Kultúra

A kortárs cseh színpadi szerző, Alex Koenigsmark Agyő, kedvesem! című bohózatának színrevitele – a műfaj elvárható követelményéhez viszonyítottan is – középszerű produkciót eredményezett. A zalai Hevesi Sándor Színház előadásában bemutatott darab szembetűnő fogyatékosságának a markáns rendezői koncepció hiánya mutatkozott.

Ennek vonzataként többségében kihasználatlanok és hatástalanok maradtak azok a színészi alakformálásban rejlő lehetőségek, amelyeket a szerző szövegkönyve felkínált. Az előadás egésze elvesztette a ritmusát, s ezen az írott szöveghez többnyire mereven ragaszkodó rendezés sem segített. Az átlagos színészi teljesítmények – ritka kivétellel – következtében a produkció adós maradt az emlékezetes karakterek megteremtésével is. A tragikomikus alaphangszerelésű darabban elhangzó geggek erőltetettnek tűntek, a néző úgy érezhette, hogy a rutinszerű színészi játék csupán a két felvonásnyi idő kitöltésére irányult. Mindez éppen azért sajnálatos, mert Koenigsmark műve tele van korunkra jellemző fonák élethelyzetekkel, groteszk emberi sorsokkal, amelyek hétköznapiságuk, kisszerűségük ellenére is jól körvonalazható figurák megteremtésével kecsegtettek.
Az üdülőhelyeken munkát vállaló – napközben a sétányon, esténként a bárban fellépő zenekar körüli történések teszik ki a darab cselekményének gerincét. Ebben a megszokottól eltérő, kifordított világban semmi nem rendeltetésszerűen történik, az élet furcsaságok sorozatából áll össze. A házmester a nyaraló udvarára piszkító ismeretlen után kutat, miközben maga válik rajtakapottá, az öltönyhöz gumicsizmát viselő karmester számára lényegtelen az általa dirigált zenekar produkciójának művészi színvonala, a magukat zseniális muzsikusnak képzelő zenészek pedig tehetségük szóbeli kinyilvánításán túlmenően a hangszerek megszólaltatására is képtelenek. Olyan miliő, ahol a fontos döntések a szaunában történnek, a zongorán pedig – amelyik leterítve ebédlőasztalként is szolgál – talán egyedül a pincér tud szakszerűen, tisztán játszani. A darab összhatásának hangulatát tizenöt tételben (apróbb jelenetben) komponálta meg a szerző. A részek közötti összefüggést a központi szereplő Ázulik zenekarvezető személye teremti meg. Tekintélye, amelyet a végletekig igyekszik érvényesíteni – a felesége pénzügyi öröksége révén megszerzett – hatalmi pozíciójából fakad. Potenciális ellenfele, akit a vakszerencse elpusztítására kijelölt, leendő veje Eduard, a zongorista. Meghökkentő módon azonban nem a zenekar vezetője, hanem az álarcosbálon titokzatos körülmények között életét vesztő, a hatalmat újonnan gyakorló Eduard válik áldozattá.
A cseh szerző művét vendégrendezőként színpadra állító Zamenák István kevés eredeti ötlettel gazdagította a darabot. Kissé „ráérős” rendezésében az események „elhúzása” sokat visszafogott az előadás atmoszférájából.
Farkas Ignác, Ázulik, a zenekar vezetőjének megformálásában nem teremtett maradandó figurát, mint ahogyan nem talált rá szerepére Kiss Ernő (Eduard a zongorista) sem.
A többi színészi alakításból – kivéve talán Balogh Tamás házmester szerepét – az egyenletes teljesítmény hiányzott. Ennek okán is okozott csalódást a színház legutóbbi bemutató előadása.

Colleen McCullough: Morgan szerencséje. A szerző, az idegélettan tudós ausztrál művelője egy csapásra világhírű lett, amikor a Tövismadarak című regénye megjelent. Azóta kilenc újabb könyvet írt, Róma-sorozata nálunk is igen népszerű. Ezzel az új könyvével egy újabb regényfolyamba kezdett, amelyben saját ausztráliai gyökereit kutatja, kezdve a legkezdetén, amikor az amerikai gyarmatok elszakadása arra kényszeríti Angliát, hogy deportálandó fegyenceinek új helyet keressen, és a frissen felfedezett Ausztráliát szemelik ki erre a célra. E kegyetlen és előkészítetlen kísérletnek válik egyik ártatlan alanyává egy bristoli kocsmáros fia, tanult fegyverkovács, a családját féltőn szerető, jóképű és intelligens Richard Morgan, akit a sors csapásai keményre edzenek, mire fölkerül arra a hajóra, amely a távoli, ismeretlen földrészre szállítja, ahol a semmiből kell majd fegyenctársaival új világot teremteniük. Mindent elveszített, ami kedves volt szívének, de közben megtalálta önmagában azt a szívós és elpusztíthatatlan tetterőt, amellyel tekintélyt és tiszteletet vív ki nem csak társai, hanem a feljebbvalói között is a kemény megpróbáltatások közepette... Vérbeli romantikus regény Colleen McCullough könyve, noha alapos történelmi kutatásokra épül és főszereplője sem a képzelet szülötte: Morgannek ma is számos leszármazottja él Ausztráliában, egyikük éppen az írónő férje.

Kip Langello: Az Alzheimer-kúra. Egy amerikai orvos azt állítja, hogy felfedezte az Alzheimer-kór ellenszerét, s az állati agysejtekből nyert csodaszerrel egy kis mexikói klinikán gyógyítja a betegeket. Jodie, a riporternő Mexikóba viteti vizsgálatra édesapját. A kezelés nagyon költséges és a betegeknek életük végéig szükségük lesz rá. Néhány heti injekciókúra után az apa drámai javuláson megy keresztül. A csodára azonban árnyék vetül, mert kiderül: a szer emberi agysejtekből készül, s hogy a betegek megmenekülhessenek, a maják leszármazottainak el kell pusztulniuk. Jodie a titkok nyomába indul...