Kultúra

Amikor először látja az ember, akkor az első impressziója az, hogy de jó volna beleülni. Aztán közelebb merészkedik, talán még meg is érinti, esetleg az ősi motívumokat csodálja és próbálja megfejteni azok szimbólumrendszerét. Mindeközben eszébe sem jut, hogy elgondolkodjék azon, vajon Preisinger Gyula bőr trónja mit keres a népművészeti tárgyak között. Sok zsűriztető és szakember ugyanis megkérdőjelezi a szíjgyártó legújabb alkotásának népi kultúrához való tartozását. Szerintük az Iparművészeti Múzeumban a helye ennek az érdekes darabnak.

Preisinger Gyula eredetileg gépésztechnikus, ám egy életre eljegyezte magát a bőrművességgel. Különösen akkor, amikor évekkel ezelőtt visszaköltözött Egerszegre és új állás után nézett. Hat évvel ezelőtt tanulta ki Budapesten a népi kismesterség és játékkészítő szakoktató mesterséget. Azóta képzett nyerges és szíjgyártó, ám emellett oktatást is vállal a gébárti Kézműves Házban. Nyáron jut ideje inkább az alkotásra, ősztől tavaszig a bőrdíszműves

mesterséget tanítja kis létszámú csoportjának.
– Csakis kézi varrással készülnek az alkotásaim és a tanulók munkái. Még a tarsolylemezeknél sem használok gépet, pedig abból több tucatot is kérnek – mondja Preisinger Gyula. – Ehhez nem erőnlét, hanem inkább kitartás kell. A technikája miatt a kézi varrás nem bomlik fel. A bőrtárgyak készítéséhez speciális, a cipészek által is alkalmazott árakra, eszközökre van szükség. Egyfajta igényesség és precizitás kell még hozzá, hiszen a bőrre nem rajzoljuk rá egyből a mintát. A bőrt készen vesszük, a cserzés egy külön szakma. Kicsit hosszadalmasnak tűnik a folyamat, hiszen először papírminta készül, aztán kiszabjuk, ezután az előkészítő műveletek jönnek, különböző vékonyítások, varrásfeljelölések. A végén marad a konkrét varrás vagy fűzés, ahol kell a festés. A fűzés ősi technika, az pásztorművészetből a varrás pedig a régi szíjgyártásból ered. A fűzésen jobban látszik, hogy kézi munka.
Preisinger Gyula arra ösztönzi tanulóit, hogy ne csak bicskatokot és más pásztortárgyakat készítsenek, hanem vegyék figyelembe a mai kor igényeit is. Főleg bőrtáskákat és egyéb kiegészítőket keresnek az emberek. Másfelől tömeggyártásra sem tudnak specializálódni, hiszen kétszer ugyanolyan alkotást nem tud készíteni egy mester sem. A Bőr trón.

szíjgyártó szívesen használ honfoglalás kori motívumokat, ősi kultúránk megismertetéséért a közelmúltban kapott különdíjat a Zala Megyei Népművészeti Egyesület pályázatán.
– 1996-ban, a jurta készítésekor kezdtem behatóbban tanulmányozni ezeket a jeleket, motívumokat. Különösen megtetszett a tarsolylemezek és tegezek díszítése, jóllehet ezek a minták nem annyira sorolhatóak be paraszti művészetünkbe. Elsősorban a palmetta leveles díszítés volt jellemző a honfoglalás kori használati tárgyakra. Később jött az ötlet, hogy jó lenne készíteni egy bőr trónt. Annyira bennem volt ez a motívumkincs, hogy egy egyszerű székhez már nem illett volna. Semmiféle bizonyíték nincs arra, hogy volt valaha ilyen fejedelmi trón, mindenesetre ilyet még nem találtak sehol sem. Ez részemről inkább csak kísérletnek, játéknak, a fantázia szárnyalásának számít.A fejedelmi trónhoz természetesen hozzáillő díszítés dukál. Így jelenik meg ősi jelképünk, a fiókmadarakkal együtt ábrázolt turul. Ezt egy életfa fogja körbe, ennek csúcsán van a fejedelem. A hátoldalon a növényindás napmotívum található, alatta pedig a tarsolylemezekről jól ismert őrző-védő oroszlánok vannak.
– A munka elég sokáig tartott. Miután a bőrre rájelöltem a vonalakat, a kisebb motívumokat és leveleket szabad Ősi motívumok. (Fotó: Zavilla András)

