Egészségügy

Éppen negyven évvel ezelőtt, 1963 elején fogadta az első betegeket a zalaegerszegi tüdőkórház. Egy évvel korábban indult el Magyarországon az intézményesített tüdőgyógyászat. Az országos program részeként hat, a zalaegerszegivel megegyező kórház épült, valamennyi 300 ággyal. A tüdőgyógyintézetek felállításának fő célja, az akkori népbetegség, a tuberkulózis megfékezése, felszámolása volt.

Zalaegerszegen dr. Babiczky László igazgatása alatt kezdte meg működését a tüdőkórház. Az akkor még önálló, a Zala Megyei Kórháztól függetlenül működő intézményt dr. Mészáros Lajos vezette. Az orvosok összefogott gyógyító munkájának eredményeként másfél évtized alatt sikerült Zalában is visszaszorítani a tbc-t.
– Váltás a 70-es évek végén következett be a tüdőkórház betegségstruktúrájában. Akkor nyílt erre lehetőség, amikor sikerült jelentősen lecsökkenteni a tuberkulózisos betegek előfordulásának gyakoriságát. A 70-es évek végére már kijelenthettük, hogy nem népbetegség a tbc – mondja dr. Tehenes Sándor, a kórház tüdőgyógyászatának osztályvezető főorvosa. – Ezzel egy időben más betegségekkel kezdett foglalkozni az osztály, ekkor került előtérbe a tüdőrák. Ahogy a tbc szorult vissza, a tüdőrák előfordulási gyakorisága rohamosan emelkedett. Ugyancsak nagyarányban nőtt az úgynevezett krónikus légúti megbetegedések száma. Ezek közé sorolhatók az asztmás, az idült hörghurutos, illetve a tüdőtágulásban szenvedő betegek.
– Mi az oka annak, hogy ilyen jelentősen emelkedett az említett betegségekben szenvedők száma?
– Legfőbb okként a magyarországi dohányzási szokásokat említhetem, de nagymértékben hozzájárul a betegségek kialakulásához az urbanizáció. Elsősorban a tüdőrák, valamint az idült hörghurut legfontosabb kiváltó tényezője a dohányzás. Külön kell vennünk ettől a kategóriától az asztmát, annak hátterében többségében valamilyen külső allergén áll.
A már említett tbc visszaszorulásával fokozatosan csökkent a tüdőgyógyászat rendelkezésére álló kórházi ágyak száma. Jelenleg 80 fekvőbeteg egyidejű kórházi ellátására nyílik lehetőségünk. Mindehhez hozzátartozik, hogy az évek folyamán teljesen átalakult az ellátás formája. A 60-as években kúraszerűen gyógyították a betegeket, általában fél évet töltött egy páciens a tüdőgyógyintézetben. Mára a fél év mindössze 10–11 napra csökkent, ennyi időt ápolunk egy beteget az osztályon.
Napjainkban szerencsére kevés a tbc-sek száma. Fekvőbetegeink mindössze három százalékát kezeljük tuberkulózissal. Sajnos, nagyon sok a daganatos beteg, ápolási eseteink 40 százalékát teszik ki. Esetszámunk 30 százaléka krónikus légúti megbetegedés, a fennmaradó rész pedig gyulladásos kórképpel – mint tüdőgyulladás, tüdőembólia stb. – érkezik hozzánk kezelésre.

– Csak Zalában ilyen nagy arányú a tüdődaganatos betegek száma?
– Nem. Szerencsére nem jár élen megyénk ebben a tekintetben. Az itteni adatok megfelelnek az országos átlagnak. Az elmúlt évben 180 új tüdődaganatos beteget regisztráltunk a megyei kórházban. Sajnos, egyenletesen ugyan, de emelkedik a rákosok száma. Itt szeretném felhívni ismét a figyelmet a dohányzás súlyos következményeire! Emellett a fokozódó légszennyezés is hozzájárul a betegek számának emelkedéséhez.
– Milyen eséllyel gyógyíthatók a tüdőrákos betegek?
– Sajnos, nem túl sok biztatót mondhatok. Egyedül a műtét az, ami eredményt hozhat. Operáció nélkül nem jók a tüdődaganatos betegek életkilátásai. Sem a gyógyszeres, sem a sugárkezelés értéke nem vetekszik a műtéttel. A legfontosabb pedig a korai felismerés! Ennek egyetlen hatékony módszere a tüdőszűrés.
– Milyen a tüdőszűrésen való megjelenés Zalaegerszegen?
– Országos viszonylatban visszaszorult a tüdőszűrésen megjelenők száma az utóbbi néhány évben. Nem tudjuk, miért van ez így. Zala megyében a szűrésre kötelezettek 40–45 százaléka keresi fel szűrőállomásainkat.
Napjainkban 30 év alatti fiatalokat nem hívunk rendszeres szűrésre, csupán alkalmassági szűréseket végzünk. Azért van ez így, mert az ő korukban minimális a veszélye a betegség megjelenésének. Harminc év felett azonban nagyon ajánljuk a rendszeres szűrést. Fő célunk a tuberkulózis mellett a tüdőrák korai felismerése lenne. Azért is fontos a tüdőszűréseken való megjelenés, mert a korai felismerés az egyetlen esélyük a daganatos betegeknek a gyógyulásra.
A közeljövőben, várhatóan áprilisban új tüdőszűrő berendezéssel gazdagodik osztályunk. Lecseréljük végre egyik elöregedett berendezésünket. Az ország jelenleg legkorszerűbb, ez idáig az egyetlen digitálisan működő műszer kerül a Zala Megyei Kórházba.
– Mi jellemzi általánosságban a tüdőgyógyászat műszerezettségét?
– A TBC háttérbe szorulásával nőtt meg igazán az igény a korszerű műszerek iránt. Örömmel mondhatom, hogy intézményünk mindig élen járt a technikában. Igyekszünk megfelelni a kor elvárásainak. Videoendoszkópos berendezésünk a lehető legkorszerűbb a bronchológián. Modern eszközökkel felszerelt légzésfunkciós laborunk, s szerencsére hamarosan röntgenparkunk is megújul. Felszereltségünk révén a tüdőgyógyászati beavatkozások zömét el tudjuk végezni az osztályon. Segítségre szorulunk azonban a műtéteknél, a lézerkezeléseknél, illetve a sztentbeültetéseknél. Ezen beavatkozásokat Szombathelyen végeztetjük.

