Panoráma1

Zalai Közlöny, Magyar Paizs, Zalamegye és a többiek

Zala sajtóéletének fejlődése kezdetben töretlen volt. A lapok száma a századfordulóra 18-ra nőtt. A csúcsponton, 1914-ben 30 lap jelent meg. Számuk ezután fokozatosan csökkent... A lapok számával együtt növekedett a sajtó munkásainak közéleti súlya, változott a lapok stílusa.

Mikor és milyen körülmények között születtek az első megyei és városi lapok, mennyire voltak „szabadok“? Hogyan próbálta befolyásolni az újságok arculatát a mindenkori politikai hatalom? Az alábbi összeállításban Kiss Gábor, a megyei könyvtár igazgatója nyújtott segítséget.
Az első lapok 1861-ben jelentek meg Zala megyében. Ez azért érdekes, mert a politikai viszonyok enyhülése és a gazdasági fellendülés erre az időre tette lehetővé, hogy kialakuljon egy olyan réteg, amelyik akarja is a sajtót, azt el is tudja tartani, meg tudja fizetni. Egyszóval, igényli az abban megjelent információkat. Ennek megfelelően a lapok „vegyes” tartalmúak voltak. Az olvasó talált benne „gazdászatot“, úgynevezett gazdasági híreket, politikai információkat és bizonyos szépirodalmat is. Az újságok természetesen a megye legfejlettebb részein jelentek meg először: a Balaton környékén és Nagykanizsán. Ez sokáig jellemző is maradt.

A megye „mögöttes” részei csak sokkal később kerültek bele a sajtó vérkeringésébe, úgy, hogy már saját, önálló lapok jelentek meg. Zalaegerszegen például évtizedekkel később került sor újságok kiadására. Az első, mai fogalmaink szerint igazi sajtónak tekinthető a „Dunántúli Társadalmi Közlöny” volt, ami Nagykanizsán és Keszthelyen jelent meg. Ez is természetes, hiszen a zalai sajtónak a XIX. század második felében az igazi fészke Nagykanizsa: a megye legpolgárosultabb, leggazdagabb része volt. A lapok többsége ott jelent meg. 1950-ig úgynevezett megyei lap nem létezett, akkor jött létre a Zala. Addig csak városi lapok jelentek meg. Ezekre előfizettek a városlakók és a környékbeliek is. Lokális jelentőségű, tipikusan helyi újságokról van szó. Ez rögtön szembe tűnik, ha valaki kézbe veszi és átlapozza az oldalakat. A város úgynevezett intelligenciája, a magasabban képzett köztisztviselők, vármegyeiek előfizettek országos lapokra az ízlésüknek és a politikai mentalitásuknak megfelelően.
Az országban a kiegyezés után szinte minden nagyobb település adott ki lapot. Előfizetésből, hirdetésekből éltek a kiadók, és sokan sokat áldoztak magánvagyonukból is erre a célra. Például Zalaegerszegen Borbély György, aki a Magyar Paizs című hetilapot szerkesztette (1900–1917-ig.) Ezeket az embereket bizonyos „nemzetnevelő mentalitás” jellemezte, hiszen az újságok nem hoztak nyereséget, a kiadók más munkákból – kalendáriumkészítés, füzetek, képeslapok – éltek.
Az I. világháború alatt egyre nehezebb volt dolgozni, és a sajtónak ebben az időben két rémmel kellett megküzdenie: a papírhiánnyal és a cenzúrával. És persze az sem mellékes, hogy az újságírók jó része bevonult katonának. A hadviselés érdekeire való hivatkozással az újságokban megjelenő híreket erősen cenzúrázták. Amiről úgy gondolták, „kedvezőtlenül befolyásolja az emberek hangulatát“, kihagyatták a lapokból. Gyakran cserélték a vezércikkeket, és ez a sajtóban dolgozóknak komoly lelki terhet jelentett. Bíró Lajos írta ennek nyomán, hogy „a cenzúra benne lakik az újságíróban”...

