Kultúra

A tudománytörténet köré szerveződött az idei Magyar Kultúra Napja Zalaegerszegen. A Gönczi Ferenc ÁMK-ban Bolyai János életéről és munkásságáról hallhattak előadást az érdeklődők, este pedig Kocsis István A tér című monodrámájával emlékeztek meg a matematikusról.

„A semmiből egy új, más világot teremtettem” című életrajzi előadáson Toró Tibor akadémikus, egyetemi tanár, az Erdélyi Bolyai Akadémia tiszteletbeli elnöke emlékezett meg az abszolút geometria megálmodójáról.
Az ifjú Bolyait apja, Bolyai Farkas katonai pályára küldte hadmérnöknek, majd annak elvégzése után a fiú a temesvári erődítményhez került. Itt alkotta meg tulajdonképpen híres geometriai elméletét a paralelákról, mellyel megdöntötte az addigi euklidészi tanokat. „Semmiből egy új, más világot teremtettem!” – írta apjának 1823-ban, annak ellenére, hogy az édesapja többször is óvta őt, hogy ezzel foglalkozzon. „Óvakodj a paraleláktól, mint ledér társaságtól!” – írta fiának korábban, hiszen Bolyai Farkas is, és a kor leghíresebb tudósa, Gauss is foglalkozott a paralelák elméletével, ám egy bizonyos ponton túl nem tudtak tovább lépni.
Bolyai János találmánya a tér tudományává vált, mely végül 1831-ben latin nyelven megjelent Bolyai Farkas Tentament című tanulmányának függelékeként.
A sors fintora, hogy a fiatal Bolyait apja, már 16 éves korában Gausshoz küldte tanulni, ám a világhírű matematikus sem akkor, sem később nem fogadta. Bolyai János úgy halt meg 1860-ban, hogy felfedezését a kor nem ismerte el, Marosvásárhelyen így írtak róla: „Kár, hogy nagy tálentuma használhatatlanul ásatott el.” Sírját nem jelölték meg, csak később derült fény hollétére. 1911-ben viszont Bolyai Farkas és János holttestét is exhumálták, s ezután kezdődött el munkásságuk tudományos feltárása és elemzése is.
Kocsis István A tér című alkotása drámai monológban vall Bolyai János küzdelmeiről, szerelmeiről és hitéről. A Merő Béla rendezte monodrámában Bolyai (Gáspár Tibor színművész) kénytelen szembenézni saját életével, Istennel, apjával, a nagy ellenféllel Gaussal, valamint belső vívódásaival. A küzdelem közege pedig nem más számára, mint a matematika, ami az önkifejezés forrása ia egyben.

* * *

Szintén a Gönczi ÁMK adott otthont a Magyar Rézkarcoló Művészek Egyesülete kiállításának. Az egyesület jogutódja az 1921-ben megalakult Magyar Rézkarcolók Egyesületének, ami azért volt áttörés a képzőművészetben, mert a 10-es, 20-as években született meg az autonóm grafika, amely már különvált a festészettől.
A Ferencváros Ráday utcájának műhelyéből érkező alkotásokat P. Szabó Ernő művészettörténész méltatta. Utalt rá, hogy a Magyar Kultúra Napja nemcsak az emlékezés és hagyományápolás, hanem a kulturális teremtés napja is. A kortárs művészet magyar értékeit szerinte nehéz lemérni, s ezen mielőbb változtatni kell. Igazi értékmérők viszont a külföldi és vendégkiállítások, melyek jó alkalmak az ismerkedésre, más alkotók munkáinak megismerésére. Felvetődhet a kérdés, hogy az internet korában szükség van-e sokszorosító grafikára? A válasz egyértelműen igen, hiszen a régi elemek mindig beépülnek az „újba”.
A kiállításmegnyitó vendége volt dr. Gegesy Ferenc ferencvárosi polgármester is, aki elmesélte, hogy hogyan sikerült a IX. kerület szívébe, a Ráday utcába kulináris és kulturális élvezetek sokaságát varázsolni.
A nap végén a Zalaegerszeg kultúrájáért díjak átadására került sor. Dr. Gyimesi Endre polgármester Balassa Euniké gordonkaművésznek, Horváth László szobrásznak, Preisz József és Kancsal Miklós órásmestereknek, Vörös István trombitaművésznek, valamint a városi televízió kollektívájának adta át a díjat.

A Zala Megyei Levéltár tavaly komoly összegeket fordított iratállományának védelmére; 15 kötetet, 20 oklevelet és 839 egyéb iratot restaurált. Az intézmény 212 folyóméternyi irattal gyarapodott, amely az év végére elérte a 9 ezer 755 iratfolyómétert. Ebből az állományból szolgálták ki azt a 840 ügyfelet, akik összesen 2 ezer 186 hitelesített másolatot kértek, valamint 196 kutató tudományos munkájában segédkeztek. Ezenkívül számos új kiadványban dolgozták fel a megye történetének dokumentumait.

