Kultúra

A csengő hangjára kis tacskó szalad elém. Pék József, Józsi bácsi apró léptekkel követi a kutyát. Szívesen fogad, betessékel a nappaliba, leülünk a zsúfolásig telt könyvespolcok közé. A házigazda fotelje most is, mint mindig, az íróasztal előtt áll. Valószínűleg éppen olvasás közben zavartam meg Pék Józsefet, aki bár 1986 óta nyugdíjaséveit tölti, a közélettől nem tudott elszakadni. Betegsége miatt ritkán mozdul ki otthonról, Zala megye, az ország, és a világ hírei azonban nem maradnak távol tőle. Napja nagy részét újságolvasással tölti, majd miután kiolvasta a lapokat, a rádióban és a televízióban is meghallgatja a híreket.

Pék Józsefet tavaly Zala megye díszpolgárává választották. Az idei évben pedig Zalaegerszeg önkormányzata tüntette ki őt ezzel a címmel. Városunk „legifjabb” díszpolgárát arról faggattuk, hogyan fogadta az új kitüntetés hírét.
– A Zalaegerszeg díszpolgára cím olyan kitüntetés, és a múltamat áttekintve, olyan elégtétel számomra, amit nem tudok szavakba önteni. Mérhetetlen köszönetemet fejezhetem csak ki mindazok felé, akik rám gondoltak e cím odaítélésekor. Megnyugvást jelent számomra a díszpolgári kitüntetés, hiszen rengeteg megpróbáltatás és kellemetlenség ért életem során – említi Pék József, majd élete alakulásáról mesél. Felidézi azt az időszakot, amikor – mint mondja Göcsejből jött csizmás parasztgyerekként – felkerült Zalaegerszegre, majd onnan Nagykanizsára, ahol a piarista gimnáziumban színjeles eredménnyel érettségizett. Hivatásául a gimnázium után a jegyzői pályát választotta, és Palinban helyezkedett el közigazgatási gyakornokként. Egyéves gyakorlattal a háta mögött felvették Szombathelyre a jegyzőképzőbe, majd jegyzői oklevéllel a hóna alatt 1943-ban a szepetneki körjegyzőség segédjegyzőjének nevezték ki.
Pályafutását a második világháború törte ketté. A háború során amerikai, majd francia hadifogságba került, onnan 1945-ben térhetett haza. A következő években a Zalaegerszegi Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának titkára volt. Ettől a tisztségétől fegyelmi eljárással fosztották meg, és azonnali hatállyal elbocsátották. (Rehabilitálására csupán 1991-ben került sor. Miniszteri főtanácsosi címmel tüntette ki akkor a belügyminiszter.) Az 1956-os forradalom és szabadságharc börtönbüntetést hozott Pék József számára.
– Sok-sok szenvedés jellemezte életemet, de a reményt sohasem vesztettem el – összegzi a történteket Józsi bácsi.
– Mindig azt vallottam, hogy nem szabad kétségbe esni. Tenni kell, becsülettel! Becsülni kell az embereket! Ebben látom mindennek az alapját. Hiszen minden emberben van valami érték. Én mindenkit igyekeztem megismerni. És ha valamiben eltért a véleményünk, nem bántottam. Próbáltam jó útra téríteni. Sohasem veszekedtem senkivel, nem okoztam kárt másoknak.Éppen ezért úgy gondolom, hogy a díszpolgári címmel nemcsak munkámat, nemcsak Zalaegerszeg városáért végzett tevékenységemet ismerte el az önkormányzat. Életvitelem is hozzájárult ahhoz, hogy csizmás parasztgyerekből díszpolgár lehettem. Azt hiszem, legtöbbször egyetértettek nézeteimmel az emberek, és becsültek. Sokszor bizony borzasztó nehéz volt biztosítani a város rendjét és nyugalmát, mégis sikerült felülkerekednünk a kínos helyzeteken.
– A mozgalmas ifjúkor után, hogyan telnek nyugdíjasévei?
– Most sem tétlenkedem, bár betegségem óta visszahúzódtam a négy fal közé. Beteg a szívem, és idegzsába is jelentkezett a korom által, így nemigen szabad elhagynom a házat. A közélet történéseiről manapság a hírekből és az újságokból értesülök. Sohasem hagyom ki sem a helyi, sem az országos lapok elolvasását, és a híradókat is figyelemmel kísérem. Megnézek minden olyan műsort – történelmi, kulturális és sportmagazint – a TV-ben, mely érdekel. Mindezek mellett természetesen a kertben is tevékenykedem. Éppen ma fejeztem be a paprikaültetést, és gyönyörűek a paradicsomjaim is. Hacsak tehetem, kimegyek a kertbe.
– Család?
– Lányom Pécsett pedagógus. Fiam Balatonfüreden lakik, és a balatonkenesei önkormányzatnál dolgozik építési előadóként. Sokáig feleségemmel éldegéltünk kettesben, nemrégiben azonban hozzánk költözött az egyik unoka. Lányom fia nemrégiben Zalaegerszegen helyezkedett el, és velünk együtt lakik. Rajta kívül négy unokám van még. Ők is és a gyermekeim is gyakran meglátogatnak bennünket. Én már nem tudok utazgatni. Számomra minden nap ajándék.
– Jó szívvel tekint vissza életére, munkásságára?
– Elégedett vagyok az életemmel, boldog embernek mondhatom magam. Ha arra gondolok, hogy honnan indultam, és a sok-sok megtiszteltetés révén hová jutottam...?! Bár megéltem egy világháborút, hadifogságba, majd börtönbe kerültem, és megannyi szenvedés ért, mégis boldog embernek érzem magam. Azt hiszem, nem is kívánhatnék többet.
– Mit tanácsolna a jövő nemzedékének?
– Leginkább azt, hogy sohase adják fel a reményt. Madách Imre szavaival élve: „Mondottam ember, küzdj, és bízva bízzál!” Ez az egyik jelmondatom. Bármilyen helyzetbe is kerültem életem során, mindig bíztam a sikeres végkifejletben.
Zrínyi Miklós pedig azt írta a zászlajára, hogy: „A jó sors, semmi más.” Érdemes szem előtt tartani ezeket a szavakat! Mindezek mellett nagyon fontos a becsület. Minden körülmények között becsületesnek kell lenni.