A világháború után leszegényedett az ország, a politikai viszonyok beszűkültek, megmerevedtek. A sajtót is jobban figyelték, bizonyos mértékig a hatalom az ellenőrzése alatt tartotta. Ez részben azzal magyarázható, hogy azokban az években két nagy sokk érte az országot. A régi Magyarország megsemmisülése és az ország egy sokkal kisebb határok közé szorítása, ami gazdaságilag is egy igazi mélyütés volt. Ugyanis azt a hatalmas gazdasági egységet, amit a Kárpát-medence jelentett, megbontotta Trianon. Ez óriási probléma volt. Társadalmi feszültségek keletkeztek, forradalmak zajlottak, jött a Tanácsköztársaság. Korlátozott volt a parlamenti demokrácia és egy másfajta Magyarország rajzolódott ki. Mindez a sajtóban tökéletesen visszatükröződött. Zala megyében például a liberális hangvételű lapok kiszorultak és Zalaegerszeg város vezető lapja mögött Pehm József apátplébános állt: a Zalamegyei Újság (politikai napilap) 1918–1944 között jelent meg. A kormányzat tudatosan próbálta befolyásolni a közvéleményt, ez Nagykanizsán nehezebben ment, mivel a város és sajtója liberálisabb volt, mint Zalaegerszegen. A II. világháború idején is szinte csak városi lapok jelentek meg, melyek helyi érdekűek voltak, de már a 20-as évektől híreikben támaszkodtak az MTI-re. Egyre kevesebb publicisztika jelent meg, tárcák is csak hetente egyszer. A főszerep a mindennapi történéseké volt.
1922-ben új lap indul Zalaegerszegen Zalavármegye címmel. Az előbb heti, majd 1925-től napilapként megjelenő újság első szerkesztője Korbai Károly ügyvéd volt, egykori polgármester. Az új lapot egy frissen alakult rt. a Zalavármegye Lapkiadó Részvénytársaság adta ki. A Zalavármegye 1932. december 31-én szűnt meg, de azonnal újra is indult Zalai Napló címmel. Ez is napilap volt és 1935 végéig jelent meg. A nyilas hatalomátvétel után csak egy lap működhetett, a fejlécén nyilaskeresztet viselő Zalai Összetartás. 1945. március végén Zalaegerszegen is megjelentek a szovjet csapatok, egy hónap múlva az új időknek szellemében új lap indult a városban, Új Zala néven. Ezt a zalaegerszegi nemzeti bizottság adta ki, először hetente háromszor, majd 1946. január 27-től lett napilap. Az Új Zala friss szellemű, jól szerkesztett újság volt, de egyre jobban belebonyolódott a pártküzdelmekbe és a hatalmat fokozatosan megszerző MKP szócsövévé vált. 1949-ben a városi lapokkal együtt megszűnt, helyét az egységes megyei lap, az 1950-től megjelenő Zala vette át.

Kuratóriumi ülést tartott az elmúlt héten a Zalaegerszeg Felsőfokú Oktatásáért Közalapítvány, amely elsőként meghallgatta és elfogadta azt a szakmai beszámolót, amely az ősszel induló főiskolai szintű gépészmérnöki képzésről szólt. A gyors és sikeres akkreditációs eljárás után helyi részről a legfontosabb feladat az új zalaegerszegi kihelyezett tagozat népszerűsítése volt, ami a jelentkezési adatok szerint jól sikerült.

