Dr. Gyimesi Endre: a város gazdagodását nem szabad lassítani

Varga lászló: „az emberek végre békét és megnyugvást akarnak”

Dr. Gyimesi Endre:
A város gazdagodását nem szabad lassítani

– Hogyan értékeli az első forduló eredményeit? – érdeklődtünk dr. Gyimesi Endrétől.
– Szép sikerként értékelem, több szempontból is. Országosan azért, mert lényegesen többen szavaztak a polgári oldalra, mint 1998-ban, megyei szinten pedig 13 százalékkal kapott többet a Fidesz–MDF, mint az MSZP. Zalaegerszegen pedig azért volt sikeres számomra, mert első helyen állok és mindössze néhány száz szavazaton múlott, hogy nem léptem át az 50 százalékot. Eddigi ismeretem szerint az első forduló legjobb eredménye a városban eddig 36 százalék volt. Boldogsággal tölt el, hogy több mint 17 ezer 500 egerszegi választópolgár tisztelt meg bizalmával és ezért szeretnék köszönetet mondani valamennyiüknek. Ugyanakkor nagy felelősséget is jelent mindez: megerősítését annak, hogy jó úton jár a város és erről nem szabad letérni. Úgy ítélem meg, hogy Zalában a polgári erők nagy győzelmet arattak az első fordulóban.

– Hogyan értékeli a kampány hangnemét és stílusát?
– Sokkal erőszakosabb volt a korábbi választások kampányától. A szocialista párt rendkívül erőteljes negatív kampányt folytatott, és nagyon keveset szólt arról a jövőről, arról, mit tennének akkor, ha a kormánypálca ismét a kezükbe kerülne. Ugyanakkor rájuk volt jellemző a fenyegetés. Tudom, hogy egy közéleti szereplőnek többet kell kibírnia, de rosszul esett az, hogy sajnos több, életveszélyesen megfenyegető levelet kaptam az elmúlt időben. Ez a kampánynak egy nagyon durva hozadéka és egy polgári gondolkodású ember szinte el sem akarja hinni, hogy ilyen létezhet egyáltalán.

– Ön nyolc éve vezeti a várost, amely dinamikusan fejlődik, regionális szerepe erősödött az elmúlt években. Hogyan értékeli Zalaegerszeg gazdasági helyzetét jelen pillanatban?
– A fejlődés valóban rendkívül dinamikus volt az elmúlt években. Úgy gondolom, a hozzánk hasonló nagyságrendű városok fejlődési üteméhez képest is jól állunk. Egyetlen város vagyunk Dunaújváros mellett, amelyik csak egy helyi adót vezetett be. Évről évre gazdagodik Egerszeg, az elmúlt évben 2,5 milliárddal nőtt a vagyon, hitelállományunk nincs, kiegyensúlyozottan gazdálkodunk. Mindarra, amire a városnak szüksége van, megteremtjük a forrásokat. Mindez nem azt jelenti, hogy mindenben dúskálunk, de egyetlen egy terület sincs a többi városhoz képest, ahol elmaradásunk lenne. Fontosnak tartom az idegenforgalmi fejlesztésünket Zalaegerszeg északi részén. Megvalósítottuk a termálfürdőt, amire a városlakók már évtizedek óta vártak. Ez tulajdonképpen egy városfejlesztési program, melynek során munkahelyeket teremtünk, kereskedelmi és szolgáltatás-fejlesztés valósul meg és mindez kihatással van az infrastruktúrára is. A termálberuházással és az aquaparkkal a várost egész Közép-Európában megismertetjük. A szálloda- és panzióépítésekről nem is beszélve. Mindezt úgy valósítottuk meg, hogy a források jelentős részét nem a saját költségvetésünk biztosította, hanem pályázat útján nyertük el. Néhányan rossz szemmel néznek erre a fejlesztésre.

