Sport

Az elmúlt héten több érdekes esemény történt a ZTE férfi kosárlabdacsapatának házatáján. Az első osztály utolsó helyén álló együttes játékosállományában mindenképpen változás lesz, azt borítékolták a szurkolók. Fogadni mertek volna, hogy a támadásban gyengélkedő kék-fehérekhez egy biztos kezű bedobó érkezik. Ez Daryll Parker személyében meg is történt. Az amerikai játékossal a bajnokság végéig kötött szerződést a ZTE. Parker nem ismeretlen a kosárlabdabarátok körében Magyarországon, szerepelt már az Albacomp és a Szolnok csapatában is.

Parker érkezésével négy légiósa lett a ZTE-nek. Az eddig mutatott teljesítmények alapján biztosra vehető, hogy a Romániából érkezett Vajda Attila szorul ki a 10-es keretből. A tehetséges játékos a bajban lévő kék-fehéreken igazán nem tud segíteni. Vajon mi a terve a vezetésnek a játékossal?
– Nem akarunk lemondani Attiláról – fogalmazott tömören Horváth Béla, a ZTE KK. Rt. elnöke – Keressük a megoldást. Egyik lehetőség, hogy kölcsönadjuk B-osztályú, vagy romániai csapatnak. Az utóbbi lépés a honosítása szempontjából nem lenne szerencsés. Megpróbáljuk gyorsítani a honosítását. Egy biztos, azt a megoldást kell választanunk, amely a klubnak és a játékosnak is megfelelő. A szakemberek szerint két éven belül jó kosárlabdázó lesz, így mindenképpen szeretnénk megtartani.
Az igazi szenzációt viszont a csapat egykori kiváló játékosának, Bodrogi Csabának a visszatérése jelenti. A ZTE utánpótlás szakágvezetője végül is belátta, hogy jelenlétével is sokat segíthet a kék-fehéreknek.
– A nehéz helyzetben lévő csapatnak akarok segíteni, ez motiválta a visszatérésemet – hangoztatta a kiváló játékos. – Nikola Lazics egyre elkeseredettebben kért – térjek vissza. Engedtem a csábításának, remélem tudok segíteni. Pár napja készülgetek. Mit mondjak? Nem esik jól a futás. A későbbiekben is csak napi egy edzést vállalok. Az utánpótlás szakágvezetői posztomat továbbra is betöltöm a ZTE-nél. Azzal, hogy Parker is megérkezett, kisebb feladat hárul ránk Mavrenszkivel, s remélem, a többi játékos is felszívja magát. Bátorság lenne kijelenteni, hogy ezek után biztosan ott leszünk az első nyolcban, ugyanis tavaly hasonló időben nem álltunk ilyen rosszul. Egy biztos, a folytatásban a velünk hasonló képességű ellenfeleket le kell győznünk. Sőt, hazai pályán be kell gyűjteni egy-két nagyágyú skalpját is, hogy esélyünk legyen a nyolc közé kerülni. Ha ez mégsem sikerül, akkor értékelődhet fel igazán a szerepem, mert a 8–16. helyért folyó találkozókon csak két külföldi játékos játszhat. Ott viszont mindenképpen bent kell maradnunk. Egy harmadik ok, amiért visszatértem; ha velem és Parkerrel elindul a csapat felfelé, a vezetés is könnyebben tud szponzort szerezni, mintha az utolsó helyen állnánk.

Győzelem szlovénia ellen

Ismét városunkban szerepelt az olimpián ezüst-, az EB-n aranyérmet szerzett magyar női kézilabda válogatott. A lányok a második félidőben remekeltek, így biztosan nyertek 34-28-ra nyertek Szlovénia ellen.

