Kultúra

Drabik István szobrászművész kiállításának megnyitójával vette kezdetét a III. Albergo Kortárs Művészeti Fesztivál. A négynapos rendezvénysorozatot Horváth M. Zoltán, a fesztivál gazdája indította útjára.

Emlékeztetett a kezdetekre, amikor koncertek és vetítések várták az érdeklődőket. Tavaly a kortárs zene és színház adott keretet a fesztiválnak, idén pedig a képzőművészeté volt a főszerep. A négynaposra zsugorodott Albergo keretében öt tárlat nyílt.
Drabik István zalaegerszegi fiatalember kiállítását Simonffy Szilvia művészettörténész ajánlotta az érdeklődők figyelmébe a Gönczi Ferenc ÁMK-ban. Az alkotó megdöbbentő hatású fej- és mellszobrait a kifejezés hatja át, amely összetöri a szépséget, fogalmazott a művészettörténész. Üreges, burokszerű, gyakran áttört szerkezet jellemzi a szobrokat. Az emberi fej szemeinek helyén kráterek találhatók.
Drabik István 10 éve szobrászkodik, Fischer György indította el a pályán. A figuratív és a non-figuratív határát súroló alkotásait fémből, többnyire vasból, ritkábban bronzból készíti. A megvalósítandó alkotás végső formáját munka közben találja ki. A művek vasidomokból, lemezekből épülnek fel, melyeket lángvágóval, hegesztővel formál a szobrász. Alkotásaiba az emberekről szerzett benyomásait viszi bele, próbálja kerülni a történetiséget.
Szobrai mellett rajzait is bemutatta a közönségnek Drabik István. Gyorsan leszögezi azonban, hogy nem a szobrok vázlatai, hanem önálló alkotásokról van szó. Munkáival Gébárton is találkozhatott a közönség, 1993-tól négyszer volt résztvevője a Zalaegerszegi Nemzetközi Művésztelepeknek.

Nem mindennapi kiállításnak adott otthont a múlt héten az Altamira Galéria. Az Albergo Művészeti Fesztivál keretében kizárólag női képzőművészek alkotásaiból nyílt tárlat. A cím – „Mellkép” – sokaknak talán különféle sejtésekre adott okot, ám aki valamiféle feminista mozgalomra, vagy szapphoi érzelmekre gondolna, az óriásit téved.

A kiállításhoz az alapötletet ugyanis Jordán Katica anya és gyermek kapcsolatát bemutató képei adták, azok közül is a 14 hónap című. Ám a többi zalai fiatal művésznő – Bóbics Diána, Filó Vera, Fischer Judit, Gazdag Ágnes és Pótári Anna – is beleillik a „képbe” a különböző stílusok ellenére, mert mint Drabik István szobrászművész megnyitójában elmondta: az alkotók kikerülik a felszínesség csapdáját. Önálló, egyéni hangon szólalnak meg, és ez az új generáció képes alkalmazkodni a folyamatosan változó környezetünkhöz.
Mindezeken túl is elég sok a közös vonás az alkotók eddigi (s nem túl hosszú) életében.


Fischer Judit: Önarckép	Kiállítás-megnyitó az Altamirában.

Többségük az Ady Endre Művészeti Gimnáziumban, ketten pedig a Zrínyiben végeztek, Gábriel József, Frimmel Gyula, Fischer György képzőművészek tanítványaiként. Érettségi után a lányok egyik fele (Fischer Judit, Gazdag Ágnes) a „képzőt” választotta, míg mások (Bóbics Diána és Jordán Katica) a pécsi egyetem rajz–vizuális nevelés szakára járnak. Bóbics Diána jelenleg a Müncheni Akadémián sokszorosító grafikát tanul, Jordán Katica pedig egyre inkább animációs filmekkel foglalkozik, és a gyermekkor világa foglalkoztatja. Filó Vera az egyetlen „nem szakmabéli” a társaságban, hiszen ő az ELTE színháztörténet szakán végzett, tíz drámát írt, melyből kettőt be is mutattak. Ezenkívül két kötete jelent meg, s a közönség a tavalyi könyvszemlén találkozhatott vele a zalaegerszegi Dísz téren. Akkor is, és a mostani tárlaton is képregényeivel lépett a nyilvánosság elé.
Drabik István a megnyitón „olyanokat is mondott”, hogy a művek egységes képet mutatnak. Bár ő még soha nem nyitott meg kiállítást, (s ahogy viccesen megjegyezte: lehet, hogy most nyit meg utoljára) azért higgyünk neki, s tegyünk egy sétát a „Mellkép”-ek között...

A kortárs alkotók bemutatkozása mellett idén is lehetőséget biztosított az Albergo a múlt felidézésére. Gácsi Mihály grafikusművész halálának 15. évfordulóján emlékeztek rá az Ady-gimnázium aulájában, ahol a Zalaegerszegen élt grafikus több tucat rajza kapott helyet.

