Fókusz

Minden megváltozott a történelemben, zavaró tények már nem térítenek el bennünket. Lehetőségünk van a múlt tisztázására, és megismerni a háború különböző oldalait – írja 2001 júniusában az Izvesztyija, a legnagyobb példányszámú orosz napilap. S hogy ez miért érdekes Zalaegerszegen néhány hónappal később? Dr. Ribiczey Pál, a megyei kórház főorvosa, az egerszegi közgyűlés önkormányzati képviselője juttatta el szerkesztőségünkbe azt az írást, amely édesapjáról, dr. Ribiczey Sándorról (aki szintén Zalaegerszegen volt orvos) jelent meg az orosz lapban. Ribiczey kapitány a háború alatt a bogoszlovkai magyar kórház vezetője volt.

Az írás arról szól, hogy Marija Fjodorovna és családja azzal a kéréssel fordult az Izvesztyija szerkesztőségéhez, hogy segítsék megkeresni az egykori orvost, aki bár a megszálló hadsereg egyik tisztje volt, sokat köszönhetnek neki. Az orosz asszony elbeszéléséből kiderült: a háború alatt rendkívül nehéz volt az életük. Marija a magyar kórház parancsnokához fordult segítségért, dacára annak, hogy ő a megszálló hatalom képviselője volt. A vele együtt menekült gyerekeket akarta menteni. A kapitány nem tudott munkát adni neki, de este a csicskása a kórházból ételt vitt nekik. Ezután mindennap mehettek a kórház konyhájára ellátmányért. Ribiczey kapitány látva a borzasztó életkörülményeket, asztalt, ágyakat küldött a családnak és megengedte, hogy a gyerekek a kórházi fürdőben tisztálkodjanak. Azt is elmesélte, hogy Bogoszlovkában egyik magyar katona sem viselkedett megszállóként. Gyakran adtak élelmiszert az éhező lakosoknak és nem okoztak nekik semmiféle fájdalmat.
Az orosz lap budapesti tudósítója a telefonkönyvben megtalálta a Ribiczey nevet, így a kapitány két fiával – Pállal és Péterrel – fel is vette a kapcsolatot. Sajnos, az édesapa három éve meghalt, így nem találkozhatott az őt kereső családdal.
Dr. Ribiczey Pál mondja az Izvesztyija hasábjain: – Apám rendkívül humánus volt, sohasem ábrándozott katonai karrierről. Értelmiségi volt a szó nemes értelmében. El kellett mennie a frontra, más választása nem volt, de lelke és meggyőződése szerint orvos maradt és ezzel mindent megmondtam. Békeszerető ember volt. Amikor a háború előtt a katonai szanatóriumban dolgozott, zsidókat alkalmazott, hogy megmentse őket az elhurcolástól. Egyikük a mai napig is levelez velünk Németországból. Amikor apám nyugdíjas lett, gyakran utazott édesanyámmal az önök országába. Ha Szokolovék előbb jelentkeznek, talán egymásra találtak volna...

„Jung és Deák Ferenc szellemisége találkozik Szigethy István nagyívű politikai esszéjének lapjain. Jung az emberi lélek mélyén megbúvó ősi tudattartalmak, hagyományok tiszteletére tanítja a politikai elemzőt, Deák példája a kompromisszumok, tárgyalások révén elérhető reformok esélyeire figyelmeztet. Szigethy István, a gyakorló politikus és kiváló elemzőkészségű jogász ezeket az elveket szeme előtt tartva idézi fel a rendszerváltó politika néhány fordulópontját és több olyan kulcskérdést, mint a választói akaratot torzítva tükröző választási rendszer. Ez a könyv különösen időszerű ma, amikor a politika nagy áramlatai – konzervativizmus, szocializmus, liberalizmus – nem egymást kiegészítő, hanem egymást kizáró, a másik megsemmisítésére törekvő erőként állnak szemben egymással a parlamenti politika színpadán”– írja és egyben ajánlja e gondolattal Szigethy kötetét Kőszeg Ferenc, az egykori frakciótárs, SZDSZ-es politikus. Gratulál a könyvhöz Göncz Árpád volt köztársasági elnök is.