– Arra gondol, hogy a szocialisták presztízsberuházásként emlegetik? Varga László, az ön szocialista ellenfele a ZalaEgerszeG hasábjain azt mondta: „...nincsenek számítások arról, hogy végül valójában mennyibe kerül, sem arról, mennyi veszteséget fog „termelni”... Szerencsésebb lenne talán valamivel lassabban, szerényebben...” Valóban lassítani kellene a termálprogramot?
– Finoman fogalmazok, amikor azt mondom, elég demagóg kifejezések ezek, annak az ismerete nélkül, hogy milyen programot hajtunk végre, milyen megtérülési rátával, milyen elképzelések alapján. Varga Lászlónak rossz tanácsadói vannak, félrevezetik. Tudni kell, hogy egy pályázaton, ha eredményesen akarunk indulni, akkor a pályázati feltételeket be kell tartani és ezeket nem mi szabjuk meg. Ezzel az idegenforgalmi, fejlesztési programmal az egész város gazdagodik. Ha ezt valaki lassítani akarja, akkor Zalaegerszeg gazdagodását fogja vissza. Jó szívvel rendelkezésére bocsátottam volna Varga Lászlónak az egyébként nyilvános adatokat például a város intézményrendszerének fejlesztésével, felújításával kapcsolatban, és ez alapján nem vezetné félre a közvéleményt olyan 7 millió forintos idézgetésekkel, aminek semmilyen alapja nincsen. Ez a várost tekintve nagyságrendekkel nagyobb. Az intézményi beruházásokra és felújításokra például az elmúlt évben 365,7 milliót fordítottunk, míg az idén ez a szám várhatóan 400 millió lesz. Szeretném megjegyezni, hogy nyolc éve a testületi ülések a legteljesebb nyilvánosság előtt, a városi televízió közvetítésével zajlanak és a polgárok szinte naprakész információkat kaphatnak, ha figyelnek egy-egy izgalmasabb témánál. Minden vita, minden döntés így születik Zalaegerszegen. Szeretném, ha tudná mindenki, hogy egy jó gazdaságpolitikus, aki egy városért felel, tudja, hogy meg kell teremteni a gazdagodás alapjait és azt csak fejlesztésekkel lehet megteremteni. Évente több milliárdot hoztunk különböző fejlesztések címén a városba és ennek a hozadékából lehet a városüzemeltetést jelentős mértékben javítani, magasabb szintre állítani. Megjegyezném azt is, ha nincsenek olyan lehetőségek, hogy a fejlesztéseinkhez külső forrásokat tudjunk szerezni, akkor a meglévő források és a nyert források együtt jelenthetik hogy hosszú távon gazdag lesz a város.

– A stratégiai beruházások mellett sok-sok egyéb fejlesztés is történt. 
– Úgy gondolom, mielőtt valaki egy közösség munkáját, a zalaegerszegiek vállalásait bírálná, előtte alaposan tájékozódnia kellene. Nem lehet elfogadni azokat az érveket, hogy a város területén nem történtek jelentős változások, eredmények. Egerszeg nagy, egyre nagyobb, természetes, hogy nem telik minden évben minden útra aszfalt. Természetesen szelektálni kell az igények között. Ott, ahol a közösségi szándékok megvannak, létezik az összefogás, az emberek még saját munkájukat is hozzáteszik a célok megvalósításáért, nos ezeken a területeken jelentős az előrelépés. Olyan területen viszont, ahol inkább a városra várnak, ott lassabban mennek egy kicsit a dolgok.

– Váltsunk néhány szót a stadionról.
– A helyzet kristálytiszta. A polgári kormány minisztériuma határozta el a stadionfejlesztési programot, és Zalaegerszeg már 720 millió forintot elnyert erre a programra. De jó eséllyel pályázik még mindig arra is, hogy esetleg az EB-t rendező városok sorába is bekerüljön, ha Magyarország elnyeri a rendezés jogát. A stadionrekonstrukció elindult, és remény van az 1,2 milliárdos beruházás megvalósulására. Egy ideális állapotban – és itt hangsúlyoznám az ideális szót –, hogy fel is újítjuk a stadiont és újnak a létrehozása is lehetővé válna, akkor új, korszerű körülmények közé kerülhetne az utánpótlás, a Bozsik-program, a szabadidős sport.

– Mit jelentene önnek a képviselőség?
– Számomra két dolgot jelentene. Meggyőződésem, hogy a város ügyeit jobban tudnám szolgálni abban az esetben, ha polgármesterként vennék részt a parlament munkájában. Sokkal előbb, gyorsabban jutnék információhoz az élet számtalan területén. Már bizottsági szakaszban ismertté válna, milyen törvények megalkotásával foglalkozik az Országgyűlés és tudnám, kik a tervezet kidolgozói, milyen szempontrendszer alapján gondolkodnak. Gyorsabban tudnánk reagálni, könnyebben pályázni, jobban tudnánk ismeretséget kötni. Azt vettem észre az elmúlt évek során, hogy azok a városok könnyebben tudtak mozdulni – függetlenül attól, melyik pártot képviselik –, akiknek a polgármesterei egyben országgyűlési képviselők is voltak: így például Debrecen, Kaposvár, Nyíregyháza, Pápa, Kőszeg és még sorolhatnám tovább. Fontosnak tartom azt is, hogy Zalában az országgyűlési követségnek különös íze van, hiszen olyan nagy formátumú politikus nyomdokaiba lép, aki képviselő lesz, mint Deák Ferenc. Ez valamennyi jelölt számára elgondolkodtató kell, hogy legyen.

