Kultúra

Eperjes egy jelenség, légköre van, figyelnek rá. Ő szerepel akkor is, amikor a Széchenyi filmről mesél, akkor is, amikor politizál (azt mondja: nem politizálni halálos bűn, rosszul politizálni hülyeség.), amikor verset mond, amikor a hívő ember reményeiről szól. „Szamóca” erősen elkötelezett ember és művész. Egy kicsit őrült, egy kicsit zseni (azt mondja: a szív és az agy harmóniája adja az ember méltóságát).
Eperjes dühös, amikor bántják a Hídember filmet. Erősebb a hangja, jobban gesztikulál. (azt mondja: szégyen, hogy Széchenyiről még nem készült film, aki ellene van, magáról állít ki bizonyítványt. Nem lehet cselekedni csak ellenzékből, állandóan valami ellen... Az igazi a valamiért cselekedet.)
A Széchenyi és Kossuth ellentét tulajdonképpen két identitás közötti ellentét. Ez a különbség ma pontosan látszik a politikai életben is. (azt mondja: nehogy már harmonikus legyen a nemzet, ezt az ellenzék nem szeretné. Pedig buta népnek nem lesz hazája. Identitásunkat radikálisan kell képviselni.)
Széchenyi a reformokért küzdött, azt szerette volna, ha Magyarország a régió gazdasági erőközpontja lesz. Nem akart elszakadni Ausztriától. Kossuth pedig azt mondta, elég volt. Jöjjön a forradalom. Aki a 48-asok közül a legtöbbet adta a hazának, az Széchenyi, „a legnagyobb magyar” (azt mondja: Kossuth pedig finoman fogalmazva, de lelépett...).
Eperjes állítja, Széchenyi nem volt bolond, idegösszeroppanást kapott, mert nem tudta keresztülvinni akaratát. El akarta kerülni a vérontást. Öngyilkos sem lett, nem lőtte fejbe magát. Egyházi temetése volt. Akkoriban az egyház nem temette el az öngyilkosokat. A közvetlen leszármazottak sem hisznek ebben. (azt mondja: ha Széchenyire hallgatunk, nincs Trianon. Na, erről ennyit...)
Eperjes azt vallja, ma egy karakteres vezetése van az országnak. Ő is volt fideszes országgyűlési képviselő néhány napig, de lemondott, mert első a hivatása. A miniszterelnök régóta a barátja. (azt mondja: figyelmeztetem is mindig: „Testvér” tudd ám, hogy hová tartunk. Van miért imádkozni. Az ima egyébként jó szó, jó cselekedet.)
Eperjes biztos benne, a Széchenyi film gyönyörű, jól sikerült. A rendező, Bereményi Géza nagyot alkotott. (azt mondja: ha nem rugdossák a filmet, lehetett volna bátrabb is. Katarzis azért van, de nincs a szájba adva.)
Mesél és mesél, dalol is egy kicsit, elmondja kedvenc versét, több is van, idéz belőlük. Válaszol a hallgatóság kérdéseire. Néha belekortyol a teájába, ami egy idő után kihűlt. Kap forrót... Már több mint két órája „szerepel”. Vitáznak is vele. Élvezi. Már többször volt polgári egyesület rendezvényén. Megszokta.
(Azt mondja: örülök, hogy ilyen sokan összejöttek. Igazán. És nem deprimálták magukat buta csehókba, vagy filmsorozatba. Akik itt vannak, azoknak csókolom az arcát.)
Elmegy. Illetve átmegy a Hevesibe, a színház páholyba. És ott is mondja...