Március elsejétől már érvényes az új drogtörvény, ami bevezeti az „elterelés intézményét”. Ez azt jelenti, hogy bizonyos esetekben az egyénnek lehetősége van arra, hogy elkerülje a büntetést és részt vegyen, részben gyógyító, részben segítő, támogató munkában. Ezáltal kezelnék a rászoruló drogfüggőségét vagy segítenének a veszélyeztetettségének megszüntetésében. Hogyan fogadták az új szabályozást az érintett egészségügyi szakemberek és mit jelentenek a paragrafusok a gyakorlatban? Erről dr. Győri László pszichiáter főorvos véleményét kérdeztük.

– A büntetés alóli mentesülés azt jelenti, hogy legalább fél éven keresztül kell a gyógyító rendszerben részt vennie a páciensnek, hogy elkerülje a várható büntetését. Ebben a szerkezetben három csoport különböztethető meg: az egyik a drogfüggőségben szenvedő betegek kezelése. Ez természetesen az erre szakosodott, vagy specializálódott intézményekben lehetséges, akár fekvőbeteg-ellátásról van szó, vagy rehabilitációs gyógyításról. Külön csoportot képeznek azok, akik nem függők, de alkalomszerű droghasználók, ebbe a „problémás” csoportba azok tartoznak, akik rendszeresen szednek drogot, de a függőség még nem alakult ki. A harmadik csoportot azok alkotják, akik csak egy-két alkalommal drogoztak, még nem lehet azt sem mondani rájuk, hogy rendszeresen szednek valamit – mondja dr. Győri László és hozzáteszi: a törvény végrehajtási utasítása még nem született meg, csak az elvek ismertek. Az elterelés mikéntje sem formálódott még ki, hogy kik és hol segítenek és milyen finanszírozással a bajba jutott fiataloknak. Az utolsóként említett problémás fiatalokkal foglalkozni kell, segíteni, nevelni őket, de hogy milyen intézményi keretek között, még nem alakult ki. Az elterelés rendszerének csupán egy eleme működik, ez a függők kezelése, részben a drogambulanciák tudják biztosítani a segítséget.
Kihívást jelent mindez számunkra – folytatja a főorvos. – Hogyan álljon fel a szakember-csapat, mert egyelőre erre nincs kapacitás. Kérdés az is, hogy csak az egészségügynek kell-e vállalnia ezt a feladatot, vagy más intézményrendszer – civil szervezetek – is részt vegyen benne. Másik kérdés ennek az elterelésnek az eredményessége, hiszen a törvényi szabályozás nem mérlegeli, hogy ez a módszer a függő személy esetében eredményes volt-e. Nem alakult ki az sem, hogy az egész elterelési intézményért milyen rendszer lenne a felelős. Tulajdonképpen két minisztérium – egészségügyi és ifjúsági – alá tartozó intézményeknek kellene együttműködni. Sajnos, az országban nem mindenhol vannak drogambulanciák. Például a nagykanizsai drogosoknak Zalaegerszegre kellene jönniük. A szakember-ellátottság sem megfelelő ezeken az ambulanciákon.
– Változott a drogosok aránya és száma az elmúlt időben?
– A középiskolai helyzetfelmérés azt mutatja, hogy a diákok 20 százaléka valamilyen formában már kipróbálta. De véleményem szerint a rejtett drogfogyasztók száma sokkal magasabb. Életkori eltolódás is megfigyelhető, részben a gyermekkor, részben pedig a 25 év felettiek felé. Tehát szélesedik a kipróbálók száma.
– Figyelemmel kísérte a törvény vitáját?
– Igen, de a vita részben politikai, részben pedig a különböző szemléletek vitája volt, ez ránk egészségügyi szakemberekre nem vonatkozik. Nekünk gyógyítóként kell az eseteket kezelni. Olyan átmeneti társadalomban élünk, ahol ezzel a jelenséggel még a jövőben is számolni kell. A tapasztalatok pedig azt mutatják szerte a világban, hogy igazán jó szabályozást sehol nem tudtak alkotni. Kettős nehézség, hogy erre a kihívásra sem a társadalom, sem pedig az ellátórendszerek nem készültek fel.
– Mennyi időre van szükség ehhez?
– Legalább 4–5 évre, hogy minimalizálni tudjuk a súlyos károsodást szenvedő fiatalok számát. A cél csak az lehet, hogy a függőség ne alakuljon ki.
– Mi újság Zalában?
– Az elmúlt évben az osztályunkon nem találkoztunk súlyos drogfüggővel. Ennek lehet az oka, hogy a magyar fiatalok még nem tudják megvásárolni a kemény drogokat, de lehet egy eredményesebb drog elleni küzdelem következménye is...