Fókusz

Mire van szüksége egy intézménynek

A város által fenntartott nevelési-oktatási intézményektől eszközjegyzéket kért be még a tavasszal az önkormányzat. Azt tudakolták, mire lenne szüksége az adott intézménynek. A közoktatási törvény ugyanis előírja, hogy milyen eszközfejlesztést kell végrehajtani. Forrást erre nem kapnak az önkormányzatok, saját erőből kell(ene) a kötelező felszerelésfejlesztéseket megvalósítani.

Nos, az igények megérkeztek, mintegy 1,5 milliárd forintnyi értékben, a következő négy évre. Baján Antal, az oktatási bizottság elnöke e téma tárgyalásakor a legutóbbi közgyűlésen „eléggé mellbevágónak” minősítette e számot, de mint mondta: nyilvánvaló, hogy az egyes oktatási intézmények ezt az érvényben lévő eszközjegyzéket hasonlították össze az intézményükben meglévő eszközökkel, és a kettő közti különbözetet jelenítették meg. Ez szerepel az anyag mellékleteként megjelent táblázatban. Doszpoth Attila, a gazdasági bizottság elnöke szerint „erősen átfésülésre” szorul a beterjesztett igény, ugyanis kerültek bele olyan dolgok is, ami nem biztos, hogy a törvényi előírásokban megfogalmazottakkal teljesen párhuzamban vannak. Megjegyezte továbbá: jelezni kellene a kormány felé, hogy egy olyan törvényi szabályozásról van szó, aminek végrehajtása a legtöbb önkormányzat anyagi helyzetét erősen megrendítené. Kárászné dr. Rácz Lídia szerint meg kell nézni, hogy valóban ennyi-e az eszközigény, és a törvényi előírásoknak mennyire felel meg. A kapott táblázat ugyanis azt mutatja, hogy az intézmények között olyan nagy az eltérés, ami elfogadhatatlan. Az általános iskolákat nézve van olyan intézmény, amelyiknek 4 millió van tervezve a négy évre, ez például a Liszt iskola, míg 126 milliót jelez az Ady. A középfokú oktatási intézményeknél példaképpen említette a Széchenyi iskolát a jelzett 6 millióval és a Ganz szakközépiskolát 402 millióval. A számarányok a képviselő szerint elfogadhatatlanok. Kugler László, mint fogalmazott, Zalaegerszeg nincs olyan helyzetben, hogy ilyen méretű fejlesztési programról döntsön. Ez egyfajta játék a számokkal, nem több. Nem speciális zalaegerszegi problémáról van szó, ezért országos hatáskörű szerveknek az intézkedésére van szükség. Egyébként sem tartja szerencsésnek, hogy sorban érkeznek feladatok a kormányzati szervektől, melyek komoly költségkihatással járnak és ezeket az önkormányzatoknak kell előteremteni. Kauzli József úgy fogalmazott, hogy semmi kivetni valót nem talál abban, hogy az intézmények leírták az óhajaikat. De hogy ebből mi realizálódik, az egy másik kérdés. Más a vágyaknak a megfogalmazása és mások a realitások. Tombi Lajos szerint is igénylistát kaptak. A négy évre szóló 1,5 milliárd fele építés, a többi eszköz-, illetve bútorigény. Az aránytalanságokkal kapcsolatban megjegyezte: nehéz összehasonlítani egy tavalyi évben felújított gimnáziumot, ahol természetesen nem jelentkezik épületigény egy másik iskolával. Van két-, három olyan iskola, ahol több száz milliós az építési igény.
A képviselő-testület úgy döntött, hogy újra áttekintik az eszközjegyzéket, programterv készül, és még az idén, várhatóan novemberben újratárgyalják az eszközfejlesztési ütemtervet.

Borbély György 1896-ban Tordáról került Zalaegerszeg város Állami Főgimnáziumába. Egykori iskolájának jogutódja, a Zrínyi Miklós Gimnázium – a Csány László Közgazdasági Szakközépiskola és Zalaegerszeg Város Önkormányzata támogatásával – ez évben EMLÉKKÖNYV kiadásával örökíti meg a neves tanár, az atlétika, a gyaloglás és biciklizés szerelmese, a tevékeny közéleti ember emlékét, aki elindította és szerkesztette a Magyar Paizs című lapot, kezdeményezte a zalai mártír, Csány László szobrának felállítását. Élete végéig szervezte és irányította a helyi és országos gyűjtést.
Az emlékkönyvet kiadó szerkesztőség kéri, aki teheti, támogassa a könyv méltó létrejöttét, a kiváló férfiú életének, munkásságának széles körű megismertetését. A támogatók névjegyzékét a kötetben közzéteszik. Az adakozásról folyamatosan és nyilvánosan elszámolnak.
Az adományokat a Zrínyi Miklós Gimnáziumért Alapítvány 11749008–20149334 számú számlájára kérik átutalni és feltüntetni: „Borbély György Emlékkönyv”.

"Én és a család" pályázat

A József Attila Városi Könyvtár az Olvasás Éve alkalmából 2000. szeptember 8–2001 májusa között „Én és a család” címmel pályázatokat hirdet óvodásoknak (ők rajzpályázaton vehetnek részt), valamint alsó és felső tagozatos általános iskolai tanulók számára.