A XVI. században hazánkat sújtó török uralom Zalaegerszeget sem kímélte. A szájhagyomány szerint a portyázó török csapat Zalaegerszeg várát is szerette volna hatalmába keríteni. Gönczi Ferenc ekképpen ír a történtekről „Göcsej s kapcsolatosan Hetés vidékének és népének összevontabb ismertetése” című könyvében:

Az emlékmű a Május 1. liget északi részére kerül.

„...a portyázó török csapat a várostól négy kilométernyire fekvő Besenyő faluig jött, s ott a hegy alatt táborozott. A város lakossága a veszély láttára cselhez folyamodott. Apraja-nagyja egybeverődött, s éktelen lárma mellett egész éjjel járta az utcákat síppal, dobbal, trombitával. A török csapat az ellenállókat nagy tömegnek vélte, és megrémülve elvonult. E szerencsés megmenekülés, illetőleg győzelem emléke volna, a hagyomány szerint, a zalaegerszegi különös határjárási szokás...”
Gönczi Ferenc elbeszélése alapján a nagyszombati feltámadási körmenetet követően – este 10–11 óra körül – nagy zaj, dobolás és sípolás közepette a városháza előtt gyülekeztek az emberek. A csapat tagjainak vállán puska, kalapjukon pedig puszpáng volt. Miután éjfélt ütött az óra, a határjárók a templomba vonultak, ahol az imát követően előkerült az a régi zászló, melyet – állítólag – valamikor a töröktől vettek el. A határjárók immár a zászlóval együtt a hajdani csata helyére – a várostól délnyugatra eső Kálvária térre, a mai Május 1. liget északi részére – vonultak. Ott ismét elbeszélte a vezér a határjárás eredetét, majd vezényszóra lőtt a csapat, és végül sípolás, valamint lövöldözés közepette a szőlőhegyekbe vonultak, és ide-oda barangoltak. A határjárás során egy dalt is énekeltek, melynek szövege mindössze egy versszakból állt: „Sáncz regement Sántha kapitány, Félre török magyar elöl jön a viczispán!”
A városba csupán reggelfelé jöttek vissza a határjárók. A Kálvária kápolnában misét tartottak részükre, mely alatt lövéseket adott le a regiment, majd a város főterén ismét sorakoztak. Az alkotás Szerdahelyi Károly és Németh János munkája.

