Ünnep

Alig egy hét van hátra karácsonyig. A készülődés már megkezdődött a családokban. Szabadidejüket a várost járva, ajándékokért kutatva töltik az emberek, vagy éppen a lakást szépítgetik, öltöztetik ünnepi hangulatba. Ezúttal egy rendőrt, egy orvost, egy színészt és egy építészt faggattunk arról, számukra mit jelent a karácsony, s hogyan töltik az ünnepeket.

Gelencsér Péter őrnagy, a Zalaegerszegi Rendőrkapitányság bűnügyi osztályvezető-helyettese – csakúgy, mint mások – családi körben tölti a karácsonyt. Legalábbis szeretné, ha így történne, december 24-én ugyanis forrónyomos lesz.
– Fiam születése óta egy bizonyos rend szerint zajlanak nálunk a karácsonyi előkészületek. Annak érdekében, hogy ő semmit ne vegyen észre a szülők sürgés-forgásából, december 23-án éjszaka díszítjük a karácsonyfát. Nagyon csendben, óvatosan dolgozunk, mindvégig attól rettegve, hogy felébred a gyerek. Szerencsére eddig sikerült megúsznunk – árulja el Gelencsér Péter. – Ennek megfelelően az első karácsonyfa 24-én hajnalban érkezik hozzánk. Amire kisfiunk felébred, ott áll a szobában a szépen feldíszített fa, alatta az ajándékokkal. Reggel tehát otthon, szűk családi körben ünneplünk, majd este elmegyünk a szülőkhöz, ahol természetesen egy másik karácsonyfa vár bennünket, további sok-sok ajándékkal. A szentestét minden esetben a szülőknél töltjük. Az egész család együtt van ilyenkor. Együtt fogyasztjuk el a karácsonyi vacsorát is, ami nálunk minden esetben halászlé, majd rántott és sült hal többféleképpen elkészítve. Halászlét egy évben csak kétszer vagyunk hajlandók enni. Egyszer nyáron a Balatonon, majd szenteste. Máskor nem szeretem a halászlevet.
– Ön az előkészületek mely részében vállal szerepet?
– Rám mindig nagyon komoly feladat vár. Két helyen kell befaragnom a fenyőfát a tartóba, s az én dolgom a csillag felhelyezése is. A fa további díszítésében nem igazán vállalok szerepet, az a feleségem dolga. Én inkább csak nézek és kritizálok.
Előfordul, hogy a halászlét is én készítem. Így lesz ez például az idei karácsonykor. Úgy tűnik, ízlik a családnak a főztöm.
– A hal is saját „termés”?
– Nem, azt úgy vesszük. Nincsen horgász a családban. Az idei halászléhez beszereztem már minden alapanyagot, már csak az elkészítés van hátra. December 23-án fogok a tűzhely mellé állni.
– A halászlét szenteste fogyasztják el. Hogyan telik az ünnep további része?
– 25-e a rokonlátogatás jegyében telik. S mivel édesapám és bátyám is István, ezekben a napokban ünnepeljük az ő névnapjukat. Karácsony másnapján mi fogadunk vendégeket. A fiam keresztszülei jönnek ilyenkor, s bárkit szívesen látunk, aki beesik.
– Hol tart az ajándékok beszerzésével?
– Lassan a vége felé közeledem. Feleségemnek egyedül vásárolom az ajándékot, a kisfiunknak azonban közösen nézünk ajándék után. Viszonylag könnyű dolgunk van. Minden évben ír ugyanis egy kívánságlistát, amely az ablakba kerül, s másnapra – mit ad Isten – eltűnik onnan. Ebből a listából értesülünk arról, mit szeretne kapni a fiú, s lehetőségeinkhez képest, igyekszünk teljesíteni kívánságát.
– Nyomozó létére is sikerül mindig otthon töltenie a karácsony minden napját?
– Dehogy. Sajnos több esetben előfordult, hogy szenteste, vagy karácsony napján forrónyomos szolgálatot kellett ellátnom. Olyan pedig még nem volt, hogy ez esetben, ne kellett volna otthagynom a családot valamilyen esemény miatt. Betöréses lopásoknál, súlyos testi sértéseknél helyszíneltünk. Sajnos, idén is ügyeletben leszek, mégpedig december 24-én. A különbség talán annyi, hogy parancsnoki szolgálatot látok el, így nem kell minden helyszínre kimennem. Bízom benne, hogy nem adódik olyan esemény, melynek kapcsán nekem is dolgoznom kell. Bár benne van a pakliban! Éppen ezért igyekszem úgy szervezni a munkámat, hogyha el kell is mennem, ne történjen tragédia. A család is igyekszik ezt elfogadni. Nem véletlenül készítem 23-án a halászlevet! Nehogy vacsora nélkül maradjon a család!
