Helytörténet

A jövő hónapban jelenik meg az Egerszegi Füzetek sorozatban a Zalaegerszeg 1956-ban című dokumentum kiadvány, melynek szerzője Csomor Erzsébet, a megyei levéltár munkatársa. A szerző a város kulturális közalapítványának pályázatán nyert azután, hogy megyei dokumentumkötet az 56-os eseményekről már napvilágot látott, de ő úgy gondolta, a kutatások azt bizonyítják, bővebben kell írni a zalaegerszegi eseményekről is. Ezzel egyetértettek a pályázatokat elbírálók is. Az anyag elkészült, rövidesen nyomdába kerül. Milyen volt az élet Zalaegerszegen az ötvenes években, majd a forradalom idején és az utána következő hónapokban? Miről tanúskodnak a kutatások? Erről beszélgettünk Csomor Erzsébettel.

– Zalaegerszeg az 50-es években egy kicsi, szürke hivatalnokváros. Nem volt csatornahálózata, ivóvízvezetéke, sőt szennyvízelvezető csatornája sem. A szennyvíz az út menti árokba folyt. A közművesítés hiánya jellemezte a várost. Természetesen nem feleltek meg a közegészségügyi követelményeknek sem. Az utak, járdák kiépítetlenek voltak. Ugyanakkor a Rákosi- féle ipartelepítés következtében elkezdődött a munkahelyek számának a növelése, 1951-ben megépült a ruhagyár, a vajgyár, aztán a zalai kőolajfinomító. A faluból a városba költöztek az emberek, munkát kaptak az asszonyok. Ebben az időben érkezett Egerszegre a honvédség, a 33. lövészezred is akkor telepedett ide, és a rendőrség is. A ruhagyár átadásával a lakásépítés is megkezdődött.
– Hányan éltek akkor a városban és milyen lakásviszonyok között?
– 1949-ben 15 ezer 159 fős volt Zalaegerszeg, 1957-ben az említettnél 13 százalékkal volt magasabb a lélekszám. A lakáshelyzet iszonyú volt. A beköltöző fegyveres erők családjainak, a hivatalok és a újonnan alakuló vállalatok számára bizony sok-sok lakás kellett. Ezért is történt az, hogy az ellenségnek tartott korábbi vezetőket, nyugdíjasokat kitelepítettek a környező falvakba és hegyekbe. A feszültséget tovább növelte, hogy a lakásoknak nem volt komfortfokozata, szűkösek voltak, mindössze 15 százalékuk rendelkezett fürdőszobával. Ezen akart segíteni a Jákum utcában akkoriban működő tisztasági fürdő, ahol négy fürdőszoba állt a város lakosainak rendelkezésére. 1945–54 között 131 lakás épült, 1945 és 56 között pedig 364.
– Mennyire volt érezhető a forradalom szele Zalaegerszegen?
– Nem volt érezhető úgy, mint a nagyvárosokban. Annyit tudtak az emberek, amennyit közvetített a sajtó: a Szabad Nép és a Zala. A helyi sajtó nem mindig közölte az eseményeket, a központi pártlap pedig a maga retorikájának megfelelően tálalta a történteket. 1956 nyarán igazán politikai kérdésekről nem is folyik szó, inkább kulturális eseményekkel foglalkoznak. A zalai író csoport próbál vitát kezdeni a helyi lapban, hogy egy kicsit felrázza szellemileg a várost. Július után a párt központi vezetősége az értelmiségi politikáról hozott határozata, a Petőfi-körben történtek „egy kis szelepet nyitottak“. Egerszegen a TIT-ben is lesz egy nagy összejövetel, a vitán sokan vannak: értelmiségiek, a helyi írókör tagjai, de a pártbizottság képviselői is helyet foglaltak az összejövetelen. Meghívják a városba Pándi Pál írót is, aki fültanúja volt a Petőfi-kör eseményeinek. író-olvasó találkozó keretében vártak tőle részleteket a budapesti eseményekről. 1956. július 13-án a Budapest–Szombathely–Zalaegerszeg között közlekedő repülőt eltérítették Nyugat-Németországba. A gépen 15 utas volt, a négy fős személyzet mellett. A gépet heten térítették el, az utasok közül öten jöttek vissza és a személyzet. A repülőn tartózkodott például Szántó György is, aki később a Ruhagyár igazgatója lett. Október 16-án ugyanezen a vonalon újra volt géprablás, de a karhatalom a repülőgép-eltérítőket ártalmatlanná tette.
– Mi történt október 23-án?
