Sport

A ZTE férfi kosárlabdacsapatának utolsó hazai mérkőzésén nagy ünneplésben részesítették a nézők Bodrogi Csabát, az egerszegiek kiváló játékosát. Repültek a Boci-csokik, mivel a népszerű játékosnak ez a beceneve. Transzparens hirdette: „Boci te vagy a király, nem a Zámbó Jimmy”. Már ekkor érezni lehetett, hogy Zalaegerszeg városa által is elismert sportpályafutás végére hamarosan pont kerül. Pár hete a Magyar Rádióban jelentette be hivatalosan a népszerű játékos, hogy nincs tovább, befejezte sikerekben gazdag pályafutását. Bajnoki és kupaaranyérmek, több száz válogatottbeli szereplés után Boci búcsút int a palánkok világának.

– Miként emlékszik vissza a 19 éves pályafutás kezdetére?
– Akkor fogtam kosárlabdát a kezembe, amikor lementem édesanyám edzésére. Ő az NB II-es Zala Volán együttesében játszott – emlékezett a kezdetre Bodrogi Csaba. – Csapatban először a dr. Hamburger-iskola együttesében játszottam, Panácz Antal testnevelő nagy unszolására.
– Nem a kosárlabda volt a kedvenc?
– Kevesen tudják rólam, de előtte fociztam Igazi Istvánnál. A nyári szünetben azonban az edzőtábor helyett nyaralni mentem, így labdarúgó-pályafutásom csak pár hónapig tartott. Az ezt követő tanévben kezdtem el a kosárlabdát, erős rábeszélés után.
– Melyik csapat ellen játszotta első NB I-es mérkőzését?
– A Pécs ellen hazai környezetben szerepeltem először a ZTE színeiben.
– A ZTE-ben sok együttesben szerepelt, melyik volt a legjobb évjáratú csapat?
– A 90–92-ig Egerszegen szerepelt együttes. Az ekkor szerzett két bajnoki cím volt a legemlékezetesebb. Körmend ellen úgy lettünk bajnokok, hogy háromszor a vasi kisvárosban nyertünk. Azóta sem történt ilyen a magyar bajnokságban.
– A Nyíregyháza ellen hatalmas ünneplésben részesítették a nézők. Tudott róla, vagy teljesen spontán volt a megmozdulás?
– Nem tudtam róla, de sejtettem, hogy a feleségem valamit kitalált, de abszolút váratlanul ért. Igazából a hozzám közel állók tudták, hogy ez az utolsó mérkőzésem. Bár a visszavonulásomról beszéltem már Devecz Miklóssal, a részvénytársaság elnökével, hivatalosan nem lett bejelentve. Számomra ennek ellenére az volt a fontos, hogy a mérkőzést megnyerjük, pedig csak a 7. helyért játszottunk. Nem akartam, hogy az esemény a játékostársaimat és a nézőket is elvigye abba az irányba, hogy ez az utolsó mérkőzésem. Így az összecsapásra nem koncentráltunk volna megfelelően. A feleségem, a barátaim, valamint Kámán Tomi játékostársam szervezte meg a kis ünnepséget, a közönség pedig vevő volt rá. Tamás mozgósította a nézőket a Boci-csoki dobálásra. Nagyon jól esett az ünneplés.
– A búcsú leginkább a vezetőket lepte meg. Gondolom, egy hivatalos búcsú is dukál Bocinak?
– Biztos lesz ilyen, a vezetőknek nem volt idejük rá, mert velük nem is beszéltem meg. Ők próbáltak marasztalni. Mondták, hogy a nyaralásom alatt gondoljam meg magam, de én döntöttem, befejeztem az aktív játékot.
– A város is elismerte sportpályafutását, kitüntették...
– Elég régen a csapat kapott Pro Urbe elismerést. Személyesen Zalaegerszegért díjat vehettem át, amire szintén nem számítottam. Igazán akkor tudtam értékelni, amikor a díjkiosztás volt. Rajtam kívül komoly emberek; szemész orvos, művészek munkáját ismerték el. Nagyon jóleső érzés volt ott lenni közöttük.
– A játékosnak a pályafutása befejezése után nehéz a dolga; átállni a civil életre, biztosítani önmaga és családja addigi életszínvonalát. A vezetők azt nyilatkozták a sajtónak, hogy számítanak Bodrogi Csabára. Mi a helyzet ez ügyben?
– Ebből egyelőre annyi valósult meg, hogy beszéltünk róla, hogy milyen feladatot szánnak nekem, még nincs konkretizálva. Szeretnék dolgozni a csapat mellett, mert jelenleg ez az egy lehetőségem van.
– Nem hiányzik egy idő után a kosárlabda?
– Egyelőre biztosan nem, a pihenés örömét élvezem. Azért is döntöttem a búcsú mellett, mert már nagyon elfáradtam. Egyre nagyobb nyűg volt az edzésre járás. A mérkőzéseken is fáradtabb voltam, mint máskor. Éreztem, hogy ennél jobban tudtam volna játszani, ha friss vagyok. Támadásban már gyakran pihentem a pályán. Azért nem folytatom a kosárlabdát, hogy csak pénzt keressek vele, mert ennél többet jelentett számomra a játék. A sors gyönyörű játékos-pályafutással ajándékozott meg. Ez csak az enyém, ezt senki nem veheti el tőlem. Idáig tartott nem tovább.

