal a Zala partján lenne kijelölve, s az önkormányzat által készített nyomvonal-változtatást a MÁV műszakilag felülvizsgálta, bár még írásban nem érkezett meg a válasz, a MÁV Szombathelyi Igazgatósága elfogadhatónak tartja az áthelyezést. A hónap végére várható, hogy elkészítik a nyomvonal áthelyezésének a költségbecslését is, ezt követően az önkormányzat szavaz arról, hogy kéri-e az új szakasz kiépítését.
A 2341 méter hosszúságú deltavágány építési engedélyeztetése jelenleg már folyamatban van, s az építési engedély kiadását követően várhatóan a jövő év elején hirdetik meg a kivitelezés pályázatát. Az építéshez szükséges 2633 négyzetméter belterület és 6597 négyzetméter külterület rendelkezésre áll, s a majdan elkészült deltavágány átadására várhatóan a jövő év végén kerülhet sor. Mint megtudtuk, a Zalalövő–Zalaegerszeg–Zalaszentiván-Budapest szakasz zalaegerszegi megállója a jelenlegi olai megállóban lenne. A deltavágány a Batthyány Lajos utcai kereszteződéstől nyugatra csatlakozik majd a jelenlegi andráshidai szakaszhoz, s szinte szabályos körívben éri majd el a zalaszentiváni szakaszt, keresztezve a Zala folyót és a Zala utcát. A nyomvonal áthalad a ZTE sporttelepén, ám ezen túl – a rajzok szerint – beépített területek kisajátítására nem kerül sor.