– A megyei pártbizottság másodtitkára, Szigeti István azon a napon Budapesten volt, amikor este visszaérkezett, beszámolt a pártbizottságnak a Budapesten történtekről. Akkor azt remélték, hogy az események nem terjednek el az országban. Ugyanakkor a városban állomásozó alakulatok a laktanyák védelmének biztosítására kaptak felszólítást október 24-én, vagyis harckészültségben voltak. Hogy ebből a polgári lakosság mit érezhetett, azt nem tudom. Ellenőrizték már azokban a napokban a ki- és bejövő forgalmat. Az élelmiszert szállító kocsiknak viszont szabad utat adtak. Biztosították a fontosabb középületeket, a tanácsot, postát, kórházat, pártbizottságot.
Október 25-én a régi tanítóképzőben már nem tanítottak. Jellemző volt, hogy az emberek már unták a pártretorikai szöveget, átláttak a híradásokon. A Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetségének röplapjait már szórták az egész országban. Az egerszegi diákok kiálltak a budapestiek mellett. Az „igazi” forradalom 26-án indult a városban.
– A helyi felvonulással?
– Igen, a diákok, munkások, alkalmazottak felvonulásával. Párhuzamosan indult az esemény. A Jákum utcából az AKÖV dolgozói kezdték, és lassan szedték össze az embereket, illetve csatlakoztak hozzájuk. A Közgazdasági, mai Csány-szakközépiskola és a Zrínyi-gimnázium diákjai mindenképpen fel akartak vonulni a Csány-szoborhoz. Ezt az iskola igazgatói először nem akarták engedélyezni, telefonáltak a pártbizottságra, a megyei tanácsra. Teljesen tanácstalanok voltak, hiszen mindenhol azt a választ kapták, hogy „cselekedjenek saját belátásuk szerint“. Végül a tanárok vállalták a felelősséget és kimentek a diákokkal... A tömeg fokozatosan nőtt, a megyei tanács dolgozói közül is többen csatlakoztak a „gyertek ki, gyertek ki” hívásra. Az ünnepség a Csány téren – a visszaemlékezések szerint – magasztos és felemelő volt. Elénekelték a Himnuszt, a Szózatot, a diákok szavaltak, többen beszédet mondtak. Semmilyen atrocitás nem ért senkit. A diákok visszamentek az iskolákba. Közben a délelőtt folyamán foglyok szabadultak ki a börtönből, az biztos, hogy a politikai okokból elítéltek mellett köztörvényesek is kiszabadultak. Az emberek újra kezdtek gyülekezni, a diákok a tanítás után visszatértek a helyszínre, az Ady utcai pártszékház (a mai Zalai Hírlap épülete) előtt követelték, hogy Dénes István, a párt első titkára mondjon le. A katonai alakulattól kértek segítséget. A kivonuló katonákat nem provokálta senki, sőt az emberek zászlót nyomtak a kezükbe. Ezután vissza is tértek a laktanyába. A tömeg továbbra is kérte, hogy Dénes mondjon le, hívták „gyere ki közénk, mutasd meg, hogy egy vagy a néppel“, az első titkár azonban nem ment ki. Nagyon megijedtek a pártbizottságon, ismét kihívták a katonai alakulatot. Hatalmas volt a tömeg, a Kálvária előtt tankok álltak, és bizony könnygázt dobtak az emberek közé. Eközben kilőttek a pártbizottság ablakából és Telenkó János honvéd, valamint Németh Imre, a tejipari vállalat sofőrje halálos sebet kapott. A megyei pártvezetés elmenekült a városból. Október 28-29-30-31-én a megalakult nemzeti bizottság vitte a város ügyeit.
– Mikor vonultak be a szovjet csapatok?
– November 4-én kora reggel szállták meg a várost. Vasvár felől jöttek, a nagytemplomnál pedig álltak egy ideig. Miután lefegyverezték a forradalmi bizottság tagjait, Medvegyev orosz városparancsnok irányította Egerszeg életét 8 hónapon keresztül. Dokumentum bizonyítja, hogy az orosz megszállók ittléte miatt pótköltségvetést készített a város. Az új városparancsnokság – Olában állomásozott az államosított Ferences rendházban – egy idő után már nem szólt bele a város életébe. Sőt. A decemberi gyászkendős ruhagyári asszonyok tüntetésén nekik köszönhetően nem lőttek a tömegbe.
1957 elején megkezdődött a városi és megyei forradalmi tanács tagjainak a letartóztatása. Mindenkit elvittek, akik részt vettek bármilyen forradalmi testületben. Zalaegerszegen 70 ember kapott rövidebb-hosszabb börtönbüntetést. (A megyében mintegy 400 embert tartóztattak le és ez még 1958-ban is tartott.)
1989-ig az MSZMP ideológiájának és elvárásainak megfelelőn lehetett az 56-os eseményekről szólni, csak a párt hivatalos álláspontját ismerhették meg az emberek. ’89 után változott a helyzet, ekkor váltak kutathatóvá az 56-os ítéletek és dokumentumok. Ezek segítségével kaphatunk ma már hiteles képet a forradalom napjairól.