Az elmúlt hétvégén sok minden tisztázódott a ZTE NB I-es labdarúgócsapatának házatáján. Eldőlt, hogy Bozsik Péter munkáját Simon Antal segíti pályaedzőként, a kapusokkal továbbra is Balázs Zsolt foglalkozik.
A vezetők 4 éves szerződést kötöttek Kenesei Krisztiánnal, Szamosi Tamás pedig 1 évre kölcsönbe kerül Egerszegre. Visszatért a csapathoz az egykori játékos Molnár Balázs is, és a Haladástól Győri Zoltán. Szerződést hosszabbított Babati Ferenc, Nagy Lajos. A sérült Filó Attilának, a felépülést követően ajánl új szerződést a ZTE.
Természetesen távozók is vannak az egerszegiektől: Móri Tamás, Kiss Krisztián eligazolt. A ZTE szívesen el-, illetve kölcsönadná: Strasser Lászlót, Kónya Lászlót, Czupik Ferencet, Bagó Istvánt, Bencze Pétert és Grósz Róbertet. Szabó I. Zsolt levezetésként osztrák kiscsapatban játszik. A változásokat követően kialakult a kék-fehérek 23-as kerete, amelyből már csak Egressy Gábor távozhat, de csak külföldre.
A klub vezetése július 12-én (csütörtökön) 18 órától a Megyeháza nagytermében szurkolói ankétot tart, amelyre várják az érdeklődőket.

– Édesapám autószerelő, így számomra is kézenfekvő volt, hogy ezt a szakmát választom – kezdte Répási Róbert. – Vele jártam rengeteg autóversenyre. Már nyolcéves koromban eldöntöttem, hogy szeretném magam kipróbálni az autóversenyzők táborában. Tizennégy évesen kaptam egy Ladát, és hobbi szinten hétvégén autóztam.
– Moldova után szabadon: akit a benzingőz megcsapott...?
– Igen, technikai sportot kedvelő családban nőttem fel, így egyértelmű volt a sportágválasztásom.
– Miért éppen a ralikrossz az autósportok közül?
– Ennek a szakág versenyeire jártunk a legtöbbet. Ez az autós-sportág leglátványosabb ága. Itt a nézők az egész pályát belátják. Raliban is szerettem volna versenyezni, de rá kellett jönnöm, ezt anyagilag nem bírjuk. A krosszal valahogy megbirkózunk.
– Eddigi legjobb eredményei?
– Az elmúlt évben bajnokságot nyertem a kategóriámban. Amire még nagyon büszke vagyok; 2000-ben Nyirádon egy nemzetközi versenyen, ahol osztrák, cseh sportolókkal küzdöttünk. Ott volt a kétkerék-meghajtású autók között egy leggyorsabb köröm.
– Terveid?
– Az elképzeléseimet nagyban befolyásolják az anyagiak. A ralira nem gondolhatok, mert az nagyon drága. A ralikrosszban is a kétkerék-meghajtású autók a viszonylag az olcsóbbak. A másodosztályban, ahol versenyzem, az optimális összeg egy évre 3 millió forint lenne. A költségvetésemnek csak a töredéke van meg. Úgy néz ki, ebben az évben is 1,5 millió forintból vagyok kénytelen gazdálkodni. Sajnos, a szűkös költségvetés a gumik minőségére, és egyéb technikai cuccok rovására megy. Ebben a szakágban a csúcs az Európa-bajnokság. Itt szeretnék egy idényt végigmenni, és a dobogón végezni. Természetesen itt is csak a kétkerék-meghajtású kategóriában indulnék, mert az összkerék- meghajtású gépek nagyon drágák.
– Az nem történhet meg, hogy esetleg egy gyári csapat felkarol?
– Igazából előfordulhat, de első lépcsőben jó eredményt kell elérnem. Ezután egy jól működő kapcsolatra kell(ene) szert tennem, rajtuk keresztül bekerülni egy autógyárba...
– Mely szponzorok segítik a versenyzésedet?
– Birner Autóalkatrész, PRO-TEC Kft., Karmacsi Gumiszerviz, Molnár-tank (Teskánd), MTE-Autósbolt, V-Group Bt., S. Tibor VW. Autóbontó, Gróf István autómentő, Magnum Autótuning, Hengerfej Center, Agroép Bt., Lőrincz Autóbontó, Répási Autószerviz, Var Kft. (Budapest).

