Dr. Csóka István: – A funkcionális privatizáció helyett teljes vagyoni privatizáció következett be a fogászaton belül. A funkcionális privatizációnak az a lényege, hogy a társadalombiztosítás az orvosi tevékenységet fizeti, az önkormányzat pedig fenntartja a rendelőt, amelyben nagy értékű állóeszköz van, az úgynevezett kezelőegység, ami egy jól működő minimum szinten is ötmillió forint. A problémánk abból adódik, hogy az 1996-os privatizációval az önkormányzat a területi ellátási kötelezettségét kiadta a fogorvosoknak. Az történt, hogy a volt rendelőintézet nullára futott, agyonhajszolt eszközeit és gépeit kiárusították. Volt, aki vásárolt ebből, volt aki nem. Azóta mindenki a saját vagyonát képező rendelőben, a saját eszközeivel végzi a területi ellátási kötelezettséget. Magyarul: a TB által finanszírozott betegellátást. Természetesen ellátja ebben a rendelőben a magánpraxist is, így a társadalombiztosítás által finanszírozott betegellátás összemosódik. Ez nem is működhetne másképpen, mert ha a rendelőben nem jelenne meg a magánpraxis, nem lehetne finanszírozni a támogatott betegellátást. Évek óta a magánbetegek finanszírozzák a TB-támogatott betegek gyógyító munkáját. Egy gyermekkörzet – ami kiemelten finanszírozott – alapvetően 130–140 ezer forint bázisfinanszírozással bír, a körzethez tartozó gyermekek létszámától függően. Ehhez, ha megszakad a fogorvos, még hozzá tud szerezni annyit, hogy a jövedelme felmegy 200–220 ezerre. De az övé minden: épület, takarítás, berendezés, az eszközök, fizeti az asszisztenst, ott a saját bére... Hogyan lehet ebből jó minőségű kezelést biztosítani.Azért adta ki az önkormányzat a betegellátást, mert nem volt képes a korszerű követelményeknek megfelelő beruházást végrehajtani, hiszen már 1996-ban a magánrendelők mindenféle szempontból fejlettebbek voltak, mint a rendelőintézetiek. De ma már ezek a rendelők is lepusztulnak, mert az OEP-finanszírozásból nem lehet előrelépni.
– Mit kértek az önkormányzattól?
– Azt, hogy eltelt hat év a privatizáció óta, ezalatt az idő alatt semmit nem kaptak azok, akik a területi szerződést felvállalták. Öt év alatt amortizálódik egy fogorvosi kezelőegység, járuljon hozzá ezek megvásárlásához. Kidolgoztunk egy közbeszerzési pályázatot is, ezzel a 21 körzet esetében nem 105 millióról lett volna szó, csak ennek a 40 százalékáról. Minden lehetőséget megpróbáltunk, hogy hozzájuthassunk egyfajta kötelezettségükből adódó támogatáshoz, ami a mai napig nem jött össze. Azért, mert olyan kérdéseket tettek fel a képviselők, amikor tárgyalták ezt a kérdést az elmúlt év utolsó hónapjában, hogy „hogyan biztosítja majd a fogorvos, hogy az önkormányzat által vásárolt székbe maszek beteg ne üljön bele“. Az eszükbe sem jutott a képviselőknek, hogy 1996 óta egyetlen „önkormányzati szék” sem volt, a támogatott beteg is „maszek” székben foglalt helyet. Ahelyett, hogy ezen gondolkodtak volna, arról beszéltek, milyen a fogorvosok adózási morálja.
A szakmai színvonal szinten tartását, illetve egy pici fejlődést szeretnénk elérni az önkormányzat segítségével. Jó lenne, ha az önkormányzat elővenné a törvényes kötelezettségben foglaltakat és annak megfelelően finanszírozná a betegellátást. Nem a fogorvosok támogatásáról van szó, hanem a betegellátásról. A műszakilag gyenge, korszerűtlen rendelőben nem lehet magas szintű betegellátást végezni.
– Ezért ilyen magas a magánpraxisban a fogsorcsináltatás ára? Egyébként kinek van Zalaegerszegen 600 ezer forintja erre?
– Sokaknak. De kérdezem? A TB által fizetett pénzből a fogorvos el tudná látni a betegeket? Nyilván ezt valakinek meg kell fizetni. Jelenleg ezt a magánbetegek fizetik meg.Dr. Csermely Lajos: – Ha egy tisztességes, valós pontértéken alapuló betegellátási szisztémát talált volna ki a TB, akkor nem lenne szükség arra, hogy a körzeti betegeket a magánpraxis finanszírozza. Az orvos, nyilván hűen esküjéhez, ellátja a hozzá forduló beteget, nem ültetné egyik székből a másikba... Ez olyan, mint a hálapénzt. Az ország vezetői úgy gondolják, nem kell az orvosnak pénz, majd a beteg fizet pluszban. Ez a szemlélet megmaradt a szocializmusból. Jól tudja ezt az önkormányzat is. A zalaegerszegi kamara csak a véleményének tud hangot adni, eszköz nincs a kezünkben. Ezt a fajta vagyoni privatizációt az országban először Zalaegerszegen hajtották végre. Nagykanizsán például minden rendelő önkormányzati tulajdonban van.