Farkas Ferenc szobrászművész Ady Endre szobrának leleplezésével, majd egy új belvárosi sétány avatásával vette kezdetét szeptember 12-én délután az Udvarok Fesztivál. A négynapos rendezvény egyben lezárását jelenti annak a tavasz óta tartó kulturális programsorozatnak, mely még márciusban az Albergo Kortárs Művészeti Fesztivállal kezdődött.

Az Ady-szobor avatására a róla elnevezett művészeti általános iskola és gimnázium udvarán került sor. A szobor felállítása tulajdonképpen záróakkordja annak az egyéves ünnepségsorozatnak, melyet az iskola fennállásának 125. évfordulója alkalmából szerveztek.
Mint azt dr. Gyimesi Endre polgármester avatóbeszédében elmondta, az elmúlt négy esztendőben nem volt olyan év, hogy ne került volna sor városunkban egy-egy új szobor átadására. Nincs szebb dolog ugyanis, mint fejet hajtani az előttünk járó „nagyok” előtt, akik sokat tettek az országért és a magyar irodalomért. Ady Endre szobrának felavatása pedig azért is aktuális – utalt rá Gyimesi Endre –, mert a költő jövőre lenne 125 éves. Az a költő, aki példát mutatott magyarságtudatból, újítani akarásból, és igazmondásból, s tette ezt akkor is, és annak ellenére is, hogy sajnos nem mindig fogadták őt el. A szobor, amely a be- és kimenő diákokra tekint egyben figyelmeztetésül is szolgál: az iskolában megszerzett ismereteket úgy hasznosítsák, hogy az az ország és a város javára váljon.
A szobor leleplezése után Fischer György szobrászművész méltatta a művet és annak megalkotóját Farkas Ferencet. Mint elmondta, az alkotás tulajdonképpen egy szimbolikus kapuként jelenik meg az iskola bejárata és épülete közötti térben, mely elválaszt és összeköt. A szoborra nézve egy mélyen gondolkodó költő képe jelenik meg, egy művészileg tiszta megfogalmazásban, mely Farkas Ferenc életművére mindig is jellemző volt.
Hordó gurul a kis belvárosi sétányon.

Az ünnepség folytatásaként az iskola gimnazistáitól hallhattak az érdeklődők Ady Endre-verseket, majd a közönség az Albatrosz Táncegyüttes majorettjeinek vezetésével a Pedro kocsmájához vonult. Itt került sor ugyanis annak a sétánynak az átadására, mely ezentúl összeköti az Ady és az Eötvös utcát egymással.
Jagasics János, a városrész önkormányzati képviselője köszöntőjében utalt arra, hogy a mintegy 4 millió forintos beruházáshoz maga a képviselő is hozzájárult saját keretéből.
Dr. Gyimesi Endre polgármester elmondta: nagyon fontosak a belváros főbb utcáit összekötő kis átjárók, hiszen ezek megkönnyítik a gyalogos közlekedést, és általuk „emberarcúbbá” válik a város. Az ehhez hasonló utak létesítése része annak a koncepciónak, mely szerint a közeljövőben sétálóutcává alakítják át a Kossuth utcát.
A polgármester megjegyezte, hogy a rossz nyelvek szerint ez a mostani sétány csak azért épült, hogy az emberek könnyebben átjussanak az Orgonából a Belga sörözőbe. A tréfán túl, azonban az átjáróval Zalaegerszeg egyik meghatározó közéleti személyisége, Borbély György előtt hajt fejet. A főgimnázium egykori kiváló pedagógusa, a Magyar Paizs szerkesztője, és a Csány-szobor megálmodója ugyanis abban a házban élt évtizedeken keresztül, ahol most a Pedro kocsmája áll, éppen ezért az utat az elképzelések szerint róla fogják elnevezni. A sétányt az elmaradhatatlan hordógurítás után vehették birtokba a gyalogosok.

