Panoráma

Két és fél év után visszatért a Zalaegerszegi Szimfonikus Zenekar élére Gellért Zoltán. A nagy múltú együttest az alapítás óta vezető karnagy a közelmúltban visszavonult, a zenekar kérésére azonban ismét kezébe vette a karmesteri pálcát. Gellért Zoltán az együttest 1999/2000-es, illetve 2000/2001-es évadban irányító Stauróczky Balázst, és utódját, Janászek Ferencet váltja fel a dobogón. Jelenleg a márciusi filharmóniai koncertre készíti fel a szimfonikusokat. Ez lesz az idei évad legkomolyabb megmérettetése.

– Nemrég nyugdíjba vonult, most mégis dolgozik a zalaegerszegi szimfonikusokkal. Hogyan került ismét a zenekar élére?
– A szimfonikus zenekar titkára, Zumbok Jánosné megkeresett ősszel azzal, hogy Janászek Ferenc távozott az együttestől. Felkért, hogy amíg nem találnak új karnagyot, lássam el a művészeti vezetői teendőket. Nem tudtam nemet mondani, mert úgy érzem: nagyon összeforrtunk a zenekarral. Ennek számos jelét tapasztaltam, miután saját elhatározásomból megváltam az együttestől. Úton-útfélen találkoztam a zenekari tagokkal, akik felvetették, hogy újból együtt kellene dolgoznunk. Én azonban úgy gondoltam, hogy „friss vér” kell az együttesnek, elvégre 29 év alatt kellőképpen megunhattuk egymást. A mostani kényszerhelyzetben ugyanakkor nem hagyhattam magára azt a művészeti csoportot, amelyet állandó szimfonikus zenekarrá hárman kovácsoltunk össze 1970-ben Serfőző Józseffel és a néhai Vas Jánossal. Nagy örömmel jöttem vissza, mert minden próbán érzem, hogy szeret az együttes.
– Mi volt az idei első találkozás tapasztalata, milyen teljesítményt nyújtottak a szimfonikusok?
– Vannak biztató jelek, de sajnos új tagok nem jöttek, ami a zeneiskola jellegéből adódik. A végzős növendékek kirepülnek innét, olyan városokba költöznek, ahol zeneművészeti szakközépiskola van, és tanárként nagyon kevés jön vissza közülük. Az utánpótlás komoly problémát jelent. A másik nehézség, hogy kevés a fúvós az együttesben. A koncertekre más zenekarokból kell hívnunk vendégeket, hogy eljátsszák a hiányzó hangszerekre írt szólamokat.
– Hogy alakul az idei évad programja?
– Most a Nemzeti Filharmónia hangversenyére készülünk, amely március 18-án lesz a Városi Hangverseny- és Kiállítóteremben. A zenekart Jancsovics Antal, külföldön is elismert budapesti karmester vezényli. A műsort a filharmónia állította össze. Nem kis feladatot kaptunk: Schubert negyedik, Tragikus szimfóniája, Mozart A-dúr klarinétversenye, valamint Rossini: A sevillai borbély című operájának a nyitánya szerepel a programban. A próbák reményt keltően folynak. A legfontosabb az, hogy a zenekar akar muzsikálni, komolyan veszi a feladatot.
– Az együttes működése jelentős anyagi forrást igényel, hiszen a kották bérleti díja, a hangszerek karbantartása, a vendégként érkező zenészek díjazása sokba kerül. Van rá elég pénz?
– Még nem ismerjük az idei lehetőségeket, nem tudjuk, hogy mire számíthatunk. A legnagyobb bevételünk a városi önkormányzattól érkezik, amely minden évben beépíti a költségvetésébe az együttes támogatását. Általában kétmillió forintot kapunk, de szeretnénk, ha ebben az évben megemelnék ezt az összeget.
– Milyen programokra költik a támogatást a már említett filharmóniai koncert mellett?
– Különleges év lesz az idei, hiszen a zenekar 1957 tavaszán alakult meg. Október elsején, a zene világnapján ünnepi hangversennyel emlékezünk meg az együttes fennállásának 45 éves évfordulójáról. Ebből az alkalomból ismét körünkben köszönthetjük régi barátainkat. Eljön például Szelecsényi Norbert zongoraművész, aki itthon és külföldön több alkalommal fellépett velünk. A hangversenyre meghívjuk a zenekar összes régi tagját. Örömünkre szolgálna, ha ez alkalommal ismét együtt zenélhetnénk velük. Az idei tervek között szerepel egy könyv megjelentetése az együttes történetéről, amelynek a kézirata már elkészült. A közeljövő feladata lesz az ifjúsági koncertsorozat lebonyolítása. A zenekar kamaraegyüttese tavasszal rendkívüli énekórákon ad hangversenyeket több zalaegerszegi általános iskolában, hogy megkedveltesse a gyerekekkel a komolyzenét. Nyár elején operettestet rendezünk, a naptári évet pedig adventi koncerttel zárjuk.

Török Eta népi iparművészt – úgy gondolom – senkinek sem kell bemutatni. Csodaszép munkái mellett határtalan szeretetéről és kedvességéről ismeri mindenki az asszonyt. Nemrégiben több súlyos műtéten esett át, perceken múlott az élete. A történtek őt is megviselték, pozitív életfelfogása, emberfeletti jósága azonban egy percre sem hagyta el. Szerkesztőségünket abból a célból kereste fel, hogy köszönetet mondjon az orvosoknak mindazért, amit őérte tettek.

