Krónika

Az Együtt Zalaegerszegért Egyesület Mikulása köszöntötte a Lokálpatrióta Klub múlt heti összejövetelén az érdeklődőket, majd Iványi Ildikó, a klub vezetője advent alkalmából gyertyát gyújtott az asztalokon.

A rendezvény – melynek ezúttal a Balaton Szálló adott otthont – meghívott vendégei a Hevesi Sándor Színház vezető munkatársai voltak. Iványi Ildikó Stefán Gábor igazgatóval, Bagó Bertalan főrendezővel, Egervári Klára színművésszel és Laczó Henriette díszlettervezővel beszélgetett életpályáról, szerepekről, a színház múltjáról és jelenéről.
Megtudtuk többek között, hogy Egervári Klára 1983-ban alapító tagja volt a Hevesi Sándor Színháznak, pályáját pedig egészen kislányként kezdte a pécsi színháznál, ahová azért hívta az akkori igazgató, mert csodálatos hangja volt.
Már felnőtt színművészként Magyarország szinte összes nagyobb színházának tagja volt: Győr, Békéscsaba, Miskolc, Veszprém, Szolnok, Kaposvár, majd újra Miskolc következett, s ezután érkezett egy „kis csapattal” Zalaegerszegre, ahol a város közönsége nagyon hamar befogadta és megszerette őket.
Élete egyik legkedvesebb szerepe a My Fair Lady Lisa-ja, melyet Kaposváron játszott, de majdnem ilyen fontos számára Shakespeare Júliája is.
Laczó Henriett bevallotta, hogy a színházhoz nagyobb kedve volt, mint hogy építészként egy irodában üljön. Így lett az őriszentpéteri születésű belsőépítészből a színház jelmeztervezője, akit 1984-ben egy év „vendégmunka” után Ruszt József szerződtetett. Azt is elárulta azonban, hogy egy ideje eredeti szakmájában is dolgozik, mert „a színház az szerelem, a belsőépítészet meg szakma”.
Stefán Gáborról mindenki tudja, hogy a Balettintézetben végzett, de azt már kevesen, hogy miként lesz egy tánc- és balettművészből színházi szakember. Mint mondta, a táncművészet egy olyan szakma, amiért mindent fel kell áldozni, hogy magas szinten tudjon teljesíteni az ember. Családi problémák miatt azonban fel kellett hagynia a tánccal, és haza kellett költöznie Zalába. A VMK képesítés nélküli népművelőjeként kezdett el dolgozni, s a Zalaegerszegen először bemutatásra kerülő Ember tragédiája asszisztenseként került kapcsolatba a színházzal.
Bagó Bertalanról pedig megtudtuk, hogy egy balatonboglári pedagógus család sarja, ám ennek ellenére Zalaegerszeg nem volt idegen város számára, amikor öt évvel ezelőtt rendezni hívták ide. Előfelvételis katonaéveit töltötte ugyanis a városban, mégpedig ugyanabban az időben, amikor Orbán Viktor és Simicska Lajos is itt szolgált. Rendezni a 90-es években kezdett el, azóta hívták több budapesti színházhoz is, ám Nyíregyháza és Szólnok után Bereményi Gézával együtt Zalaegerszegre jöttek Stefán Gábor meghívására. A rendezésről egyébként nagyon határozott nézeteket vall. Szerinte ugyanis az nem rendező, aki hagyja a színészeket beleszólni a darabba. Persze a színésznek hozzá kell tennie a saját egyéniségét is, azonban ahhoz, hogy a rendezés, a játék, és a színészi alakítás közötti egység megvalósulhasson a rendező a felelős.
A hallgatóság a bemutatkozások után arra volt a legkíváncsibb, hogy az éves program megtervezésénél figyelembe veszik-e a közönség igényeit, vagy csak kizárólag anyagi szempontokból válogatnak a színművek között. Stefán Gábor elmondta, hogy az éves repertoár megtervezése közös munka, hiszen a színdarab kiválasztásánál figyelembe kell venni a társulat összetételét, létszámát, a költségvetést, hogy hány helyszínen és hányszor tudják majd bemutatni. Bagó Bertalan ehhez hozzáfűzte, hogy egy vidéki színház teljesen más ilyen szempontból, mint egy fővárosi. Míg Pesten többféle teátrum van, ami különböző közönségre specializálódott, és mindenki eldöntheti, hogy hová megy, addig vidéken egy színháznak kell többféle igényt kielégítenie. Kell darab a fiataloknak, az igényesebb, mélyebb darabot kedvelőknek, és a könnyebb, szórakoztatóbb előadásokat szerető közönségnek is. Bagó szerint pont azért „marha jó” a színház, mert a más és más igényű közönség beül és megnéz többféle témájú és kategóriájú darabot, ami „szélsőséges indulatokat is kiválthat” belőlük. A színház tulajdonképpen ezért örökéletű!

