Kultúra

A korábbi hagyományokhoz híven, az augusztus 20-i ünnep kapcsán ebben az esztendőben is felszentelték az új kenyeret a Méry-Pékség Kft. Zrínyi úti üzemében. Ez alkalommal, Stróber László apát cerebrálta a felszentelést, aki ünnepélyes keretek közt megáldotta az új kenyeret. Detrich Tibor, a Méry-Pékség Kft. ügyvezető igazgatója elmondta: immár három éve biztosítanak helyet ennek a kiemelt eseménynek. A cég Zala, Vas, Veszprém és Somogy megye mintegy 500 boltjába szállítja termékeit. Az ügyvezető igazgató hozzáfűzte: tapasztalható, hogy a magyar emberek is a nekik leginkább ízlő kenyeret fogyasztják. A Méry-Pékség Kft. erre alapozva próbál minden igényt kielégíteni, s a széles választékú kenyérfajtákkal együtt mintegy 150-féle terméket gyárt.

Moliere-darab az Egervári Várszínház évadzáróján

A XVIII. századi francia klasszicista szerző komédiái gyakorta szerepelnek a zalai nyári színházak repertoárján. Az idei szezon utolsó bemutatóján Moličre Dandin György vagy a megcsalt férj című darabját a Kőszegi Várszínház társulatának előadásában az egervári várkastély alkalmi színpadán ismerhette meg a zalai közönség.

Moliere pályája kiteljesedett szakaszában (1668) megírt műve voltaképpen a pénz birtoklásából és a szerelem viszonzottságából, illetve valamelyikük hiányából fakadó viszontagságokat indukáló, tragikusan komor színezetű vagy komikumban feloldódó helyzeteket járja körbe. Pénzért vásárol magának fiatal, nemesi származású feleséget – a kor feudális szokásjoga alapján a lány apjával megegyezve – Dandin György, a módos, korosodó parasztgazda. A paraszti nagyravágyás és a szülői önkény alapján létrejött házasság azonban nem garantálta az újdonsült pár számára a boldogságot: mindkettőjük gyötrelmekkel éli meg a házastársi közösség kötelékét. A fiatalasszony a szerelem hiányától szenved, ezért szobalánya segítségével megszervezett titkos találkában keresi a megnyugvást. Férje – akit féltékenység gyötör – az együttélés során döbben rá a házassága elhibázott voltára, s az asszony hűtlenségének bizonyításával akar szabadulni felesége társaságától. Eltérő törekvéseik indítják el a férfi és nő lélektani játszmájának sorozatát, amelynek során Dandin Györgynek háromszor adódik lehetősége, hogy felesége félrelépési szándékáról meggyőződjék, illetve apósa előtt is nyilvánvalóvá tegye lánya „erkölcstelen, kicsapongó” természetét. Az asszonyka találékonysága, talpraesettsége azonban férje minden erőfeszítését meghiúsítja, aki apósa kényszerítésére előbb a gáláns széptevő, majd saját neje előtt is bocsánatkérő megalázkodásra kényszerül. A házaspár konfliktusa a darab befejezésében sem rendeződik, ezért mondja keserűen a problémájával magára maradt Dandin az utolsó monológban: „Ha valaki, mint jómagam is, rossz asszonyt vesz a házhoz, annak számára csak egy a kivezető út: fejjel előre, bele a vízbe!”