Molnár András (középen) a levéltár idei terveiről beszélt.

A sajtótájékoztatón Káli Csaba, az intézmény igazgatóhelyettese beszélt a tavaly végzett szakmai munkáról. Elmondta: a levéltár célja a csaknem tíz kilométer hosszúságúra gyarapodott iratanyag megőrzése az utókornak. Az iratrendezés és selejtezés során 272 irat-folyóméternyi anyagot vizsgáltak át, valamint 59 irattárral rendelkező intézményt ellenőriztek annak érdekében, hogy a megfelelő tárolásra felhívják a figyelmet.
A levéltár tavalyi közművelődési tevékenysége a Kossuth-év jegyében telt el. Számos előadást tartottak országszerte, valamint kiállítást rendeztek a Gönczi ÁMK-ban. A Pedagógiai Intézettel közösen továbbképzést tartottak történelemtanároknak, a levéltári napon pedig pártarchívumokba tekinthettek bele az érdeklődők. Ezenkívül a levéltár számos munkatársa részt vett a Pannon Tükör irodalmi folyóirat szerkesztésében. A maribori területi levéltárral, a lendvai magyar nemzeti önigazgatási közösséggel, valamint a művelődési intézménnyel közösen tavaly 12. alkalommal rendezték meg a határ mindkét oldalán a magyar–szlovén levéltári kutatótábort.
A tavaly megjelent tudományos munkák közül ötöt mutatott be Kiss Gábor, a megyei könyvtár igazgatója. A Zalai Gyűjtemény-sorozat további kötetei jelentek meg; Németh László a zalai zsidóság történetének levéltári forrásait dolgozta fel, Balogh Elemér Sárhidai nóták című gyűjteménye, a XX. század eleji falusi emberek dalkultúráját örökíti meg, valamint Bilkei Irén A zalavári és kapornaki konventek hiteleshelyi levéltárainak oklevélregesztái második kiadványa is napvilágot látott az 1542–44-ben a hiteleshelyeken készült latin nyelvű iratok feldolgozásából. A közelmúltban került sor egy helytörténeti kiadvány, Szakál István Besenyő ezer éve című kötetének bemutatására. A legfrissebb, Simonffy Emil agrártörténeti munkája A polgári földtulajdon kialakulásáról és a birtokmegoszlásról Délnyugat-Dunántúlon. A mű tulajdonképpen a szerző 1981-ben íródott kandidátusi disszertációja, melyből egyebek között az is kiderül, hogy a földhöz való viszonyulás sokkal bonyolultabb volt, mint azt a történelemkönyvekben tanítják. Simonffy Emil Zala és Somogy megyét veszi górcső alá, s külön-külön vizsgálja a három mezőváros – Zalaegerszeg, Nagykanizsa, Kaposvár – birtokrendezésének lefolyását. A kötet hasznos kézikönyv, mivel rengeteg adatott tartalmaz, és egyben módszert is ad arra, hogyan kell vizsgálni a feudális viszonyok felbomlása következtében kialakuló földtulajon-átalakulást, értékelte a kiadványt Kiss Gábor.
Molnár András igazgató elmondta, hogy az intézmény 2003-ban 80 milliós költségvetésből gazdálkodik. A fejlesztéseket, a kiadványozást pályázati forrásokból kívánják az idén is megvalósítani. A tudományos munka fő irányvonalát a Deák-emlékév adja. Szeptember 12-én nyílik Deák Ferenc élete és emlékezete kiállítás a Göcseji Múzeumban, mely két hónapig lesz látható. A levéltári napon – október 14-én – egy tudományos emlékülést tartanak Zala követe, Pest képviselője címmel. A Zalai Gyűjtemény-sorozatban két Deák-kötetet kívánnak kiadni, az első a fent említett emlékülés anyagát írja le, a másik Deák Ferenc országgyűlési követjelentéseit gyűjti össze. A Deák-emlékév kapcsán további kiadványokat terveznek. Az 1956-os forradalom 45. évfordulójára szintén egy kötettel jelentkeznek, mely a zalai események kronológiáját, és az egyes szereplők életrajzát tartalmazza.
Az intézmény jelenleg a 10 milliós pályázatának kedvező elbírálását várja az informatikai minisztériumban, ebből valósítanák meg a Zalai Digitális Archívum kiépítését. Az ötéves programcsomag első évében a legfontosabb nemesi összeírásokat szeretnék digitalizálni. A későbbiekben az eredeti iratok tartalmi feldolgozása következne, valamint további adatbázisok létrehozása, mely így akár az interneten is bárki számára hozzáférhető lenne.