kézzel karcoltam rá. Ekkor még egyszer át kellett rajzolni, majd a metszések következtek. A vizes szétnyitással megint csak megjártam az összes vonalat, így egyáltalán nincs már azon semmi csodálkozni való, hogy ennyi gyakorlás után már belerögzültek a mozdulataimba ezek a minták. Négy hónap alatt készült el, februárban adtam be pályázatra. Utolsó nap reggel még dolgozott rajta egy fafaragó, aki a favázat készítette a trónhoz.
Az alkotásnak kissé mostoha sors jutott, hiszen a szakemberek egyből kizsűrizték. Ekkor Pestre került a műtárgy, itt megint csak sokáig vitatkoztak azon, hogy mégis hova sorolják be ezt a nem mindennapi széket. Az iparművészeti lektorátus mondja majd ki a végső szót. Az érdeklődőket azonban ez nem igazán zavarja, a trón nagy sikernek örvend gyerekek és felnőttek körében egyaránt. Ez a kis incidens természetesen nem szegte Preisinger Gyula kedvét, hiszen a hosszú évek alatt kitanult szakmába már teljes mélységekig elmerült.

Húsz éve szerveznek karatetanfolyamokat Zalaegerszegen: a Karate-DO Egyesület pedig kilenc éve működik azzal a céllal, hogy szervezett formában lehessen tanulni, gyakorolni a karate művészetét. Az egyesületnek felnőtt és gyermek szakosztálya van, ez utóbbi három csoportban – kezdő, középhaladó, haladó – fogadja a diákokat. Szeptember 11-én 17 órakor az MMIK színháztermében megbeszélésre várják az érdeklődőket korra és nemre való tekintet nélkül. Kezdő tanfolyamot hirdetnek újból és ez alkalom arra, hogy az ötödik danos Cziráky Zoltánt, az egerszegi karate egyesület vezetőedzőjét arról faggassuk, miért is jó karatézni? Nem véletlen, hogy éppen őt kérdezzük, hiszen az edző egyben a A.J.K.A. Shotokan Karate-Do Szövetség elnöke és a Zala Megyei Karate Szövetség főtitkára is.

– A karate-do tulajdonképpen filozófia és egy életformát is jelent, mely magába foglalja a többezer éves keleti bölcseleteket. Másodszor testnevelés, annak is jó, aki csak kondicionáló tornaként akarja használni. És hogy ez mennyire hatékony, meg lehet nézni egy 60 év feletti mester mozgását... Ezenkívül a karate a leghatékonyabb önvédelmi rendszer, mely lehetővé teszi a gyengébb testalkatúak, vagy a nők számára is, hogy megvédjék magukat a fizikai erőfölénnyel szemben. Negyedszer pedig a karate még versenysport is. Bár megjegyzem, a küzdősport