Zalahús ZTE–Kispest Honvéd 2-2 (1-2)
Zalaegerszeg, 8000 néző. Jv.: Kiss B.
ZTE: Turi – Kocsárdi, Urbán, Csóka, Szamosi – Nagy L., Molnár B. (Bonchis), Balog, Egressy – Kenesei, Waltner (Sabo). Vezetőedző: Bozsik Péter.
Gólszerzők: Kenesei, Egressy, illetve Borgulya (2).
Értékel Bozsik Péter: – Az első húsz percben szunyókált a csapatom. Annak az együttesnek, amelynek merész tervei vannak, és a dobogón akar végezni 90 percig kell jól, összeszedetten játszania. A csapatból három-négy játékos gyengén játszott. Neveket nem akarok mondani, de akik látták a mérkőzést, tudják kikre gondolok. A csapat nem azt a játékot produkálta, amit az előző két fordulóban mutatott. A Kispest vezetését követően, rádöbbentek a fiúk, hogy baj lehet, de ezután is csak jó iparos módjára mentek előre. A tűz, a mindenáron való győzni akarás hiányzott a játékukból. Nagyon fájó számomra ez a hazai pontvesztés.

A nyári átigazolási időszak során alaposan megváltozott a ZTE NB I-es férfi röplabdacsapatának játékoskerete. Városunk első NB I-es szakosztályához öt új játékos érkezett. Ketten a szomszédos megyeszékhelyről Szombathelyről, míg hárman a megszűnt Hullám Pack (Dunaújváros) együttesétől. Őket mutatjuk be az olvasóknak.

Gőczi Roland (center): – Huszonöt éves vagyok Dunaújvárosban születtem. Itt kötöttem barátságot a röplabdával. Játszottam a Dunaferr NB I-es csapatában. A család Szombathelyre történt költözését követően Ausztriában is szerepeltem és a szombathelyi csapatban. Miként kerültem a ZTE-hez? Édesapámon keresztül – aki a Haladás extra ligás női csapatának az edzője – üzentek Markó Gabiék, én pedig szívesen jöttem. Tudom, egykor kiváló csapat volt a ZTE. A beilleszkedéssel nem volt gond, a fiúk gyorsan befogadtak. Hosszú távra tervezek a ZTE-nél. Szombathelyről könnyedén átjárok edzésekre és a mérkőzésekre egyaránt. Úgy érzem, jó kollektívába kerültem. Egyelőre még a csapat játékán meglátszik az összeszokottság hiánya, de úgy vélem, ha lassan megismerjük egymást, az idei bajnokságban jó középcsapat lehetünk.
Bedőcs Gergely (feladó): – Szombathelyen születtem, 18 éves vagyok. Az általános iskolában ismerkedtem meg a röplabdával. A helyi együttesben játszottam. A játékos-edző Markó Gábor hívott, és szívesen jöttem a ZTE-hez. Még fiatal vagyok, sokat kell tanulnom. Úgy vélem, itt Egerszegen lesz rá lehetőségem. A felnőtt csapatban már bemutatkoztam, de idén nagy valószínűség szerint a junioroknál játszom majd többet. Szeretnék továbbtanulni. Az is elképzelhető, hogy valamelyik egerszegi felsőfokú intézménybe nyújtom be a jelentkezési lapomat. Ha felvesznek, akkor hosszabb távra tervezem az ittlétemet. A ZTE-t egy jó szellemű társaságnak tartom. Bizakodom, ha már kívülről ismerjük egymás gondolatait, eredményesebbek lehetünk. A kieséstől nem kell tartani, a vezetés által tervbe vett szintet, hogy középcsapat legyen a ZTE, elérjük.