– Mit vár a második fordulótól?
– Azt várom, hogy országos szinten a minimális hátrányát ledolgozza a polgári oldal és ismételten megkapja az állampolgárok bizalmát a kormányalakításra. Helyi szinten pedig azt remélem, hogy a választópolgárok megerősítik korábbi döntésüket és megtisztelnek bizalmukkal, hogy a következő négy évben őket szolgálhassam a parlamentben. 

vissza az elejére

Varga László:
Az emberek végre békét és megnyugvást
akarnak

 – Az emberek békére, nyugalomra, félelem nélküli életre vágynak, miközben a kormánypárt tovább gerjeszti az amúgy is túlfűtött hangulatot – kezdi Varga László. – Mindenkinek természetes igénye, hogy ismét képesek legyünk egymásra nevetni, az élet pedig visszatérjen természetes medrébe: a fiatal emberek ne politikáról vitatkozzanak ádázul, hanem a nőkről és a fociról beszélgessenek, ha meg mégis a politika kerül szóba, akkor jókat lehessen anekdotázni, a különböző világlátású emberek bátran „cikizhessék” egymást, s ne kelljen attól tartaniuk, hogy a másik fegyvert ránt és „lelövi, mint egy kutyát” (lásd a terrorház-igazgató, Schmidt Mária nyilatkozatát), vagyis normálisan viselkedjenek. Sürgősen és gyökeresen meg kell változtatni azt az abszurd helyzetet, hogy életünk minden színterét, minden pillanatát behálózza a politika.

– Úgy gondolja, hogy a többség erre – mármint a békesség és a nyugalom ígéretére – szavazott?
– Azt hiszem, a szocialista párt első fordulós győzelme mögött valóban ott állt ez a békevágy is, s ez komoly hajtóerő volt. Az emberek nagyon pontosan érezték-érzik a szembenállás, a gyűlölet, a táborokra osztás jeleit; az ország például máris kokárdásokra és nem kokárdásokra szakadt... El kellene felejteni végre ezt a fajta szembenállást vagy szembeállítást. Ne politikai hovatartozásuk, hanem képességeik és tetteik alapján ítéljünk meg mindenkit.

– Tegyük fel, hogy az MSZP megnyeri a második „menetet” is: jön a „tisztogatás”, meg a „mindent visszacsinálás”? 
– Nem véletlenül választottam mottóul, hogy „Búcsú a fegyverektől” – szeretnénk jól vizsgázni politikai kultúrából, az ellenfelekkel (és nem ellenségekkel) tanúsított nagyvonalúságból. Nekem rögeszmeszerű meggyőződésem, hogy a politikusokat, s főleg az általuk képviselt önkormányzatokat nem lehet aszerint osztályozni, hogy milyen párthoz, táborhoz tartoznak. Engem – ha úgy adódik – nem fog érdekelni, ki volt Fideszes aktivista, vagy ki köszönhette állását, beosztását nekik, csak arra leszek kíváncsi, milyen ember és hogyan látja el feladatát. Tarthatatlan az a gyakorlat, hogy jó, az adott település, térség fejlődését szolgáló javaslatok csak azért nem kapnak támogatást, mert „más színű”, akitől származik.

– A választási „hadjárat” mintha nem ebben a szellemben zajlott volna...
– Jómagam a kampány első pillanatától a párbeszéd híve voltam. Nagyon kellemesen csalódtam, hogy a közös vitákon, fórumokon képviselőjelölt-társaim is így gondolkodtak. Senki nem vonta kétségbe, hogy a másikat is a város gazdagításának szándéka vezérli. Kölcsönösen építkezhettünk egymás gondolataiból, magam is számos jó ötletet beépítettem programomba. Fontos lett volna azonban, hogy az elképzeléseimnek legyen kritikája: szívesen vettem volna a polgármester úr véleményét a termálprogrammal, a vásárvárosi koncepcióval, az alsóerdei ifjúsági központ tervével kapcsolatban, az idősekkel való gondoskodásról, vagy mondjuk a várost övező hegyi infrastruktúra rendbetételéről. A polgármester egy nyilvános vitára sem jött el, s ezt őszintén sajnálom. De ennek ellenére nem adom fel, továbbra is arra törekszem, hogy ez a fajta véleményütköztetés megtörténjen.

