Fontosak a sportlétesítmények

– Tízéves koromban már igazolt labdarúgó voltam – így Kugler László. – Előbb Zalalövőn, majd a katonaság alatt Nógrád megyében játszottam, tizenkilenc éves koromban sérülés miatt abba kellett hagynom az aktív játékot. Egyetemre kerültem, s azóta amatőr szinten játszom. Másfél éve vonultam vissza az Andráshida csapatából, a legutolsó évben bajnoki címet ünnepeltünk, és a gólkirály is én lettem. A visszavonulásom után az Andráshidai öregfiúk csapatában játszom. A családom számára is állandó elfoglaltságot jelent a sport, a hétvégéink foglaltak, mert vidékre is elkísérjük a ZTE labdarúgócsapatát. 
– A sportbizottság elnöke lett, a posztot felajánlották, netán választhatta, vagy politikai alku eredménye?
– Többféle változat szóba került, s a szívemhez legközelebb állót választottam. Harmadik ciklus, amelyet megkezdek Zalaegerszeg város önkormányzatában. Az előző kettőben mindig a nehezebb dolgokkal foglalkoztam. Pénzügyi és gazdasági témákkal. Azért gondoltam a sportra, mivel a nehezebb feladatok után szeretnék a szívemhez közelálló területtel foglalkozni. 
– A sportbizottság elnökeként milyen tervei vannak?
– Nem lesz könnyű feladatom. Különösen Zalaegerszegen, ahol országos szinten is a legkiterjedtebb él- és tömegsport-tevékenység folyik. A három fő terület mellett (verseny-, diák-, tömegsport) számomra nagyon fontos lesz a következő négy év során a létesítményhelyzet. Miért? Mivel csak színvonalas létesítményekbe lehet csábítani a sportolni vágyókat. Sajnos, megindult egy tendencia a sportterületek más irányú hasznosítására. Nemcsak a Tescóval kapcsolatos folyamatokra gondolok, hanem nagyon sok olyan sportterületre, amely korábban a város sportéletét szolgálta. Az egykori Dózsa-pálya, a ruhagyári létesítmény, de ide sorolnám a Tungsram sportcentrumát is. Nagyon fontos még a volt Petőfi-laktanya területén lévő sportpályák helyzete. A vasútépítés is csökkentette a pályák számát. Egy új helyzet kezd kialakulni Egerszegen, valóban újra kell gombolni a kabátot. A sportbizottság első ülésén alapelveket fektettünk le. Ezek közül a legfontosabb, hogy egyetlen négyzetméternyi sportterületről a jövőben lemondani nem szeretnénk. A város alapvető érdeke, hogy a meglévő területeket, amelyek nincsenek önkormányzati tulajdonban átvegye. Andráshidán már a tervezőasztalon fel volt parcellázva a sportcentrum, megtörténtek az első lépések az értékesítésre. Gyakorlatilag az utolsó pillanatban sikerült megmentenünk a városrész számára. A sportcentrum fontos eleme lett Andráshida sportéletének. 
– A meglévők állapota is gyenge?
– Valóban leromlott öltözőkkel, játékfelületekkel találkozunk. A focipályáknál alig van villanyvilágítás. Az élsport létesítményhelyzetén is változtatni kell. Ebben nagyon fontos a stadionrekonstrukció, amelyet nagyon sok bizonytalanság leng körbe. Úgy döntöttünk, hogy külön koordinátort nevezünk ki a felújítás végigvitelére. A feladattal Kiss Ferencet bíztuk meg. Szeretnénk egy labdarúgó-edzőtábort is létre hozni, műfüves és füves pályákkal. Ezzel biztosítanák az élsport és az utánpótlás-nevelés bázisát. A terveink megvalósítására állami támogatást remélünk. Az MLSZ edzőképző és edzésközpontokat szeretne létrehozni, városunknak jó esélye van, hogy egy ilyen regionális központ legyen. Az uniós csatlakozás küszöbén át kell állnunk, az uniós gondolkodásra. Ez pedig a pályázati elv mindenhatóságára épül. A cél, hogy folyamatosan legyen három-négy benyújtható projektünk, mindig ott legyünk a startvonalon. 
– Mely sportágak, területek számíthatnak kiemelt figyelemre?
– A három terület közül az élsporttal kezdeném. Négy sportág számíthat arra, hogy jelentősebb anyagi támogatást kap. A labdarúgás, a kosárlabda, az atlétika és a sakk. A felsorolt sportágak megfelelnek a tradíciónak, a közönség érdeklődésének. Teljesítményarányosan kívánunk segítséget nyújtani a szakosztályi munkához. Az élsport értékeinek megőrzése egy nagy kihívás a mostani szituációban. A labdarúgást említve, egy hatalmas történelmi siker után, ott kell maradni az élbolyban. Nem szabad úgy járnunk, mint egy Vác, vagy Diósgyőr. Kiemelt feladat, hogy a nagy siker után ne legyen nagy hullámvölgy. A foci mellett természetesen figyelnünk kell a többi szakosztályra is, hiszen a sakkozók is egy bajnoki cím után vannak. Fontos az élsportnál megemlíteni az utánpótlásnevelést. Itt első lépésben egy hatékonyság vizsgálatot kívánunk elvégezni, hogy mennyire volt eredményes a nevelés az elmúlt években a városban. Első ránézésre úgy látjuk korrigálni kell a rendszeren. 
– Szabadidősport?
– A tömegsport területén a bázist is szeretnénk megerősíteni. Itt elsősorban a lakóterületi sportcentrumok fejlesztésére gondolok. Tervünk a tömegsport-szakosztályok megerősítése. Célunk, hogy a következő négy év során a szabadidősportban résztvevők számát a ciklus végére 20 százalékkal növeljük. 
– Diáksport?
– A diáksport területén kialakult egy olyan szituáció, hogy az iskolák és a testnevelők abban érdekeltek, hogy az utánpótlás nevelésrendszerében foglalkoztatott gyerekeket sportoltassák. Magyarán az egész diáksport eredménycentrikus. Ez odáig vezet, hogy egy bizonyos kört csúnya magyarsággal mondva agyon sportoltatnak, amíg a diákok jó része nem mozog. Szeretnénk megvalósítani, hogy a diáksport azon gyerekeknek is sportolási lehetőséget nyújtson, akik nincsenek az említett körbe. Jó lenne megvalósítani, hogy az alig, vagy egyáltalán nem mozgó gyerekek is megkedvelnék a mozgást, életelemükké válna a sport. Úgy érhetjük el, hogy nem zárjuk ki őket a diáksportból az eredmény centrikus versenyrendszer miatt. Egy pedagógus számára legalább akkora siker, ha ilyen réteggel megkedvelteti a mozgást, mintha a másikkal nyer egy aranyérmet a diákolimpián.