Az óvodások közül azok a gyermekolvasók vehetnek részt a rajzpályázaton, akiknek legalább három könyvet felolvasnak, majd a kicsik művenként lerajzolják, mi tetszett nekik a legjobban a történetekben.
Az általános iskolásoknak szintén legalább három könyvet kell elolvasniuk és művenként leírni, mi a véleményük a történetekben szereplő családokról, gyerekekről és a felnőttek viszonyáról.
Nem csak a gyerekek, a szülők és a nagyszülők is részt vehetnek a pályázatokon. Nekik is véleményt kell írniuk az elolvasott művekről. (A felsorolt könyvek listája a város közművelődési könyvtáraiban, vagy a József Attila könyvtárban is megtalálható.)
A pályamunkákat 2001. április 30-ig várják, a városi könyvtárban (Zalaegerszeg, Landorhegyi u. 21.), az eredményhirdetésre jövő májusban kerül sor. Ha valaki bővebb felvilágosítást szeretne, a József Attila könyvtárhoz fordulhat.

A kulturális és idegenforgalmi bizottság „túlságosan nagy léptékűnek” találta Fischer György István-szobrát a kijelölt helyszínhez képest, ezért új helyszín kijelölését javasolja.
Mint lapunkban már többször beszámoltunk, az Égerfa Városszépítő Alapítvány szeretné felállítani Fischer György–Balogh Katalin: István szobrát az Eötvös közben október 23-án. A megvalósulandó szobor ismert a képviselők és a városlakók előtt is, mivel szerepelt azon a pályázaton, melyen a város végül kiválasztotta a csácsi városrészben felállításra kerülő Szórády–Seres művészpáros Szent István-alkotását. Ekkor határozták el néhányan, hogy a közönségdíjas Fischer-alkotást támogatnák anyagilag és kérnék, hogy az önkormányzat járuljon hozzá a felállításhoz. Így a „legrosszabb esetben” két István szoborral is dicsekedhet Zalaegerszeg városa.
A műszaki bizottság is megtárgyalta az alapítvány kérését. A bizottság elsősorban a pályázat eredeti kiírása szerinti helyszínen (Baross-liget) támogatja a szobor felállítását. Javasolják, hogy a polgármester folytasson tárgyalásokat a városi közreműködést illetően, esetleg anyagilag is támogassa az István-szobor felállítását.

Örülök annak, hogy Németh József muzeológus az emléktáblákról is készít adatgyűjteményt, amint azt a Zalaegerszeg című lap augusztus 22-i számában olvashattuk, Könyv készül a kulturális értékekről címmel.

A szóban forgó írás 3. bekezdésében foglaltakkal azonban nem értek egyet, mégpedig az érintettség okán. Németh József szerint: „Az emléktáblák egy része nehezen értelmezhető”(?!) Vajon mi és miért? Példaként említve a Mártírok útja 5–7. számú épület falán álló: „E házban szenvedett politikai üldözöttek emlékére” feliratot. Igaz, hogy a szövegben nem szerepel, hogy a mai leánykollégium egykor a politikai rendőrség székháza és fogdája volt. Egyébként az illetékesek szerint minden ezzel kapcsolatos kutatás tabu, vagyis nincs adat.
Az említett tábla szövegezése előtt a rádióból is jól ismert nyelvész professzorral megbeszéltem a feliratot, annál is inkább, mert volt olyan állampolgárunk is, aki kifogásolta, hogy miért „e házban” és nem „ebben a házban” kifejezés van feltüntetve. A nyelvész helyesnek tartotta, ahogyan elkészült, meg a betűk vésési, aranyozási költségeinek megtakarítása is számított.A feliratozásnál arra gondoltunk, hogy rövid és kifejező legyen. Nem hihető, hogy akadna honfitárs, aki arra gondolna, hogy lányok szenvedtek ott, ha a politikai szót is olvassák.
A feliratban azért van az üldözöttek kifejezés, mert akkor még nem voltunk bíróság által elítélt fegyencek.
A közeljövőben ebben a rossz emlékű épületben történeti kiállítás nyílik a Magyar Politikai Foglyok és az ‘56-os Hagyományőrzők rendezésében.
A másik kifogásolt táblával kapcsolatban megjegyzem, hogy az Ady u. 62. sz. alatti épület falán valóban ez olvasható: „Az 1956-os forradalom áldozatainak emlékére”. (Az Ellenzéki Kerekasztal helyezte el.) Természetszerűleg nem írtuk, hogy MDP-székház volt, és az áldozatok (Németh Imre és Telenkó János) az épület előtti tüntetőkből kerültek ki, hiszen akkor méteres tábla kellett volna, amit a főépítész nem biztos, hogy engedélyez.
Ez utóbbi észrevételre azért reagálok, mert téves a korabeli sajtóban írt 5–6 fős sebesült említése. Valójában 29 lövési sérülés volt, ebből civil lövési sérült 18 fő. (Olvasható: KÓR-LAP, Kórháztörténet 23. Igazgatói jelentés a forradalmi időkből).
Mindkét emléktáblával az üldözöttekről és az áldozatokról kívántunk megemlékezni, nem a politikai rendőrségről és a pártbizottságról. Egyik táblán sem kívántunk műleírást adni. A magyarázat, az értelmezés a média feladata lett volna az évfordulókon.
Hiszem, hogy a megjelenő könyv majd megnyugtató eligazító, értelmezhető magyarázatot nyújt.

Rosta Sándor,
a Zala Megyei Magyar Politikai Foglyok Szövetségének
tiszteletbeli örökös elnöke