Gácsi Mihály a XX. századi magyar grafika egyik kiemelkedő alakja volt, emlékezett a művészre a kiállításmegnyitón dr. Kostyál László művészettörténész. Művészete két városhoz, Szolnokhoz és Zalaegerszeghez kötődik.
A művészettörténet grafikáiról ismeri Gácsi Mihályt. Folyóiratokba dolgozott, könyveket, kiadványokat, valamint meséket illusztrált. Mindezek mellett festett. Grafikáinak legfontosabb jellemzői: a humor és irónia, valamint a drámai hangvétel.
– Ez utóbbiak azok, melyeket korszakos jelentőségűnek tartok. A művész teljes felelősségvállalása megmutatkozik bennük kora iránt. Habár ezek az alkotások sem nélkülözik a humort és a geget, mégis drámai víziók tűnnek fel bennük, melyek túlgépiesített és elembertelenedett korunk ezernyi veszélyét vázolják fel. Lelkének teljes aggódását kiönti és megfogalmazza a művész ezekben a grafikákban – vallja dr. Kostyál László.
A művész hangvétele azt követően változott meg, hogy elhagyta Szolnokot. Pesszimistább látásmód uralkodott el rajta, melyet jól tükröznek alkotásai. Az emberi lét adta szépség elmúlásától félt Gácsi Mihály.
S mit üzennek munkái a mai kor emberének? – tette fel a kérdést a művészettörténész. Nem gyengült el mondanivalójuk, sőt talán még jobban időszerűek képei, mint tizenöt évvel ezelőtt. Elgondolkodásra, felelősségérzetre ösztönzi a szemlélődőket.

„A közrend, a személy- és vagyonbátorság megtámadtatott, az erkölcsi életnek legszentebb támasza, a vallásnak ürügye alatt, éspedig több helyen és pusztító erőszakkal. A valódi kereszténynek érzete búba merül a felebaráti szeretet ily kialvásán...” – áll Szemere Bertalan belügyminiszter leiratában, melyet 1848 májusában küldött Zala vármegyének, elrendelve a zsidók elleni zavargások miatt megbomlott közrend helyreállítását, és a zsidók összeírását.

Kapiller Imre, Németh László és B. Turán Róbert.

További 81 dokumentum mellett ezt a leiratot is közzéteszi Németh László, a Zala Megyei Levéltár tudományos munkatársa abban a kötetben, amely a zalai zsidóság történetének levéltári forrásait mutatja be az 1716 és 1849 közötti időszakból. A Zalai Gyűjtemény 52. kiadványát a Városi Hangverseny- és Kiállítóteremben mutatta be Kapiller Imre történész és B. Turán Róbert, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár igazgatója.
Szemere Bertalan gondolatait B. Turán Róbert emelte ki a kötetből, miután Kapiller Imre felidézte a feldolgozott korszak történelmi hátterét. A Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár vezetője példaértékűnek nevezte a publikációt, amely – mint mondta – erősítheti a keresztény–zsidó párbeszédet, és útmutatót nyújt ahhoz, hogy a történetírásnak hogyan kell foglalkozni az ilyen érzékeny témákkal.
A szerző, Németh László elmondta: a több éves kutatás eredményeképpen létrejött társadalomtörténeti kiadvány azt a folyamatot mutatja be, amelynek során az elsősorban Rohoncról származó zsidóság Zalába települt, hogy kereskedői tevékenységet folytasson. A publikáció láttatja az ezzel kapcsolatos konfliktusokat, a türelmi adó problémáját, a zsidó közösségek belső életét, gazdasági szerepvállalását. Dokumentumokat közöl a zsidóság századfordulót követő reformtörekvéseiről, melyeket a zalai követek felkaroltak és képviseltek az Országgyűlésben. A kötet végén a zalaegerszegi és az olai zsidók 1848-as összeírása található.
Az adóztatások elrendeléséről szóló források bemutatásán túl számos olyan kérelmet olvashat az érdeklődő a könyvben, amely a kivetett terhek enyhítésére vonatkozik, de olyan folyamodványt is őriz a levéltár, melyben a kanizsai ács- és kőművesmesterek azt kérik a vármegyétől, hogy a zsidók által felépíteni szándékozott boltot és iskolát is magába foglaló épületet ők építhessék.
A 150 év történéseit felölelő kötet történettudományunk szempontjából hézagpótlónak tekinthető, hiszen a Magyar–Zsidó Oklevéltár kötetein kívül alig jelent meg a hazai zsidóság történetéről forráspublikáció – írja előszavában Schweitzer József. Németh László a levéltári források további feldolgozását tervezi: kötetbe szeretné foglalni a zalai zsidóság 1849 és 1867 közötti történetét.

Nagy sikerű koncertet adott a Zalaegerszegi Szimfonikus Zenekar a Városi Hangverseny- és Kiállítóteremben.
A Filharmónia 4. bérletes hangversenyének műsorán Rossini, Mozart és Schubert művei csendültek fel.
Az együttest Jancsovics Antal vezényelte.
Közreműködött Szabó András klarinétművész.