Címlap

Ünnepélyes keretek között avatták fel pénteken a Batthyány utca 3–5–7. szám alatt elkészült társasházat. A beruházás részét képezi a város északi részén zajló rehabilitációnak – fogalmazott Tombi Lajos alpolgármester. Mint mondta, 1999-ben határozta el az önkormányzat, hogy rendbe teszi a lepusztult képet mutató Batthyány utcát. A ZÁÉV Rt. kivitelezésében megvalósult – 21 lakást, 6 garázst és 6 üzletet magába foglaló – épület első állomása a rekonstrukciónak.

A területet ez év februárjában vette birtokba a kivitelező, és az önkormányzat megrendelésére készítette el a társasházat. Az 1900 négyzetméter alapterületű épületben 30–75 négyzetméteres lakások találhatók, ismertette a ház paramétereit Baksa Attila, a ZÁÉV Rt. vezérigazgatója. A tervek között kezdetben 18 lakás kialakítása szerepelt, az AOD tervezőiroda javaslatára azonban a legfelső szintet is beépítették, így plusz három lakással megnőtt a társasház befogadóképessége.
Valamennyi ingatlant igényesen alakították ki. A konyhában, az előszobában és a vizesblokkokban járólap, míg a szobákban laminált parketta található. A nyílászárók hőszigetelő üveggel ellátottak, a lakásokat egyedileg fűtik. A lakók komfortérzetét szolgálják a nagyméretű erkélyek is.


A Batthyány utca első társasháza.	Dr. Gyimesi Endre és Baksa Attila.

Az elkészült épületet dr. Gyimesi Endre vette át a kivitelezőktől. Beszédében utalt a polgármester arra az 1995-ben elindított intenzív lakásépítési programra, melynek hatására több száz lakás épült Zalaegerszegen. A Batthyány utca rehabilitációjával a Városfejlesztő Rt.-t bízta meg az önkormányzat. A hathatós munka első elemeként épült meg a Batthyány utca 3–5–7., mellyel az inkubátor szerepét kívánta betölteni a város.
S ahogy az elképzelések között szerepelt, az önkormányzat által elindított beruházást újabbak követték immár vállalkozói részvétellel. Az első avatás után még az idei évben újabbra kerül sor, az utca másik oldalán pedig további lakások, üzletek és irodaház kap helyet. A folyamatos beépítéssel fokozatosan közelebb kerül Zalaegerszeg az ugyancsak fejlesztés alatt álló idegenforgalmi övezethez, adott hangot vágyának a polgármester.
Az új társasház lépcsőházában kifeszített szalagot dr. Gyimesi Endre és Baksa Attila vágták át, majd a lakások megtekintésére invitálták a vendégeket.

Két zalaegerszegi kiállításnak is főszereplője volt Dús László festőművész, aki 1974-ben, 33 évesen hagyta el szülővárosát és emigrált Amerikába, ahonnan két éve jött vissza. Azóta Budapesten él és dolgozik. November 8-án a Móricz Galériában az általa 1968–1974 között vezetett képzőművészkör és rajzszakkör egykori tagjainak alkotásait bemutató kiállítást nyitotta meg, majd az Altamira Galériában Németh János keramikusművész – az egykori barát – a Dús László alkotásaiból nyílt tárlatot ajánlotta a népes közönségnek.

A Móriczban az egykori legendáról mesélt a festőművész. Mint fogalmazott: legenda volt a szakkör, amit létrehoztak, mert ilyen sem előtte, sem pedig utána nem volt. A szellemisége sokaknak nem tetszett, ezért Dús Lászlót többször behívták a rendőrségre is. Jelentést kértek tőle a szakkör tagjairól, amit ő elutasított.

Az egykori szakkörösök
Dús László társaságában.
(A festőművész középen virágcsokorral.)

A szakkörben rajzoltak először aktot Zalaegerszegen. Ez is a legendához tartozik, mert ezt meg erkölcstelennek minősítette az akkori hatalom. Aztán az emigráció. Ez is egy legenda, fogalmazott. Mesélte: nagyon jól esett neki, amikor arról hallott, hogy Magyarországon amikor egyik társától azt kérték, írja le, mi volt élete legnagyobb élménye, azt válaszolta, az volt, amikor beléphettem Dús Laci műtermébe és láthattam a Dús-lovakat. Soha nem felejti el, mondta, hogy amikor egyik alkalommal hazajött Amerikából, édesanyja ablaka alatt gyertyával köszöntötték a régi szakkör tagjai. Meghatottan mondott köszönetet a Móricz Galériában mindazoknak – különösen Borbás Györgynek –, akiknek eszébe jutott, hogy az egykori szakkörösök munkáiból állítsanak ki alkotásokat, és a tárlatnyitásra őt kérjék fel. Németh János a zalai kötődést emelte ki, amikor Dús László munkásságát méltatta. Egy belső hang mindig haza hozta. Régen, amikor még együtt laktak az első műteremlakásban, még a vidéki élet képeit festette Dús László. Aztán kitárult előtte a világ, több lehetősége adódott arra, hogy bepillantást nyerjen a nyugati művészetekbe. Amerikában már absztraktot festett. A művészeti formák, a szín, a vonal, a dinamika inkább érzéseket keltenek. Egyszerűségében a ma emberéhez szólnak, vélekedett Dús alkotásairól, az egykori pályatárs.