Kultúra

Valentin-napon

A hagyományos Valentin-napi csokrot ebben az évben dr. Kremzner István, a Városgazdálkodási Kft. ügyvezetője és a Valentin Virágszalon vezetője Bérces Edit sportolónak, főiskolai adjunktusnak adta át a pénzügyi és számviteli főiskola idegennyelvi tanszékén.

Mátyás István – a Bécsben tanuló városi ösztöndíjas – orgonajátéka után Szalai Annamária, a Városi Hangverseny- és Kiállítóterem igazgatója köszöntötte a Tóth Menyhért (1904-1980) festőművész kiállításának megnyitójára érkezőket, majd Rockenbauer Zoltán kulturális miniszter személyes emlékek felelevenítésével kezdte a tárlatnyitót. Mint elmondta, először 16 évesen találkozott Tóth Menyhért életmű-kiállításával, és első benyomásként bizony idegennek tűntek a képei. Aztán „ahogy múlt az idő, egyik kedvenc festőm lett“.

Rockenbauer Zoltán megnyitja a kiállítást.

Tóth Menyhért szegény parasztszülők gyermekeként született, aki el akart szakadni a paraszti világtól, az állatoktól és festő szeretett volna lenni. Erre akkoriban nem volt lehetősége, ezért beállt szobafestőnek, azonban hamarosan az egyik lábát amputálni kellett. Ezután került a Képzőművészeti Főiskolára és Vaszary János tanítványa lett. Mindeközben egyik szemét megtámadta a gümőkór.
Mint a miniszter fogalmazott, Tóth Menyhért arcát a tragédia és a hit „faragta” ki, elvégezte ugyan a főiskolát, de hogy megéljen, ismét paraszti munkát kellett végeznie. „Annyira szegényen élt, hogy nem volt pénze még vászonra sem, így újságpapírra festett.
Hosszú évek után 1964-ben állított ki újra. Sajátos életművében nem találunk rokon vonásokat másokéval. Sajátos szerkesztési mód jellemzi, ha valaki jól megnézi a képeit, azok szinte „kifeszülnek” a keretből. Világos színeket – kéket, rózsaszínt, sárgát – használt, aztán festményei fokozatosan „kifehéredtek“. A 70-es évek vége már kifejezetten a „Fehér-korszaka“. Témái a korai szakaszban a paraszti élet, később már inkább elvont problémák iránt érzékeny. Képei figurálisak.
Tóth Menyhért (1976-ban a Magyar Népköztársaság érdemes művésze lett, 1990-ben pedig Posztumusz Kossuth-díjat kapott) a magyar képzőművészet jeles alakjai közé tartozik, ős-zseni, akit újra fel kell fedezni – mondta Rockenbauer Zoltán.

A Keresztury Irodalmi Kör legutóbbi összejövetelének vendége volt Farkas Ignác, a Hevesi Sándor Színház Jászai-díjas művésze és Boncz Barnabás, a teátrum titkára. Ők ketten meséltek darabokról, szerepekről, a színházi élet kulisszatitkairól.

Az 1959-ben született Farkas Ignác 1984 óta tagja a zalaegerszegi társulatnak. Mint elmondta, akkoriban a főiskolai vizsgaelőadásokat még megnézték a színházigazgatók. Ruszt József látta őt a darabban, aztán leültek beszélgetni. Így került Zalaegerszegre. Az igazgató betartotta ígéretét, sokat dolgozhatott az első pillanattól kezdve, mint visszaemlékezett: 11 bemutatóban kapott szerepet. Aztán egy magánéleti válság miatt Nyíregyházára költözött, ahol két évadot töltött, majd ismét visszatért Egerszegre. Halasi Imre igazgató telefonált utána, hogy jöjjön, mert szükség van rá. Közben a Hevesi Sándor Színház társulata 80 százalékban kicserélődött, más partnerekkel dolgozott.
Ismét sok szerepet kapott, a számára legfontosabbakról szól is pár szót, felelevenítette az olvasó-, majd rendelkezőpróbákat, a szerepépítés nehézségeiről is beszélt egy-egy alak megformálása kapcsán.
Boncz Barnabás a közös élményeket, sztorikat említette, melyeket közösen éltek át. Régebben több alkalommal „tájoltak” és voltak „borzasztóan szoros” napok, több fellépéssel, amikor a 16 órai munka után még egy kisfröccs is megártott a színészklubban...

Fennállásának 30 éves évfordulóját ünnepli február 23-án a Helikon Táncklub. A Liszt Ferenc Általános Iskolában megrendezésre kerülő jubileumi estre már minden jegy elkelt. A táncosok javában készülnek. Az egyik próba alkalmával az eltelt időszakról beszélgettünk Gallai Gábornéval, a klub művészeti vezetőjével.