vissza az elejére

A második félidő döntött

e.on ZTE–Dunaferr 2-1 (1-1)
Zalaegerszeg, 5000 néző. Jv.: Dubraviczky.
ZTE: Turi – Kocsárdi, Urbán, Csóka, Szamosi – Ljubojevics, Molnár, Balog (Vincze), Egressy – Faragó (Babati), Kenesei. Vezetőedző: Bozsik Péter.
Gólszerzők: Urbán (11-esből), Kenesei, illetve Lengyel (11-esből).
Értékel Bán István, a tartalékcsapat edzője: – Az első félidőben még akadozott a csapat gépezete, a 11-esekig kevés lehetőségünk volt. Fordulás után fölénybe kerültünk, de a vendégek szervezetten védekeztek. Nehéz volt ellenük játszani, mivel csak egy csatárral támadtak. Szünet után már jóval több lehetősége akadt a fiúknak és megérdemelten nyertünk meg a mérkőzést, mivel a Dunaferrnek alig volt gólhelyzete. A Sopron elleni játék jobban tetszett, akkor jobban „harapott” a csapat. A következő fordulóban az MTK jön, ha nyerni akarunk a játékunknak tovább kell javulni.

vissza az elejére

Siralmas helyzetben a röplabdázók

A csapatnak nincs állandó öltözője az Ostoros csarnokban. A stadionfelújítás előtt még rendelkeztek állandó helyiséggel. Az öltözőbe lépve egy álló fogas, csupasz falak, két pad fogadja a játékosokat. 
– Már ez is mindent elmond jelenlegi helyzetünkről – kezdi szomorúan Markó Gábor játékos-edző. – Nem számítottunk arra, hogy az anyagi helyzetünk ilyen gyorsan romlik. Azokat a játékosokat sem tudjuk foglalkoztatni, aki tavaly itt röplabdáztak. Nem kell itt nagy dologra gondolni, azért nem jönnek, mert még az útiköltségüket sem tudjuk kifizetni. Így a csapatból két kezdőjátékos kiesett. Maximum heten vagyunk, így variálási esélyünk egyenlő a nullával. Tavaly „hosszabb” volt a kispadunk, az éppen gyengébben teljesítőt lecserélhettük. Az idei bajnokságban meghatározó tudású játékos nincs a kispadon, így meg van kötve a kezem. Főleg utánpótláskorúak ülnek a padon, akik tehetségesek, de még nem érettek az NB I-re. Horváth Csabát nem tudom a liberóposzton foglalkoztatni, mert akkor nem lenne ütőm. Így viszont a nyitásfogadásokban vagyunk gyengék. A többi együttes mind liberóval játszik, ami helyzeti előnyt jelent. Az eddig eltelt hét forduló során seholsem szenvedtünk megalázó vereséget. Húsz pont körül nem tudjuk átlépni saját árnyékunkat, kevesen vagyunk, s a játszmák végére idegileg elfáradunk. 
– Lehet-e ebből talpra állás, változhat-e a csapat anyagi helyzete?
– A szakmai munka anyagiak függvénye is – folytatta Markó Gábor. – Ha továbbra is siralmas lesz pénzügyi helyzetünk, nagy kérdés, hogy be tudjuk-e fejezni a bajnokságot? A visszalépés nemcsak ránk, hanem a városra nézve is szégyen lesz. Jellemző a helyzetünkre, hogy az első csapat legújabb szerelése hároméves, az ifik pedig tízéves szerelésben játszanak. A nem egerszegi röplabdázók is csak költségtérítést kérnek. Sokan maguk veszik a cipőjüket. Nincs 12 labdánk, ami egy mérkőzés előtti bemelegítéshez szükséges lenne. Ha még az ellenfélnek is adunk, hogy ne maradjunk szégyenben, akkor nekünk nem jut. Más városokban az első mindig kedves, Egerszegen mi mostoha gyerekek vagyunk. A profi szakosztályok – foci, kosárlabda – rendre kaptak póttámogatást. Nem értem, az amatőrök miért nem kaphatnak. December 16-ig igazolhatunk még játékost, remélem meglesz az anyagi fedezete, és akkor kiharcolhatjuk a bentmaradást. Mi szeretünk röplabdázni, a magunk módján áldozunk is rá, a családosok a szeretteik elől is vesznek el pénzt, hogy játszhassanak, de ez a végsőkig nem megy. A döntés nem a mi kezünkben van. Kell-e röplabda, vagy sem, azt az illetékeseknek kell eldönteni?
