Panoráma

Legutóbbi ülésén módosította a közgyűlés a város lakásrendeletét. A 2002. január elsejével életbe lépő új rendelkezés legfőbb változása, hogy ezentúl pályázniuk kell a rászorulóknak az önkormányzat által biztosított szociális bérlakásokra.

– Ez idáig hagyományos módon érvényesült a szociális bérlakások elosztása városunkban. Igénylést nyújtottak be a rászorulók, akik közül az egészségügyi és szociális bizottság válogatta ki azokat, akik szociális körülményeik miatt valóban jogosultak a város bérlakásaira. Helyszíni szemlén bizonyosodtak meg munkatársaink az igénylők körülményeiről. A jogosultság és a várakozási idő függvényében elkészített egy névjegyzéket a bizottság, amit a döntés meghozatala előtt kifüggesztettek az önkormányzat földszintjén. A névjegyzékben szereplők ellen bárki kifogást nyújthatott be. Meg is történt ez, általában azt sérelmezték az érintettek, hogy ők miért nem szerepelnek a listán. Az észrevételeket felülbírálta a szociális és egészségügyi bizottság, majd elkészítette a szociális bérlakásra várók végleges névjegyzékét, melyet a közgyűlés hagyott jóvá. Azok kaphattak szociális bérlakást Zalaegerszegen, akik szerepeltek az elfogadott névjegyzékben – ismerteti az eddigi gyakorlatot dr. Tóth László jegyző. – A legutóbbi közgyűlés megváltoztatta ezt a rendszert, és bevezetésre került a pályáztatás. Mindez azt jelenti, hogy 2002. január 1-jétől pályázat benyújtásával juthatnak bérlakáshoz a rászorulók.
– Hogyan történik a pályázás?
– Nagyon fontos tudnivaló, hogy konkrét lakásra lehet majd pályázni. Amint megüresedik egy bérlakás, azonnal meghirdeti az önkormányzat, és várja a pályázatok benyújtását. Annyiból jobb ez az új rendszer, hogy előre tudják majd a rászorulók, milyen lakásról van szó. Míg korábban többen kifogásolták a számukra kiutalt ingatlant, ez a jövőben nem fordulhat elő. A pályázat beadása előtt lehetőséget kínálunk a lakás megtekintésére.
– Mindenegyes lakásra külön kell pályázni?
– Igen. Minden alkalommal külön-külön kell pályázatot benyújtani a meghirdetett ingatlanra. A hivatal által rendszeresített formanyomtatványon nyílik lehetőség a pályázásra, konkrétan megjelölve a kiválasztott lakást.
– Kik pályázhatnak szociális bérlakásra?
– Csak azok a rászorulók pályázhatnak, akiknek a hivatalban nyilvántartott lakásigénylésük van. Figyelembe vesszük a pályázat elbírálása során, hogy kinek milyen régi az igénylése, illetve, hogy milyenek a szociális körülményei. Ezeken túl, lehetőséget biztosítunk a pályázóknak arra, hogy az önkormányzati rendeletben meghatározott lakbér összegét több hónapra előre kifizessék. Természetesen, aki huzamosabb időre előre vállalja a lakbér megfizetését, előnyt élvez a pályázat során. Az volt a célja a testületnek ennek a lehetőségnek a bevezetésével, hogy igyekezzen csökkenteni a lakbért nem fizetők számát.
– Hogyan alakul napjainkban a szociális bérlakások lakbéreinek mértéke?