A búcsú mindig fájó, de az élet bármely területén előbb vagy utóbb bekövetkezik. Vida Zsolt, Pass Sándor egerszegi kézilabda-játékvezetők – akik az NB I-ben fújták a sípot –, elérve a korhatárt, befejezték bírói pályafutásukat. Pass Sándor esetében már az egerszegi meghatározás sem megfelelő, hiszen a Caola SE NB I-es női kézilabdacsapatának egykori vezetője pár éve Székesfehérváron lakik. Társával együtt kezdték a játékvezetést az első osztályban, s úgy döntöttek, hogy a távolság ellenére sem szakadnak el egymástól.

– Miként kerültek kapcsolatba a kézilabdával?
Vida Zsolt: – Furcsa módon kezdetben a kosárlabda állt közelebb hozzám. Amikor már főiskolára jártam, a kézilabda vonzásába kerültem, 1976-ban tettem játékvezetői vizsgát. Rajkai Vilmos biztatására lettem bíró. Megyei szinten kezdtem és fokozatosan kerültem előbbre a ranglétrán, az első osztályban már csak Sanyival együtt vezettem.
Pass Sándor: – Középiskolás koromban Dunaújvárosban ismerkedtem meg a sportággal. Egy súlyos sérülés miatt abba kellett hagynom a játékot. Ezután sem szakadtam el a kézilabdától, 1972-ben a Caola jogelődjét megalakítottuk Egerszegen. Ezután tettem játékvezetői vizsgát. Három évvel később már tagja lettem az NB II-es keretnek. A pályafutásom egészen 2001-ig tartott, amikor is csökkentették a bírók korhatárát és így vissza kellett vonulnom.
– Melyek a legemlékezetesebb eseményei a játékvezetői pályafutásuknak?
V. Zs.: – Az első mérkőzésen a társam Rajkai Vilmos volt, aki átsegített a nehézségeken. Értettem a szabályokat, de inkább a mérkőzést néztem, nem a szabálytalanságokra figyeltem. Ha jól emlékszem, 1989-ben kerültünk fel az NB I-es keretbe, itt a társam már Sanyi volt. Első élvonalbeli találkozónk a Fotex–Szolnok férfi mérkőzés volt. Egyébként Zala megyéből az élvonalban ilyen hosszú ideig még nem működött játékvezetői kettős.
P. S.: – Én is a Rajkai Vilivel Veszprémben vezetett első NB II-es találkozóra emlékszem a legszívesebben. A Balaton Bútorgyár női együttesének egyik találkozóján fújtuk a sípot. A másik jeles mérkőzésem a Fotex férfi együttesének összecsapása volt. A női NB I-ből pedig az FTC és a Dunaferr együtteseinek találkozói emelkednek ki. Érdekesség, hogy Zsolttal véletlenszerűen találtunk egymásra, mert az én párom visszavonult.
– Pályafutásuk során történt-e önökkel valamilyen rendkívüli esemény, netán valamilyen sztori?
V. Zs.: – Teranóban – ez egy olasz város – megrendezett torna volt a csúcs, ahol szintén Sanyival fújtuk a sípot. A Dél-Korea–Kína junior női mérkőzés volt a legemlékezetesebb, később ez a koreai társaság lett az olimpiai bajnok. Így kis túlzással elmondhatom, olimpiai bajnokoknak vezettem mérkőzést. Ez az olasz torna egyébként a kézilabda nagy hírverése, ugyanis 55 pályán bonyolítják le a versenyt.
P. S.: – Somogyban vezettünk egy megyei bajnoki mérkőzést Szak Sanyival, a Kaposvári Vasas játszott a Siófokkal. A somogyi megyeszékhely csapata 10 góllal kikapott a vendégektől, ennek ellenére a kapitányuk odajött hozzánk, és gratulált nekünk a korrekt játékvezetésért. Úgy vélem, játékvezetőt ennél nagyobb elismerés nem érhet, mint amikor vesztes csapattól kap dicséretet. Szerencsére pályafutásom során ez még többször előfordult.
– Hány évet töltöttek el egymás mellett a pályán?
– Tizenhármat – vágják rá egyszerre.
– Maradnak a kézilabdánál a játékvezetői pályafutás befejezését követően is?
V. Zs.: – Természetesen, a megyei szövetségben dolgozom tovább, sőt már jelentkeztem az országos ellenőri keretbe, valamint nemzetközi zsűrivizsgával rendelkezem. Nem szeretnék elszakadni a sportágtól, most már pályán kívül akarom segíteni a kézilabda fejlődését.
P. S.: – A Fejér megyei szövetségnek vagyok az alelnöke, a játékvezetői bizottságnak viszont az elnöke. Ebben a megyében vannak élcsapatok, így bőven jut feladat. A zalaiaknak pedig azt kívánom – bár eljöttem a megyéből, de szívet nem cseréltem –, hogy a kézilabda ismét lépjen a fejlődés útjára.

