Krónika

Megkezdte munkáját az új parlament

Az Országgyűlés önkormányzati bizottságában dolgozik dr. Gyimesi Endre Zalaegerszeg polgármestere és országgyűlési képviselője. A kormány megalakulását követően arról kérdeztük, hogyan látja a kormányprogram tükrében az önkormányzatok helyzetét.

– Összehasonlítva a szocialista párt választási programjával, bizonytalannak látom az önkormányzatok helyzetét. A választási programban sok konkrét pozitív intézkedési ígéret található még. Ezek közül kiemelném azt, hogy 2002-ben 50 milliárdot biztosítanának az önkormányzatok számára, amelyet beépítenének a költségvetésbe és a következő évben szintre hoznának, szabad felhasználással. Tehát feladatokkal nem terhelt módon. Ugyanezt ígérik 2003-ra újabb 50 milliárddal. Ez mindenképpen hasznos lenne a feladatok ellátásához. A problémát ott látom, hogy a kormány programjába ezek a konkrétumok már nem kerültek be, csak elvi szinten jelenik meg az önkormányzatok támogatása. Tehát a belügyminiszter asszonyt szaván kell fogni a következő időszakban. Sok képviselő került a parlamentbe az önkormányzati szférából, nyilván fontos számukra, hogy az önkormányzatokat helyzetbe hozzák. Ugyanakkor teljesen bizonytalan, hogy nem tudjuk, milyen módon történik meg az intézmények bérfejlesztése: az önkormányzatoknak kell-e kigazdálkodni saját költségeikből, vagy ezt is szintre hozott módon a költségvetésből megkapják. De nagyon sok olyan ígéret is van, ami teljesíthetetlennek tűnik – mondja dr. Gyimesi Endre és sorolja a következőket: a jogosítvány teljesen ingyenes megszerzése, az ingyenes iskolába jutás, tankönyvellátás az általános iskolában. Mindezeket fontosnak tartja, amely megkönnyítené a szülők és a diákok helyzetét is. Azonban mindennek a konkrét forrásairól nem szól semmi.
– Úgy gondolom, ezeket a célokat lehet támogatni, de meg kell vizsgálni azt, hogy milyen fontos más feladat marad el, mert semmiképpen nem lenne célszerű ugyanabba az állapotba visszakerülni, mint a Horn-kormány idején. Hogy az infláció jelentősen nő, vagy pedig olyan típusú energiaár-emelkedések lépnek be, ami a családok helyzetét rontja. Meggyőződésem, hogy nagyon érdekes bizottsági vitáknak nézünk elébe.
A város országgyűlési képviselője, mint mondja, nem érezte jól magát a kormányprogram vitáján. Hiányolta a konkrétumokat, és mint fogalmazott, nincs viszonyítási alap, hogy honnan és meddig akar eljutni a kormány, ezért nehezen számonkérhető a program. Nem igazán tetszik, hogy megszűnt a Szociális és Családügyi Minisztérium, úgy érzem, ezzel degradálódott az a feladat, amit ott végeztek. Aggodalommal tölt el az is, hogy a gazdasági tárca súlytalanná vált azzal, hogy a feladatok jó részét áttették a Pénzügyminisztériumba, ahol szerintem a költségvetés szakszerűségén és keretein kellene őrködni. A Gazdasági Minisztériumnak pedig stratégiai tervezéssel kell foglalkoznia, és bizony ez a kettő néha ellentmondásban van egymással. Veszélyben érzem azt a jó, kibontakozó gazdasági szellemet, ami az elmúlt négy évben a magyar társadalmat jellemezte.

Húszéves a Kiskondás Gyermektáncegyüttes

Alapításának 20 éves évfordulóját ünnepelte a hétvégén a Kiskondás Gyermektáncegyüttes. A jubileum alkalmából ünnepi műsorra várták a közönséget az MMIK-ba. Az est folyamán mintegy 70 táncos lépett a színpadra, közöttük régi kiskondások. A repertoárban új koreográfiák is szerepeltek.

– 1982-ben alakult meg a Kiskondás Gyermektáncegyüttes három intézmény, a Helyőrségi Klub, az MMIK és a KISZÖV közreműködésével. Valamennyien úgy gondoltuk, szükség van egy gyerekcsoportra. Egészen pontosan, a KISZÖV Táncegyüttes „gyermekeként” jött létre a Kiskondás – emlékszik vissza a múltra Gerencsér Zoltán, az együttes vezetője. – Rendszeresen próbáltunk a gyerekekkel, melyek korán szép eredményekhez vezettek. A 80-as években felmenő rendszerű úttörőfesztiválokra jártunk. A városi bemutatókról továbbjutottunk a megyei, majd az országos versenyekre. Csoportunk valamennyiszer bekerült az országos döntőbe, ahonnan mindig díjjal tértek haza gyermekeink. Dunaújvárostól Szombathelyig, Székesfehérvárig és Egerig sok-sok helyütt szerepeltünk szép eredménnyel. A későbbiekben tovább növeltük ismertségünket, nem egyszer járt külföldön a Kiskondás Táncegyüttes.
– Merre voltak?
– Felsorolni is nehéz, olyan sok országba kaptunk meghívást. Első külföldi utunk Lengyelországba, a varsói gyermekfesztiválra vezetett 1985-ben, ahol nagy sikert arattunk. Öt európai ország gyermekcsoportja közül mi hoztuk haza az első díjat. Talán ennek a szereplésünknek volt a következménye az is, hogy számtalan országba hívtak bennünket a későbbiekben. Európa talán minden pontján jártunk. Törökországtól kezdve Spanyolországon és Portugálián át Szicíliában is megfordultak a gyerekek.
– Össze tudná-e számolni, hány táncos nőtt fel az évek folyamán a Kiskondás együttesben?
– Pontosan meg tudnám mondani, hiszen benne szerepel a naplóban. Így fejből, ezer körülire saccolom. Nagy örömmel tölt el, hogy ilyen sok gyermek nőtt fel a kezeink között.
– Hány főt számolnak jelenleg?
– Körülbelül 40-en vannak tanítványaink jelenleg.
– Milyen tervekkel folytatják a munkát?
– Legfontosabbnak azt tartom, hogy még sokáig működni tudjon az együttes. Szerencsére vannak meghívásaink. A megye több pontján, sőt külföldön is várnak bennünket. Országot nem említek, hiszen azt még a gyerekek sem tudják. De nem is az a fontos, hogy külföldön szerepeljünk! Sokkal lényegesebb, hogy legalább még egyszer ennyi évig tartsanak igényt a munkánkra, tudjuk megszerettetni a gyerekekkel a néptáncot.