Török Eta megpróbáltatásai egy műtét következményeként kezdődtek. Súlyos fulladás lett rajta úrrá, segítségért a zalaegerszegi rendelőintézet fül-orr-gégészeti szakrendelésére sietett, ahol perceken belül több orvos vizsgálta meg, elmondása szerint önzetlenül, nagy figyelemmel. Azonnal felhívták telefonon a budapesti Szent Rókus Kórházat, ahol dr. Lichtenberger György professzor találmányának köszönhetően a súlyos állapotú betegeken is segíteni tudnak.
Pillanatokon belül helikopter érkezett a kórházba, majd repítették Etát Budapestre. Mivel a Szent Rókus Kórháznak nincsen leszállópályája, egy másik kórházba vitték, ahol mentőautó várta a beteget.
„Egy másodpercet sem kellett várnom. Szemfényvesztő gyorsasággal, nyugodtan, szakszerűen és emberi szeretettel, kedvességgel zajlott le minden” – mondja utólag. Öt hetet töltött a kórházban, mialatt négyszer megműtötték. A megpróbáltatások ellenére nem keseredett el.
„Olyan csapat dolgozik a Szent Rókus Kórházban, orvosok, ápolók és jól képzett altatóorvosok, akik segítségével mindent kibírtam. Tudtam, láttam, éreztem ugyanis, hogy értem dolgoznak, harcolnak éjjel-nappal. Nemcsak szakmailag jó csapat ők, hanem nagyszerű emberek is – írja levelében. – Senki ne higgye, hogy protekcióm volt, sohasem álltam ismeretségben ezekkel az emberekkel. A véletlen hozta, hogy találkoztam velük. Azt tartja a közmondás: minden rosszban van valami jó. Jó, hogy ilyen emberekkel tölthettem ezt a hosszú nyarat. És miért írtam le mindezt? Hogy elmondjam: ilyen is van a sokat szidott egészségügyben! A téma nem rólam szól, RÓLUK!”
Eta állapota időközben javult. Ma már – saját meglátása szerint – egész jól van. Így fogalmaz:
„Megtanultam ezzel a „mássággal” élni, méltósággal, türelemmel viselem sorsom. Újra tanítom a „népemet” szépre-jóra, azt a népemet, aki mellettem volt, imádkoztak értem. Szlovén tanítványaim még misét is mondattak gyógyulásomért. Tiszteletük és szeretetük mindig példaértékű volt számomra, de amit bajomban tapasztaltam, arra nincs szó! Jók az emberek, ha mi is jók vagyunk és szeretünk. Sokszor szerettem volna meghalni, de ma már örülök, hogy vagyok!”

Felhívás a XI. Országos Weöres Sándor Gyermekszínjátszó Találkozó megyei fordulójára

2002. március 16.

Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ, Zalaegerszeg

A Magyar Drámapedagógiai Társaság ez évben is meghirdette az Országos Weöres Sándor Gyermekszínjátszó Találkozót. A bemutató felmenő rendszerű, az országos találkozóra a megyék legjobbjai kerülhetnek.
A megyei találkozó időpontja: 2002. március 16.
Helye: Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ, Zalaegerszeg, Kisfaludy u. 7–11.
A találkozóra az általános iskolás korúak érdeklődésének megfelelő előadással lehet nevezni – műfaji és tematikai megkötés nélkül.
Javasolt műsoridő: alsó tagozatosoknál legfeljebb 15 perc, felső tagozatosoknál 25 perc.
Jelentkezni a mellékelt nevezési lapon lehet 2002. március 5-ig. A nevezési lapokat az alábbi címre kérjük beküldeni.
Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ, Bősze Katalin, 8900 Zalaegerszeg, Kisfaludy u. 7–11.
Fax: 92/314-296

Tisztelt Nyugdíjas Pedagógusok!

Városunkban nemes hagyomány, hogy a pályán eltöltött esztendők, a kiemelkedő munka elismeréseként ünnepélyes keretek között köszöntjük a Díszoklevélben részesülő pedagógusokat.
Az őszre tervezett rendezvény előkészítéseként továbbítanunk kell a képző intézményekbe az arany-, gyémánt-, vas, illetőleg rubindiplomára érdemes nyugdíjas pedagógusok oklevélmásolatát, szakmai pályafutásukat bemutató életrajzát (munkahelyek, jelenlegi pontos lakcím, telefonszám, a korábbi Díszoklevél másolata); az aranydiploma-várományosoktól munkakönyvük másolatát is.
Tisztelettel kérjük mindazokat a kedves, Zalaegerszegen élő nyugdíjas pedagógusokat, akik 50, 60, 65 vagy 70 esztendeje kapták meg oklevelüket, hogy legkésőbb 2002. február 22-ig feltétlenül juttassák el a kért dokumentumokat Zalaegerszeg Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala Művelődési és Közoktatási Osztályára (Zalaegerszeg, Kossuth Lajos u. 17–19. IV. emelet 423. sz. szoba), hogy továbbíthassuk a képző, illetve a jogutód intézmények számára.