– Az övezeti besorolás és a komfortfokozat alapján változik a lakbér mértéke. Az I-es övezetben, ami a belvárost foglalja magába, 108 forintba kerül egy összkomfortos lakás négyzetméterének bére egy hónapra. A II-es övezetben – Landorhegy, Kertváros – 99 forint mindez, míg a III-as övezetben 90 forintot fizetnek a bérlők havonta a lakás négyzetméteréért. A komfortos, a félkomfortos, a komfort nélküli és a szükséglakások esetében természetszerűleg olcsóbbak az árak.
Összességében 4–5 ezer forintot fizetnek a bérlők egy hónapban egy 40–50 négyzetméteres összkomfortos szociális bérlakásért. Piaci körülmények között ugyanekkora lakásért 20–30 ezer forintot, vagy még többet kérnek.
– Nagy vitát váltott ki a közgyűlésen a módosított lakásrendelet azon pontja, hogyan történik a pályázatok elbírálása.
– Az váltotta ki a vitát, hogy míg korábban a SZEÜB döntött a lakáshoz jutók névsoráról, az új rendelet a közgyűlésnek adta ezt a jogot. El kell azonban mondanom, hogy korábban is módjában állt a testületnek megváltoztatni a bizottság döntését. Más kérdés persze, hogy meglehetősen ritkán élt ezzel a lehetőséggel. Kifogásolták képviselők azt is, hogy egyoldalúvá válik a rendszer az új rendelkezés szerint, mivel nem lesz alkalom a fellebbezésre. El kell mondanom, hogy a jövőben is a bizottság készíti majd elő a döntést, és javaslatát éppen úgy kifüggeszti szemlére, ahogy korábban tette. Az észrevételekkel együtt kerül majd a pályázók névsora a közgyűlés elé, amely dönt a lakáshoz jutókról.
– A jövő évtől tovább bővül a város bérlakásállománya.
– Igen. Örvendetes, hogy pályázati pénzek segítségével sikerül bővítenünk a bérlakások számát. Jelenleg is közel 500-an várnak szociális bérlakásra. Jövőre költségalapú bérlakások is épülnek a városban, melyek lakbérüket tekintve a szociális és a piaci bérlakások között helyezkednek majd el. Ezeknek az ingatlanoknak a bérleti joga is pályázat útján nyerhető majd el. Azok igényelhetik, akik szociális bérlakásra nem jogosultak, anyagi körülményeik azonban nem teszik lehetővé saját lakás vásárlását, vagy piaci lakbérű ingatlan bérlését.
– Tisztázzuk, kik jogosultak szociális bérlakásra?
– Szociális helyzetük alapján azok a nagykorú magyar állampolgárok, illetve azok az állandó tartózkodásra jogosító személyi igazolvánnyal rendelkező bevándoroltak és menekültek jogosultak szociális bérlakásra, akik Zalaegerszeg közigazgatási területén legalább három éve lakóhellyel, vagy legalább öt éve tartózkodási hellyel rendelkeznek, illetve a város terültén tartózkodnak. Fontos kritérium, hogy az egy főre eső nettó jövedelem nem haladhatja meg a családban a mindenkori öregségi nyugdíj legkisebb összegének másfélszeresét, egyedülálló esetében a kétszeresét, illetve nem rendelkezhet az igénylő a létfenntartáshoz szükséges mértéken felül ingó-, vagy forgalomképes ingatlanvagyonnal.