– Ilyenkor karácsonykor gyakran értékeljük a mögöttünk hagyott esztendőt. Az Ön számára, hogyan telt 2002?
– Nem éreztem változást az azt megelőző évhez viszonyítva. Ugyanez igaz a munkámra is. Jó évet zár a Zalaegerszegi Rendőrkapitányság.

A rendőrök mellett az orvosoknak sem mindig úgy telik a karácsonyuk, ahogy azt ők szeretnék. Dr. Kádasi László, szülész-nőgyógyász szakorvos december 25-én kénytelen otthon hagyni a családját. Karácsony első napját ügyeletben tölti, betegei közt a kórházban.
– Mai rohanó világunkban biztos pontot jelentenek az ünnepek. Hétköznapokon viszonylag kevés idő jut a családra, rokonokra, barátokra, ismerősökre. Soha nem szerettem, amikor az idősebbek előhozakodtak azzal a kifejezéssel, hogy „Bezzeg az én időmben...”. Ám ahogy korosodik az ember, ezek a félmondatok is megtelnek tartalommal – vélekedik dr. Kádasi László. – Úgy látom, hogy gyerekkoromban azért más volt. Sokkal nyugodtabb volt az élet, több idő jutott egymásra, a családra és a gyerekekre. Mindezt én sajnos nem tudom biztosítani a gyermekeimnek. Akkor sem volt minden nap ünnep, amikor az én korosztályom volt gyerek, ám nem volt ilyen éles kontraszt a hétköznapok és a kiemelt ünnepek között. Sokkal többet voltunk együtt, sokkal jobban ismertek bennünket a szüleink, volt idejük, lehetőségük figyelemmel kísérni életünket, gondolatainkat. Ma éppen azért szeretem az ünnepeket, mert ilyenkor nyílik lehetőség egy kicsit több időt tölteni egymással, megbeszélni gondjainkat, bajainkat.
– Bármennyire is szeretné, nem mindig teheti meg, hogy a karácsony minden pillanatát családjával töltse, hiszen a betegei is számítanak Önre. Hogyan alakul e tekintetben az idei karácsony?
– Minden évben rám is jut egy nap az ünnepekből, melyet a kórházban kell töltenem. Idén éppen december 25-ét kaptam. Ilyenkor egész nap a kórházban vagyok. Mindezt megérti a családom, elfogadják, hogy orvosként másnak is szüksége lehet a segítségemre.
Persze attól még, hogy 25-én vagyok ügyeletes, előfordulhat, hogy szenteste, vagy karácsony másnapján is be kell mennem. A csecsemőknek nem szabhatjuk meg, mikor jöjjenek a világra. Ha karácsonykor akarnak jönni, akkor kell segíteni nekik és a mamának.
– A munkától eltekintve, hogyan bonyolódnak az ünnepek a Kádasi családban?
– Szüleimmel egy házban élünk, így a karácsonyt is együtt töltjük. Közösen díszítjük fel a karácsonyfát. Már december 23-án este sort kerítünk erre, hátha másnap dolgoznom kell menni. A gyerekek is segítenek a díszítésben, hiszen kinőttek már abból a korból, amikor még hittek a Jézuskában. Szenteste valamennyien körülálljuk a fát. Olykor-olykor feleségem szülei is velünk vannak ilyenkor. Ők Balatonfűzfőn laknak. Egyszer hozzánk jönnek, egyszer a másik lányukhoz.
– A karácsony többi napja?
– A karácsony első napján testvéremhez látogatunk el, s ha az időjárás engedi, elutazunk anyósomékhoz, Balatonfűzfőre.
– Van-e Önöknél hagyományos karácsonyi menü?
– Halászlét mindig készítünk. A főétel és a desszert azonban változatos. Feleségem a nagymester az ínyencségek kitalálásában és elkészítésében.
– A doktor úr is segít a főzésben?
– Amennyiben a kóstolás is ebbe a kategóriába sorolható, akkor igen. Egyébként nem állok konyhatündér hírében. Feleségem viszont annál inkább. Nagyon szeret és tud is főzni, én pedig enni szeretek. Szívesen segítek a megfelelő íz eltalálásában, majd „elpusztítom” a remekműveket. Emellett a karácsonyfa beszerzésében, befaragásában és a bevásárlásban segítek.
