Lebontották a Kaszaházi malmot

Régi idők kincsestára

Adományokat gyűjtenek

LEBONTOTTÁK A KASZAHÁZI MALMOT

A malmot hajdan a folyó vize hajtotta, majd gőzerő működtette, s a folyó elterelésekor, szabályozásakor történt meg a villamosítása. Mintegy nyolc éve a hengerszékeket felújították, korszerűsítették, és így meg tudott felelni a kor követelményeinek, gazdaságosan működött. Arról nem is beszélve, hogy a kaszaházi liszt keresett volt a boltokban, kedvelték a háziasszonyok jó minősége miatt.
Aztán elérte a privatizáció szele, amely a végzetét jelentette. A kaposvári központú Dél-dunántúli Gabona Rt. Zalában megszüntette az őrlést, megálltak a gépek nemcsak a kaszaházi, hanem az öt-hat éve létesített új nagykanizsai malomban is. Utóbbit mostanában szerelték le, berendezését elvitték máshová, a patinás zalaegerszegi régi malmot eladták területével együtt. Az új tulajdonos pedig lebontotta. Eltűnt tehát egy olyan ipari emlék, amely a város egyéniségéhez tartozott, amely akár ipari műemlék is lehetett volna, ha van hozzá pénzes mecénás. A gazdasági érdek, a profitszerzés pedig nem mindig veszi figyelembe mások, teszem azt egy város érdekeit.

Inkovics László városi főépítész azt ajánlotta, írjak nekrológot, nagyon sajnálja az épületet, de jogi vonatkozásában nem volt lehetőség a megmentésére. A tulajdonostól csak kérhették, ne bontsa le, s ajánlhatták vendéglátó, idegenforgalmi hasznosítását. A malom helyén és a hozzá tartozó területen korszerű lakópark épül. 
Megkérdeztük az új tulajdonost, az MM Méhészeti, Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. ügyvezetőjét Pongrácz Ferencet, hogy miért döntöttek a malom lebontása mellett. Elmondta, telephelynek vásárolták meg a kaszaházi egységet, azután kiderült, hogy adottságainál fogva e célra nem felel meg. Szakemberrel megnézették a malmot, és statikailag olyan állapotúnak találta, nem lehetett volna átalakítani. Változtattak hát a célon, lakópark létesítését határozták el, s az előkészületek meg is történtek, az elvi építési engedély megvan. Zártrendszerű lakóegység lesz mintegy 160 lakással. Részleteiről nem tud mondani többet, ugyanis a területet tovább adták szakbefektetőnek, az OTP Ingatlan Rt.-nek.
A kör tehát bezárult. Egy kérdés azonban nem hagy nyugton: vajon miért nem lehetett beilleszteni mégis azt a szép malmot egy lakóparkba átalakítás nélkül? Csak úgy látványosságnak. Ennél régebbi és rosszabb állapotú építményeket is féltve őriznek sok helyen. Ha az élelmiszeripari szigorú követelményeknek megfelelt, mégsem lehetett annyira rozoga.

Bozsér Erzsébet

vissza az elejére

RÉGI IDŐK KINCSESTÁRA

1898-ban Borbély György gimnáziumi tanár vetette fel először, hogy jó volna összegyűjteni és az utókorra hagyományozni Göcsej kincseit. Kilenc évvel később az egykor Állami Főgimnázium tanári kara az egyik tanteremben rendezte be a hét évig működő „tárlatot”. 1935-től kezdődően Fára József levéltáros és dr. Nagy Károly járásbíró szorgalmazására jött létre az az ötezer relikviából álló Göcseji Gyűjtemény, amiből csak töredék, alig négyszáz múzeumi tárgy maradt a II. világháború után. A Göcseji Múzeum 1950-ben alakult meg, akkori igazgatójának, Szentmihályi Imrének köszönhetően páratlan néprajzi gyűjteménnyel gazdagodott az intézmény. Emellett a 60–70-es években kezdték el a régészeti, képző- és iparművészeti és helytörténeti gyűjtemény megalapozását a múzeum dolgozói. A régészet ma már egyik legdinamikusabban fejlődő osztálya a múzeumnak, s a helytörténeti gyűjtemény dokumentumaival és emléktárgyaival sem kell szégyenkeznie az intézménynek. Ezenkívül még fotótárral, adattárral és szakmai könyvtárral rendelkezik a múzeum. 
A tárlaton több kuriózumot is talál a látogató. Így többek között a zalaegerszegi vegyes céh 18. században készült ládája, az egyik sarokban berendezett elemi iskola és varróműhely relikviái, valamint a megye hölgyei által Zala György szobrászművésznek ajándékozott falikárpit jelent látványosságot. De találunk még a kiállításon igazi velocipédet, század eleji babakocsit vagy akár Deák Ferenc pipáját is. 
Dr. Németh József nyugalmazott igazgató szerint ahhoz, hogy egy múzeum jól működjön, három dologra van szükség. Lelkes adományozókra, szorgos munkatársakra és bőkezű mecénásokra, támogatókra. A zalaegerszegi intézmény egyelőre szerencsés helyzetben van, annak ellenére, hogy ezeknek a régi tárgyaknak a megóvása, ápolása és tárolása nem olcsó mulatság. Mégis, a társadalomnak áldoznia kell valamennyit a közintézmények fenntartásáért. Hiszen múzeumok nélkül lehet élni, de nem biztos, hogy ez az élet teljes számunkra.