filozófiája ellenzi a versenysportot, mert úgy tartják, hogy a jellem fejlesztésére nem előnyös. De nagyon hasznos lehet, ha megvan a megfelelő szellemi háttere. Tehát a felsoroltak alapján mindenki választhat, miért akar karatézni. Funakoshi Gichin szerint, aki ezt a japán küzdőművészetet karaténak elnevezte és összeállította a mozgásrendszert, azt mondta: a karate-do célja nem a győzelem vagy a vereség eldöntése, hanem a gyakorlatok tökéletesítésén keresztül a jellem fejlesztése – mondja Cziráky Zoltán.
– Hány éves korban érdemes elkezdeni a karatét?
– Ha technikailag gyorsan akar valaki haladni, akkor 8 éves kor felett ajánlatos. Vannak ugyanis olyan mozgások, amit 7 éves kor alatt a gyermek nem tud helyesen végrehajtani. Kivételek persze vannak, de az általános tapasztalat ez. Ez persze nem azt jelenti, hogy fiatalabb korban nem érdemes kezdeni, hiszen a fizikai és pszichikai tulajdonságok fejlődése itt is biztosított, mint ezt már sok példa bizonyítja.
– Több ezer gyermekkel foglalkozott az elmúlt húsz év alatt. Miért szerettek a nebulók karatézni?
– Ez a küzdőművészet teljes harmóniában áll a természettel, a gyerekek viszonylag kevés tanult mozgás- és viselkedésrendszerrel rendelkeznek, így pillanatok alatt megtalálják a helyüket ebben a természetes mozgásokat és viselkedési formákat tartalmazó közegben.
– Nincs gond a fegyelemmel?
– Önként vállalt fegyelemről van szó, nincs más választása a gyerekeknek, de vevők rá. Az edzésen hierarchikus rendszer működik, és ha mindenki pontosan tudja hol a helye, könnyű nekik a munka.
– Mi a különbség a gyermek és felnőtt edzéseknél?
– A mozgásokat ugyanúgy tanulják, az alapvető különbség, hogy a gyerekek nem „kis felnőttek”, egészen más az edzések élettani hatása náluk. és nem is tudnak sokáig egy dologra figyelni. A monotonitást kevésbé tűrik, mint a felnőttek. Az edzés vezetése is más, a gyerekeknél többször megszakítjuk az edzést és erő, valamint ügyességfejlesztő játékokkal foglalkozunk.
A felnőtteknél kemény másfél-kétórás edzés van. Náluk a test mellett a tudatot is fokozottabban kell „iskolázni”. Egy harcban az győz, aki tovább bírja szellemileg.
Az egyesületükből hárman elvégeztek egy kétéves nemzetközi instuktorképző tanfolyamot. Cziráky Zoltán például nemzetközi „A” kategóriás instuktori oklevelet szerzett. Jelenleg négy társával a Now YorkiLong Island University karate szakára járnak és szakedzői diplomát fognak szerezni a négy szemeszter után. Az ország legmagasabban kvalifikált egyesületében, a képzés egyesíti a többezer éves hagyományokon alapuló nevelési rendszert a legmodernebb kutatási eredményekkel, ezáltal a nyugati ember mentalitásának megfelelő módon folyik az oktatás az eredeti értékek változatlanul hagyásával. A képzés egyébként Magyarországon van, az első edzőtáboron már túl vannak a résztvevők.
– Öt napon keresztül, napi nyolc órában edzettünk – jegyzi meg Cziráky Zoltán, utalva a tábor keménységére. S hogy kiből lesz majd mester, ki viszi sokra karatetudását?
– Legtöbbször nem a született tehetségek, hanem inkább a második vonalból kerülnek ki: azok, akikben megvan a jellem, becsület, önuralom, szorgalom, tisztelet és akarat. Az egyesület most induló gyermek- és felnőtt-tanfolyamára várja az érdeklődőket. A felnőttek edzései a Landorhegyi-iskola kistermében kedden és szerdán este 6-től fél 8-ig tartanak, míg péntekenként a Deák-szakközépiskolában edzenek fél 6-tól 7-ig.

Képzőművészet, zene és irodalom. Mindez a groteszk jegyében. A zalaegerszegi Nevelési Tanácsadó rendhagyó szoboravatóra invitálta a nagyérdeműt a közelmúltban. Ezen a napon leplezték le ugyanis Fischer György szobrászművésznek az intézmény számára adományozott

alkotásait. A mindenki számára ismerős stílusú szobrocskák hangulatához hasonló hangnemű megnyitó illett. Így kaptunk ízelítőt Bogdán Marianna, Vörösné Gergár Mária és Gaál Zsuzsanna közreműködésével Örkény István fanyar hangvételű irodalmából. A Groteszkek – három hangra című egyperces után Montagh Vilmos kortárs bőgőművész szonátáját szólaltatta meg Pápai János, a zeneiskola igazgatója.
A tizenegy ón kisplasztika egy éve került a tanácsadó birtokába. Az Utak és útvesztők elnevezésű országos szakmai konferencia kísérő programja volt az a kiállítás, ahol jeles zalai művészek mutatták be alkotásaikat. A Mindenki más című tárlat és pályázat díjnyertese lett akkor Fischer György, aki azonnal az intézménynek adta szobrait. Matyovszky Márta igazgatónő ebből kettőt a szobájában tartott, aminek csodájára jártak a gyerekek és a felnőttek. A többi kisplasztika egy szekrény mélyén várt további sorsára. Az intézmény munkatársai azt szerették volna, ha egyszer egy saját épületben, méltó körülmények között állíthatják ki a szoborcsoportot. Erre azonban még egy kicsit várni kell. Dr. Gyimesi Endre polgármester – aki egyben leleplezte az alkotást – elismerte, a dolgozók tényleg nem saját érdekükben szólnak a problémáról, egyelőre azonban csak az ő szakmai munkájukat tudják elismerni. A helyszűke problémájának megoldásáig mindenesetre mementóként állnak itt a kis figurák: ezzel is szimbolizálva – ahogy a polgármester által elmondott Örkény félperces is – a romok fölött való élniakarást, a jobbra és többre vágyást.