– Hogyan áll a bevásárlással?
– Múlt héten szabadságon voltam, így több időm jutott az ajándékok beszerzésére. Többségében megvásároltam mindent, amit gondoltam.

Egri Kati színésznőt legutóbb Bereményi Géza Shakespeare királynőjeként láthatta a közönség Zalaegerszegen. Azt követően Budapesten játszott Jean Anouilh: Csábítás művészete című művében, melyet Galló Péter állított színpadra. Két hete pedig ismét városunkban próbál a színésznő. Január végén láthatjuk viszont Móricz Zsigmond Úri murijában a főhős feleségeként. Próbái délelőtt és este is vannak, így meglehetősen kevés ideje jut készülődni a karácsonyra.
– Én nagyon szeretem az ünnepeket akkor, amikor már ott vagyunk. Ám az azt megelőző vásárlást és készülődést szívesen kihagynám az életemből – vallja be Egri Kati. – Minden esztendőben elhatározom, hogy még október–novemberben megveszem mindenkinek a karácsonyi ajándékot, hogy ne kelljen az ilyenkor szokásos nagy őrületben részt vennem. Sajnos, ezt a fogadalmamat még soha az életben nem sikerült betartanom. Így van ez most is. Mindjárt itt a karácsony, s én még nem vettem semmit. Mindig az utolsó napokra marad a bevásárlás. A próbák miatt idén Zalaegerszeg boltjait járom majd. Ennek örülök egy kicsit, mert talán itt nincsen akkora tömeg, mint Budapesten. Bár a fővárosban is igyekszem megtalálni azokat a helyeket, ahol meg lehet moccanni a tömegben, s nem kell csillagászati összegeket fizetni egy-egy apró ajándékért. December 23-án is próbálunk még, úgyhogy csakis két próba között tudom elintézni a bevásárlást.
– Tudja már, kinek mivel kedveskedik karácsonyra?
– Sajnos nem. Kicsit szerencse, hogy immár évek óta csak a gyerekeknek vásárolunk, mi felnőttek nem ajándékozzuk meg egymást. A gyerekek persze már nagyok, de attól még gyerekek. A felnőtteknek az együttlét lehetősége az ajándék. S kell ennél több a mai világban!?
– Hol tölti majd az ünnepeket?
– Néhány éve Tahiban lakunk. Itt élnek a testvéremék is, pár háznyira tőlünk. Ebből kifolyólag egyik évben náluk karácsonyozunk, máskor nálunk. Összegyűlik ilyenkor az egész család az én és a párom részéről is. Jó sokan vagyunk.
Talán annyiban lesz más az idei esztendő, hogy szenteste most csak szűk körben leszünk. Nagy felújításba kezdtünk nyáron, ami még nem fejeződött be, így nem tudunk túl sok vendéget fogadni. A nagy családi karácsony azonban így sem marad el, csupán áttolódik december 25-ére a testvéremékhez. Karácsony másnapján rendszerint a barátaimat is felkeresem. Ilyenkor van időm rá. Az idei évben a két ünnep között is próbálok.
– Ki főzi az ünnepi menüt?
– Ebben is nagy szerencsém van. Egyrészt amiatt, mert a párom nagyon szeret főzni, s van egy csodálatos szomszédasszonyunk, a Magdus néni, aki ugyancsak kiváló szakács. Másrészt karácsonykor mindenki csinál valamit. Beosztjuk, ki készíti a salátát, ki a sült húst, halat, pulykát, süteményeket. A saláta általában az én reszortom. Az egyik karácsonyra azonban sóletet készítettem, mégpedig búbos kemencében. Tudom, hogy a sólet egyáltalán nem karácsonyi étel, ám ezt kérték tőlem a családtagjaim. Nagyon finomra sikerült. Az igazat megvallva, mindig annyi étel készül nálunk karácsonyra, hogy még szilveszterkor is azt esszük.
– Van-e kedvence a sok-sok finomság között?
– Az én kedvencem a hagymás krumpli és a kocsonya. Mindkettő édesanyám receptje szerint készül. Isteni! Ezek mellett szeretem a halat és a pulykát is.
– Hogyan sikerült az idei év az Ön számára?
– Úgy érzem, jól sikerült ez az év. Nagyon jó darabokban, szerető kollégákkal dolgozhattam. Emellett tíz év után egyszerre két filmben is kaptam szerepet. Az egyik a Megálló, a másik a Telitalálat. Mindkettőt a Filmszemlén mutatják be. Nagy megpróbáltatás volt számunkra az átalakítás, ami még most is tart a házunkban, ám az eredmény azt mutatja, hogy megérte. Jövő nyáron azért szeretnék elmenni nyaralni. Imádom a tengerpartot. Emellett jó egészséget kívánok magamnak, rokonaimnak és barátaimnak.