Atlétika

Bella remekelt
Az Európa Kupa után ismét rangos nemzetközi versenynek adott otthont a Népstadion. A Mal Kupa IAAF meghívásos nemzetközi gálán négy földrész 23 országából érkeztek versenyzők. A gála keretében megrendezett Magyarország – Írország – Wales – Oroszország felnőtt válogatott viadalon a Royal Sped ZAC remek vágtázója – Bella Attila – képviselte városunk színeit. Az egerszegi fiatalember most is jól helytállt, hisz 200 m-en 21,39 mp-es időeredménnyel a válogatott viadalon 2., az abszolút rangsorban pedig a 3. helyen végzett. A válogatott négyes viadalt Magyarország 71 ponttal megnyerte, a 70 pontot szerzett Oroszország előtt.

Két bajnoki cím a serdülőknél
A diákolimpia, a junior és ifjúsági OB után a serdülő korosztály országos összetett bajnokságát Budapesten rendezte a Magyar Atlétikai Szövetség. Városunk klubja – a Royal Sped ZAC – serdülői nem akartak lemaradni a junioroktól és az ifjúságiaktól. Csikós Sándor és Csiszár Attila edzők kiváló csapatmunkával olyan együttest alkottak, amely biztosan lett aranyérmes.
A Szilasi Gábor, Góczán Bence, Kiss Ádám, Markó Tamás kvartett idén váltóban már nyert országos korosztályos bajnokságot. Most pedig az összetett OB-n ismét a dobogó tetejére állhattak.
Szilasi Gábor, a négypróbacsapat vezéregyénisége volt. Ő 1931 pontos kiváló aranyjelvényes eredménnyel fölényesen megnyerte a négypróba „B” változatát. Kiss Ádám, Markó Tamás pedig kiváló csapattagként segítette győzelemre a Royal Sped ZAC együttesét. (Edzők: Csikós Sándor, Csiszár Attila.)
A Royal Sped ZAC 13 éves lány négypróbacsapata is jól helytállt. Kovács Judit, Simonffy Mariann, Mérkn Gabriella, Orbán Viola, Vas Veronika 4931 pontos teljesítménnyel 5. helyen zárta a bajnoki küzdelmet.