Az alkotás Szerdahelyi Károly és Németh János munkája.

A török elleni zalaegerszegi küzdelmeknek emléket állító határjárás kikopott az emlékezetből az évek során. Ugyanakkor semmilyen tárgyi emlék nem idézi a zalaegerszegiek helytállását. Ezen hiányosság pótlásaként határozott úgy nemrégiben a város közgyűlése, hogy emlékművet állít a „Török elleni küzdelmeknek”. A műalkotás elkészítésére kiírt pályázatot a Németh János – Szerdahelyi Károly művészpáros nyerte meg. Az alkotás végleges tervei Szerdahelyi Károly keze alatt hamarosan elkészülnek, és megkezdődhet a mű kivitelezése.
– Az általunk megálmodott alkotás a korabeli határjárás kultuszának kíván emléket állítani. Mohácson nagy hagyományai vannak a busójárásnak. Szeretnénk, ha Zalaegerszegen feléledne e régi határjárási népszokás, mely alkalmas lenne a város nevének öregbítésére – említi a „Török elleni küzdelmeknek” emléket állító alkotás eredetét Szerdahelyi Károly építész. – Az emlékmű félkör alakú, fehérre meszelt téglafal, apácacserép fedéssel és haranglábbal. A harangláb két oldalán található oszlopokon egy magyar és egy török fej látható. A téglafalat – a fejekkel megegyező natúr kerámiából – egy-egy dombormű díszíti, melyeket Németh János keramikusművész készít. Az egyik kerámia Szűz Máriát ábrázolja, aki a kis Jézust tartja kezében, míg a másik domborművön az a rigmus olvasható, melyet a határjárók énekeltek. A harangot tartó faoszlopot Balogh Mihály fafaragó készíti, az álharang kupolája pedig a bucsuszentlászlói Mészáros Géza rézműves keze munkáját dicséri majd. A kupola tetején vertvas kereszt, és sárgaréz félhold mered az ég felé. A domborművek, a fejek, és a harangláb együttesen szimbólumok. A kor helyi emlékeit idézik.
– Hová kerül majd az emlékmű?
– Az önkormányzat eredeti elképzelése az volt, hogy a Balassi Bálint utcai parkba kerüljön a „Török elleni küzdelmek” emlékmű. Időközben azonban korszerű játszóteret létesítettek ott, így elfogadta a közgyűlés a mi elképzelésünket, és a Május 1. liget északi részén jelölte ki az alkotás helyét. Úgy gondolom, a húsvéti törökriogató funkciójú határjárás kiindulópontján lesz a legjobb helye a „Török elleni küzdelmeknek”.
– Mikor láthatja a művet a lakosság?
– Hamarosan megkezdődik a kivitelezés, és a tervek szerint augusztus közepére elkészül az alkotás. A millenniumi ünnepségsorozat záróakkordjaként – várhatóan augusztus 19-én – avathatjuk fel Zalaegerszeg új köztéri alkotását.