Dandin György sorsa igazolja Moličre darabjának egyik, tragikus felhangzó üzenetét: arra hívja fel a figyelmünket, hogy két együtt élő ember kapcsolatának üressége milyen szánalmas cselekedetek kiváltó oka lehet. Olyan helyzetet hozhat létre, amelyben az egyén igazának környezetével való elfogadtatása – tudjuk, hogy a férj minden sejtése, sőt megbizonyosodása igaz felesége flörtjéről – lehetetlen vállalkozásnak tűnik. Így Dandin minden leleplezési kísérlete eredménytelen marad, kisszerű cselvetései kitudódnak, nevetséges helyzetekben zajló viták vesztesévé válik.
A bizalmatlan férj sorozatos felsülésére, megcsúfolásának bemutatására épül fel a mű komikumot hordozó vonulata.
Az előadást rendező Merő Béla koncepciójában feltehetően a vígjátéki elemek érvényesítését tartotta elsődlegesnek, így Dandin tragikus életsorsából – amely legalább annyira benne van Moličre darabjában – semmit sem érzékelhettünk. Sajnos, a könnyed rendezői megoldások, a helyzetkomikumok kidolgozatlansága miatt – kivéve talán, amikor Csikasz összetéveszti Dandint Katival – kevésbé hatottak a nevetést fakasztó színpadi megoldások is.
A látottak alapján nehéz volt eldönteni Merő Béla szándékát, mert a mű, a díszlet és a jelmezek eltérő hangsúlyokat hordoztak. A rendező az előadás irodalmi alapanyagának Moličre írott művét tekintette (világképével és nyelvezetével együtt), a díszlet – a toronyszobán és a színpad bal oldalán elhelyezett asztalon kívül – kevés funkcióval bíró elemeit Mira János díszlettervező függetlenítette a korstílustól, a szereplők korunkban használt ruhát (Laczó Henriette jelmezterve) viseltek.
A rendezői bizonytalanság miatt hiányzott a karakteres színészi játék is, ezúttal egyetlen alakítást sem tudunk kiemelni. A címszereplőt megformáló Spindler Béla elsősorban önsajnálatot keltő siránkozásaival hívta fel magára a figyelmet, Péter Kata a fiatalasszony (Angyalka) szerepében éretlennek mutatkozott a férjét megcsaló feleség rafinált viselkedésének hiteles visszaadására.
Hollósi Frigyes (Lükeházy báró) többnyire rutinszerű játéka mellett az előadásban is a gasztronómiai élvezetek iránti hódolatának adta tanúbizonyságát, míg a vidéki bárónét alakító Czegő Teréz (Lükeházyné) formális megnyilvánulásain kívül nem tudott mit kezdeni szerepével. Marton Róbert (Klitander gróf) átlagos színvonalon jelenítette meg az eleganciájával a női szíveket könnyedén meghódító fiatalember figuráját. Moličre darabjának leghálásabb szerepeit – a szobalány és a szolgáló – Járó Zsuzsa (Kati) és Haás Vander Péter (Csikasz) formálta meg. Járó Zsuzsa alakításából elsősorban a tűzrőlpattantság, a mindvégig sziporkázó magatartás erőteljesebb érvényesülését hiányoltuk. Az előadásból talán Haás Vander Péter játékával lehettünk a legelégedettebbek, bár a szobalányhoz fűződő heves érzelmi indulatai – elsősorban a köztük lévő életkori különbség miatt – anakronisztikusnak tűntek.
Szemes Béla

Orson Scott Card: A hetedik fiú. Alvin Miller reménykedve, de szívében félelemmel várja gyermeke születésének napját. Tudja, hogy egy hetedik fiú hetedik fiának lenni különleges hatalmat jelent, de azt is tudja, hogy egy ilyen varázslatos gyermeknek az ellenségei is nagy hatalommal rendelkeznek. S nem téved: a fia csak úgy születhet meg, hogy bátyja életét áldozza érte és anyjukért. A kis Alvin úgy nő fel az Amerika nyugati vidékét elözönlő telepesek körében, hogy örökös veszélyben van az élete. Ördögi ellenfele addig akarja elpusztítani, amíg a fiú rá nem ébred mágikus erejére. Alvint azonban szüleinek, öt bátyjának és cserfes, de szerető nővéreinek szakadatlan figyelme kíséri mindenhová. Kilencéves, amikor megérkezik közéjük egy profetikus vándor, a fiú életére törő hatalom pedig nyíltan is támadásra lendül... Az „Alvin könyvről” írták Amerikában: „Card hihetetlen történelmi tudás, vallási és népi ismeret, valamint nyelvi lelemény birtokában építette fel ezt a világot és népesítette be szereplőkkel. Könyvére úgy kell tekintenünk, mint az amerikai fantasy-irodalom legfontosabb munkájára”.

T. A. Tyler: A pokol hajnala. Az Eben-Emael erődöt se lebombázni, se megkerülni, se kiéheztetni nem lehetett. Tervezői mindenre gondoltak. A közel egy négyzetkilométer alapterületű komplexum föld alatti tereiben jól képzett belga katonák százai dolgoztak, váltották egymást a föld fölé emelkedő bunkerekben, megfigyelő- és lőállásokban. Tudták, hogy amikor elérkezik a harc ideje, megvédik az erődöt, s az erőd megvédi hazájukat. Amikor a II. világháborúban a német csapatok lecsaptak Hollandiára, Belgiumra, az Eben-Emael által őrzött utak és hidak jelentették a támadó páncélos ékek számára a siker kulcsát. A német hadvezetés mintha elfeledkezett volna arról, milyen fontos ez az erődítés. Mintha félvállról kezelték volna... Egy rég feledésbe merült erőd mindennapjait, a védő katonákat ismerhetik meg a könyvből.