Karácsony közeledtével előkerülnek a szekrények mélyéről a dobozok, a csomagolóanyagok, valamint a különféle szalagok, és hozzáfogunk a megvásárolt ajándékok becsomagolásához. Sokan úgy vélekednek: minek is bebugyolálni, hiszen úgy is azonnal kibontják. Ha így is van, nem szabad elhanyagolni a csomagolást, hiszen külön mondandóval bírhat alkalmi dekorációnk.

Hogy milyen nagy jelentősége van a csomagolásnak, bizonyítja az a kiállítás is, ami karácsonyig látogatható a Gönczi Ferenc ÁMK-ban. A „Csomagolás művészete“ című tárlaton ifjú iparművészek mutatják be az érdeklődőknek, hány arca lehet egy-egy hosszadalmas munkának. A témáról Gulyás Judit textiltervezővel beszélgettünk, akinek könyve is megjelent erről az új művészeti ágról.
– Mint a kiállítás nevében is szerepel, igenis művészet a csomagolás. A Magyar Iparművészeti Egyetemen létezik ma már csomagolásművészeti szak az ipari formatervezés keretein belül – fogalmaz Gulyás Judit. – Két részre oszthatjuk a csomagolási technikákat. Az egyik a hivatalos része. A kiállításon is láthatunk üvegeket, gyógyszereket és számos kereskedelmi árucikket, amelyeket természetesen csomagolva vásárolhatunk meg. Gyárilag csomagolják ezeket a termékeket információhordozó és reklámcélokat szolgálva. Abban az esetben azonban, ha ajándéknak szánjuk a megvásárolt terméket, plusz csomagolást kell adnunk neki. Célja lehet ennek a csomagolásnak az ajándék elrejtése, vagy annak további díszítése. Ekkor kezdődik a csomagolás művészete.
– Hogyan dekoráljuk hát karácsonyra szánt ajándékainkat?
– Nem szeretnék sémákat adni, hiszen a séma a művészet halála. A Zalaegerszegre hozott kiállítás sem recept a csomagoláshoz, csupán ötleteket biztosít az érdeklődőknek. Olyan utakat mutatnak itt be a művészek, amelyek bárki számára követhetők. A felvonultatott csomagolásminták között mindenki megtalálhatja a számára legszimpatikusabbat, melyet akár saját munkája során is felhasználhat.
Úgy gondolom, éppen azért nagyon izgalmas ez a műfaj, mert rettentően komplex. Bármilyen anyaggal tudunk csomagolni, legyen az egy gyűrt papír, amit színesre festünk és ráírunk valamilyen egyedi szöveget, de csomagolhatunk bőrbe, szalmába, kisebb-nagyobb dobozokba. stb. Ki kell találnunk a csomagolás lezárását is. Átköthetjük dekorációnkat egy szalaggal, vagy külön erre a célra készített brossal. A legfontosabb azonban az, hogy minden esetben annak a világához kötődjön a csomagolás, akinek adjuk az abban elrejtett ajándékot. Akkor igazán jó a csomagolás, és eldobhatatlan az illető számára, ha személyesen a lényébe talál.
Hiszen, ha belegondolunk, kommunikálunk a csomagolással. Üzenetet hordoz az ajándékra rákerülő dekoráció is. Ezért nagyon lényeges, hogy jól ki legyen találva az alkotás, ahhoz szóljon, akinek szánjuk!
– Nincsen tehát semmi extrára szükségünk a csomagoláshoz, mint egy jó ötletre.
– Így igaz. Kell egy jó ötlet, kreativitás, öröm és szív, hiszen szeretetből lehet igazán jó csomagolást készíteni.

November 27-e a véradók napja. Ebből az alkalomból köszöntötte immár hagyományosan a zalaegerszegi önkéntes „életmentőket” a Magyar Vöröskereszt városi szervezete és az Országos Vérellátó Szolgálat.
A Városi Hangverseny- és Kiállítóteremben megrendezett ünnepség hangulatos műsorral vette kezdetét, majd Kiss Bódog Zoltánné, a zalaegerszegi alapszervezet elnöke beszélt arról az ünnepről, mely bár nagy jelentőségű, nem jelzik piros betűvel a naptárban. Büszkén emlékezett vissza 13 évvel ezelőttre, amikor is zalai kezdeményezésre, a kőolajipari vállalat alapszervezetétől elindult a véradók megbecsülésének gondolata. Az első országos véradó nap megünneplésére is Zalaegerszegen került sor.
A véradást szervezők megfeszített munkájának eredményeként évről évre nő a donorok száma városunkban. Az elmúlt évben ötezren adtak összesen mintegy kétezerkétszáz liter vért. Különösen örvendetes, hogy az ifjúság körében is emelkedik a segíteni akarók száma. Őket is beleszámolva 759 fővel növekedett idén Zalaegerszeg rendszeres véradóinak tábora. Életkorúkat és foglalkozásukat tekintve is nagyon különbözőek az önkéntes véradók, egy azonban közös bennük – ami megkülönbözteti őket a társadalom több tagjától –, a segíteni akarás, vélekedik a helyi szervezet elnöke.
A város idei ünnepségén 100 önkéntes segítő vehetett át emléklapot és kitüntetést életmentő tevékenységéért. Akadt az ünnepeltek között olyan, aki 30, 40, 60, 80, 90, 110 illetve 130 alkalommal adta már vérét a rászorulóknak.
– Rendkívül fontos lenne, hogy nőjön a véradók tábora, hiszen nagyon nagy szükség van az egészséges emberek vérére a kórházakban – fogalmazta meg Kiss Bódog Zoltánné. Hozzátette azt is, hogy mintegy 300-féle gyógyszer is készül a leadott vérekből.

