Kultúra1

Alig fél év elteltével két különböző felfogású „fösvény-alakítással” szembesülhetett a zalai színházpártoló közönség: a nyári egervári előadás után, (Harpagon szerepében Jordán Tamással) az idei évadban a Hevesi Sándor Színház (Sinkó László címszerepbeli alakításával) is bemutatta Moličre A fösvény című darabját.

A XVII. századi francia vígjáték komikus helyzetek, nevetséges jellembeli fogyatékosságok sorozatára épülő cselekménye széles körben ismert, egyszerűségénél fogva könnyen érthető. Az újabb rendezői átértelmezések azonban – bár megtartották a mű eredeti eseményszálát és alapkonfliktusát – más-más módon igyekeztek modernné tenni a komédiát.
Bagó Bertalan rendezésében A fösvény című darabnak is napjainkra aktualizált változatával találkozhattunk, amely az embereknek a pénzhez fűződő XXI. századi (s valószínűleg még sokkal tovább tartó), megpróbáltatásokkal teli viszonyáról szólt. Ám míg Moličre színpadán a pénzét beteges féltékenykedéssel őrző, zsugori ember környezetére nehezedő érzelmi megnyilvánulásai kaptak hangsúlyt, addig itt a pénz szimbolikusan mitikus „figurája” vált főszereplővé, annak hiánya vagy jelenléte minősítette az emberek egymás közötti kapcsolatát. Szerencsére a „pénz-szimbólum” motívumának a központba állítása nem térítette el az előadást valamilyen posztmodern színpadi kísérlet irányába, így aztán a rendezői hangsúlyáthelyezések ellenére nem csorbult – csak kegyetlenebb lett – a darab moličre-i üzenete.
Az egerszegi Hevesi Színházban látható Moličre-darab jellegzetesen napjaink interperszonális légkörét megjelenítő előadás. Még akkor is, ha színpadi külsőségeiben a stílusok vegyítésével egymás mellé állítja a csavarvonalas, barokkos oszlopfőket, a klasszicista szimmetriához igazodó belső tér alakzatát, illetve korunk néhány jellegzetes – főként a szereplők ruházatában és tárgyi kellékeiben megmutatkozó – relikviáját. Bagó színpada a pénz deformáló hatásából fakadóan – tele van frusztrált személyiségekkel, őszintétlen, bizalmatlan emberi kapcsolatokkal. Nem csoda, hogy ebben az egyedül a vagyont üdvözítőnek tartó világban senki sem boldog és elégedett, a belső béke hiánya durvaságot, kegyetlenséget, félelmet, kapzsiságot, dühös indulatokat gerjeszt.
A fösvényben a klasszikus tragikomikus elemek sötétebb színezetűekké válnak, s miközben a darab cselekményének előrehaladtával nehezen megmagyarázható, egyre fokozódó kesernyés szájízt érzünk, mind kedvetlenebbül derülünk kortársaink (vagy tán önmagunk?) lehetséges alteregójának groteszk cselekedetein. Megérezzük, hogy Harpagon itt is él(het) közöttünk, emberi habitusával, mániákus pénzimádatával, gyerekeihez kötődő (ellen)érzéseivel, mindennapi életének fonákságaival együtt – rólunk mintázza, s nekünk adja őt vissza Bagó Bertalan rendező. Ennek ellenére minden, ami a színpadon történik, furcsa és meghökkentő. Dramaturgiai funkciójában hatásos az előadás kezdetén és a befejezésekor a színen gyanakodva feltűnő, majd átsétáló Harpagon metakommunikatív megjelenése; Jacques, a lovász és szakács megborzongató testi fenyítés után kimondott drámai felismerése: „A fene essék az őszinteségbe! Mától fogva egy igaz szó nem hagyja el többé a szám.”) Szimbolikus értékű a kopottas polgári miliő berendezése a leláncolt hűtőszekrénnyel, vagy a ház kiszolgáló személyzetének (kertész, kapus, takarítónő) nyomorúságos megjelenítése.
Bagó Bertalan a mű nyelvezetével is a jelenhez közeledett, hiszen – a közismert Illyés Gyula-i fordítás (1948) helyett –, annak frissebb, Bognár Róbert-féle tolmácsolásával dolgozott. Harpagon szerepét meghívott vendégként a Kossuth-díjas Sinkó László alakította.
Sinkó – külső megjelenése alapján – Harpagon alakjának „polgári változatát” formálta meg, a színpadon mégsem vált egyértelműen sikeressé. Bár tehetsége vitathatatlan, egyéniségének karizmatikusságát fokozatosan elveszítve mozgott a szerepben: hosszú utat járva be a zsugori apa szerepétől, a pénztől eszelőssé vált polgáron keresztül, az egyedül maradt öregember figurájáig.
A szerelmespárok tagjai. Papp Lujza (Elise, Harpagon lánya), Ilyés Róbert (Valere, Elise szerelmese), valamint Kató Balázs (Cleante, Harpagon fia) és Nagy Cecília (Mariane, Cléante szerelme) átlagos teljesítményt nyújtottak.
Egyedi alakítása okán emelhető ki Kiss Ernő (Jacques, Harpagon lovásza és szakácsa), Tallián Marianne (Frosine házasságszerző) és Szegezdi Róbert (Simon pénzközvetítő) színészi játéka, míg a többi epizódszereplő megfelelt a várakozásnak.
Moličre A fösvény című művének Bagó Bertalan rendezésében történő színpadra állítása (a Fösvény) újabb színfolttal gazdagította a Moličre-darabok bemutatóinak sorát.
Szemes Béla