Marton Géza, a Városfejlesztő Rt. cégvezetője eredményesnek tartja az idei évet. Mint lapunknak elmondta, bizonyították, hogy szükség van a részvénytársaságra, a város szempontjából fontos projekteket képesek lebonyolítani, megszervezni. Munkájukat sikeresnek tartja, hiszen folyik a Batthyány utcai rekonstrukció, amelynek során a 3–5–7. szám alatti ház építésének lebonyolításában, a közbeszerzési pályázat kiírásában volt szerepe a Városfejlesztő Rt.-nek.

Az épület kedvezményes kamattámogatással készült. Ugyancsak átadásra került a közreműködésükkel a Mező utcai kétszer nyolclakásos épület, melyhez 45 millió forint állami támogatást kaptak a Gazdasági Minisztériumtól. Részt vettek a gébárti lakóterületek és a Plaza területeladásában is. De a legnagyobb munkájuk, amire Marton Géza a legbüszkébb, az a gébárti termálfürdő pályázatának az elkészítése volt. A hat példányban beadott pályázati anyag összesen 30 kilót nyomott...
– A tartalmára is büszke vagyok, hiszen hiánypótlás nélkül fogadta be a bírálóbizottság. Ez természetesen nem csak a mi érdemünk, a polgármesteri hivatal műszaki és pénzügyi osztályának elkötelezett munkája nélkül ez az anyag nem jöhetett volna létre. Márciusban nyújtottuk be a pályázatunkat és májusban tudtuk meg az eredményt. Nagyszerű érzés volt, hogy 617 millió forint állami támogatást kaptunk a Széchenyi-tervből az aquapark megvalósítására. Amikor az eredményről értesültünk, azonnal munkához láttunk. Az engedélyes tervből készítettünk egy tendertervet, ez alapján írtuk ki a kétlépcsős közbeszerzéses eljárást, amire első körben 15-en jelentkeztek, a másodikra pedig 13-an maradtak. Az ajánlattételi szakasz szeptember végére zárult le és október elején került nyilvánosságra, hogy a ZÁÉV vezette konzorcium nyerte a beruházás megvalósítását.
– Ez mit jelent egészen pontosan?
– A kerítésen belüli összes munkát ők végzik: építik a fogadóépületet, medencéket csúszdákat... Az aquapark 7,5 hektáros területen épül fel, a vízfelület nagysága 6 ezer 624 négyzetméter, a víz mennyisége pedig 6 ezer 290 köbméter lesz. A termálvíz hőmérséklete medencénként változik. A kialakításra kerülő 12 medencében 27–35 fok közötti vízhőmérséklet várható. Az egy főre eső pihenőterület 8,8 négyzetméter, egyébként a komplexum több mint 4 ezer ember befogadására alkalmas. Természetesen megfelelő mennyiségű étterem, önkiszolgáló étkezde, pizzéria áll majd a vendégek rendelkezésére.
– A beruházáshoz kapcsolódnak egyéb létesítmények is.
– Igen. Új kutat fúrnak, és épül a központi vízkezelő is a műszaki osztály közreműködésével. Tehát a ZÁÉV és két társa a Kaiser és Hoffmann cég végzik a kivitelezői munkákat, a Városfejlesztő Rt. pedig a lebonyolító és a műszaki ellenőr.
– Hol tartanak a munkálatok?
– Az aquapark területén megkezdődtek a földmunkák, elkezdték építeni a 12 méter magas mesterséges dombot és folyik a medencék kialakítása is. Május végére, de legkésőbb június első felében elkészül az 1,4 milliárdos egerszegi beruházás, ami bizony felkeltette az európai gyártók figyelmét. Sokan szeretnének beszállítók lenni, víztechnológiát hozni és csúszdákat. Jelenleg is komoly üzleti tárgyalások folynak ez ügyben.
– Milyen munkák várnak önökre a jövőben?


Megkezdődtek a földmunkák az aquapark területén.	Körétterem is várja a látogatókat.

– Tovább dolgozunk az aquapark fejlesztésén. Szeretnénk fedett részt kialakítani, valamint megteremteni a megfelelő szálláshely-kapacitást. Ezenkívül gondolkodunk a hidrobic program bevezetésén, ez tulajdonképpen az aerobic vizes változata. Ugyanis újdonság nélkül nem lehet előbbre lépni...
Dolgozunk továbbá egy logisztikai bázis Egerszegre telepítésén, – folytatja Marton Géza – és szinte folyamatos a külföldi befektetőkkel való tárgyalás. Egyre több a megkeresés. A városi rekonstrukciós munkákban továbbra is szeretnénk részt venni, tovább folytatni azt, amit a Batthyány utcában elkezdtünk. Feladatot kaptunk a stadion felújítási munkálataiban és az új felépítésében is.
– A Gébárt környéki telkek eladásra kerültek?
– A panziók és szállodaterületek még nem keltek el, de ez teljesen érthető. Akkor jön oda a tőke, ha kellő megtérülést talál. Amíg nincs annyi vendég, nem érdemes panziót nyitni. De előbbre léptünk már ezen a téren is, hiszen a jövő héten aláírunk egy megállapodást panziós terület eladásáról. Egy panzió tehát a közeljövőben már felépül és mi várjuk a folytatást, hiszen a jó példa ragadós...