A Magyar Könyvklub 1991-ben alakult német tulajdonossal, akinek az volt a célja, hogy egy zártkörű vásárlóréteget toborozzanak, akiknek bizonyos rendszerességgel (negyedévenként) színes ajánló katalógust küldenek, rövid ismertetőkkel azokról a könyvekről, melyeket a vásárlók figyelmébe ajánlanak. A kiadványokat természetesen kedvezőbb áron ajánlják, mint a könyvesboltokban. Időközben a tulajdonos úgy döntött, felépít egy kiadót is Magyar Könyvklub néven. Ez a kiadó 1994-től fokozatosan fejlődött és ma már a Nemzeti Tankönyvkiadó után az ország legnagyobb kiadója. Minderről Okolicsányi Tamás, a cég kereskedelmi igazgatója beszélt, amikor az elmúlt héten ünnepélyesen is megnyitotta a Magyar Könyvklub tulajdonában lévő, második üzletüket Zalaegerszegen a Centrum Üzletházban.

– Egy évben körülbelül 200 új címet (könyvet) adunk ki, ennek a példányszáma körülbelül másfél millió. Ezenkívül – a kereslet alapján – legalább 100 könyvet az elmúlt évek repertoárjából újranyomunk. Tehát mintegy 300 művel vagyunk jelen a piacon – mondja a kereskedelmi igazgató.
1998-ban a német tulajdonos eladta a céget, most már 100 százalékban magyar pénzügyi vállalkozó tulajdonában van, aki úgy döntött, hogy a klub mellé, amely egy speciális értékesítési csatorna, nagykereskedelmet és boltokat is vásárol. Így megvette a legnagyobb vidéki bolthálózatot. Jelenleg Budapesten és a megyékben több mint 50 boltja van a Magyar Könyvklubnak. És, mint Okolicsányi Tamás mondja, szinte minden héten nyílik egy új könyvesbolt.
– Van tehát egy katalógusunk, melyet 230 ezer család kap meg rendszeresen, van egy nagykereskedésünk, amely a kiadó könyveit adja át a boltok részére. És van egy kiskereskedelmi hálózatunk. Az összforgalmat tekintve jelen pillanatban a legnagyobb könyves forgalmazók vagyunk, árbevételünk 5 milliárd forint felett van. A statisztikák szerint ma Magyarországon a könyvforgalom 33 milliárd körül van, ennek 40 százaléka tankönyv. Működik az országban 1500 kiadó és mintegy 8 ezer körüli új kiadvány kerül forgalomba. Nálunk nagyon sok az új könyv, Nyugat-Európában például nincs ennyi.
Zalaegerszegen a második könyvesboltját nyitotta meg a Magyar Könyvklub, mintegy 160 négyzetméteren.

– Szerettük volna a Simon István könyvesházat bővíteni, de nincs igazán frekventált helyen, és a közfalak miatt nem is tudjuk tágasabbá tenni. A boltnak nagyon szép a forgalma és jól dolgozik az ottani gárda. Örömünkre újra vásárolnak az emberek könyveket, újra nő a forgalom. Amikor ez a lehetőség itt a Centrum Üzletházban adódott, nagy örömmel vetettük bele magunkat az új könyvesbolt kialakításába. Előbb-utóbb szakosítjuk a két boltunkat. Felújítjuk, megszépítjük a Simon István könyvesházat és speciális feladatokat is fog kapni. Az új bolt személyzete részben a könyvesházból jött át, és szeretnénk olyan ösztönzőt kialakítani, amivel érdekeltek lesznek mind a két helyen a forgalom növelésében. Az a célunk, hogy segítse egymást a két könyvesbolt. Szeretnénk továbbá mindkettőt egy kicsit kulturális centrummá is alakítani és a régió íróit, költőit bemutatni, esetleg még kamara-kiállításokat is rendezni.
Az új könyvesboltban a szépirodalomtól a szakkönyveken keresztül videókat, CD-ket is vásárolhatnak az érdeklődők. A választék rendkívül széles körű!