Zörgő Krisztián (ütő): – Huszonegy éves vagyok, Mezőtúron születtem. Az iskolámban a röplabda volt a kiválasztott sportág. Eddig a Dunaferr és a Hullám Pack együttesében szerepeltem. A ZTE edzője hallotta, hogy megszűnt a Hullám Pack, megkeresett, én pedig igent mondtam. Több évet szeretnék eltölteni a ZTE játékosaként. Állítom, ha összerázódunk, még a mezőny első felében is végezhetünk az idei bajnokságban. Három-négy találkozó biztos kell még ahhoz, hogy az összhang kialakuljon a csapaton belül. Mi edzésre nem tudunk jönni, csak mérkőzésekre. Hét közben Dunaújvárosban egy fiatal csapatnál tréningezünk, ez kevés. Úgy érezem, a fiúk annak ellenére elfogadtak minket, hogy csak a bajnoki mérkőzésekre jövünk. Szeretünk röplabdázni, ezért vállaljuk az utazást. Jól lenne, ha idővel magasabb osztályban szerepelhetne a ZTE.
Engyel László (feladó, liberó): – Dunaújvárosban születtem, idén töltöttem be 21. évemet. Már az általános iskola 3. osztályában barátságot kötöttem a röplabdával. Posztom a feladó, de mivel a ZTE-nél ez be van töltve, liberóként számít rám az edző. Ha nem sikerült volna Egerszegre igazolnom, valószínűleg abbahagyom a röplabdát. Szeretnék hosszú ideig játszani a ZTE csapatában, természetesen akkor, ha számít játékomra a vezetés. A bajnokság elején – mivel kevés edzőmérkőzést játszottunk – az összhang még hiányzik a csapat játékából. A vezetés a középmezőnybe várja a csapatot. Ez megfelel a realitásnak, de ha gyorsan szinkronba kerülünk egymással, előbbre is végezhetünk. Úgy vélem, jó közösséget alkotunk. Remélem, itt hosszabb távra tervezhetünk, nem szűnik meg a szakosztály.
Kovács Balázs (ütő): – Huszonegy éve születtem Dunaújvárosban. Az iskolában Ruffing Péter volt a testnevelőm, aki ma a Dunaferr extra ligás csapatának az edzője. Így egyértelmű volt, hogy a választásnál a röplabda jöhetett szóba. Markó Gabi hívott minket, mivel szeretünk röplabdázni, szívesen jöttünk. Jó társaság jött össze a ZTE-nél. Hol végzünk a bajnokságban? Az attól függ, hogy milyen gyorsan érünk össze. Két-három évre tervezem a zalai „kirándulásomat“. Úgy vélem, ha a körülmények jók lesznek, a végére az extra ligás szereplést is megcélozhatjuk. Nekünk újvárosiaknak a felkészülés is gondot jelent, de ezt hét közben valahogy megoldjuk. Remélem, ha sikeres lesz a csapat, akkor nagyobb támogatást kap és előbbre léphetünk. Bizakodom, hogy két-három mérkőzés után már a csoport favoritjaival is felvesszük a versenyt.

