Fókusz

A szívsebészeti osztály letelepedése (1994) óta több alkalommal hoztak sérülteket, illetve azonnali ellátásra szoruló betegeket mentőhelikopterrel a megyei kórházba. A helikopter az andráshidai reptéren, illetve a sportcsarnok melletti füves területen szállt le, majd onnan mentőautóval szállították a betegeket az intézménybe. Sok páciens állapota nem engedte volna meg a közúti szállítást, így felmerült az igény arra, hogy a kórház területén szálljon le a helikopter.

A leszállópálya helyén kivágják a fákat.

A mentőszolgálat képviselői ez év áprilisában vették fel a kapcsolatot a kórház vezetőségével, és megvizsgálták, van-e lehetőség helikopter leszállópálya kialakítására az intézmény udvarán. A berepülések és felmérések eredményeként a belgyógyászati, a szülészeti, valamint az SZTK-épület közötti területet találták megfelelőnek a pilóták. Néhány hónapja már oda érkezik a beteget szállító mentőhelikopter, hivatalos leszállópályaként azonban csak mostantól tartják nyílván a kórház udvarát. A múlt héten eltávolították a fákat a területről, és kijelölték a leszállás pontos helyét.
– Azt követően, hogy alkalmasnak bizonyult udvarunk a mentőhelikopter fogadására, utánanéztünk, milyen engedélyek szükségesek egy leszállópálya létesítéséhez. Kiderült, hogy az üzemeltetés feltételeinek eleget tudunk tenni. Feltételként a két nagy platánfa, és a fenyőfa kivágatását szabták, illetve azt, hogy alakítsunk ki a terület közepén egy piros kővel kirakott keresztet, mely messziről is jól látható és megfelelően megközelíthető – tájékoztatta lapunkat dr. Csidei Irén főigazgató. – Nagy örömünkre – mondhatni – postafordultával sikerült beszereznünk a leszállópálya létesítéséhez szükséges engedélyeket. A megyei önkormányzatnak kellett áldását adni a tervre, míg a platánfák kivágását a városi önkormányzat műszaki osztálya és a környezetvédelmi felügyelőség hagyta jóvá. Ezt követően pályázatot írtunk ki a megvalósításra, és a múlt héten elkészült a hivatalos leszállópályánk.
– Mekkora költséggel valósulhatott meg mindez?
– 500 ezer forint körüli összegbe került a terület átalakítása.
– Korábban más elképzelések voltak a leszálló helyét illetően.
– Igen, létezik egy beruházási tervünk, ami mind a mai napig nem valósult meg. Az igazgatási épület lapos tetején található egy helikopter-leszálló, ám ahhoz, hogy azt működtetni tudjuk, meg kellene erősíteni a födémet, és szükség lenne a lift meghosszabbítására. Mindez nagyon sok pénzbe kerül, így más megoldáshoz kellett folyamodnunk.
– Általában milyen betegségben szenvedőket szállít helikopter a kórházba?
– Érkezett már beteg nyakcsigolyatöréssel a traumatológiára, akinek szállítása nem volt megoldható közúton. De hoztak szíven szúrt embert a sebészetre, illetve más betegségben szenvedőket is. Havonta 8–10 alkalommal biztosan le fog szállni a helikopter nálunk. Ugyanakkor lehetőség nyílik betegek küldésére is Zalaegerszegről. Győrbe szállított a helikopter beteget tőlünk a speciális égésplasztikai osztályra az elmúlt időszakban, idegsebészeti eseteket, és gyereksérültet küldtünk Budapestre, vagy éppen Pécsre. Talán mondanom sem kell, mennyire megkönnyíti a mi és elsősorban a betegek helyzetét a helikopter adta szállítási lehetőség.

Július első vasárnapján a zalaegerszegi evangélikus templomban ünnepélyesen beiktatták hivatalukba Szabó Vilmos és Szabóné Piri Zsuzsánna lelkészeket. Az igét Ittzés János, a Nyugati Egyházkerület püspöke hirdette, a beiktatást Szemerei János esperes végezte.