– me –

vissza az elejére

ADOMÁNYOKAT GYŰJTENEK

A Magyarok Világszövetsége, a POFOSZ, az 56-os hagyományőrző egyesület, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége, a Hadirokkantak, hadiözvegyek, hadiárvák Nemzeti Szövetsége helyi szervezetei aláírásgyűjtést indítottak Zalaegerszegen azzal a céllal, hogy épüljön meg más települések példájára Zalaegerszegen is a II. világháborús emlékmű az Október 6. téren. Emellett utcanév-változtatásokat, jelkép-eltávolításokat is javasolnak. 
– Zalaegerszegen nincs emlékműve a II. világháború hősi halottainak, pedig szép számban 280–300-an estek el – mondta Simon Dezső, a Magyarok Világszövetsége megyei szervezetének elnöke. – Megépítése a rendszerváltás óta napirenden van, s döntés született a létrehozásáról, amihez 5 millió forint rendelkezésre áll. Az Október 6. téren alakulna ki egy emlékpark, amely magába foglalná az 1848–49-es nemzeti szimbólumot, az I. és a II. világháború hősi halottainak emlékművét. A rendelkezésre álló pénz azonban kevés, ezért a Hadtörténeti Intézethez nyújtottak be pályázatot, de onnan csak 2001-ben tudják a pénzügyi támogatást biztosítani. Levélben fordultunk az önkormányzat vezetőihez, és személyesen is tárgyaltunk a polgármesterünkkel, hogy gyűjtés kezdeményezésével szeretnénk előrehozni a II. világháborús emlékmű elkészítését. Csekkeket osztunk és kérjük mindazokat, akik segíteni szeretnének, hogy adományaikat az OTP-nél nyitott Millenniumi Alapítványra fizessék be a 20153911 számlaszámra. Felkeressük leveleinkkel a vállalatokat, vállalkozásokat, és bízunk benne, hogy hamarabb megvalósul Szabolcs Péter szobrászművész alkotása az Október 6. téren.
A városi önkormányzatnál Fenyvesi Márton millenniumi titkárt kérdeztük az emlékmű-ügyről.
– A közgyűlés 1999 októberében határozott úgy, hogy pályázatot ír ki a köztéri szobrok (Szent István-szobor, II. világháborús emlékmű vagy sírkert, millenniumi emlékmű) terveinek elkészítésére. Megtörtént a pályáztatás, a bírálat, és Szabolcs Péter II. világháborús sírkertjére esett a választás. Ez magába foglal egy törött, földbe szúrt kardot, ami 48–49-et szimbolizálja, benne van a már meglévő I. világháborús emlékmű és hozzájönne a II. világháborús. Ennek megvalósítása 13 millió forint, s az a baj, hogy csak 5 millió forint áll rendelkezésre. A Hadtörténeti Intézethez nyújtottunk be pályázatot áprilisban, de még nem jött válasz. Ha nem lesz fedezet, a II. világháborús emlékmű ügyét újra elő kell venni. A város mindenképpen szándékozik II. világháborús emléket állítani, legfeljebb akkor más formában – kaptuk a választ.

B. E.

vissza az elejére