Horváth Csaba csapatkapitány már akkor a ZTE tagja volt, amikor az együttes az Extra Ligában játszott. Testközelből élte végig a szakosztály leépülését. Mehetett volna a máshová játszani, de maradt.
– Minden évben valamennyi ellenlábasunk erősít, mi pedig gyengülünk – így a kapitány. – Már az újoncok is jobb anyagi és szakmai körülmények között vannak. Amikor az újonc Debrecen otthonában is kikaptunk, első elkeseredésemben azt mondtam, na most abbahagyom a röplabdát. Már nem bírom tovább ezt a szélmalomharcot. A munkahelyemen már azzal fogadnak; már megint nem nyertetek. A sikertelenség, a pénz hiánya egy idő után felőrli az embert. Sok mindennek össze kell jönni egy hónapon belül, hogy esélyünk legyen megőrizni NB I-es tagságunkat. Ehhez meghatározó tudású játékost kell igazolni, aminek természetesen anyagi vonzata van. 
Váczi Győző papíron a ZTE RC szakosztályvezetője, de gyakorlatilag nevezhetjük a csapat mindenesének. A csupaszív sportember játékosként, majd vezetőként szolgálta, szolgálja az egerszegi röplabdát.
– Nagyon magunkra maradtunk – hangoztatta Váczi Győző. – Az ördöggel is cimborálnék, hogy több pénze legyen a csapatnak. Nemrég írtam egy pályázatot, remélem onnan érkezik pár millió forint. Ezt az évet valahogy kihúzzuk. A választások után új elnöke lett a sportbizottságnak. Nem tudom, ő miként viszonyul a kis szakosztályokhoz. A bajnokságot biztosan befejezzük, bármi lesz is. Abban bízom, hogy a város első NB I-es szakosztályát nem hagyják az enyészetre. Egy szakosztályt ugyanis könnyebb fenntartani, mint idővel újjászervezni.

vissza az elejére

Két sikeres mester

– Kecskeméten, mintegy 80 oktató, 500 diák figyelte árgus szemekkel a mester edzéseit – kezdete Gausz Tamás nyugat-dunántúli ágazatvezető, aki az egerszegi klub vezetője is. A fiatalember sikeres III. fokozatú mestervizsgát tett, ennél magasabb minősítése csak három oktatónak van Kelet-Európában.
– Az országban egyre népszerűbb a Wing Tsun Kungfu, mintegy 80–90 klubban ezerötszázan hódolnak ennek a sportágnak. A férfiak és a nők egyaránt űzhetik. Nálunk az egerszegi klubban tíz hölgy kungfuzik. Amikor a mester hazánkban járt, szerepeltünk vele a tv 2 Lazac című reggeli műsorában is. 
Az első fokozatú mestervizsgát sikeresen tette le Palkó Tamás, aki ezután a keszthelyi klub foglalkozásait vezeti. 
– Három éve kung fuzok, nagyon megtetszett a sportág. A belső indítatás már régebben megvolt bennem – vélekedett Palkó Tamás – A sikeres vizsga újabb lökést és biztonságérzetet is ad. Megvédhetem magam, no, de nem ezért sportolok. A kung fu hobbimmá, életformámmá vált. 
Akik szeretnék elkezdeni a sportágat, azok a Kölcsey-gimnáziumban jelentkezhetnek szerdán és pénteken a kora esti órákban.  

vissza az elejére

vissza az elejére