Az ünnepélyes szertartást követő héten a felújítás alatt álló parókia egyetlen berendezett szobájában beszélgettünk Szabó Vilmossal.
– A Komárom megyei Bokodon születtem, olyan községben, ahol három felekezet működött egymás mellett – kezdi a bemutatkozást. – A középiskola elvégzését követően mentem a teológiára, itt ismerkedtünk össze feleségemmel. 1976. július 3-án délelőtt szenteltek fel bennünket, délután volt az esküvőnk. Két évig Nógrád megyében segédlelkészi teendőket láttunk el, majd a tabi gyülekezet hívott meg bennünket. 1988-ban a tízezer lelket számláló kiskőrösi gyülekezet lelkészei lettünk.
Közben két gyermekük született, szeretetotthon építésénél bábáskodtak, s a térség természetéből is adódóan különös figyelmet fordítottak – a lelkészi teendők ellátása mellett – a tanyákon élő öregek gondjainak orvoslására. Majd 1999 elején Révfülöpre kerültek.
– Feleségem révfülöpi, ennek is szerepe volt abban, hogy odakerültünk – magyarázza Szabó Vilmos. Az ott felépült evangélikus oktatási központ – melynek keretében 100 fős szálloda, konferenciatermek, konyha működött – igazgatói teendőit láttam el, feleségem az ottani gyülekezet lelkészeként tevékenykedett.
– Hogyan kerültek Zalaegerszegre? Milyen elképzelésekkel vágnak neki itteni életüknek?
– Az itteni gyülekezet meghívására újra a lelkészi hivatás felé fordultunk – válaszolja. – Itt komoly feladat vár ránk, hiszen a lelki munkához meg kell teremteni a szükséges hátteret. Idáig itt minden tevékenység a templomra volt építve, nem volt például gyülekezeti terem sem. A mostani felújítás ezeket a hiányokat kívánja pótolni. Aztán óriási a szórványterületünk, Pusztaszentlászlótól Lentiig tart, tehát a 800–1000 hívőnk összefogása sem lesz kis feladat.
– Hogyan került erre a pályára? Mi a lelkészi hitvallása?
– Még gyermekként láttam szüleim, s az ott élők mindennapi harcait, úgy véltem, lelkészként tudok leginkább segíteni az embereken. Ha az ember szeme jó helyre néz, a lába is jó helyen áll, vallom. Szeretnék embertársaimnak segíteni abban, hogy ne azt tekintsék öröknek, ami mulandó, így helyükre kerülnek az értékek.
– Mik az első benyomásai városunkban?
– Február közepétől már helyettesítési feladatokat láttunk el itt, március 25-én választott meg bennünket a gyülekezet, május elején költöztünk ide, azaz már vannak tapasztalataink. Vasárnaponként 70–80 hívőnk figyelő tekintete mellett zajlanak az istentiszteletek, ez mindenképpen örvendetes. Kiskőrös után, ahol a lakosság több mint kétharmada a mi gyülekezetünkhöz tartozott, itt Zalaegerszegen ez az arány 2–3 százalék. Élmény számunkra, ha az utcán találkozunk egymással.

Az idén ünnepli fennállásának 10. évfordulóját az egerszegi Food and Pack Kft. Farkas Imre ügyvezető igazgató a múltra való visszapillantás helyett mégis inkább a jelenről és a jövőbeli elképzeléseikről beszél.

– Társaságunk egy középvállalkozás, megfelelő raktárbázissal, szállítójármű-parkkal rendelkezik, s szakképzett munkatársainknak – a akiknek 80 százaléka felsőfokú végzettségű, s közülük számosan bírnak német, illetve angol nyelvtudással – köszönhetően jegyzik a szakmában – mondja. – Tevékenységi körünk zöme kezdettől fogva változatlan: élelmiszer-ipari gépek, berendezések, technológiák bemutatását, honosítását, menedzselését, aztán különféle csomagolóanyagok forgalmazását végezzük elsősorban a baromfi-, a tej-, a konzerv-, a hús- és édesipar részére. Az utóbbi időben kezdtünk el foglalkozni egy olyan új termékkel, amely adalékanyagként javítja a takarmányok minőségét, elősegíti az állatok súlygyarapodását. Ez a tejsavszármazék még Európa nagy részén is újdonságnak számít, spanyol és francia tapasztalatok alapján vállalkoztunk a hazai bevezetésére.
A múlt évet közepesen sikerültként értékeli, mint mondja, az árbevétel az előző évekhez hasonló nagyságrendű volt, a nyereség azonban alatta maradt a tervezettnek. Az elmúlt néhány év nem a kiugró eredmények időszaka volt az egész agrárgazdaság számára, teszi hozzá. Piacvesztés keleten és délen, a hazai fogyasztás stagnálása, s ezek hatása alól a Food and Pack Kft. sem vonhatta ki magát.
– Az idei év első fele azonban már sokkal kedvezőbben alakult számunkra – folytatja Farkas Imre. – Úgy vélem, hogy az új technológiáink, berendezéseink, csomagolóanyagaink piaci lehetőségei javulnak, s ezután várhatóan az új takarmány-adalékanyagunkat is egyre növekvő mértékben vásárolják majd a felhasználók, s számunkra kedvező a forintnak a konvertibilitás következtében történő erősödése is. Ennek következtében eredményességünk is remélhetően jelentősen javulni fog idén.
A Food and Pack Kft. mintegy 100–120 hazai vállalkozással van kapcsolatban. Széles a paletta, ezek között számos olyan nagy van, mint a Pick Rt., a Hungerit Rt., de mellettük természetesen jelentős partnerek a zalai vállalkozások is. Lehetőségeikhez mérten támogatják Zalaegerszeg sport- és kulturális életét, amit képünk is bizonyít. (Farkas Imre – balról a második – az általuk is szponzorált Royal Sped ZAC vezetőivel, atlétáival).
– Az eredményes piaci szereplés megköveteli a folyamatos fejlesztést. Ennek jegyében még az idei évben a Hock János utcai telepünkön egy keverékelőállító egység üzembe helyezését tervezzük. Itt bizonyos élelmiszeripari segédanyagokat állítanánk elő megfelelő receptúra alapján. Aztán középtávon gondolkozunk – miután csomagolóanyagokat is forgalmazunk – bizonyos nyomdai kapacitás kiépítésében. Itt környezetbarát nyomdatechnika használatát tervezzük. S végül, de nem utolsósorban tervezzük egy szaknagyker indítását, amely borászati termékeket, illetve mezőgazdasági kistermelők részére kisgépeket forgalmazna – mondta végezetül Farkas Imre ügyvezető igazgató.