Miért éppen „A négyszínű ember” címet adta a szerző kötetének? Szigethy István így ír erről: „A négy szín így együttesen jelképezi a közéletben tevékenykedő embert... Az embert, akiben természeténél fogva egyaránt megtalálható a négy szín rendeltetésszerű oldala, aki születésétől fogva egyszerre többé-kevésbé liberális, konzervatív, szocialista és környezetvédő. A négy szín így egyben a négyféle gondolkodásmód, kapcsolatrendszer szimbóluma is. De mást is jelentenek... A fehér a fényt, a folytonosan ránk áramló, valamennyiünket feltöltő kozmikus energiát. A zöld a klorofill színe..., a piros a véré..., végül a fekete, ami az élet további feltételeit gazdagon biztosító termőtalajé. A négy szín így együtt – tulajdonképpen maga a világ.
Dr. Szigethy István 1990–1998 között országgyűlési képviselőként tevékenykedett. A rendszerváltozást a többpárti parlamenti működést belülről „élte át”.
– Furcsa átélnem, a korábban természetes „mi”, hogyan alakul át bennem szép lassan „őkké”. De ahogy a választások óta egyre távolodik az országos közélet mindennapos sürgése, összképe mintha tisztulna is. Talán mert a napi döntések meghozatalától messze kerülve egyben meg is szabadultam a mindenkori napirend kényszerétől, számtalan kisebb-nagyobb pillanatnyi feladatától. Meg aztán a „koalíciós közös álláspontok” vagy egyéb „pártérdekek” taktikai kötöttségeitől is. Nem kívánták ugyan, hogy miattuk hazudjam, de – legalábbis egy ideig – hallgatnom néha kellett. Ami a választásokkal lezárult, hát lezárult. Vége, befejeztem. 1995. augusztus 13. óta magamban amúgy is egyre inkább éreztem: már nem feltétlenül az a dolgom, mint addig, szép lassan túl is léptem rajta, ami pedig éppen most történik ott, cseppet sem vonz... Úgy érzem, jelenleg az a dolgom, hogy próbáljam összegezni, amit tapasztaltam – fogalmaz kötete elején a szerző.
Személyes élmények – szinte a gyökerektől fogva – elevenednek meg a mintegy 450 oldalon: az egyéni szerepvállalásról, a közéleti harcokról, a pártokról, a választásokról, a rendszerváltozásról, a jelenről. Egyszóval, mindenről ír Szigethy István, ami az elmúlt évtizedben történt vele, mindenről szól, ami – különösen Jung nyomán – megfordult a fejében, ami továbbgondolkodásra késztette. Mert mindenről eszébe jutott még valami, és még arról is valami... Nem könnyű olvasmány „A négyszínű ember”, de érdemes elolvasni, belelapozni. Külön fejezet foglalkozik a zalai, zalaegerszegi eseményekkel is, természetesen úgy, ahogy akkor és ott a helyszínen Szigethy István látta és érezte.
Részlet a könyvből (Zalai titkok II.)
„Varga Gyula megyei első titkár jelenítette meg évtizedekig Zalában a pártot. Már nyugdíjas volt, de még országgyűlési képviselő, mikor 1989 tavaszán akció indult visszahívására. Elébe ment: lemondott. Már néhány MDF-es időközi választási győzelem után került sor az egerszegi pótválasztásra.
Augusztusban a Hevesi Sándor Színházban mutatkozik be a három jelölt. Az MDF, az SZDSZ és a Fidesz közösen indította Marx Gyula orvost, akinek nevét még 1956. november 3-án hallottam apámtól... Ilyen hárompárti koalíció csak itt jött létre. Az ellenzékiek közül a szociáldemokraták külön méretik meg magukat, jelöltjük Schein István jogász volt. Az MSZMP Győrffy Istvánt indította el. Világos gondolkodású, jó tollú újságíró, szerepet játszott a reformkörösök győzelmében, de érezhető, így sem lehet esélye. Mellette az öreg bolsevikok is egységbe zárnak, függetlenül korábbi kudarcuktól. Nyilvánvaló mégis: indulhat bárki az MSZMP színeiben, esélytelen. Nem személyekről, irányzatokról szavazunk, hanem a rendszerváltásról. A jelölőgyűlésen Marx Gyulát az SZDSZ-es Pénzes Csaba ajánlja – és kemény, rendszerváltást sürgető beszéde kavar valójában vihart az őskáderek körében, nem pedig magának a jelöltnek a bemutatkozása... Miközben az Ellenzéki Kerekasztal többszínű egysége nálunk még élő valóságként működik, a hárompárti választási szövetség is ezt bizonyítja, sokakat meglep, hogy a kampány legfontosabb rendezvényére, a többpárti együttműködést reprezentáló Dísz téri nagygyűlésre két szónok, az MDF-es Csurka István és az SZDSZ-es Rajk László nem érkezett meg. A tömegben egyesek arról kezdenek beszélni, hogy egymást oltották ki. Így aztán a kiplakátolt országos politikusok közül a másik MDF-vezetőn, a megyében már ismert, Keszthelyen élő Csengey Dénesen kívül csak két fideszes, Orbán Viktor és Németh Zsolt mond beszédet. Csengey választékos stílusát, belülről égő szuggesztivitását, lélektani hatását a két fiatal ugyan meg sem közelíti, de szikárabb, keményebb szókimondásuk mégis nagyobb szenzációt kelt... Marx Gyula biztos fölénnyel győzött...