A darab segítségével egy vidéki város színházi társulatának életébe pillanthatnak be az érdeklődők, bemutatótól bemutatóig kísérhetik végig a színházi munkát.
– Van egy rendezőnk, néhány színészünk, valamint egy éppen betévedt színházkedvelőnk, akiből aztán súgó lesz. Egy premier másnapján, olvasópróbával kezdődik a darab és a bemutatót követő bulival, pezsgőzéssel végződik. Mindeközben arról számol be, mi történik a szereplőkkel. Magánéleti és szakmai konfliktusokkal van tele a történet, illetve minden olyan esemény megtalálható benne, ami egy színház belső életében előfordulhat – mondta Szűcs István rendező. – Fő mondanivalója talán az, hogy a színészek is éppen olyan emberek, mint mások. Ezen túlmenően nincsen különlegesebb üzenete a darabnak. Bízom benne, hogy szórakoztatja az előadás a közönséget. Bepillanthatnak általa a színház életébe, működésébe, megtudhatják, hogyan készülnek az előadások.
A szerző finn születésű. A Színházkomédiát a nyolcvanas években mutatták be hazánkban, Debrecenben. Úgy tudom, ez volt az első és egyben utolsó előadás is, máshol nem játszották. Örülök, hogy én kaptam a lehetőséget a rendezésre.
A darabban a Stúdium Színház összes tagja szerepel. Aki lemaradt a premierről, március 27-én és 28-án 19 órai kezdettel tekintheti meg a Színházkomédiát a Gönczi Ferenc ÁMK-ban. Vendégül látják a produkciót a környező városok is.

A zalaegerszegi Kölcsey Ferenc Gimnázium diákjai február 18-án hétfőn, egy újabb művészi élménnyel gazdagodhattak. Az iskolájukban működő Kölcsey Galériában ugyanis ezen a napon került sor egyik tanáruk, Bedő Sándor, „Keresztek” című tárlatának megnyitójára. S hogy miért ekkor? Nos, a művész éppen e napon ünnepelte 55. születésnapját, tehát ezzel a kiállítással – ahogy ő mondta – saját magát lepte meg.

Bedő Sándor munkáiról szól az iskola galériájában.

A kiállítás különlegességét és egyben újdonságát maguk a megtekinthető alkotások adják, ugyanis csupán a felét teszik ki az úgymond „igazi” képek, a többi fára fabrikált textil, illetve a művész saját maga által készítette hulladék papír. Így ez a technika egy kicsit a környezetvédelemre és a környezetszennyezés ellen is „szót emel”... A témával kapcsolatban Bedő Sándor elmondta, általában a közvetlen látvány az, ami elindít valamit és abból egészen más, kicsit elvont, nonfiguratív képek születnek. Persze – mondta az ismert művész-tanár – egész más dolog az, amikor egy könyvet illusztrál valaki, ahol mindenképpen ragaszkodni kell az adott témához. Többnyire tehát szürrealisztikus és elvont festmények és grafikák jellemzik pályafutását.
Korábbi számunkban utaltunk arra, hogy Bedő Sándor már 7–8 éve rendszeres kiállítója az iskola galériájának. Mint azt a kiállító művész elmondta, ebben az évben – az általában évenként megrendezendő őt-hat kiállítás közül – ez már a negyedik, a tanév során pedig az első. A tárlat megnyitója egy népdallal vette kezdetét, amelyet a 9. osztályos Farsang Kitti előadásában hallhatott a diákság. Ezt követően Murár Edit, az iskola 11. osztályos tanulója mutatta be néhány szóval Bedő Sándor életét és munkásságát, majd maga a művész ajánlotta a tárlatot a diákok figyelmébe, egy-két köszöntő szó kíséretében.
Mint megtudtuk, a tárlat – a gimnázium programjától függően – egy vagy két hétig várja a látogatókat, Bedő Sándor alkotásaival pedig legközelebb a Hevesi Sándor Színházban találkozhatunk.

Könyvajánló

David Ignatius: Főbenjáró Bűn. Mi körül bonyolódhat a 90-es évek legizgalmasabb kémtörténete? A PÉNZ az, ami mostanában mozgatja és izgatja a világot. A tehetséges újságíró Párizsban belekeveredik egy túszügybe, majd egy CIA-ügynöktől kapott bizalmas információ segítségével megbuktatja az egész ostoba akciót mozgató francia nemzetvédelmi minisztert. Ettől kezdve egyre inkább foglya lesz a nemzetközi kémvilágnak, hol le akarván azt leplezni, hol meg újra információkat ad és vesz. Ennek kapcsán a tér földrajzilag is tágul. Párizs és Washington után Kína a célpont. Franciák és amerikaiak akarják egymás elől megkaparintani a nagy-nagy üzletet – egy kínai telekommunikációs beruházást. De a vele kapcsolatban álló sztárriporterek mindegyike saját zsebre is dolgozik, bérük olykor csillagászati összegű pénz, olykor pedig a kínai sikátorban lopakodó halál. Magabiztosan, széles lendülettel megírt, izgalmas könyvet ajánlunk elolvasásra.
Corinne Ullrich: Jimi Hendrix. A „gitárkirály” (1942–1970) a rockmuzsika egyik legnagyobb egyénisége már életében legendává vált. Nevezetes fesztiválok hőseként, ragyogó lemezek alkotójaként, nagyszerű világslágerek komponistájaként és előadójaként, énekesként neve az egész világon fogalommá vált. Halála óta több mint 30 év telt el, de alakja még most is ott él sokak szívében. nemcsak sikerek, hanem tragikus fordulatok is jellemezték ezt a bámulatos pályát: sivár gyermekkor, a pénzsóvár üzleti világ kíméletlensége, kábítószerfüggés, végül a döbbenetes körülmények között bekövetkező halál. Jimi Hendrix mindössze 28 évet élt.