– Kezdetleges módszerekkel kezdte meg munkásságát a Válicka Citerazenekar, s mindössze négy tagból állt. Lelkesedésünk nagyobb volt, mint a tudásunk, nem gondoltuk, mibe vágunk bele. Ha valaki azt mondta volna nekünk akkor, hogy megérjük a 25 éves jubileumot, biztosan kinevetjük – emlékszik vissza az indulásra Nagy Lajos, a zenekar vezetője. – Nem sokkal a megalakulást követően több fiatal csatlakozott hozzánk, akik lelkesedése máig nem hagyott alább. Jelenleg három korosztályt ölel fel a Válicka Citerazenekar. Jubileumi koncertünkön együtt is megszólaltatta hangszereit a három korosztály.
– Mire emlékszik vissza a legszívesebben az eltelt 25 évből?
– Ugyanúgy érzek, mint annak idején anyósom, akinek öt gyermeke volt, és nem tudta megmondani, melyiket szereti a legjobban. Mindet szerette. Számomra is valamennyi szereplésünk, fellépésünk egyaránt kedves, mindegyikben volt fantázia, gyönyörűek voltak. Nem tudok különbséget tenni az elmúlt negyed évszázad történései között. Minden pillanata nagyszerű érzés volt.
A Válicka Citerazenekart mára hazánk szinte valamennyi szegletében megismerhette a közönség, de nagyszámú külföldi fellépés is mögöttük áll. Legnagyobb elismerésként az elmúlt év áprilisában Arany Páva Díjat kapott az együttes, amellyel a népdal- és népzenemozgalomban országosan kimagasló tevékenységüket méltányolta a Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetsége.
A sok-sok fellépés és díj mellett barátságok szövődtek az együttes tagjai között, melyek nem egy esetben házassággal végződtek.
– Családunkban hagyománnyá vált a citerázás. Jelenlegi feleségemmel a zenekaron belül ismerkedtünk meg, azóta, mint férj és feleség játszunk együtt. Két gyermekünk is tagja a citerazenekarnak. Ők is nagyon megszerették ezt a műfajt, a családi élet részévé vált nálunk a citerázás. Esténként, ha valakinek kedve támad, felveszi hangszerét az előszobaasztalról, és játszik. Rövid időn belül a többiek is követik példáját, és a közös zenélésnek köszönhetően meghitt hangulat alakul ki otthonunkban – árulja el Nagy Sándor, a Válicka Citerazenekar Egylet elnöke.
– Merrefelé jártak a 25 év folyamán?
– Megszámlálhatatlan fellépést és vendégszereplést tudhatunk magunk mögött. A legkisebb falvaktól a nagyvárosokig szinte mindenütt jártunk az országban. Mindezek mellett nemzetközi porondokon is fellépett az együttes. Baráti kapcsolatok fűznek bennünket Franciaországhoz és Németországhoz. Idén mindkét helyen felléptünk, és óriási szeretettel fogadtak bennünket.
Zsuppányi Judit általános iskolás korában csatlakozott az együtteshez, ma a legidősebb korcsoportban játszik.
– Az Ady-iskolába jártam zene tagozatra, akkor hallottam első ízben a citeráról. Amikor bekerültem a zenekarba, Nagy Lajos tanár úr kezdett el velünk foglalkozni, ô vezetett be e népi hangszer megismerésébe – idézi a múltat Zsuppányi Judit. – Nagyon örülök, hogy a Válicka Citerazenekar tagjának vallhatom magamat.
A negyed évszázadossá öregedett együttes egykori és jelenlegi tagjai a Városi Hangverseny- és Kiállítóteremben emlékeztek meg fennállásuk jubileumáról. A közel háromórás program keretében vendég citerások is bemutatkoztak.

Könyvajánló

Kertész Erzsébet: Titkos házasság (Mauks Ilona és Mikszáth Kálmán élettörténete). Fordulatokban gazdag, lebilincselő olvasmány. Nem csoda ez, hiszen a történetet maga az élet írta: Mikszáth Kálmánnak, a magyar kritikai realizmus atyjának „különös házasságát” írta meg ebben a regényében Kertész Erzsébet. A könyv igazi főszereplője mégsem Mikszáth, hanem Mauks Ilona, akinek sorsát gyermekkorától végigkövethetjük, megismerve a kor vidéki társadalmának szokásait és életét. Kettőjük történetéből semmilyen romantikus elem nem hiányzott, hiszen Mikszáth megszöktette a mennyasszonyt, titokban házasodtak össze, majd elváltak, de évek múltán ismét összekötötték életüket. Az izgalmas könyvből hiteles benyomásokat is szerezhetünk a kor irodalmi életéből is.
A milliomos agy (A New York Times bestsellerlistájának éllovasa). Dr. Thomas J. Stanley azt meséli el, hogy a könyvben szereplő emberek hogyan érték el páratlan sikereiket, és hogy mások hogyan miként érhetik el ugyanezt. A könyv lapjain bárki megtalálhatja a nem egyszer meglepő választ olyan kérdésekre, hogy mely sikertényezők segítették hozzá ezeket az embereket ahhoz, hogy egy generáción belül meggazdagodjanak? Milyen szerepet játszott mindebben a szerencse és az iskolázottság? Mi adja a pénzügyi kockázatvállaláshoz nélkülözhetetlen vakmerőséget? Házastársaikat milyen elvek alapján választották? Hogyan reagálnak a negatív kritikákra? Fontos szerepet játszik-e életükben a vallás és a hit? Csak az lehet milliomos, aki képes a milliomosészjárást elsajátítani. A könyv ehhez ad remek útmutatást.
Kiszely Gábor: Állambiztonság (1956–1990). A szerző a kiemelkedő sikerű ÁVH – egy terrorszervezet története című könyve után a politikai rendőrség nem kevésbé vitatott és kényes témáját dolgozta fel. Az eredeti dokumentumok, levéltári anyagok, egykori jelentések, és bizalmas iratok ismertetése nyomán az olvasó előtt feltárul egy embertelen, erkölcs nélküli rendszer működtetése, belső mechanizmusa. A könyv időrendi sorrendben mutatja be a kádári restauráció és az azt követő megtorlások és a „puha diktatúrának” nevezett több mint három évtized állambiztonságának ténykedését.

