A tudatlanok kedvéért elárulom: a fiatalember állatorvosi asszisztensként dolgozik Götli doktor mellett a Göcseji úton. Sokan fanatikusnak tartják hatalmas állatszeretete miatt. Legyen szó bármilyen állatról – hangsúlyozom, bármilyenről, hiszen a fiatal asszisztens kedvenc állata a jégmadár mellett a hangya –, Norbi nem ismerve határokat, küzd értük. A boldogságukért és a megmentésükért. A rendelőbe érkező kutyáknak, macskáknak előre köszön, a hangyákat pedig nem engedi
eltaposni.– Sokan azt gondolják rólam, hogy megszállott vagyok. Ez nem igaz! Az viszont tény, hogy nagyon szeretem és tisztelem az állatokat, s ezen már nem fogok változtatni – vallja önmagáról Majer Norbert. – Családi örökség nálam az állatok iránti tisztelet és szeretet. S akár elhiszik az emberek, akár nem: én minden állatot egyformán szeretek. S hogy miért van ez így? Úgy gondolom, aki igazán szereti az állatokat, nem tesz különbséget közöttük. Legyen az bármilyen állat, kicsi vagy nagy, szép vagy éppen csúnyácska, egyformán kell szeretni őket. Ugyanígy érzek a növények iránt is.
– Saját állatok?
– Mindössze egy japán táncolóegér gazdájának mondhatom magamat. Tízemeletes házban élek, s úgy gondolom, nem szabad odavinnie állatot annak, akinek nincs rá ideje.
Mindezek ellenére Majer Norbert egész napját állatok között tölti. Nem számít, hogy tart-e a munkaidő, vagy sem. Soha nem fordult még elő, hogy elutasított volna egy állatot. Egész életét nekik szenteli.
Éppen ez az oka annak is, hogy nem bír nyugodni a lelke az elmúlt hetek történései miatt. Lakóhelyén, a Platán sor 25. szám alatti tízemeletes házban ugyanis befalazták az oda fészkelt denevéreket. Az épület falán egyszer csak megjelentek köteleiken az alpinisták és denevérirtásba kezdtek.
– Egyik nap, amikor mentem haza, találtam egy kis denevért egy tenyérnyi szigetelőhabban az aszfalthoz tapadva. Teljesen ki volt feszítve az állat, csak a feje látszott ki a masszából. Amikor hozzáértem, még visított kétségbeesésében – emlékszik vissza. – Késemmel felfeszegettem az útról a denevért, majd felmentem a lakásba és elaltattam. Én magam, csak több órával az esemény után tudtam álomba merülni.
Másnap rákérdeztem a közös képviselőtől, ki adott utasítást erre a munkára. Mint megtudtam, sok lakó panaszkodott a denevérek „hangoskodása“ miatt, ezért volt szükség az elüldözésükre. Máig nem értem, miért volt annyira fontos feladat ez, amikor sokkal lényegesebb dolgokra kellene költeni a ház pénzét!
Egyszerűen nem tudok napirendre térni a történtek felett. Azt elfogadom, hogy legálisan végezték az alpinisták a denevérirtást, nem mindegy azonban hogyan teszik azt. Az emberi lelkiismeret függvénye, hogy leszigetelik-e azt a falat, amely mögött biztosan tudják, hogy ott a denevér, vagy rosszabb esetben denevérek. Ma már nincsenek ilyen állatok a ház környékén. A szúnyogok és a legyek azonban megjelentek. Már nem kell félniük a denevérektől!
Az igazán szomorú dolog az, hogy nincsen természetvédelmi felügyelő a városban. Se pénz, se ember nincs erre a feladatra. Ily módon, ha valaki szeretne, sem tud segíteni a bajba jutott állatokon. Hiába látja, hogy szomszédja éhezteti és veri a kutyáját. Kit hívjon segítségül? Honnan tudja, mit tehet? Velünk ellentétben külföldön nemrégiben 4 évnyi börtönbüntetést kapott egy férfi, aki felszögezte barátnője macskáját az ajtófélfára. Ott gondolnak az állatokra, védik őket! Sajnálatos, hogy ilyen dolgokról kell beszélnünk az Állatok Világnapja környékén. Ám amíg, nem ismerjük el az állatok jogait, nem adjuk meg nekik a lehetőséget a nyugodt és boldog életre, nem érdemeljük meg, hogy ünnepeljük őket!
Természetesen vannak kivételek ez alól. Nyáron két kislány hozott be hozzám zokogva egy fecskét a Dísz térről. A földön vergődött az állat. Valószínűleg százak mentek el mellette rá sem nézve. A két kislány futva jött a rendelőbe. Csapzottak voltak, hiszen meglehetősen messze van az állatorvosi rendelő a Dísz tértől. Megnéztem az állatot, s mint kiderült, nem volt más baja, minthogy összeragasztotta egy rágógumi a csúcsevezőit és a faroktollait. Lemorzsoltam a rágót onnan, s rögtön elröpült az állat. Csupán ennyi gondoskodásra volt szüksége...
Az elmúlt tizenhat év gondos munkája meghozta gyümölcsét. Ma Nagy Norbert büszkélkedhet a legtöbb és legkülönlegesebb papagájjal Zalaegerszegen, sőt az egész megyében. Madárházában mintegy 200 különféle papagáj él, köztük olyan hatalmas példányok, mint az ara és az arara.
– Mennyi gondoskodást igényelnek ezek az állatok?