Az 50, államilag finanszírozott helyre 125 diák adta be jelentkezését, ami két és félszeres túljelentkezés. Egy most induló képzés esetében ez mindenképpen sikernek számít, így nem véletlen, hogy az egyetemi kar vezetése külön gratulált a városnak.
2002. július 18-án állapította meg saját jelentkezői számára a BME gépészmérnöki kara a ponthatárokat, ez a főiskolai gépészmérnöki képzésre megegyezik a tavalyival, vagyis 81 pont. Szeptemberben ezek alapján várhatóan 40 főiskolai hallgatóval indul a képzés. A költségtérítéses képzést vállalók és az átjelentkezők még változtathatnak a létszámon.
Sor került a helyi ügyvivők – Horváth József, a Munkácsy SZKI műszaki igazgatóhelyettese, Kiss Gabriella oktatásszervező, a Ganz SZKI tanára, Fitos Amália hallgatói adminisztrátor – kinevezésére is. Megtörtént a kari felelős, dr. Palotás Béla és a budapesti dékáni hivatal gazdasági ügyintézőjének, Szánthó Istvánnénak a kinevezése, őket az együttműködés keretében a közalapítvány fizeti. Sor került továbbá a budapesti és helyi oktatók kinevezésére, a tanterv, tárgyprogramok és az órarend véglegesítésére valamint a gépészmérnöki hallgatók kollégiumi elhelyezésének megoldására. Az oktatási és ifjúsági bizottság az oktatási szakágazat címzett adórészének terhére 1 millió forinttal támogatta a Munkácsy SZKI kollégiumát, ahol kialakításra került 16 férőhely.
A közalapítvány feladata volt még az együttműködési megállapodás értelmében a hallgatói információs rendszerhez szükséges infrastruktúra beszerzése és biztosítása, összesen 858 ezer 483 forint összegben. Megkezdődtek az eszközbeszerzések, az erre fordítandó 6 millió 900 ezer forintból 3,5 milliót az önkormányzat biztosított, a többiben szerepet vállalt a Ganz-iskola, támogató cégek és vállalatok. A beszerzett eszközök a Ganz-szakközépiskolába kerülnek elhelyezésre, ahol nem csak a főiskolások használhatják majd, hanem értelemszerűen az iskolai tanárai és diákjai is. A szakközépiskola vezetői egy jól átgondolt és kivitelezett pályázatot készítettek a megyei területfejlesztési tanácshoz, beleépítve ebbe nem csak a szükséges eszközbeszerzéseket, hanem egy tágas és modern gyakorlati labor kialakítását is közel 11 millió forint értékben. A szakközépiskola a pályázatot megnyerte, így a képzés indításának ez a része is rendben van. A képzés központja és az elméleti órák helyszíne a pénzügyi és számviteli főiskola, itt az üresen álló harmadik emeleti oktatási termeket kapta meg a gépészmérnöki képzés.
A város oktatási és ifjúsági bizottsága koordinációs bizottság létrehozásáról döntött, a hétfős szakmai bizottság jelenlegi tagjai: dr. Palotás Béla, Baján Antal, Vargáné Bérczes Bernadett, dr. Kifer László, Horváth József, Velkey Péter és Balaicz Zoltán.
A műszaki felsőoktatás hivatalos kezdetére és a gépészmérnöki képzés tanévnyitójára szeptember 5-én kerül sor.

George Orwell: A wigani móló. A szerző némelyik története egészen torokszorító. Egy bányász például elmondta, miként temette maga alá az egyik ács kollégáját a lehulló szikla. Próbálták kimenteni, ki is szabadították a fejét és a vállát, hogy levegőt vehessen, még életben volt, beszélt is hozzájuk. Ám akkor észrevették, hogy a tető ismét rájuk fog szakadni, ezért fedezékbe vonultak, és az ácsot ismét betemette az omlás. Megint odasiettek hozzá, a fejét és a vállát ismét kiszabadították, még most is élt és újra beszélt hozzájuk. Amikor harmadszor is beszakadt a tárna mennyezete és órák múlva, amikor ismét elérték társukat, már halott volt. Az ács tudta, hogy bánya azon része kiváltképpen veszélyes és mindennap úgy ment munkába, hogy számított a balesetre. Annyira foglalkoztatta ez, hogy egy ideje búcsúzóul megcsókolta a feleségét. Az asszony szerint azelőtt már vagy húsz éve nem tett ilyent a férje...

Rima Handley: Homeopátiáról nőknek. A homeopátia egyike azoknak a legbiztonságosabb és leghatékonyabb gyógymódoknak, amelyeket valaha is felfedeztek. Nagyon biztonságos gyógymód: a gyógyszereket oly módon állítják elő növényi, ásványi vagy állati eredetű anyagokból, hogy azok hatékonyak lesznek toxikus hatás nélkül is. Ez a könyv érthetően elmagyarázza a homeopátia alapelveit és szemléletét, amelyek nagyon különböznek a nyugati orvoslástól. Magyarországon homeopátiás gyógyszerek kizárólag a gyógyszertárakból szerezhetők meg. A legtöbb családban először a nők fordulnak homeopátiához: saját maguk, vagy gyermekük számára választják ezt a gyógymódot. A könyvben olvashatnak a homeopátiás gyógyszerekről, érzelmi, lelki témákról, a terhességről és szülésről, a változás koráról és az időskori panaszokról. Megtalálható még a kiadványban a homeopátiás szerek részletes leírása is.