A FIABCI Nemzetközi Ingatlanszakmai Szövetség minden évben kiírja nívódíj pályázatát azzal a fő céllal, hogy kiválassza és megjutalmazza a legsikeresebb ingatlanfejlesztéseket. A beérkezett pályázatok elbírálásakor döntően azt nézi a zsűri, mennyire szolgálja a társadalmi érdekek érvényesülését az adott ingatlanfejlesztés. Vagyis nem az épület nagysága, a tervezés, illetve a kivitelezés minősége az elsődleges szempont, hanem az, miként javítja a megvalósult létesítmény a település lakosainak életkörülményeit, ellátását, s mennyire elégíti ki a felhasználó igényeit.

1997-től a FIABCI magyar tagozata is kiírja nívódíj pályázatát, melyen idén immár második alkalommal vett részt a ZÁÉV Rt. 2000-ben a három különdíj egyikének, az Építési Vállalkozók Országos Szövetsége (ÉVOSZ) által kiadott díj birtokosává vált a zalaegerszegi cég a balatonlellei városháza és rendőrős kivitelezéséért. Az idei, IV. Magyar Ingatlanfejlesztési Nívódíj Pályázatra a röjtökmuzsaji Szidónia Kastélyszállóval nevezett a ZÁÉV, melynek felújításáért megkapta a nívódíjat.
Az indoklás így hangzik: „A Szidónia Kastélyszálló tulajdonosa, a tervező és a kivitelező közös célja az 1700-as évek elejéről származó kastély oly módon történő kialakítása volt, amely minden részletében egységes, szép, korhű és élettel teli. A felújítás során minden menthetőt próbáltak megőrizni, és újra beépíteni az épületbe... A Hajós Alfréd terveit őrző építészeti nemzeti örökség megmentésének egyik jó példája a Szidónia Kastélyszálló, melynek – részletekig menően gondos program szerint készült – megvalósításával olyan közösségi létesítményt hoztak létre, amely nemcsak az építészeti értékek megőrzését jelenti az utókor számára, hanem közösségi és idegenforgalmat vonzó hatásával szélesebb társadalmi, nemzetgazdasági érdekeket is szolgál.”
– Tizennyolcan jelentkeztek a IV. Magyar Ingatlanfejlesztési Nívódíj Pályázatra, akik közül az egyik kitüntetett mi lettünk. Az első nívódíjat a szombathelyi Fő téri foghíjbeépítésért az OTP Ingatlan Bau Kft., a második díjat az Amerikai Nemzetközi Iskola kivitelezéséért a Középületépítő Rt., a harmadik különdíjat pedig a röjtökmuzsaji kastélyszállóért a ZÁÉV Rt. érdemelte ki. Óriási elismerés ez számunkra – mondja Aradi Tibor, a vállalati kapcsolatok vezetője. – Kiegészül mindez azzal, hogy mindazok, akik helyezést értek el a pályázaton, automatikusan továbbjutnak a nemzetközi megmérettetésre. Bízunk benne, hogy a párizsi zsűri tetszését is kivívja munkánk.
Nem ez a nívódíj az első, és várhatóan nem is az utolsó elismerés a ZÁÉV életében.
– Szerencsére több alkalommal ismerte már el a szakma teljesítményünket. A Veszprém Megyei Könyvtár megvalósításáért megkaptuk a 2000. évi építőipari nívódíjat, s még ugyanebben az esztendőben elhoztuk az ÉVOSZ különdíját. A most megszerzett nívódíj mellett fut egy másik pályázat is, amelyre a Herendi Porcelán Manufaktúra kivitelezésével neveztünk. Reméljük, újabb sikereket érünk el ezáltal is.