– Miért nem tiltakoztak annak idején?
Dr. Csóka István: – Ennek nem lett volna semmi értelme. A fogorvosok nagy része kézzel-lábbal tiltakozott a privatizáció ellen. De annak idején még nem volt praxisjog. Egy fogorvos vállalhatott több körzetet is. Voltak olyanok, akik éltek ezzel a lehetőséggel, és 2–3 körzetet is vállaltak. Tehát az orvosok egy kisebb csoportja meg tudta kötni a szerződést, a többség tiltakozása ellenére. Nem kellett a 40 fogorvos egyetértése, hogy a 21 körzet ellátásra kerüljön. Ha az önkormányzat az amortizációval hozzájárulna a rendelők műszaki állapotának javításához, akkor a fizetésre kötelezett betegeknek kevesebbe kerülne minden.
Dr. Csermely Lajos: – Egy idő után azt mondja a fogorvos, hogy nem csinálja tovább, ha az önkormányzat nem segít, mert egyszerűen nem tudja tovább működtetni a körzetet. Azt rögtön megértettük, hogy egyszerre az önkormányzat nem tud minden rendelőn segíteni. De tervezhetne úgy, hogy évenként felvállal, mondjuk hármat...
Dr. Kovács Lajos: – Zalaegerszegen lezajlott a fogászat teljes privatizációja, a többihez hozzá sem kezdtek. Készen volt a szakellátás privatizációjáról szóló törvény, de senki nem mer a rendszerhez nyúlni. Több mint tíz éve beszélünk az egészségügy privatizációjáról, de az alapellátáson túl érdemben nem történt semmi. Addig, amíg az amortizáció nincs beépítve a rendszerbe, addig nincs előrelépés. Az OEP csak a működést finanszírozza, úgy látom, az egészségügy minden szintjén hiányzik az a bizonyos keret... Egyszóval pénz kell az egészségügynek.Dr. Csermely Lajos: – A Zalaegerszegi Orvosi Kamara minden évben szerződést köt az önkormányzattal, aminek az a lényege, hogy szót váltunk aktuális problémákról, elmondjuk mit szeretnénk, a hivatal is elmondja az ő álláspontját. Polgármester úrral is egyeztetünk rendszeresen.
Dr. Literáti Nagy Ferenc: – Az orvos akkor is örül, ha jószándékot lát. Mi háziorvosok egy funkcionális privatizáción
már túlvagyunk. Nálunk egy kicsit más a helyzet, mint a fogorvosoknál, mi nem végeztünk olyan magánorvosi tevékenységet, amelynek korábban is megvolt az ára. A háziorvosi gyakorlatban nem jelent meg a magánpraxis. Annyival jobb a helyzet, hogy a TB többet finanszíroz egy-egy beteg után. A háziorvosok finanszírozási mértéke 1996 óta stagnált, ebben az évben emelkedett néhány százalékkal. Nekem az a véleményem, hogy a jelenlegi finanszírozás mellett a teljes háziorvosi privatizáció úgy fog járni, mint a fogorvosi ellátás. És itt én is az amortizációt említeném, ezt egyszerűen nem tudjuk vállalni. Nem tudjuk honnan pótolni. Aki vidéken háziorvos, az jól látja a helyi önkormányzat működését, tisztában van azzal, mire mennyit tudnak fordítani egy kisebb településen. Sajnos, már most előfordul, hogy néhány helyre egyszerűen nem találnak
orvost...Dr. Csermely Lajos: – Az egészségügyben olyan anomáliák vannak, amelyet a társadalomnak – különös tekintettel a betegekre – mielőbb meg kell oldania.
– Városunk különböző arculatait mutatják be képeim. Akik kimondottan utcákat, tereket és házakat akartak látni, csalódhattak, mégis úgy gondolom, érdemes megmutatni azt is, ami a városkörnyékhez tartozik. Gondolok itt az erdőkre, a kirándulóhelyekre és a parkokra. Mindezek mellett számos témát dolgoznak fel képeim. A bontott Trabanttól kezdve a nagytemplomig, a Parkerdőtől a Gébárti-tóig, sok minden megtalálható a képeken – kalauzol a kiállításon Czeglédy András. – Én elsősorban olyant fényképezek, amiről úgy gondolom, hogy más úgysem filmezi le. Vagy azért, mert túl csúnyának találja, vagy bár szép, de nem ismeri, és nem félti annyira, mint én.