Szolnok–ZTE 3:1 (16, 18, -23, 20)
Szolnok, 200 néző. Jv.: Csikós, Szabó. NB I-es férfi mérkőzés.
ZTE: Bedőcs, Zörgő, Horváth T., Horváth Cs., Kovács B., Gőczi. Csere: Engyel (liberó), Markó, Gerencsér. Játékos-edző: Markó Gábor.
Értékel Markó Gábor: – Az első két játszmában sajnos ezúttal is gyengélkedtünk, mondhatnám úgyis, átaludtuk. Ezután az első helyen álló Szolnokot nagy küzdelemre késztettük. A másik két szettben tapasztaltak mindenképpen biztatóak a jövőre nézve. Már több mérkőzésen gyengén játszunk a találkozók elején, aminek az okát nem tudom, ha viszont előbbre akarunk lépni gyorsan orvosolni kell a problémát. A folytatásban főleg a hazai mérkőzéseinkre kell koncentrálni, s abból minél többet megnyerni.

Törökországban, Antalyában rendezték meg a 71. férfi súlyemelő világbajnokságot, amelyen remekül szerepelt ifj. Tancsics László, a ZTE emelője. Három országos csúcsot felállítva, 265 kilót (120+145) emelve a 7. helyen végzett.

– Helyezésben a verseny előtt nem gondolkodtam. Egy célom volt, hogy az általam régóta tartott országos csúcsot megdöntsem – így Tancsics László. – Ez sikerült, így maximálisan elégedett vagyok a teljesítményemmel.
– Éppen, hogy lemaradt a pontszerző helyről. Nem bosszantja?
– Nem. Ennek egyébként objektív okai vannak. Szakításban és lökésben is egy-egy gyakorlatot elrontottam, ha már az egyik is jó, 5. vagyok összetettben. A verseny előtt 6 kilót kellett fogyasztanom, hogy a testsúlyom jó legyen a többiekéhez képest. Sajnos, több gyakorlatom előtt „vissza kellett melegítenem“, ami szintén sok energiát emésztett fel. Ennek tudom be, hogy két gyakorlatomat is elrontottam.
– A magyar szakvezetés mennyire volt elégedett a teljesítményével?
– Annak örültek, hogy végre elmozdultam a 250 kilóról. A három-éves országos csúcsomat sikerült megjavítanom, már épp itt volt az ideje. Magamnak és a vezetésnek is bizonyítottam, hogy képes vagyok a fejlődésre, hiszen még csak 23 éves vagyok. Edzésen a VB-n emelt súlynál már teljesítettem 2,5 kilóval többet is, de a versenyen teljesen mások a körülmények. Az utolsó lökésgyakorlatomra már nagyon elfáradtam szellemileg és fizikailag egyaránt. Ezért nem sikerült előbbre végeznem, de Törökországban így is életem legjobb eredményét értem el.
– Milyen a viszonya az új szövetségi kapitánnyal?
– Jól megértjük egymást. Zsuga Imrét jó szakembernek tartom. Öröm együtt dolgozni vele.
– Mennyire volt erős a mezőny?
– Az amerikai események miatt több ország lemondta részvételét a világbajnokságon, a súlycsoportomban azonban egy olyan román versenyző hiányzott, aki nevesebb ellenfélnek számított. A többi távolmaradó nem sok vizet zavart volna a világbajnokságon. A jelentősebb súlyemelő nemzetek képviselői mind ott voltak Törökországban.
– Milyen versenyek várnak még Tancsics Lászlóra ebben az évben?
– A magyar bajnokság Tatabányán, ahol az első hely megszerzése a célom. Aztán pihenés következik. Tavasszal Európa-bajnokság lesz, de még nincs eldöntve, hogy indulok-e, vagy sem. Sok függ attól is, hogy a szövetség milyen nagyságú anyagi támogatásban részesül. A magyar csapat szakmai vezetése fontosnak tartja-e az EB-szereplést, vagy sem? Számomra a következő időszak legfontosabb versenye a 2003-ban megrendezésre kerülő VB lesz, amely kvalifikál a következő olimpiára. Az athéni játékokra ugyanis mindenképpen szeretnék kijutni.

BEAC–ZTE Zala Volán 66-58 (13-18, 18-14, 17-17, 18-9)
Budapest, 300 néző. Jv.:Faidt, Kiss L. NB I-es női mérkőzés.
ZTE: Hadarics (2), Németh A. (10/3), Horváthné (16/9), Csécs (10/3), Papp (8). Csere: Dali (1), Kitlinszkaja (7), Bedő (2), Hersics (2), Surán (-). Edző: Halász István.
Értékel Horváth Jenő technikai vezető: – A játékvezetők rengeteg szabálytalanságot fújtak ellenünk. Tizenöttel több személyink volt, mint a hazaiaknak. A BEAC-nál történt súlyos sérülés véletlen volt. A vereségünk másik oka, hogy a végjátékban sok labdát „ajándékoztunk” az ellenfélnek. A lányok mindent megtettek a győzelemért, sajnos nem sikerült.

Debrecen–ZTE 91-63 (19-12, 22-13, 28-18, 22-20)
Debrecen, 1000 néző. Jv.: Bodnár, Cimpam. NB I-es férfi mérkőzés.
ZTE: Mavrenszki (4), Képli (4), Kámán (8/3), Parker (25), Reed (14). Csere: Szájer (2), Mészáros (2), Koma (4). Vezetőedző: Nikola Lazics.
Értékel Rózsás Gábor, a ZTE KK Rt. ügyvezető igazgatója: – Jól kezdtük a mérkőzést, öt percen át jól védekeztünk, s támadásaink is jól sikerültek. A folytatásban előbb a pontszerzésben estünk vissza, sok ziccert és középtávoli dobást rontottunk el. Ezután a védekezésünkkel is gondok voltak, a hazaiak bedobói könnyedén szórták a 3 pontosokat, ebben náluk Halm járt az élen. Egy darabig állandósult a debreceniek 10 pontos előnye. Aztán ismét gödörbe kerültünk, s ez azt jelentette, hogy eldőlt a mérkőzés.