Egerszegi daloskönyv címmel egyedülálló zeneművet hallgathatott meg a napokban a Városi Hangverseny- és Kiállítóterem közönsége Megyesi Schwartz Lucia és Mukk József (ének), valamint Ekhardt Gábor (zongora) előadásában. Ritkaság ugyanis – ha egyáltalán előfordult valamikor –, hogy egy város szülöttje ugyanannak a városnak a költőihez fordul, s a műveikre komponál zenét. Teszi mindezt a szóban forgó városban, Zalaegerszegen, ahol Király László született. A zeneszerző Budapesten él, de az Egerszegi daloskönyvet természetesen Egerszegen komponálta. Ahogy említette: a „hely szelleme" sokat számít.

– A dalciklus ötlete 1998-ban született meg, amikor kezembe került az Egerszegi múzsa című verseskötet. A huszadik századi része nagyon megtetszett. A könyvben szereplő szerzőktől azonban csak egy-egy verset találtam megzenésíthetőnek, ezért kutatómunkába kezdtem, hogy vannak-e még olyan műveik, amelyekből dalt lehetne írni. A Rákóczi úti antikváriumban rábukkantam például Lázár Tibor munkáira és még négy másik verseskötetre. Végül is kilenc zalaegerszegi költő 29 szerzeményéből, Háry Emma, Lázár Tibor, Pécsi Gabriella, Vajda Jocó, Karáth Anita, Horváth Zoltán, Kondákor Gyöngyi, Gaál Károly és Varga Anita verseiből írtam dalciklust – mesélte a mű születéséről Király László.
– Van-e kedvenc verse, vagy kedvenc szerzője?
– Nem tisztességes dolog kiemelni egyetlen költőt és egyetlen verset sem, hiszen mindegyik mű magával ragadott, ezért is esett éppen ezekre a választásom. Ha mégis dönteni kell, Emma néni Egerszeg és Botfy utca című verseit említeném. Ezekből lehet megtudni, milyen volt a harmincas évek Zalaegerszege. Az én emlékeim az ötvenes évekből valók, amikor még egészen másképp nézett ki a város. Akkor madárdalra ébredtünk, most pedig zaj van és lebontják a „parasztbarokk” házakat. Nagyon sajnálom, hogy egyre kevesebb emlék idézi fel a régi Egerszeget. A versek közül egyébként még különösen megfogott Lázár Tibor: Szigliget alatt című műve, ami a tovatűnő ifjúságról szól, végül pedig Kondákor Gyöngyit emelném ki. Véleményem szerint ő a legmélyebb gondolatiságú szerző, akinek a művei rendkívüli módon magukkal ragadtak. De mindegyik költőről sok szépet tudnék mondani...
– Milyen zenei stílus jellemzi az Egerszegi daloskönyvet?
– Nehéz megítélni, mivel a jelenkor zenéje már nem vesz figyelembe semmilyen tabut. A huszadik században egyfajta elvárás volt elszakadni a romantikától. A zeneszerzők úgy érezték, hogy a romantika nagyon kiüresedett. A huszadik századi zene éppen emiatt nagyon elvont lett. Már nem a közönségnek szólt, hanem inkább fesztiválok szűk kereteiben létezett. A hetvenes évek közepétől aztán megindult egy ellenkező folyamat, a zene újbóli „letisztulása”.
– Ez annyit jelent, hogy Ön is visszakanyarodott a 19. századhoz, a romantikához?
– Nem, visszakanyarodni már nem lehet. Inkább úgy fogalmaznék, hogy kialakult a saját, egyéni stílusom. Azt írom le, amit szépnek és hitelesnek érzek. A mai zeneszerzőnek persze nehéz kommunikatívnak lenni. Úgy kell dolgoznia, hogy a műveit értsék, ugyanakkor ne legyen közhelyes, ne gondolja a közönség, hogy ezt már hallottuk valahol...
A zeneszerző elmondta: már komponálja a daloskönyv folytatását, amely az első kötet szerzőinek költeményei mellett újabb zalaegerszegi költők verseit dolgozza fel.