– Medgyessy Péternek már van egy száznapos programja – az MSZP győzelme esetén Önnek mi lesz az első lépése?
– Az, hogy: „Uraim, üljünk asztalhoz, én így gondolkodom a város dolgairól, ti hogyan látjátok?” Egy sor kérdést kell közösen megbeszélni: mivel tehető teljesebbé a programom, mire ügyeljek, mit lehet jobban vagy mit kell másként csinálni? Mivel nem hiszem magamról, hogy nálam van a bölcsek köve, örömmel veszek majd minden, a várost szolgáló javaslatot. Szeretném, ha a párbeszéd során a másik oldal felismerné: nem szándékom a más véleményen lévők kiszorítása, nem önös érdekek vezetnek, csakis a város érdekei.

– Ez, mondjuk így, egyfajta alapállás. De mik a konkrétumok?
– A programomban kiemelt szerepet kaptak az eddig elhanyagolt városrészek, a peremkerületek. Ami történt, nem szolgálta az élet minőségének javítását. Mert lehet, hogy felújították a kultúrházat, de szinte minden külső városrészben rossz az autóbusz-közlekedés, például Andráshidán, Bazitán Botfán, Nekeresden, Neszelén, Besenyőn, hogy csak párat említsek. Bazitán emellett fontos feladat a csatornázás, Botfán ugyancsak folytatni kell a csatornázást, járdákat kell építeni és meg kell oldani Havashegy vízellátását. Csácsban és Bozsokon, Szenterzsébethegyen is van mit tenni: zártkerti utakat építeni, az ivóvízellátást megoldani, Ebergényben csatornázni. Pózvára – a kórház elérhetősége érdekében – a zalaegerszegi vasútállomástól kellene indítani autóbuszjáratokat, ugyancsak javítani kell a buszközlekedést Ságod irányába, hogy ha már megvan a termálfürdő, ne csak autóval lehessen megközelíteni – de folytathatnám a sort. Mindezek ismeretében én úgy gondolom, az embereket ugyan nagy dolgok lelkesítik, az olimpia meg az aquapark, de apróságok bosszantják. A politikus nem eshet abba a tévedésbe, hogy a magasztos, távlatos célok elfeledtetik a napi gondokat. A fejlesztés tehát nem vehet olyan irányt, mint például Zalaegerszegen, ahol a milliárdos beruházások mellett csak 7 millió forint jut a közintézményekre. Pedig a város iskoláiban több mint 11 ezer gyerek tanul – hogyan szereznek versenyképes tudást, ha nincsenek korszerű tanszerek, eszközök, számítógépek? S egy másik adat: a város lakóinak 17 százaléka nyugdíjaskorú, és ebben nincsenek benne azok, akik rövidesen nyugdíjba vonulnak. Égetően sürgető tehát az idősekről való gondoskodás megoldása, mert nem mindenki olyan szerencsés, hogy családi körben élheti utolsó éveit. A négyszáz személyes „otthon” pedig nem igazán méltó környezet...
Olyan intézkedésekre van szükség, amelyek mindenkinek perspektívát nyújtanak, kézzelfoghatóvá teszik az ország javuló gazdasági teljesítményét, és azt az érzést keltik, hogy igen, érdemes ebben a városban élni.

– Régóta kényes kérdés a város és a megye kapcsolata...
– Ezen is sürgősen változtatni kell. Sem a város, sem a megye nem létezhet a másik nélkül. A város egyik erejét az adja, hogy megyei intézmények sora működik itt: kórház, könyvtár, levéltár – ettől kap regionális szerepet. Ugyanakkor a megye is szegényebb lenne egy erős és gazdag város „jelenléte” nélkül. Én ezt a kölcsönös érdekeken nyugvó kapcsolatot szeretném erősíteni.

– A beszélgetés címét – Búcsú a fegyverektől – Ön választotta. Hisz a választások utáni békességben?
– Igen. Ahogy az elején is mondtam: lehetünk ugyan ellenfelek, de nem szabad örökké ellenséget keresni, és szilárd meggyőződésem, hogy szót lehet érteni azokkal is, akik más véleményen vannak. A szocialista pártnak nincs ellenségképe, azt szeretné, ha ebben az országban végre mindenki békességben, nyugalomban és növekvő jólétben élhetne. A szavazás második fordulóján ez a tét – s aki a MSZP-t választja, az ezt a békés Magyarországot választja.

vissza az elejére