A díjkiosztó ünnepséggel véget ért augusztus 16-án a 8. Közép-európai Informatikai Diákolimpia, melynek a Zrínyi-gimnázium adott otthont egy héten át. A nemzetközi megmérettetésen 13 ország 14 csapata vett részt.

A szervezők által is nehéznek titulált versenyfeladatokat a lengyel Parys Pawel oldotta meg a legjobban. Kimagasló teljesítményét plusz 25 ponttal jutalmazta a zsűri, így a maximálisan elérhető 600 helyett 625 ponttal fejezte be a versenyt. A lengyel diák mellett egy észt, egy német és egy szlovák fiatal vihetett haza aranyérmet. Ezüstérmet 8-an, köztük a 8. helyen végzett budapesti Pallos Péter kapott, míg bronzéremben 13-an részesültek. A magyar tanulók közül az Ócsáról érkezett Hargitai Gábor teljesítménye érte el a bronz fokozatot. Jól szerepeltek a magyar csapat további résztvevői is. Pszota Zsolt (Vác) 28., Csóka Endre (Debrecen) a 42. helyen végzett. A versenyen kívül induló zalai csapatból egy diák elérte a bronzérmes határt.
A diákolimpia egy hete alatt két versenynapot tartottak, melyeken 3–3 feladatot kellett megoldaniuk a versenyzőknek 5 óra alatt. Algoritmikus feladatokra készítettek hatékonyan működő programot a tanulók. A hagyományos versennyel párhuzamosan internetes verseny is zajlott, melyhez 15 országból 83 versenyző csatlakozott.
Részt vett a záróünnepségen dr. Szabó Gábor kutatásfejlesztésért felelős helyettes államtitkár, aki a rendezvényt megelőző sajtótájékoztatón nagy jelentőségűnek nevezte a diákolimpiát. Mint mondta, világszerte nagy a kereslet a szakképzett informatikusok iránt. A diákolimpia versenyzői olyan piacra lépnek majd ki tanulmányaik befejeztével, ahol nincsenek határok. Éppen ezért nagyon fontos, hogy mielőbb szerteágazó kapcsolatokat építsenek ki a diákok. Jó alkalmat biztosított erre a Zalaegerszegen megrendezett verseny.
Szabó Gábor kitért arra is, hogy több multinacionális cég kizárólag a magyar informatikai szakemberek miatt telepedett le hazánkban. A sikertörténet nem folytatódhat, ha nem kapnak megfelelő utánpótlást ezek a cégek. Mindezek miatt létkérdése Magyarországnak, hogy megerősítse az informatikus képzését. Az Oktatási Minisztérium lépett is már az ügyben: megemelték a keretszámokat az egyetemeken és főiskolákon.
Dr. Gyimesi Endre polgármester úgy vélte: az informatikai diákolimpia megrendezésének jogát azért nyerhette el Zalaegerszeg, mert az itt működő középiskolák megalapozták a város jó hírnevét. A középiskolák mellett valamennyi általános iskolában is kitűnő háttérrel rendelkezik a számítástechnikai oktatás, és jól felkészült természettudósai vannak Zala megyének – büszkélkedett a polgármester.

A Kruppa és Társa Partner Kft. 1994-ben alakult. Tulajdonosai Erdélyből települtek át. – Nem volt könnyű, de az indulás nehezebb évei után megtaláltuk helyünket Zalában – emlékezik vissza Kruppa Ildikó ügyvezető, építészmérnök.

A társaság építési fővállalkozással foglalkozik.
– A tervezéstől kezdve a kivitelezésig, illetve az átadásig minden egy kézben van nálunk – ez mindenképpen előnyös a megrendelő szempontjából – mondja. – Főleg Zalában dolgozunk, de ha kell, átlépjük a megyehatárt is. Rutinos, összeszokott csapattal dolgozunk, s most már a sokadik csarnoképület kivitelezését végezzük.
Az említett létesítmény a pölöskei szörpüzem megrendelésére készül. Ezerkétszáz négyzetméter alapterületű, könnyűszerkezetes, acélvázas csarnok, szendvicspanelekből összeállítva, árnyékolólemez borítással. Elkészülte után gyümölcsitalok gyártására, raktározására szolgál majd, illetve 120 négyzetméteren szociális és irodarész található benne.
Június közepén készült el az alapozás, július első hetében kezdődött el a szerkezetállítás, s jelenleg már a létesítmény nyílászáróit kezdik elhelyezni. A szerződés szerint szeptember közepén kellene megtörténnie az átadásnak, de nagy valószínűséggel előbb kész lesznek a munkával.
– Ha az ember elhatároz valamit, akkor nem szabad tétovázni, előre kell menni. S az eredmény nem maradhat el... – foglalja össze végezetül tömören üzleti filozófiájukat Kruppa Ildikó ügyvezető.