Jelenleg is tehetséges gyerekek táncolnak.

– 1971. október 6-án alakult meg a Helikon Táncklub, Sarlós Dezső tanár úr hirdette meg a felvételt. Emlékeim szerint, hat alapító tag vett részt az első foglalkozáson – idézi a múltat Gallai Gáborné, aki egyike volt az alapító tagoknak. – Nagyon népszerűek voltak a tánciskolák abban az időben, így jött az igény egy továbbfolytatást kínáló klub létrehozására.
Mint említettem, hat fővel indultunk, majd fokozatosan nőtt a létszám. Jelenleg 40–45 főt számlál a Helikon Táncklub. Nem nagy szám ez, melynek több oka is van. Sokan csupán belekóstolnak ebbe a műfajba, aztán abbahagyják. Nagyon sok kitartásra, szorgalomra és szeretetre van szükség ahhoz, hogy valaki igazán megtanuljon táncolni.
– Milyen sikereket ért el a klub ez elmúlt 30 évben?
– Emlékezetes volt, amikor eljutott csoportunk a miskolci Országos Formációs Bajnokságra, ahol döntős helyezést is elértünk. Voltunk a Ki Mit Tud? előselejtezőjén, a Dunántúli Regionális Fesztivál döntőjében. Táncoltunk a Thália Színházban, a Zalai Gyerekfesztiválon pedig mindig díjazottak voltunk. Mindezek mellett meg kell említenem azt is, hogy versenyzőink többnyire éremmel térnek haza.
– Mit tud adni tagjainak a Helikon Táncklub?
– A legfontosabbnak azt tartom, hogy jó közösség szerveződik a tagok között. Akármilyen világ is van, ezt mindig biztosítani tudja a táncklub. Sajnos, ma már a társastánc is a pénzről szól. Ahhoz, hogy valaki profi táncos lehessen, külföldi oktatókat kell fogadnia, ami rengeteg pénzbe kerül. Hiába tehetséges valaki, ha anyagi körülményei nem engedik meg számára a továbblépést. Nagyon sokat fejlődött a versenytánc az évek folyamán. Sajnos, messze vagyunk a tűzfészektől, így nehezen tudunk lépést tartani a fejlődéssel.
Többek között emiatt is, nosztalgiával emlékszem vissza a múltra. Akkoriban minden másként volt. Egymásért voltunk, a tánc öröméért táncoltunk. Nem volt még ennyire fontos a győzelem. Megmérettettük magunkat a versenyen, hazafelé jövet pedig már nem is emlékeztünk rá, ki volt a jobb. Feledhetetlenek ezek az utazások. Bízom benne, hogy az én tanítványaim is így éreznek. Hasonlóan jó hangulatban telnek bemutatóink, fellépéseink, hiszen ott mindenkinek szól a taps. Felkészülésünknek csak egy része szolgálja a versenyeken való jó szereplést. Mivel nem állhat mindenki a dobogó legfelsőbb fokára, igyekszünk fellépéseket és bemutatókat szervezni a gyerekeknek, hogy legyen sikerélményük.
– Milyen népszerűségnek örvend ma a társastánc?
– Úgy gondolom, voltak hullámvölgyek és hullámhegyek a társastánc megítélésében. Örvendetes, hogy ma a gyerekek mellett a felnőttek is szeretnének társastáncot tanulni. Volt egy időszak, amikor nem működtek tánciskolák, talán ezeket a hiányosságokat kívánják most bepótolni.
– Milyen ismertségre tett szert a Helikon Táncklub az évek folyamán?
– Zalaegerszegen jól ismernek bennünket. Vannak olyan cégek, melyek rendszeresen hívják táncosainkat rendezvényeikre, de szerencsére újabb felkéréseket is kapunk. Szerepelünk a városon kívül is.
– Hogyan ünneplik a jubileumot?
– Február 23-án 16 órakor tartjuk ünnepi műsorunkat a Liszt Ferenc Általános Iskolában. Egybekötjük a rendezvényt alapítványi bálunkkal. A régi táncosokkal nem sikerült ezúttal felvennünk a kapcsolatot. Ennek megfelelően mostani műsorunkat ajándéknak szánjuk a régieknek, hiszen jelenleg is tehetséges gyerekek táncolnak a Helikonban. Teljesen új koreográfiával készülünk a jubileumra. Nagy formációkból és egyéni bemutatókból áll a műsor.
Örömmel mondhatom, hogy minden jegy elkelt a 23-i bemutatóra. Éppen ezért márciusban tervezzük megismételni a jubileumi műsort a város táncot szerető közönsége részére.