Keszi Lajos építész számára pihenéssel, s az elmaradt munkák elvégzésével telnek az idei ünnepek. A Záév Rt. munkatársai év közben ledolgozták a két ünnep közötti munkanapokat, így december 20-ától január 6-áig szabadságra mennek.
– Meglehetősen kemény volt az idei év. Januárban a Nemzeti Színház építésén dolgoztam. Ezt követte a kehidakustányi termál bővítése, ahol a szerkezetépítést vezettem. Idehaza pedig a Göcseji Falumúzeum fatemplomának építésében segédkeztem. Több mint 500 órát dolgoztam társadalmi munkában – emlékszik vissza az év eseményeire Keszi Lajos. – Szinte minden szombat és vasárnap ott voltam. Szerencsére elkészült a fatemplom, nagyon büszke vagyok rá.
– Most akkor jöhet a pihenés! Van-e hagyományos menetrendje Önöknél a karácsonyi ünneplésnek?
– Írásban rögzített menetrendünk nincs, ám vannak bizonyos szokások, melyeket évről évre ápolunk. Ezek közé tartozik a karácsonyfaállítás, és annak feldíszítése, ami mindig az én feladatom. December 24-én estefelé látok munkához. Mire a család megérkezik, minden gyönyörű.
– Milyen díszek kerülnek a fára?
– A szokványos díszek. A gyertya az természetes, s mellette sok-sok gömb többféle színben és méretben. Bár én nem szeretem, ennek ellenére szaloncukor is kerül a fára. S mit ad Isten, rendre el is fogy, mire lebontjuk a fát.
Különleges talán az idei karácsony abban, hogy 14 hónapos az unokám. Az ő számára ez lesz az első olyan karácsony, melyet ért, s örül a csillogó karácsonyfának, a sok-sok szaloncukornak és az ajándékoknak. Most minden ő körülötte forog. Mikulásra kapott már szaloncukrot. Első alkalommal megtaposta őket, majd megtalálta, hogyan kell kibontani, s megette. Ízlett neki, reméljük karácsonykor is így lesz.
December 24-ét szűk családi körben töltjük. Hasonlóan telik karácsony első napja, majd 26-án ellátogatunk Zalaegerszegen élő húgomhoz, vagy ők jönnek hozzánk. Rajta kívül még hat testvérem van, mindannyian lányok. Az ország különböző részein élnek, mindegyiknek családja van, így karácsonykor nem jut idő a találkozásra. Nyaranta jön össze a nagy család.
– Van-e Önöknél hagyományos karácsonyi menü?
– Nincs, mindig változó az ételsor. Az ünnepi jellegét azonban megadjuk az ételeknek. Előfordul, hogy én főzök. Ha halat, vagy vadat készítünk, mindig én vagyok a szakács. Néha halászlét főzök, máskor sütőben sütöm meg a halat. Alulra bacon szalonnát teszek, rá a halat, ismét szalonnát, majd a sor tetejére karikákra vágott hagymát. Egy kis ideig sütjük, majd tejföllel leöntjük, sajttal megszórjuk, s visszarakjuk egy kis időre a sütőbe. Könnyen elkészíthető, ízletes étel. Amennyiben a vadhús mellett dönt a család, akkor őz-, vagy szarvaspörköltet készítek.
– Az alapanyagot is Ön szerzi be az ételhez?
– Igen, de nem magam ejtem el az állatot, úgy veszem a boltban. Egyébként nem folyok bele a bevásárlásba. Nem szeretek vásárolgatni. Inkább megbízok valakit a családból, hogy vegye meg, amit kigondoltam.
– Sütemények?
– Őszintén megmondom, a sütemények nem érdekelnek. Leszerelésem óta nem szeretem az édességet. Ennek ellenére mindig számtalan sütemény van a karácsonyi asztalon. Többnyire a lányom készíti őket, ő a sütemények nagymestere.
– Lesz idő a pihenésre az ünnepek alatt?
– Néhány napot biztosan pihenni fogok, ám nem vagyok egy otthon ülő típus. Inkább kimegyek a hegyre, és elvégzek minden olyan munkát, amire az év folyamán nem volt idő. Szívesen dolgozom, csak egészség legyen. Az utóbbi időben kezdek híján lenni az egészségnek, úgyhogy igyekszem visszafogni magamat.