Együtt nevetnek és sírnak

Névadóra emlékeztek


Ötéves a Szivárvány Klub

Együtt nevetnek és sírnak

 

„Mert kell valaki, akihez beszélsz, 
Ne áltasd magad, ennyi az egész...” 
Hogy milyen szörnyű a magány, nem tudhatják jobban, mint azok, akik benne élnek. Sajnos, városunkban is sok az egyedülálló, akiknek nincs kivel megosztaniuk gondjaikat, bajaikat, nincs kihez fordulniuk bánatukban, örömükben.

A Családi Intézet és a Családsegítő Szolgálat rajtuk kívánt segíteni, amikor öt évvel ezelőtt létrehozta a Szivárvány Klubot. A Városi Hangverseny- és Kiállítóteremben szerdánként megtartott klubfoglalkozásokon olyanok vesznek részt, akik egyébként egyedül, magányosan töltenék estéiket. 
Az évek folyamán rendszeresen összejáró csapat verbuválódott a klub tagjaiból. Barátságok kötődtek az egyedülállók között, akik a foglalkozásokon túl is találkoznak, együtt nevetnek, buliznak, ünnepelnek, s nem utolsósorban segítenek egymásnak. A Szivárvány Klub november 3-án ünnepli 5 éves születésnapját. 
– A megalakuláskor talán kétszázan is eljöttek a klubba. Azt gondolták, jó alkalom ez az ismerkedésre, a társkeresésre. Pedig nem erről szól a Szivárvány Klub! Valóban valamennyien egyedülállók vagyunk, ám – talán társaim nevében is mondhatom – nem elsősorban újabb kapcsolatra, sokkal inkább barátokra, megértő társakra vágyunk. Habár más-más okokból vagyunk egyedül, mindannyian ugyanazokkal a problémákkal küzdünk, egyformák a gondjaink. Éppen ezért jobban megértjük egymást, mint egy olyan emberrel, aki párkapcsolatban él – mondja Krápicz Jánosné, a Szivárvány Klub meghatalmazott vezetője. – Többségében hölgyek alkotjuk a klubot, hiszen mi szorulunk inkább segítségre, barátokra. Gondoljunk csak bele, hová tud elmenni szórakozni egy nő egyedül!? Ellenben, ha összeállunk négyen-öten, már be merünk ülni egy presszóba, vagy elmehetünk egy zenés helyre. 
Krápicz Jánosné, akit mindenki csak Marcsiként ismer, a Szivárvány Klub megalakulása után egy hónappal csatlakozott a csapathoz. Férje halála nagyon megviselte. Lánya akkoriban költözött el otthonról, fia egyetemre járt. Naphosszat sírt odahaza egyedül. Már úgy tűnt, nem tudja átvészelni a helyzetet. 
– Teljesen kiborultam idegileg. Magamra maradtam, s nem láttam a kiutat. Ekkor jött a segítség. A Családsegítő Szolgálat munkatársa karolt fel. Szó szerint elhurcolt a klubba. Az első alkalmat újabbak követték. Mindig eljöttek értem, elvittek, majd hazakísértek – emlékszik vissza élete legnehezebb időszakára Marcsi. – Kezdetben csak ültem a találkozókon és hallgattam. Nagyon kedvesek voltak velem. Senki nem erőszakoskodott, nem akarták tudni, miért vagyok ennyire összetörve. Aztán szép lassan megnyíltam. Egymást követték a mély, együtt érző beszélgetések, melyek nagyon sokat segítettek felépülésemben. 
Szép lassan összebarátkoztam a klub tagjaival. Olyan szoros kapcsolat alakult ki közöttünk, hogy ma már nem tudunk meglenni egy hétig egymás nélkül. Rendszeresen összejárunk. Én sajnos mozgássérült vagyok, így a közlekedésben, a nagyobb bevásárlásban is segítenek a barátok. Számíthatok rájuk akkor is, ha valami munka van a birtokon, de összegyűlünk ünnepekkor is. Összejöveteleink többsége vidámsággal, ünnepléssel telik. Mindenki születésnapját megtartjuk, együtt farsangolunk, télapózunk, karácsonyozunk. Mindezek mellett gyakran elmegyünk együtt egy-egy fagyira, sütire, sétálunk, kirándulunk. Sőt, ha valamelyik klubtársunk gyermeke házasodik, segítünk az előkészületekben, sütés-főzésben. Egy alkalommal én voltam a tanú az esküvőn. 
Őszintén megmondom, ma már nem tudom elképzelni életemet nélkülük. Lányom és fiam rengeteget segítenek, ám nem ugyanaz megosztani a problémákat velük, mint egy baráttal. Nem terhelhetem mindig a gyerekeket a gondjaimmal. Más az ő életük, nem foghatják mindig a kezemet. 
A Szivárvány Klub nyitott az újonnan érkezők előtt. Szívesen fogadnak mindenkit, aki egyedül érzi magát, s szeretne barátokat, megértő társakat találni. Összejöveteleiket szerdánként tartják 17 és 20 óra között a Városi Hangverseny- és Kiállítóteremben.

vissza az elejére


Névadóra emlékeztek

A hagyományoknak megfelelően Blanka névnap környékén idén is megemlékeztek névadójukról a Teleki Blanka Középiskolai Leánykollégium diákjai. A Teleki-napok idén három napon át várta a tanulókat és a pedagógusokat. 
A rendezvénysorozat október 28-án délután a város kollégistái számára szervezett sportvetélkedővel indult, majd két kiállítás-megnyitóra invitálták az érdeklődőket. A kollégium egyik termében Mező Lászlóné, az intézmény nyugalmazott munkatársának alkotásaiból rendeztek tárlatot Virágkarnevál címmel, a klubban pedig Mészáros T. László fotóit tekinthetik meg a diákok. 
Másnap a diákoké volt a főszerep. A 20 éves jubileumát ünneplő Hevesi Sándor Színház tiszteletére szerveztek színházi vetélkedőt a város kollégiumai között, majd este az elmaradhatatlan gólyabál nyújtott szórakozást gólyáknak és felsőbb éveseknek egyaránt. 
A Teleki-napok szerdán szakmai programokkal zárult, melyre immár a megye kollégiumi nevelőit hívták meg. Előadást hallhattak a pedagógusok a problémás gyerekek neveléséről, majd a középiskolai kollégiumok minőségfejlesztése került terítékre. 

vissza az elejére


ZalaEgerszeG

Zalaegerszeg város honlapja

Zala Média online